Dunántúli Napló, 1986. augusztus (43. évfolyam, 210-239. szám)

1986-08-17 / 226. szám

Huszonhat szál sárga rózsa... A főportás történetei — Mesélhetnék sok ér­dekes történetet, dehót nem mindegyik illik az újságba. Azért persze tudok mondani olyan eseteket, amiket nyu­godtan le lehet írni — mond­ja Resch Elemér, a Pannónia Szálló főportása és egyben szobafőnöke. — Például amikor itt járt hangver- senykörútján Cziffra György, akkor három szobát béreltek ki, egyet a művésznek, egyet a feleségének és egyet a ku­tyának. De a három szoba nem egymás mellett volt, a szálló egész más frontján nyittattak szobákat. így az­után a rajongók nem tudták zaklatni Cziffrát, s végül is ez volt a célja a dolognak. De ha arra még rá is jöttek, hogy hol a felesége szobája, azt végképpmem tudták meg, hol „szállásoltuk” el a ku­tyát. Ez azért is volt fontos, mert a művész koncert előtt mindig félrevonult a kutyájá­val, hogy még véletlenül se zavarja senki. Képzelhető, hogy aki 1960 óta főportás, annak hány és hány története lehet. Egyet hadd idézzünk a közelmúlt­ból. A Pannóniában szállt meg egy külföldi miniszter. Egyszercsak kiderült, otthon felejtette a fésűjét. „Szerez- zanek egy fésűt a miniszter­nek, kérem!” — hangzott a kérés, ami természetesen, mint minden megszokott vagy rendkívüli igény, a re­cepcióra futott be. Szereztek. — Hogyan lesz valaki fő­portás? Miért éppen ezt vá­lasztja a vendéglátóiparon belül? Resch Elemér szerint: — Nagyon jó, hogy olyan sok emberrel találkozhatunk. Mindegy, hogy híres, vagy nem. 1960-ban kezdtem még a Nádorban. Az új Pannó­nia nyitása óta dolgozom itt. Pécsett a kereskedelmi szak- középiskolába jártam, majd utána a szállodás szakmun­kásképzőbe, 1968-ban, az utolsó évfolyamon végeztem, — egyedüli hallgatóként. — Milyen ismereteket kel­lett akkor' elsajátítani egy „szállodás” szakosnak? — Mindent tudni kellett az idegenforgalomról, a szállo­dai ismeretekről, a szállodák berendezéséről, a lepedők méretéről, hogy milyen szál­lodai beosztásban kinek mi a feladata, s hozzá még egy idegen nyelvet kellett tanul­ni. Én a németet választot­tam. — Ma a szállodák sze­mélyzete mennyire beszél nyelveket? — A recepciónál dolgozók kivétel nélkül egy vagy két nyelven tudnak társalogni a vendégekkel. Nálunk például legtöbben angolul és néme­tül. Pályafutása alatt a Pan­nónia főportása rengeteg közismert emberrel találko­zott már, így Sophia Loren- nel, Dobi Istvánnal, Marosán Györggyel, Vujicsics Tihamér- ral, Páger Antallal, Latabár Kálmánnal, Tolnay Klárival, a KLM vezérigazgatójával, a Pepsi Cola igazgató-főmér­nökével, Cziffra Györggyel, hazai és külföldi miniszterek­kel, és még sorolhatnám. S milyen különleges óha­jokkal fordulnak hozzájuk? Az már nem számít különle­gességnek, hogy átrendezte- tik a szobát, olyannyira nem, hogyha házaspár, vagy kü­lönösen nászulaspár érkezik, automatikusan megkérdezik tőlük, tolják-e össze az ágya­kat? S a válasz mindig: „igen”. Azután: hol lehet a megyében vagy a városban speciális ételeket enni? Mit lehet és érdemes megnézni? — Bizonyos gyakorlat alapján már ránézésre meg lehet állapítani egy vendég­ről, hogy mit ajánljanak ne­ki. Sok a rigolyás szállóven­dég, akár naponta ki lehet­ne borulni többször is. De- hát ez is a szakmához tar­tozik, hogy mindezt higgad­tan, udvariasan csinálják vé­gig. S különösen nem könnyű ez ilyen melegben, amikor a vendég shortban és trikóban járkálhat ki-be, de a sze­mélyzetnek elegánsan felöl­tözve kell fogadnia őket, s teljesítenie kívánságaikat. S ha már ismét a kívánsá­goknál tartunk, befejezésül egy múlt heti óhaj: Egy svéd házaspár európai körútja során éppen a Pan­nóniában érte meg 26. há­zassági évfordulóját. Már ér­kezésük előtt1 idetelefonáltak, hogy szobájukban 26 szál sár­ga rózsa várja őket ebből az alkalomból. Azt mondják, hogy korántsem volt könnyű éppen sárga színű rózsából ezt a mennyiséget össze­szedni — de végül sikerült. D. Cs. Panoráma Svájc előretör Az egyre fejlődő svájci film­művészet támogatására 4,7 mil­liós svájci frank vissza nem té­rítendő állami kölcsönt adnak. Ez filmenként 110 000 svájci frank, vagyis több mint három­millió forintnak megfelelő ösz- szeg a filmgyárák saját tőkéjén Felül. Képünkön: Christie Zeen- der, az egyik legnépszerűbb svájci színésznő. Harsányi Zsolt könyve A bécsi Paul Neff Kiadó a Liszt-jubileum alkalmából né­metül jelentette meg Harsányi Zsoltnak a nagy zeneszerzőről 'írott Magyar rapszódia című életrajzi regényét 944 lapolda­lon, kötetenként 198 Schillin­ge rt. Kettős Vihar Kultúrtörténeti ritkaság: egy évben egy Shakespeare-dráma 'két megzenésítését mutatják be. A Vihar-ból Sibelius írt operát, amit a finnországi Sa- vonlinában, továbbá az ame­rikai John Eaton, amit az új- 'mexikói Santa Fe-ben mutat­nak be, mindkettőt az idén nyáron. Bernstein és a becsületrend Mitterrand elnök Leo'nard Berns'teinnek és James Baldwin amerikai néger írónak az Elysée Palotában átnyújtotta a Francia Becsületrend parancs­noki keresztjét. Baldwin 40 éve —.vagyis mióta Josephine Baker megkapta — a legnagyobb francia kitüntetésnek második színesbőrű tulajdonosa. Nyomoz az OTP Nyereményaufók — gazdára várva A tórok világról - Magyarországon Kincses- bánya a szemét- gödörben Miérh közponJ-ja Pécs a hazai törökkori kutötösoknak? Török világ Magyarországon . . . Egykorú metszet, a török megszállta Dél- Magyarország térképével a háttérben. (Ismeretlen szerző alkotása). Török hódoltság, fölszabadító harcok, csaták, ostromok. A tö­rök kiűzése hazánkból a 17. század utolsó másfél évtizedé­ben. Életmód és kultúra az oszmán hóditás területein . . . — Az elkövetkezendő hónapok­ban sok ‘szó esik e kérdésekről nálun'k tudományos üléseken, ünnepségeken, megemlékezé­seken. Buda visszavívása után (1686) sorra szabadultak fel a déli országrész városai, várai is - 300 évvel ezelőtt. Egertől Kőszegig vagy Esz­tergomtól Szegedig számos töi- ténelmi hely akad az ország­ban számos törökkori emlék­kel, Magyarországon mégis a jelenkori régészeti kutatások központja Pécs. Nem Buda, s nem Eger például. Vajon miért? — fordultunk . kérdésünkkel dr. Gerő Győző tudományos kutatóhoz, a pécs-baranyai cö- rökkori feltárások irányítójá­hoz: — A válasz egyszerű — mon­dotta —, Pécsett maradt fenn a török hódoltság idejéből a legtöbb emlék. Dzsámik, épü­letek, fürdő, tárgyi emlékek. Hogy miért? Föltételezhető bi­zonyos türelem is a város föl­szabadulása után. A katolikus egyház kezelésébe vette a ko­rábbi török dzsámikat és na­gyon bölcsen nem rombolta le, hanem a saját céljaira átalakí­totta vagy bővítette később, mint például Pécsett a belváro­si plébániatemplomot. Azonfe­lül Pécs helyzete a különböző betörések ellenére viszonylag nyugalmas volt a hódoltság idején. Ez is oka lehet annak, hogy sok minden megmaradt. Ámbár a háborúk természete­sen itt is pusztítottak. A török is. A szobrok, kegytárgyak kü­lönösképp „fölidegesítették” őket, emiatt sok a szándékos török rongálás, pusztítás. A pusztítások helyein általá­ban szemétgödrök keletkeznek, ahonnan a tudomány számára leletegyüttesek kerülnek elő. Itt például a korai török korból való edény-, illetve cserépdara­bok, amelyek egyben az akkor itt élő etnikumra is utalnak. Hi­szen a hódítók környezetében mindenféle náció előfordult. — A másfél évszázad alatt mi, magyarok jószerével csak­nem teljesen kiestünk Európa kultúrájából. Ugyanakkor ho­zott a török magával a Balká­non átszűrt kultúrát, amiből ment is át a magyar kultúrába, nem is . . . Ennek a mértékét, ismeretjegyeit meghatározva »kell nekünk — a társtudomá­nyokkal közösen — a valóságot megközelítenünk, amikor ezt a kort vizsgáljuk. — Ezért lehet kulcsfontosságú szerepe egy föld alatti szemét­gödörnek s az ott található leletanyagnak. S ezért nyújt a hazai törökkori kutatások cent­ruma, Pécs a többi helynél sok­kal többet ma is a jelenkori föltárásokon. S ezért lehet kin­csesbánya egV szemétgödör a régész számára, ha a közép­kori Pécs rétegei alól kerül elő ... — mondotta dr. Gerő Győző. W. E. Negyedévenként több tíz­ezren udvarolják körbe For­tuna istenasszonyt a végsőkig reménykedve, hogy most az­tán az öt- vagy tízezer forintos gépkocsi nyeremény-betét­könyvükkel új autóhoz jut­nak. Nagy többségnek meg­marad a remény, hogy talán majd a következő húzáson szerencséjük lesz. S a nem túl sok nyertes­sel mi van? Zömük átveszi az égből pottyant személy­autót, vagy annak a vétel­árát. A szerencse fiai kö­zül rendszeresen jónéhány ezért-azért talán már soha, vagy legjobb esetben is csak újabb nagy adag szerencsé­vel veszi észre, hogy Fortuna kegyeltje lett. Az OTP Baranya Megyei Igazgatóságán ma is 30 ko­rábban kihúzott nyertes sze­mélyautó keresi jogos és sze­rencsés gazdáját. Van olyan nyereménybetétkönyv, mely az idők folyamán összesen már két nyereményautót fialt, ám a tulajdonosa eddig még nem jelentkezett. Az OTP a jeligés betétkönyvek esetében tehetetlen. A szerencsét ígé­rő kilétet, azaz tulajdonost felderítő nyomozást csak a fenntartásos gépkocsinyere- mény-betétkönyvek tulajdo­nosai esetében kísérelhetik meg. Az OTP kitartó kutatá­sainak köszönheti például Szóvá n Károlyné és Boros Csaba, hogy megtudták: autót nyertek. Igaz, ők már nem a kocsit, hanem a meg­nyert típus vételárát kérték. S lei tudja, előkerül-e valaha a jelige homálya mögül az 1979-es nyertes „Márta", az 1982-ben kihúzott „Sári 2000 év", az 1984-ben a szeren­cse folytán autónyertessé vált „Dácia” és „Karcsi és Kató", vagy akár a „Gerbe­ra", a „Tulipán", a „Miklós", a „Júlia”, a „Barbara", ne­tán a „Szmeli” jeligéjű gép­kocsi nyeremény-betétkönyvek tulajdonosa? Érdemes az OTP-fiókokná1 átnézni a kiváltadon nyere­mények listáját és azt össze­hasonlítani a meglévő, avagy már korábban megszüntetett betétkönyvekért kapott igazo­lással. Hátha kiderül, hogy mégis nyejt. Az igaz, hogy a sorsolást követő egy hó­napon belül ér személyautót a nyeremény, utána csak a kocsinak a húzás idejében jegyzett forgalmi értékét fi­zeti ki az OTP, — mégis meg­éri utánanézni. Már csak megnyugtatásként is. Bár a nyeremény soha nem évül el, csak — ha a kiváltott betét­könyv igazolása is végleg el­tűnik. M. L. Hyaralas lakókocsiban A Magyar Autóklub már ha- gyomónyszerűen szervezi meg nyaranta a külföldi országokba kihelyezett lakókocsis üdülése­ket. A szervezet tolnai, somogyi és baranyai tagjainak ausztriá- ban a laxemburgi, NSZK-ban a seefeldi, Olaszországban ,a‘ kacariói és a gradi kemping­ben áll rendelkezésére 2—2 la­kókocsi. Idén nyáron Baranyá­ból 80 család hasinálta ki az ötnapos olcsó és hangulatos nyaralásj lehetőséget. Az uta­zóknak csak az ágyneműről és a háztartási edényekről kellett gondoskodni. Harkányi este Jelentés a feketepiacról Egyliteres. Originál, rijekai kikötővárosi címkével. Boldo­gult Rejtő Jenő matrózai ittak ennyit hajnalonta, mert az volt a sikk a kikötőkben és a ,pony­vairodalomban. A szolid ma­gyar kispolgárnak meg csak csipkefőikötős nagynénik jutnak eszébe, amint rumos krémet gyúrtak az édesanyám csinálta süteménybe, meg 'irtó nqgy gyomorrontások, amikor egy deci rumtól még be is rúgta«, hogy ne kelljen már annyit ro- hangászrji. itt a harkányi szom­bat estén: 220 forint. Egy hang oldalról: — Meg ne vegye! Ez csak kilencszázvalabány dinár! — Átszámítva még 150 forint sincs! — ez egy másik hang. De a belsőjózsefvárosi pesti úr — rövid nadrág, kettősköny­velő szemüveg! — mégis kivág­ja a két százast, meg a húszast is. Ez életének első feketepiaci kalandja, amit nem látnak ott­honról és amivel nagyfiú lesz a könyvelésben („Édesapám! én szárért vettem, itt van, igyá­tok!”) Mert százhúszat ugye letagad belőle, a sikerélmény teljessége végett. Nyüzsög a nép. Egymásba ér a könyökünk. Mint magyar nagyvárosban, a heti piacon, annodacumál. Aki siet, csak vállát előrenyomva, élivei tör­het kicsit előre. Az árutömeg-, ben vevőtömeg. Almahegyek kilónként 15—20-ért, zöldpapri­katornyok 20—25-ért, kisebb Mount Everest paradicsomból, melynek 6-10 forint kilója, s dinnyepiramisok átlag 6 forin­tért. És — feketeáru. Jobb vám­hivatali tisztviselőnek azonnal kettőhúszra ugrik a vérnyomá­sa, annyi vegeta, rágógumi, kvarcóra — 300-1200 forintért —, csicsás blúz rejlik a szatyrok mélyén. Meg a betonasztalká­kon is. Hiszen fél szem a vevő kezére néz, fél szem pedig ol­dalvást, hátha jön a magyar •rendőr. — Mennyi a vegeta ára? Láthatatlan írás a válasz, ujjal, a betonasztalra. A hoi- vát háziasszony ujjának bizo- •nyíthctatlan nyomvonalán ki­alakul: 120. Fél kiló! Máshal 100, de egy horvát úr már 80- ért adja, hiszen a horvát férfiak — ha fürödni jöttek és nem profi feketézők — épp olyan tü­relmetlenek az ilyen piszlicsári alkuhoz, mint bármely becsüle­tes férfiember. Kvarcórák. Te­nyerekben. Ennek az az előnye, hogy ha rendőr étkezik, a te­nyeret másodperc alatt össze lehet zárni és „Csak ugye, be­szélgettünk, hogy milyen szép idő van és milyen kemény gye­rek megint ez a . . . Hogy kvarc­óra? Miért, az őrmester elv­társnak van eladó?" Harkány, szombat este. Ha­tármenti hely, és fürdőhely is. Mindkettő kiváló üzleti lehető­ség. S a határ mentében mikor volt az üzlet mindig, mindkét ország paragrafusai szerint olyan szűziesen tiszta? Kisem­berek, akik ügyetlenül egészí­tik ki javaikat és profi feketé­zők. Árstatisztika, áruforgalmi adat — nincs. Hogy is volna ebben az enyhén szólva púit alatti áruforgalomban!? Egy osztrák rendszámú Mercedes fékez az úton, ősz ember kinéz a letekert kocsiablakon: — Áh! Schwartzmarkt! Ismeri az életet. Földessy Dénes 4 vasárnapi- r'

Next

/
Oldalképek
Tartalom