Dunántúli Napló, 1986. július (43. évfolyam, 179-209. szám)

1986-07-17 / 195. szám

1986. július 17., csütörtök Dunántúlt napló 3 Képernyő eim Hét kívánság Jó véletlen, hogy Makay Ida új verseskötete, A hetedik szo­ba épp a napokban került a könyvesboltodba, egyszerre a pécsi körzeti stúdió portréfilm­jének bemutatásával. Kemény, mór-mór az egyhangúságig, szinte a monomániáig homo­gén költészet Makay Idáé, ab­szolút líra, izzás, „sötét ragyo­gás". Képi világa, jelképrend- szere alig változó, vissza-vissza- térő helyszíneken, vershelyze­tekben, nap- és életszakokban írja „egyetlen” versét a költő, fogalmazza, égeti ki ugyanazt: szerelmes, szenvedélyes önma­gát. Mégsem és egyre kevésbé csak szerélmi költészet ez, de szerelmes költészet, a szerel- metes, intenzív létezésé, annak minden tragikumával, sérülésé­vel, védtelenségével és taka­réklángon fel sem fogható gyö­nyörűségeivel együtt. „Nem asszonyokra, csontra, kőre , hasonlítok én mindhalálig. / Nem nő vagyok. A szerelem. / Emelhetetlen tömb: az egység./ 'Nem osztható férfira, nőre” - írja az új kötet Nem hasonlítok című versében. Épp ez az egy­ség, ami nehézzé tesz minden­féle szétbontást, csoportosítást, sem a tematika, sem a megfor­málás nem enged igazán a tagolásnak, „emelhetetlen tömb", ezüst, arany alkonyat, izzás, sötét ragyogás. Ugyan­akkor Rilkén, a Nyugat nem­zedékein, Pilinczkyn iskolázott és átszűrt költészet ez, művelt és kiművelt költészet, élettel- halállal, a végső dolgokkal - akár négy verssorban is — ér­zelmi viszont teremtő, de. nem csak érzelmi viszonyban álló. Hatása alá kerülni, hangulatát megérezni könnyű, rendjét, szerkezetét megérteni jóval ne­hezebb. Televíziós versműsorok rende­zőjeként Sükkösdi László évek óta „kísérletezik” makacsul és konzekvensen a verset értelme­ző látvánnyal, azzal, hogy mi­ként lehet közelhozni a néző­höz a költészet hajdan popu­láris, mojd egyre arisztokrati- kusabbá váló „csodáját”. A Hét kívánság stábja kitelepült Véméndre, ahol Makay Ida lassan három évtizede él és tanít, így a versek valóban az ihlető helyszíneken, mindenek­előtt a természetben -szólalnak meg. A rendezői értelmezés az egészen finom utalásoktól a direkt, olykor túl direkt jelzé­sekig terjed. A Hét kívánság nem is portréfilm a szó szoros érteimében, irtkább televíziós kompozíció Makay Ida versei­ből — és verseiről. A költő nem főszereplője a műsornak, „csu­pán” egyik résztvevője, aki szemtől szembe csak egy pon­tos, igen összefogott, már-már versértékű monológban szólal meg. így kerülhető el leginkább a hasonló portré-versműsorok örök buktatója, az egy vers, egy kis beszélgetés váltogatá­sából fakadó stílustörés és így válhatnak valóban főszereplővé a versek: a köznapi információ helyére végre nem szemérmes adagolásban, hanem ténylege­sen a művek sűrített informá­ciója kerül — mint a legérvé­nyesebb közlés, hiszen versmű- _ sorról van szó. Tömény infor­máció, az kétségtelen, hiába oldja látvány, zene s bizony a néző olykor kikapcsol, csak néz, fát, dombot, hintát, macskát, temetőt. De a műsor teremtette hangulatból így sem esik ki, bármikor és bárhol visszakap­csolhat anélkül, hogy elveszí­tené a fonalat, mely fonal per­sze: van, az egységes hangulat mellett épp a kompozíció a Hét kívánság fő erénye (ezért kár a hatvanas évek-'béli gyönge és nagyon kilógó „fridzsider- szocializmus” versekért). ízlés dolga, hogy egy szövegcentri- kusaibib — például az énekelt versek érthetetlenségének koc­kázatát nem vállaló — felfogás mennyivel szolgálná jobban a megértést, de az bizonyosnak látszik, hogy a nagyközönség így nyert többet. Parti Nagy Lajos A közeli napokban kezdik meg az Egyetemi Könyvtár új szárnyának — a hajdani belvárosi Általános Iskola épületének - felújítását. Fotó: Proksza László Jelentős átalakítások a JPTE-n Az első az Egyetemi Könyvtár ffifefője a Hegyhát Rab-Kováts Éva kópéi eíó Épületeink ezer sebből vé- reznek — mondta Ormos Má­ria. a JPTE rektora egy nem­légiben megrendezett tanács­kozáson. Az sem teheti jobbá a jelenlegi helyzetet, hogy ugyanilyen gondokkal küzd több fővárosi egyetem is. A pécsi felújításokról az 1984 nyarán hivatalba lépett új egyetemi vezetés azonnal átfogó koncepciót fogalmazott meg. Ez foglalkozott a Rákó­czi úti központi épületekkel, a Tanárképző Kar két oktatási épületével, az Egyetemi Könyv­tárral és a folyamatos át­szervezések, új egységek miatt szükségessé vált kollégiumi felújításokkal is. A rekonstruk­ciós munkálatok azóta felgyor­sultak. A központi, Rákóczi úti épü­let nyugati szárnyából — a Honvéd utcai egységek elké­szültével — kiköltözött a PO- TE két intézete. A rendelkezés­re álló 5,5 milliós költségből azonnal megkezdődtek a szük­séges átalakítások. Várhatóan szeptemberre el is készülnek, és ezzel enyhülhet a zsúfolt­ság a központi épületben. Az átalakított szárnyba költözhet a JPTE nyomdája, a gazdasági igazgatósága, itt kaphatnak helyet a társadalmi szervek irodái is, és a Közgazdasági Kar oktatói és oktatási helyisé­gei. A központi épület fűtési rekonstrukciója befejeződött. A Tanárképző Kar két épü­letében, és az Ifjúság útján lesznek a legjelentősebb átala­kítások, építkezések. Ezeket a munkálatokat csak az Egyete­mi Könyvtár rekonstruciójának befejezése után, 1988—89-től kezdhetik meg. A tervek elkészültek. A Ta­nárképző udvarán új épületet emelnek. Ebben 1254 négyzet- méteres könyvtárrész, 944 négy­zetméter aula és 464 négyzet- méteres étterem kap helyet. A Pacsirta utcai bejáratnál új portát és garázsokat is létesí­tenek, és nagyszabású emelet- ráépítés is szerepel a tervekben, amelyeket a Dél-dunnátúli Ter­vező Vállalat készített, felelős építész-tervező Soltész László. Ezenkívül a TK-n sor kerül az A és B épület teljes gépészeti felújítására és más, fontos, el­odázhatatlan belső átalakítá­sokra is. Az egyetemen rendel­kezésre álló írásos anyagok közül egyik sem szól konkréton a telefonhelyzetről, a tervek között szerepel viszont a Tanár­képző Kar mostani, katasztro­fális állapotú, mindössze tíz fővonalas központjának cseré­je is. Egyelőre nem valósulhat meg viszont az egyetem Ifjúság úti és Rákóczi úti két fő egysé­gének közvetlen telefonössze­köttetése. Az Egyetemi Könyvtár re­konstrukciójának kiviteli tervei már a nyolcvanas évek elején készen voltak, majd 1984-ben módosították őket, ekkor pin­ce- és alapmegerősítési mun­kálatokkal kezdtek. Az erre fordított költség 23 millió forint. A szomszédos, egykori Belváro­si Iskolában, amelyet a könyv­tár megkapott, raktárként, és más célra való hasznosítása előtt nagy költségű, alapvető átalakításokra volt szükség. Ki­vitelezőt keresve, 1985-ben ver­senytárgyalást írtak ki. A dön­tés a napokban megszületett, a BÉV lesz a kivitelező. Vállal­ta, hogy 1988. december 31-re, kulcsra készen végez valameny- nyi átalakítási munkával. A határidő betartása azért is kü­lönösen fontos, mert csak ez­után kezdődhet el a Tanárkép­ző Kar nagyszabású rekonst­rukciója. A Balokány-ligeti új kollégi­um elkészültével aktuálissá vált és nemrégiben elfogadták a JPTE többi diákotthonának más célú hasznosítására a terve­ket. A Madách utcai épület­ben vállalati bérlakások lesz­nek, ezeket elsősorban az egye­tem fiatal oktatói kapják. Az első 15 lakás felújítási munká­latai megkezdődtek. A költsé­geket a lakók fizetik, így hosz- szú időre mentesülnek a lak­bértől, és előbb költözhetnek. A következő 15 lakásba költö­zőket szeptemberben jelölik ki, míg több lakást vendégszoba­ként hasznosítanak majd. A Rákóczi úti Szalay kollégium­ban pillanatnyilag festés, má­zolás, vízvezetékszerelés és fű­tésátalakítás folyik. Ennek vé­geztével „félkollégiumi” funk­ciója lesz az épületnek; bejá­ró hallgatók, nem pécsi okta­tók, házas egyetemisták kap­hatnak itt szállást. A vasasi kollégium az egyetem birtoká­ban marad. Egyik része az Egyetemi Könyvtár ideiglenes raktára lesz, de itt lakhatnak a levelező hallgatók, és a kü­lönböző egyetemi továbbkép­zésekben résztvevők is. A Ta­nárképző régebbi, úgynevezett B kollégiuma továbbra is di­ákotthonként funkcionál, ki­sebb belső átalakítások itt is szükségesek. A jelenlegi helyzet szerint az említett, vázlatosan felsorolt rekonstrukciós munkálatokhoz szükséges összeget a Művelő­dési Minisztérium megadja. Bozsik László Rab-Kováts Éva is azon so­kak közé tartozik, akiket ma­gához vonzott a főváros, ám igazából soha sem tudtak el­szakadni szülőföldjüktől. Az ő esetében a szülőföld az _az erdős-dombos, szalagfalvakat rejtő, a Zselic és a Mecsek közé szorult táj, amelyet Hegyhát néven ismerünk. Kö­zelebbről Sásd, a vidék köz­pontja, ahol gyermekéveit töl­tötte s ahová édesanyjához ma is vissza-visszatér hosz- szabb-rövidebb időre. Intelli­gens, nagyon céltudatosnak látszó, fekete hajú fiatalasz- szony. — Megletősen későn, 18 éves koromban kezdtem el in­tenzívebben rajzolni. Az érett­ségi után — a dombóvári Gő­gösben végeztem — Pécsre kerültem, a Zsolnay Gyárban dolgoztam mint porcelánfes­tő. Közben Lantos Ferenc kö­rébe jártam, Ficzek, Pince­helyi, Kismónyoki tartozott :de, aztán Czakó Gábor, aki ha­marosan az irodalomhoz pár­tolt. 1969-ben levelezőn elvé­geztem a tanárképző rajz-föld- rajz szakát, aztán Pestre köl­töztem, rajzot tanítottam, férj­hez mentem, tíz éven keresz­tül a gyereknevelés kötötte le az energiámat. Életem meghatározó élmé­nye Martyn Ferenc figyelme, biztatása volt. Ö számon tar­totta a fiatalokat. A hetvenes években leveleztünk, s egy­szer, amikor személyesen is találkoztunk, egy rajzomat lát­va megszólalt: „Aki ilyen szé­pen rajzol, annak nem sza­bad abbahagynia.” Ebből me­rítettem erőt aztán, hogy új­rakezdjem. Három éve csak félállásban tanítok, most több időm jut a munkára. 'Első ön­álló kiállításom tavaly nyílt meg a Budapesti Ifjúsági Ga­lériában. Anyagát még Mar- tyn segítségével válogattam össze . . . Amióta meghalt, úgy érzem magányos vagyok, nagyobb a felelősség a válla­mon, magamnak kell megítél­nem a képeimet. Nem vagyok tagja sem a Művészeti Alapnak, sem a Képzőművészek Szövetségének. Nincs műtermem, nem tarto­zom egyetlen művészcsoport­hoz sem; nem adom el a ki­állítási képeimet. A Pécsi Mű­hely iránt máig nosztalgiát ér­zek, az egy egészséges dolog volt, még ha aztán külön úton indultunk is el. Az én ihletőm a baranyai táj és a Balaton, ezt festem és rajzolom a leg­szívesebben. Szeretek könyve­ket illusztrálni, Bertha Bul­csúét, Kiss Dénesét, Nagy Lászlóét, Tokáts Gyuláét, csak úgy, a magam kedvtelésére. Szerződéssel a Móra Kiadónak dolgoztam, remélem lesz még alkalmam rá. Rab-Kováts Éva képei jelen­leg Szigetváron, július 23-tól a pécSi Helyőrségi Művelődé­si Otthonban láthatók. H. J. Elményszerű történelemtanítást Az elmúlt héten volt Pé­csett a Történészek 12. Nyári Akadémiája. Ebből az alka­lomból beszélgettünk dr. Wa. czulik Margittal, a tudomány­ág neves szakértőjével. Dr. Waczulik Margit Buda­pesten született. Érettségi után az egyetem bölcsészka­rán, történelem-latin szakon szerzett diplomát. Szegfű Gyu­lánál doktorált. — Akkor mindent akartam, csak tanítani nem. így kerül­tem gyakornokként a Széché­nyi Könyvtárba, ahol három évig ősnyomtatványokkal fog­lalkoztam. Aztán anyagi okok miatt, egy helyettesítés révén indult el tanári pályafutásom. Latint, a felső osztályokban történelmet tanítottam. Életének főbb állomásairól beszélve érkeztünk el 1961- hez. Ekkor került sor Szege­den az első Nyári Egyetemre: nyelvtudása és tudományos munkája révén jelentős sze­repet játszott a nyári egyete­mek megszervezésében és le­bonyolításában. — Sikerült kialakítani egy azóta is bővülő, nagyon gyü­mölcsöző együttműködést az NDK történészeivel. A részt­vevő nemzetek száma is gya­rapodott, a mostani pécsi aka­démián már öt ország képvi­seltette magát. Naqyon hasz­nosak ezek a találkozók, 'hi­szen központi kérdéseket tár­gyalnak, azonkívül alkalmat adnak az ország történelem- tanárai számára, hogy sze­mélyes kontaktust teremtse­nek egymás között, valamint az idegen országbeliekkel. Ilyenkor az előadótermeken kí­vül is folyik egy „nyári egye­tem", ami legalább olyan hasznos, mint tudományos tár­sa. Dr. Waczulik Margit két fő területen fejti -ki történész munkásságát. Egyrészt mint metodikus. A szakközépisko­lákban az ő könyveiből tanít­ják az elsőosztályos történel­met. Második tankönyve, amelyből a technikusképzők elsőévesei fognak tanulni, a közeljövőben jelenik meg. Másrészt jelentős tudományos munkája ismert, melynek fő területe a humanizmus. — Van még egy kedves munkaterületem, éspedig Ma­gyarország nemzetközi képvi­selete. Két évtizede, hogy az UNESCO „a történelemtan­könyv összehasonlítási moz­galmat" kezdeményezte. Nagy örömmel kapcsolódtam be eb­be a munkába, mert lehető­vé teszi a népek számára, hogy egymást jobban megis­merjék, de azt is, hogy kiik­tassuk a valótlan történelmi adatokat, és esetleq megelőz­zük a félreinformálást, a gyű­lölködést. Annál is szíveseb­ben foglalkozom ezzel, mivel nagyon érdekel a nemzetközi történelemtanítás. Olasz és NDK könyvekkel ismerkedtem eddig, most az NSZK törté­nelemkönyvek vannak soron. Tankönyviróként és idegen országok tankönyveivel foglal­kozó szakemberként dr. Wa­czulik Margitnak a magyar történelemoktatásról is hatá­rozott véleménye van. — Az utóbbi időben renge­teget fejlődött hazánkban a történelemtanítás. Gyakoribbá vált a források felhasználása és a szemléltető eszközök al­kalmazása. Nem javultak vi­szont számottevően a tanítás körülményei, és véleményem szerint az óraszám is kevés. Ez azonban ellensúlyozható azzal, hogy igyekszünk korhű képet adni a tanulóknak. Rendkívül fontos az élménysze­rű oktatás. Érezze a diák, hogy a saját problémáját old­ja meg a tanulással. A tanár és a diák részéről sem sza­bad a történelemtanítást és tanulást kisszerű feladatnak tekinteni. Dr. Waczulik Margit jelen­leg a budapesti TIT nyugdíjas nyelvtanára. 30 éve tanít itt latint és németet, 17 latinta­nár és számos történész került már ki keze alól. Tudományos munkaként mostanában Bro- darics István humanista író levelezésével foglalkozik. Kaszás Endre

Next

/
Oldalképek
Tartalom