Dunántúli Napló, 1986. augusztus (43. évfolyam, 210-239. szám)
1986-08-13 / 222. szám
1986. augusztus 13., szerda Dunántúlt napló 3 A Forma-I Gyarapítjuk a példaképeinket. A legfurcsább természetű sztárfilmcsillag vagy autóversenyző — hasonlatos a mi 'belső képünkhöz, kínjai a mi titkolt kínjainkhoz, kocsijának sebessége a mi kocsink vágyott országúti sebességéhez, tekintélye a nekünk hiányzó tekintélyhez. Szóval, a példakép, a nagyon tisztelt emberi modell, megvalósítja azokat az álmait, amit mi szakasztott úgy szerettünk volna, de — nem ment. Jaj neki, ha tovább már nem hasonlít a mi embereszményünkre: kizárjuk kegyeinkből és 'ha már sok rajongója érzi, Ihogy vágyai nem azonosak azzal, amit a nagy sztár megvalósított magának, akkor a Ihíres ember már nem sokáig lesz híres eszménykép. A nagysikerű magyar rendezvény, a vasárnapi Forma—1 autóverseny egy ilyen példaképváltás tö- meglélektani szertartása is volt. Egyben a nemzetközi autóverseny az értelem diadala. Nem hiába nyilatkozta Niki Lauda, hogy ilyenkor az győz, aki intelligensebb. A modern kor nem elégszik meg az érzelmekkel, nagy értelmi igényekkel is Jép a ma embere elé, A szellemi erő szervezési erőt is jelent. A Forma—1 az intelligens játék és a szervezettség győzelme. Körültekintően készítettek élő mindent, számítottak mindenre, a kánikulától a helyi közlekedésig, a ihazai nézőtömeg hangulatától a majd egymilliárdos külföldi nézőtömeg lehetséges Magyarország-képéig. Németül, angolul, franciául folyékonyan ‘beszélő riporterek tárgyaltak a versenyző sztárokkal, vagy más riportalanyokkal. Az sem mindegy, hogy ezúttal pénz és tekintély együtt jött hozzánk. Nem tudni még, hogy a minden bizonnyal hatalmas bevétel pontosan hány forint és hány dollár volt, s a nézőtömeg nemzeti megoszlását sem számolták még össze a határátkelőhelyek statisztikájának segítségével. De a rendező szervek remekül megérezték a modern kor példakép- rendszerét, a mai húzónevek hatását. A technika versenye, az autóverseny iránti érdeklődés ezúttal legyőzte az idegenforgalom ellen ható események tömeglélektani kárait. De nemcsak az oly fontos dollárvendégek jöttek, hanem a környező országokból is nézőtömeget nyertünk, tehát növeltük pénzünket és tekintélyünket. Az ország rangja még azok előtt a százmilliók előtt is nőtt, akik csak a képernyőről látták a magyarországi Forma-1-et. A rendőrség, a rádió, televízió, a tűzoltóság, a közlekedésirányítás, a szállodaipar, a vendéglátás, sok szervezetünk azt igazolta, hogy van magyar szervezési kultúra is. Ránk figyelt a világ! Sőt, fizettek is nekünk. Mert jól megéreztük, hogy változik a modern kor emberének a példaképrendszere: az indulatok, érzés- hullámzások mellett az ésszerű, okos, hasznos dolgok, a legfejlettebb technika hősei vonzzák a modern embert. Ez ugyan nem jelenti — mert lélektani képtelenség volna, ha jelentené! — az érzelmi életünk művészpéldaképei- nek, avagy zenei modelljeinek elhalványulását. Csak a példaképrendszer egészséges egyensúlyát, amelyben a reális eszményképek súlya megnőtt. Földessy Dénes Hóig is megdöntetien gabonarekord Szajk termelési nagydíjas Búza vetőmagszaporító gazdaság lesz a Béke tsz Három évvel ezelőtt a szoj- ki Béke Tsz-ben felá II ította k egy azóta is megdöntetien gabonarekordot. Búzatermésük 8,5, a kukorica 11,5, a két növény átlaga 10 tonna gabona hektáronként — máig egyedülálló bravúr. A hivatalos elismerés nem maradt el: Husti Mihály Ujhelyi-dijas tsz-elnököt tavaly a Munka Érdemrend arany fokozatával tüntették ki, ez év augusztus 20. alkalmából a szövetkezet elnyerte a MÉM termelési nagydíjót. Az, hogy Baranyát az ország egyik legjobb gabonatermelő megyéjének kiáltották ki, nem annyira táji adottságainak, sokkal inkább a gyakorló agrármérnökök kiemelkedő szaktudásának köszönhető. Ha például Husti Mihály mond valamit a búzáról, akkor a szakgárda odafigyel. Olyan elismerés ez, mint nemzetközi porondon megszerzett hírnév, vagy a világhírű jugoszláv búzanemesítő, dr. Zodor Misic professzor személyes barátsága. Az Újvidéken működő neves tudós Rodna néven kifejezetten Magyarországra nemesitette ki legújabb étkezési búzafajtáját azzal a nem titkolt kikötéssel, ha az új fajtát a szajki tsz honosítja és vezeti be a magyar köztermesztésbe. Minden évben ilyenkor aratás után szoktak összeülni a megye búzatermelői, hogy kiértékeljék a tapasztalatokat. Az idén ez a tanácskozás még visszavan. Szajkón azonban ahol a gyengébb évben is 7,2 tonnát takarítottak be hektáronként, már túl vannak ezen. — A 7,2 tonna az idei gyengébb évben talán elfogadható, de lehetett volna 5—6 mázsával több, ha jobban odafigyelünk — feleli a szokott őszinteségével Husti Mihály. — A fajta fontos, de ma már nem meghatározó faktor, mint a hatvanas—hetvenes években volt. Mi itt Szajkón a kísérletekben a régen leírt, 30 éves szovjet Ju- bilejnajával az idén is 7,7 tonnát értünk el, ami ugye nem sokkal marad el a rekorder fajtáinktól, a 8,5 tonnát adó GK—3282-től. (Erdei Péter szegedi nemesítő fajtajelöltje), vagy a hasonló termést adó jugoszláv Rodnótól és az ugyancsak 8 tonna felett termő csehszlovák Bucsó- nyi 20-astól, amely a fajtasorunk legkésőbben érő és egyik ígéretes jelöltje. — Az eredményes búzatermesztésben ma minden faktor egyformán fontos: a talajművelés, a helyes talajtáp- lólás, a szakszerű növényvédelem. Nem dobhatunk el egy 12 tonnára képes új fajtát csak azért, mert mondjuk érzékeny a gombabetegségekre. Ma mór rendelkezésünkre állnak olyan szerek amelyekkel a növény megvédhető a betegségektől. — A tavalyi évre visszatérve, mindent legjobb tudásunk, és a legszigorúbb technológiai fegyelem betartásával csináltunk. Október 10-ig, gyakorlatilag 10 nap alatt elvetettünk, kilenc nap alatt learattunk, ehhez megvan a legkorszerűbb technikai, gépi bázisunk. A növényt megvéd- tük a kártevőktől. Egy ponton hibáztunk s ebben nem állunk egyedül, — a tápanyagnál. Általános jelenség az utóbbi időben a megdrágult műtrágya bizonyos mértékű visszafogása. És ez baj! — Tény, hogy idén áprilisban, legalábbis itt nálunk április 1. és április 10. között a búzák éheztek. Ez volt az idei búzatermelés egyik buktatója. A búza ekkor váltja a gyökérzetét, afféle krízis időszak ez. Mi leástunk a gyökérzónáig s megnéztük, van-e ott elég tápanyag. Nem volt. A búzánál 450— 500 kilós vegyes hatóanyaggal dolgozunk, a nitrogén 40 százalékát ősszel alaptrágyaként kiszórtuk. Ám igen csapadékos volt a tél, s ez a csapadék a talaj mélyebb rétegeibe mosta le a tápanyagot, váltáskor a gyökérzetnél nem volt elég nitrogén. Ilyenkor fennáll a veszély. hogy kisebb gyökérzet alakul ki, ami később kevesebb tápanyagot tud felvenni. Ez be is következett. Mi 200 kiló nitrogénnel azonnal „meglöktük", majd később újra. Persze, Ilyenkor még fennáll a túltáplólás veszélye. Ha történetesen túl csapadékos lett volna a május, megdőlhetett volna a búzánk. Husti Mihály konklúziója az, hogy a búzát semmilyen körülmények 'között nem szabad éheztetni. A műtrágyával takarékoskodni eleve vétek, és az sem mindegy, hogy a tenyészidő melyik szakaszában adagoljuk ki. Ez évjárattól, időjárástól, sok mindentől függ. A ráfordítási költségek persze nem közömbösek, de a nagy termés önköltsége mindig alacsonyabb, mint a 'közepesé. Második éve dolgoznak — egyelőre csak 100 hektáron — egy olyan új technológián, amivel a hektáronként - 10 tonnás átlagtermést célozták meg. Tizenegy, tizenkét tonnás és afelett tudó szegedi, jugoszláv és csehszlovák fajtákkal dolgoznak. Palettájukról feltűnően hiányoznak a martanvásáriak. A mi az oka kérdésre Husti Mihály egy papírt tesz elém, az 1986-os nagyüzemi NÖMI fajtakísérleteik kiértékeléséről. A 31 magyar és 'külföldi fajta sorrendjében martonvásári fajták a 27, 28, 29, 30 és 31 helyet foglalják el. A hivatalos fórumok még ma is gyakran ostorozzák azo • kát a gazdaságokat, amelyek délről származó, úgynevezett lágy búzákat favorizálnak. Nos, Szajkón nem volt 30 százalék alatti sikértartalmú búza az idén, az általuk termelt búzák sütőipari értéke is megfelel a náluk gyengébb termést adó martoni fajtákénak. Ez év nyarán hivatalos együttműködési szerződést írnak alá oz Újvidéki Gabonakutató Intézettel és a NÖMI engedélyével megkezdik a jugoszláv fajták fel szaporító sót és a vetőmag belföldi forgalmazását. A több éves együttműködés gyümölcse beérett, Szajk újból lépett egyet, a szakmai ranglétrán, a Bólyi Kombináthoz hasonlóan — ha egyelőre kisebb mértékben is — búza vetőmagszaporító gazdasággá avanzsált. — Rné — Házasság - család Igen nehéz a házasság fogalmát meghatározni, nem is vállalkozók rá. Nagyon sok jó megoldás van (és még több rossz). Kialakulhat mégis valamilyen összefüggő kép, ha számba vesszük a házasuló felek leggyakoribb elvárásait: 1. A házastárs legyen ragaszkodó, kitartó, hűséges, szeretetet adó. Kizárólagos társ, „mindhalálig" a közös úton. 2. Állandó támasz a külvilág veszélyeivel szemben, bajban, betegségben. 3. Társ, aki megvéd az elmagányosodástól. 4. A boldogság, az együttfej löd és biztosítéka. Társ közös tervek megvalósításában, valamiféle rend létrehozásában. 5. Kizárólagos és készséges társ a szexben. 6. Felelős és együttműködő szülő a gyereknevelésben. 7. Hozzanak létre egy közös otthont, amely menedéket nyújt a világ zűrzavarában. 8. Tisztelet és megbecsülés övezze őket a társadalom részéről. 9. Gazdasági biztonságban éljenek. A GYAKORLAT NEM ILYEN EGYSZERŰ Az elvárások gyakran nem teljesülnek. Részben azért, mert bizonyos vágyak eleve irreálisak, részben azért, mert a felek félreismerik egymást. A keserű csalódásokat követően o szerelem is lehűl. A hűség egy idő után nyűgnek, kényszernek bizonyul, a szex kötelességnek. Előtörnek a viták, amikben csak az a lényeg, kié az utolsó szó. Egyre gyakoribbak az önértékelést, önbecsülést értő, megoldást nem hozó veszekedések, konok hallgatások. És lehetne még sorolni a bajokat. Sokan mondják, hogy a házasság intézménye, a család válságban van. Nem hiszem, hogy ez így lenne — inkább átalakulóban van. Mindenesetre, az kétségtelen statisztikai tény, hogy a házasságban élők relatíve ritkábban betegszenek meg, kevesebbszer fordulnak meg pszichiátriai rendeléseken és valamivel hosszabb életűek, mint az egyedül élők. Ráadásul . . . OLYANOK IS VANNAK, AKIK JÓL CSINÁLJÁK Néhány külföldi családvizsgálat eredményeit összegezve a következőképpen lehetne jellemezni a ténylegesen létező, jól működő családokat: • Életritmusuk kiegyensúlyozott, laza. 9 A házasság, a családi élet fő céljai, irányvonalai tiszták, világosak. • A család szerkezete egyértelmű, világos, a szerepek nem keverednek, a házastársak között erős szövetség van. • A család tagjai tisztelik egymás személyiségét, nem to- lakodóak, nem erőszakosak. Ugyanakkor képesek arra is, hogy egészen közel kerüljenek egymáshoz. 9 A jól működő családok többségénél azt találták, hogy az apáé a vezető szerep (A „hatalom" megoszlása kb. 60— 40%). • Az ilyen családok tagjai érzéseiket, gondolataikat nyíltan, őszintén kifejezik, még azzal sem törődve, hogy így nagyobb „támadási felületet" hagynak egymás számára. 9 Kevés konfliktusuk marad megoldatlanul. Problémáikat, feladataikat érdemben megbeszélik (még a legkisebb gyermek véleményére is odafigyelnek). Vitáikban rugalmasak, mérlegelik egymás érveit. Veszekedésre ritkán kerül sor. Nyitottak a változásokra; új kezdeményezésekre. A kudarcokat értékes tapasztalatként kezelik. 9 Felelősséget vállalnak tetteikért — és egymásért is, ha kell. 9 Képesek meleg, intim, bizalmas kapcsolatba kerülni egymással. 9 A nevelésben nem jellemző a tekintélyelvűség. Elősegítik a gyerekek spontán, alkotó, felfedező játékait, tevékenységeit. Ritkán büntetnek, gyakran dicsérnek. Nincs „bűnbakképzés” a családban. Nem gátolják a gyermekek önállósodását. 9 A külső társadalmi környezetüket reálisan felmérik, s Így megfelelő módon alkalmazkodnak. 9 Képesek arra, hogy együtt vagy külön-külön. élvezzék az életüket. Elegendő időt töltenek el pihenéssel, kikapcsolódással. A családi légkör is alkalmas erre. Gyakran vidámak, humorosak. Feltűnő az is, hogy az ilyen családok tagjai sportolnak rendszeresen. 9 A házastársak igyekeznek folyamatosan vonzók maradni párjuk számára (öltözködésükkel, jólápoltságukkal stb.). 9 E családok többségében működik valamilyen, a tájékozódásukat segítő, értékítéleteiket meghatározó, jól kitapintható világnézet. 9 Kiderült végül az is, hogy ezek a családok hisznek az ember nagyszerűségében, az emberi méltóságban. Rácz Lajos Miről vall a brigádnapló? Szakmailag és emberileg egyaránt kiváló, elismert közösség Tartozik és követel. Bevétel és kiadás. Ezek a mondatok inkább könyvelői körökben természetesek, mint egy brigádnaplóban. Ha nem is mondják ki, de a naplókból mindig észrevehető, hogy egy év alatti munkájuk után tartoznak-e, vagy követelnek. A tervben foglaltakat elvárásoknak titulálják, és a tartozásokat az erkölcsi normák diktálják. Van-e egyenleg, tartozik-e valaki valakinek? A napló olvasásában segít Kovácsevics Bélóné, a Pannonvin Borgazdasági Kombinát Rakcsányi Lászlóról elnevezett brigádjának vezetője. Kezdhetném úgy is, ahogy minden napló kezdődik: a termelést szeretnénk fokozni, a minőségi munkát növelni. De nézzük meg közelebbről, mit is takarnak ezek a mondatok! Tavaly először készítettek nagyobb mennyiségű palackos bort az USA számára. Az eiedmény kifogástalan, hiszen nem volt reklamáció. Kaptak különleges feladatokat is, az elmúlt évben a vermutot és az almabort kellett „készrekezel- niük”. Ez is sikerült. A munkavédelmet szükséges rossznak szokták tekinteni. A brigádtagok nem vélekednek erről így. Jól vizsgáztak belőle, ketten pedig, a brigádvezető és Hergert Péterré munkavédelmi őr is. A brigádnaplóban színes kép: Az 1984. évi országos szőlészeti és borászati versenyen elért második helyezett brigádtagok közül négyen Szo- csiban üdültek. Ókét örökíti meg a fotó. Több mint egy hétig nyaraltak a csapat tagjai : Pintér Béla, Kovácsevics Bélóné, Tóthné Rózsa Zsuzsa és Zsebéné Véber Mária. Csak a költőpénzt fizették. Most a brigádvezető beteg. Ismerjük az olyan szakszervezeti látogatót, aki átadja az ajándékot, és kér egy aláírást, hogy nyugtázni tudja a költségeket. — Nálunk ez nem Így van - mondja Kovácsevics Bélá- né. Tegnap volt nálam Horváth lózselné, gyönyörű virágokat hozott. Tudom, hogy a brigádpénzből van, de nem kellett semmit aláírnom. Sokan saját pénzüket is „beleteszik” oz ajándékba. Igazság szerint nem is az ajándék a fontos, hanem a munkatárs látogatása. Ha nem hoznának semmit, akkor is örülnék. A legfontosabb, hogy ne essünk ki a munkaköri légkörből, ha betegek vagyunk, akkor is tudjuk, mi van odabent. Éppen ezért nem kötelességszerűen vállaltuk a kismamák, a nyugdíjasok látogatását. Nekik sem a virág kell, hanem néhány jó „otthoni" szó, egy közös kirándulás, ahol együtt lehetnek a régiekkel. A nem kötelességszerűen vállalt látogatásokon kívül kikkel állnának még kapcsolatban?- A Villányi Borkombinát üzemi óvodáját támogatjuk. A .farsangi bálra ötszáz forintot adtunk, húsvétra ezer forintért kerékpárt vettünk, az iskolába készülők ajándék- csomagot kaptak. A vállalat háromszoros kiváló brigádja „közös költségből fizetett” be 3600 forintot a peremartoni károsultaknak. Nem feledkeztek el a Nemzeti Színház építéséről sem, oda 6300 forintot utaltak át. Lehetne sorolni még sok mindent, elismert a brigád a szakmabeliek körében.' Azért írunk róluk most, mert kezdődik számukra a „szezon", a szüretre való felkészítés. Bódi Agnes 250 vagonnyi búzát tárolnak jelenleg a szajki tsz gabonatáblájában.
