Dunántúli Napló, 1986. augusztus (43. évfolyam, 210-239. szám)
1986-08-22 / 230. szám
1986. augusztus 22., péntek Dunántúlt napló 3 Hálátlan feladat szép eredményekkel A villánykövesdi elöljáró Híres bortermelő vidék lévén természetes, ha a helybelieket kérdezi az ember, kapásból válaszolják: szüret idején a legszebb Villánykövesd. Akkor igazán színes, nyüzsgőén mozgalmas az élet a faluban, bár a szőlők java része, ahol a csodálatos oportót szürételik, nem is itt található, hanem a Villány és Siklós közé eső domboldalakon. Viszont itt van a műemléki jellegű, hangulatos pincesor. Idegenforgalmi nevezetesség és a villánykövesdiek csak úgy büszkék rá, mint közel háromszáz éves múltjuk gaz- dasáqilag ma is hasznosított emlékeire. A már a kőkorszakban is lakott vidékre a török kiűzése után települtek németek. A falu lakosságának több mint 80 százaléka ma is német. Akadnak családok, akiknek már több, mint kétszáz éve van pincéjük a villányövesdi domboldalon. Villánykövesd persze nemcsak szüret idején szép, hanem a makacsul száraz, forró, vakítóan napsütéses augusztusi napokban is. A dombokra felfutó utcácskákat qazdagsógot, önbecsülést sugárzó takaros nagy házak, porták övezik. A nagy meleqben életnek alig akad nyoma. A 434 lakos munkaképes része zömében Pécsett, Siklóson, Villányban, Harkányban dolgozik. A 97 nyugdíjas korú idős ember meghúzódik a házak hűvösében, vagy még inkább a szőlőkben, pincéknél szorgoskodik: idén várhatóan két héttel korábban lesz szüret, mint általában szokott. Blum János községi elöljáró is úgy érkezett haza, hoqy otthon senkit nem talált. Felesé- qe — a villánykövesdi áfész- bolt vezetőie — a két kislánynyal bevásárolni ment Villányba, édesapja a hőség ellenére is a pincesorhoz vezető feljáró készülő útiónak kőzúzalékát terítette el társadalmi munkában, ezúttal csak egymaga dolgozgatva. A Műemléki Felügyelőség csak a feljárót engedi leaszfaltozni. Ezt készítjük most elő társadalmi munkában. Az egyik este én leszek majd a hengeres — magyarázza Blum János. Nem véletlenül rá vár a szakmunka: három éve a pécsi Közúti Igazgatóság harkányi üzem- mérnökségének vezetője. Fiatalember, 1953-ban született, 1975- ben a budapesti Közlekedési és Távközlési Főiskola útépítést szakán szerzett mérnöki diplomát. Tősgyökeres villánykövesdi, akinek családja már kétszáz éve pincetulajdonos a híres pincesoron. Tavaly a falu lakossága tanácstaggá és községi elöljáróvá választotta. — Erőteljes fiatalítás volt. Akik a jelölőlistára kerültek, mind hozzám hasonló korúak, s olyanok, akik jól el tudják, vagy Hudták volna látni a tanácstagi, elöljárói feladatokat. Talán azért esett rám a többség választása, mert már korábban is szerveztem a társadalmi munkákat, az utak aszfaltozását, a parkosítást a bolt előtt. Villánykövesden sok az idős ember, a falu lélekszáma azonban nem csökken, inkább csak stagnál. A fiatalok nem költöznek el. A közlekedési lehetőségek megfelelőek — vasút, közút, óránkénti autóbuszjáratok —, s az a „mellékes”, ami itt kemény, szorgos munkával a szőlőtermesztésből, s mégin- kább a szőlőoltványokból előteremthető, meghatározó részét adja a családok magas jövedelmének. — Alig akad a falunkban olyan család, amelyiknek az otthonában nem található színes tévé, soknál képmagnó is. Alig akad olyan porta, ahol nem áll esetleg két—három személy- gépkocsi is. A villánykövesdiek olyan közvetett módon büszkék a falujukra, hogy büszkék a pincéjükre, szőlőjükre, házukra, lakásuk berendezésére. Az itt élő családok közel ötven százalékát érintette a második világháború utáni kitelepítés, de visszajöttek, és szinte a nulláról kezdve jutottak el a mostani szintre. A Villányi Nagyközségi Közös Tanácsban és végrehajtó bizottságának testületében tekintélye van Blum Jánosnak, mint villánykövesdi elöljárónak. — S itthon a szülőfalujában? — Amikor megválasztottak, örültem a megtisztelő bizalomnak. Azóta tapasztalhattam, hogy milyen hálátlan feladat is ez. Ritkán lehet egyszerre mindenkinek a kedvére tenni. Már ellenségeket is szereztem magamnak. Mindig is szívügyem volt, hogy tiszta, rendezett legyen a falunk. Ezt megkövetelni csak a szervezett szemétszállítás bevezetésével lehetett. Ezek után természetesen büntetés járt az illegális szenny- vízkieresztőknek is. Ök ezt nekem róják fel. Nem tudom, hogy ez a tekintély jele-e, de a legutóbbi választás óta igényesebbek lettek az emberek a tanácstagjaikkal szemben. Korábban a többség talán azt sem tudta, ki a tanácstagja, most, ha bármi apró qond adódik — nem ég egy utcai lámpa, késik a szemétszállítás — mindjárt nekem szólnak: az elöljáró miért nem intézkedik? Pontosabban nem is nekem mondják, hanem a feleségemnek. A boltban mindenki meqfordul naponta, s neki sorolják a panaszokat. Ö a közvetítő. De nemcsak a panaszok továbbításában. Sikerült megoldani a magukra főzni nem képes idős emberek étkeztetését. Az éthordókat a boltvezetőnek adják le, s tőle veszik át az Oportó étteremből szállított ételt. Ez Blum János elöljárói tevékenységének egyik eredménye. Azt is számon tarthatja a falu, hogy a közhangulatot képviselve megvétózta a volt tsz- iroda épületének eladását. Később, ha pénz lesz rá, közérdekű célra hasznosíthatják a nagy házat, például öregek napközi otthonának. Villánykövesd életének nagy eseménye ebben a hónapban, hogy elkészült a faluház felújítása. Az elöljórósági iiodát, a takarékszövetkezet fiókját, kultúrházat, klubot, postát, orvosi rendelőt magába foglaló épület tatarozása félmillió forintba került, ebből 200 000 forint volt a megyei tanácsi támogatás. A szakipari munkákhoz nem kellett társadalmi munka, augusztus 13-án este viszont a községi elöljáró vezetésével önkéntes munkások takarították az épületet, parkosították az udvarát: főként a tanácstagok családtagjai és néhány fiatal. S bármilyen hálátlan feladatnak is tartja tisztségét Blum János, ezekre az eredményekre a maga csendes módján büszke. Határozott programja is van a következő évekre, mit szeretne megvalósítva látni Villánykövesden: — A falu útjainak 80 százaléka burkolt. Ezt a munkát kellene tovább folytatni, s a már meglévő burkolatot felújítani, az utak mentén pedig parkosítani, rózsatövekkel teleültetni. Két éve fúrtak mély kutat a község határában, amelynek hozama még Villányt és Kisjakabfalvát is kisegítené egészséges ivóvízzel. A víztársulat alakítása, a víz bevezetése a lakásokba 1989-ben lenne esedékes. Nem lesz könnyű a szervezése, hiszen a családok java része hidroforral már megoldotta kútjá- ból a víz bevezetését a lakásba. A harmadik cél a szennyvízelvezetés, de ehhez annyi pénz kellene, hogy szinte a vágyálmok világába tartozik. D. I. Villánykövesd legszebb része a pincesorral Fotó: Vadász Tibor Tizenötezer pengő jutalom öröm olyan tévéjátékot nézni, ahol egyértelműen látszik: maguk a szerepeket alakító színészek is rendkívül élvezik a játékot, s az ő lendületük ragadja magával a nézőt. Az élvezettel és jól játszó — s amúgy is kiváló színészek — akkor is magukkal tudják ragadni a nézőt, ha nem éppen különösebben kiugró darabban játszanak. Augusztus 20-án este a sokak által alig ismert Zsolt Béla bohózatát, a Tizenötezer pengő jutalom tévéjáték változatát láthatták a nézők. Azoknak is, akik netán olvasták Zsolt Béla könyvét, a Kilenc kollert, melyet 1980-ban adott ki a Magvető Könyvkiadó, a szerda esti bohózat teljesen újdonság lehetett. Maga a bohózat nem volt különösebben kiugró, nem tartozik e műfaj legfergetege- sebb alkotásai közé, ez kétségtelen, de kétségtelen az is, hogy ettől függetlenül jó írás, szórakoztató, s valóban kellemes estét szereztek vele az alkotók. S hogy a jó írást még jobban élvezhessük, ehhez járult hozzá a sok kiváló színészi alakítás, amit mór említettünk. Olyan kitűnő színészek játszottak benne, mint Garas Dezső, Kern András, Almási Éva, Kozák András, Béres Ilona, Benkő Gyula, Bakó Márta, Márkus László és a többiek, de mind közül külön ki kell emelni Béres Ilona és Garas Dezső parádés alakítását. Ez a polgári középosztályt bíráló, kifigurázó bohózat természetesen nem nélkülözi a műfaj elengedhetetlen kellékeit, a helyzetkomikumra és jellemkomikumra egyaránt épülő poénokat, melyek segítségével olyan jelenségekről próbálja „lerántani a leplet", mint a bürokrácia, „a hivatal packázásai”, az álszent erkölcs, s a pénz utáni mohó vágy, amiért valamennyien mindenre képesek. S nem állíthatjuk azt, hogy mai korunkra vonatkozóan e tekintetben nem tartalmaz , igazságokat, akár a bürokráciával, akár mással kapcsolatban. Egy eddig ismeretlen, a közepesnél valamivel jobb darab, kiváló színészek kiváló alakításával kellemes nyár esti kikapcsolódást nyújtott, s ilyenkor óhatatlanul eszébe jut az embernek, hogy miért nem lehet rendszeresen legalább ilyen színvonalú kabarédarabokat bemutatni?! Mint ez a példa is bizonyítja, van bőségesen anyag, amit tévéfilmre lehet átdolgozni, s amiken valóban jót derülhet mindenki, mert nem erőltetette* a poénjai, mint mondjuk legtöbb esetben a Telepódiumnak, amiben igazán kevés a szellemesség, s ahol azután még a jó színészek sem tudnak segíteni a szövegek sekélyességén. Ha kabarédarabról, vígjátékról, bohózatról van szó, ilyeneket szeretnénk látni, vagy még jobbakat — de semmiképpen sem gyengébbeket. Dücsö Csilla Alkotmányunk napja Baranyában (Folytatás az 1. oldalról) kulásáról, a béke megőrzése érdekében tett erőfeszítésekről, mely mindaanyiunk számára létkérdés. Beszédét így fejezte be: — Meggyőződéssel vallom és hiszem, hogy egyetértenek velem: alkotmányunk napján, az új kenyér ünnepén bizakodva tekinthetünk a jövőbe. Van kipróbált és a népünk támogatását élvező politikánk. Van programunk. Vannak tiszteletet parancsoló eredményeink, amelyekre támaszkodhatunk: vannak erős, megbízható szövetségeseink, akikre mindenkor számíthatunk. Joggal megkérdezhetjük: hol tartanánk ma, ha annak idején István királyunk ennyi mindenre számíthatott volna? A beszéd után magyar, német és délszláv népviseletbe öltözött lányok, mintegy a baranyai nemzetiségi együttélést szimbolizálva vitték az új ‘búzából sütött kenyeret az emelvényre, ahol Ribánszki Róbert megszegte, majd műsor következett. A műsorban fellépett a Mecseki Szénbányák fúvós zenekara, a magyaregregyi Hagyományőrző Népi együttes és a szentlőrinci 1. számú Általános Iskola citerazenekara. Kozma Ferenc Augusztus 20-i ünnepségek Megszegték az új kenyeret ünnepélyes körülmények között Magyaregregyen is, ahol 20-án a Máré-csárda szabadtéri színpadán tartottak ünnepi gyűlést, majd kultúrműsort. Az egyhá- zaskozári tsz által hozott új kenyér megszegését magyar- egregyiek és komlóiak legalább háromszázötvenen nézték végig. A kiemelt rendezvényeken kívül a megye minden területén megünnepelték az alkotmány, az új kenyér ünnepét; a hivatalos ünnepségek mellett mindenhol kulturális és sportrendezvények, majálisok voltak. így például Szederkényben, a sportpályánál, a majsi erdészháznál, az erzsébeti sportpályánál, a lippói ifjúsági házban, a lánycsóki varrodánál, Borjádon és Duna- fclván. Ugyancsak 20-án tartották az ünnepi megemlékezést a HNF Szigeti II. sz. körzeti bizottságánál, Felsőszent- mártonban s Magyarbólyban, a társközségekkel közösen. ¥ Zászlólevonás a Parlament előtt és a Felszabadulási Emlékműnél Csütörtökön reggel ünnepélyesen, katonai tiszteletadással levonták az Állami zászlót, amely alkotmányunk ünnepének tiszteletére két napon át lengett az Országház előtt, a Kossuth Lajos téren. A gellérthegyi Felszabadulási Emlékműnél ugyancsak katonai tiszteletadás közepette vonták le a magyar nemzeti lobogót és a nemzetközi munkásmozgalom vörös zászlaját. Üj HNF-székházat avattak Siklóson A képen Siklós új népfront székhaza az átadás előtti pillana tokban A HNF siklósi aktivistái számára az idei augusztus 20-a bizonyára sokáig emlékezetes marad: közel két és fél év kemény munkájával, megannyi társadalmi munkaórával, ösz- szefogással felépítették a népfront városi székházát. Mint azt Fábos Pál, a HNF Siklósi Városi Bizottságának titkára említette: a 7,3 milliós beruházásból 4,6 milliót a köz te- lemtett elő, vállalatok és egyének dolgoztak önzetlenül, hogy az új, háromszintes épületben helyt kapjanak a különböző klubok, legyen igazi otthona a mozgalomnak. Az avatóünnepségen, melyet délután tartottak, ott volt Ribánszki Róbert, a HNF Országos Tanácsának titkára, Illés István, az MSZMP Siklós Városi Bizottságának első titkára és dr. Adóm Antal, a HNF Baranya Megyei Bizottságának elnöke. Szarka Árpád városi tanácselnök ünnepi beszéde után Ribánszki Róbert adta át a házat rendeltetésének. Több kollektívát és egyént kitüntettek, így Kiváló Társadalmi Munkás Plakettet kapott a pécsi Alkotó gmk, a gépjavító ,,Egyetértés" szocialista brigádja, a HTG siklósi üzemegysége, a Határőr Kiképző Bázis, a KIOSZ siklósi alapszervezete, a Lánc- és Ková- csoltáru Szövetkezet, az 500-as Szakmunkásképző, a Tenkes Bútorgyár, a helyi Tüzép-telep és a Vizmű siklósi üzemegysége, valamint Hollmann Kálmán, Hegyi Edit, Hóhmann Kristóf, Iványi Lajos, Komlódi József, Sugár László, Tarr István és dr. Zsák László. Az augusztus 20-i ünnepségek vendégeként megyénkben tartózkodott egy vietnami delegáció, Nghiem Xuan Yem, a Vietnami Hazafias Front elnökségének tagja, a Demokrata Párt főtitkára vezetésével. Tagjai voltak: Le Hjen Dang, a Hazafias Front Ho Si Minh Városi .Elnökségének tagja, Vinh Phoi, a hue-i képzőművészeti főiskola rektorhelyettese, Ngo Tiong Toan, a Hazafias Front Központi Bizottságának osztályvezető-helyettese és Nguyen Hun Chu Ang, a Hazafias Front lapjának újságírója. A vendégeket Pécsett, a HNF székházában Halas Ilona, a * HNF megyei titkárhelyettese fogadta és tájékoztatta a megyénk életéről, majd részt vettek a szentlőrinci és a siklósi augusztus 20-i ünnepségeken.
