Dunántúli Napló, 1986. július (43. évfolyam, 179-209. szám)
1986-07-24 / 202. szám
1986. július 24., csütörtök Dunántúli napló 3 Itt muzsikálni rangot jelent Képünkön balról: Györfi Imre, Deli Krisztina, Julia Berinszkaja és Larissa Groenveld Arcok a Nemzetközi Zenei Táborból Kellemes nyári estei Középpontban a szubrett és a komikusok Operettbemutató a szabadtéri színpadon Kellemes, búfelejtö estében részesítette közönségét a Mágnás Miska népes előadógárdája a Pécsi Nyári Színház péntek esti premierjén. Az előadás megérdemelt siker. Elkerüli a bevált patronokat, a „kötelező" operettsémákat: jó Ízléssel, jó humorral és mértéktartással szórakoztat, de mindvégig stílusában, a jóízű kacagtatás belülről fakadó örömével. Reve- latív bizonyságul is: lám lehet ezt „brettliző", sekélyes operett-malackodás nélkül is.. . . Mindez aligha volt könnyű feladat Bagossy László rendező számára. A fiatalságnak „el kellett adni" nagyanyáink, dédanyáink szinházát hagyományos formák közt, „csavar", kikacsintások nélkül. A közönség más részénél pedig megküzdve a mozivászon és a kor legnagyobb művészeinek emlékével. (Van, aki nem látta e filmet? . . .) Mindkét törekvésében segítségére volt a szokványostól eltérő sztori, Bakonyi Károly szövegkönyve; Gábor Andor dalszöveganyaBábeli hangzavar uralkodik a Janus Pannonius Tudomány- egyetem Tanárképző Karánax kollégiumában, a 18. Nemzetközi Zenei Tábor lakóinak szálláshelyén: huszonhét országból érkeztek ide fiatalok. — Második alkalommal vagyok a pécsi zenei táborban — kezdi Julia Berinszkaja. - Moszkvából jöttem, a Központ' Zeneiskola tizedik osztályos, hegedű-tanszakos növendéke vagyok. Jövőre — az itt szerzett tapasztalatokkal is gazdagodva — a Moszkvai Zenekonzervatóriumban szeretnék továbbtanulni. Larissa Groenveld Hollandiából érkezett, csellista. Ö először jár Magyarországon. — Honnan értesült a zenei táborról? — Az egyik muzsikus barátomtól, Frank van de Laartól. Már háromszor volt Pécsett. Amsterdamban együtt kama- rázunk. Ö hívott, s most is itt van. Deli Krisztina és Györfi Imre évek óta a tábor visszatérő muzsikusai. Krisztina Budapesten, a Zeneakadémián zongorát tanul, Imre, a Debreceni Zeneművészeti Főiskolán klarinétos. Mindketten másodévesek lesznek. — Itt, Pécsett elmondhatjuk a szó szoros értelmében, hogy a zene nem ismer határokat és nyelvi nehézségeket. Olyan közösségben vagyunk, ahol rövid idő alatt megismerjük egymást. Szinte minden este vannak házi hangversenyek. Amelyik darab éppen „készen van", azt játsszuk el. Most például Brahms: f-moll klarinét-zongora szonátáját próbáljuk. — Szakmailag mit jelent számukra ez a tábor? — Nagyon sokat. Itt pár nap alatt kell megtanulnunk olyan darabokat, melyeket otthon he- tegik-hónapokig gyakorolunk - mondja Imre. — Én itt napi 8—10 órát muzsikálok — fűzi hozzá Júlia. — Az egyik vonósnégyessel Sosz- takovics: III. Vonóskvartettjét, próbáljuk. A tanáraink nagyszerű zenészek. Ebben a táborban muzsikálni rangot jelent. — Voltam már zenei táborban 'Bécsben, a'hol csak csellisták voltak — veszi át a szót Larissa. — San Diegóban pedig kamarazenei kurzuson. Mindegyik nagyon hasznos és tanulságos volt. Itt Pécsett, úgy vélem minden együtt van: szólóórák, kamarazene — és kitűnő hangulat. Egyik este például spontán házikoncert volt a kollégium lépcsőházában. Júliáék Brahms egyik klarinétkvintettjét „blattolták”. Perceken belül csaknem mindenki őket hallgatta. — Mindenki választhat darabot, amit szívesen tanul? — Igen. Ha összeáll egy kamaracsoport, akkor mi kérjük meg valamelyik tanárunkat, hogy tanítson, irányítson bennünket. De természetesen varnak olyan művek, melyekre a tanár választja ki a muzsikusokat - magyarázza Krisztina. — A gyakorlás és a próbák mellett jut idő — bár szűkre szabottan — városnézésre is. A belváros néhány műemlékét, a Székesegyházat, a Barbakái környékét valamennyien láttuk már. Amikor további terveikről, vágyaikról kérdezem őket — elmosolyodnak. Szólisták szeretnének lenni. Törtely Zsuzsa Gyógyszerkutatás ígéretes kísérletek folynak a Gyógyszerkutató Intézet Közös Vállalatnál a központi idegrendszer, illetve a szívós vérkeringési rendszer egyes betegségeinek kezelésére szolgáló gyógyszerek kifejlesztésére. Az intézetben több évtizedes hagyományai vannak a központi idegrendszerre ható készítmények kutatásának, s eddigi tevékenységük során már jó néhány hatékony szert bocsátottak az orvosok rendelkezésére. Munkájuk legújabb eredménye egy új szo- rongásgátló-kedélyjavító készítmény, amely mind hatóanyagának vegyi szerkezetét, mind pedig biológiai hatásmódját illetően újszerű megoldás. Az új vegyület klinikai vizsgálatai már megkezdődtek. Az intézet munkatársai kikisérleteztek egy, a migrén megelőzésébe szolgáló új szert is, a gyógyászati célokra már évszázadok óta használatos anyarozs-kivonatok szerkezetéből kiindulva. A készítmény hatásosságáról a betegeken szerzett első tapasztalatok biztatóak. Ugyanerről a vegyületcsaládról megállapították, hogy a migrén megelőzése mellett másfajta idegrendszeri betegségek tüneteinek enyhítésére is alkalmas. így egy-két éven belül klinikai vizsgálatra kerülhet a Parkinson-betegség- ben szenvedő idős emberek kezének remegését, mozdulatainak merevségét várhatóan enyhítő, szellemi frissességét javító szer. Imikor az oktatásügy társadalomformáló erűvé válik Interjú * dr. Bárdi Lászlóval Dr. Bárdi László főtanácsos, a Baranya Megyei Tanács művelődési osztályának középiskolai csoportvezetője néhány hete a Munka Érdemrend ezüst fokozatát vette át a pedagógusnap alkalmából. Sokféle tennivaló közepette érkezett ez az elismerés, olyan időszakban, amikor a szeptembertől életbe lépő új oktatási törvény igen sok kihívást tartogat az oktatásügy területén dolgozók számára. Éppen ezért elsősorban a munkáról, a tennivalókról kérdeztük dr. Bárdi Lászlót. — Nem is a törvény aktualitásáról, inkább megkésettsé- géről kellene beszélnünk, hiszen a társadalmi, gazdasági élet más területein már bevált gyakorlata van az önállóságnak, a decentralizációnak és a demokratizmusnak. Gondoljunk csak a gazdasági életben vagy a választási rendszerben bekövetkezett változásokra. Ilyen társadalmi környezetben az iskola sem nevelhet olyan embereket, akik megszokták, hogy utasításokat kapnak és azokat vakon végrehajtják. Döntésképes, kezdeményezőkész fiatalokat vár az élet az iskola kapuin kívül. Lehet, hogy elfogultan látom - ki nem elfogult a saját szakmájával -, de mindig úgy tartottam, hogy az iskolának elöl kell járnia a társadalmi haladásban, ha egyszer ott képzik a jövő munkásait, vezetőit, elméleti szakembereit. Az iskola nem mondhat le erről a szerepéről. — Úgy tűnik, az oktatási törvény felszabadító hatással lesz majd a pedagógusok mindennapi tevékenységére is . . . — A gyárigazgotókat, a képviselőket választják — az iskolaigazgatókat eddig kinevezték, és a nevelőtestületnek minimális befolyása volt arra, hogy ki vezeti majd iskoláját. Biztosan jó hatással lesz a -pedagógusközérzetre, hogy a testület titkos szavazással dönthet a pályázó igazgató mellett vagy ellen. Felszabadító hatású lesz, hogy nagy jogosítványokat kapnak az iskolai szakmai munkaközösségek. Meghatározhatják az előrehaladás ütemét, saját tudásfelméréseik alapján beleszólhatnak a tantervek alakításába. Ezeknek egyébként most folyik a korrekciója. Növekszik azon órák száma, melyeknek tananyagát a pedagógus maga választhatja. A választás, a kísérletezés legnagyobb erejét nem csupán a szakmai részben látom, hanem ennek pszichikai bátorító hatásában. Abban, hogy a pedagógus keresheti, bevezetheti az újat.- Az ön munkahelye, a Megyei Tanács mennyiben tudja ezt a folyamatot segíteni?- Elég garanciát látok a segítségre, hiszen a közigazgatás reformja megelőzte a közoktatásét. Pár éve részt vettem egy munkában, amikor a Minisztertanács Tanácsi Hivatala az intézmények irányításának rendszerét, továbbfejlesztésének irányait vizsgálta. Nyolcán dolgoztunk e munka- csoportban, és az intézményi meg a tanácsi irányítás összehangolására készítettünk elemzéseket, javaslatokat. Elmondhattam, hogy nem jó, ha közoktatásról szólva csak a budapesti ötödik kerület válogatott iskoláiban gondolkodunk. Bizonyos rugalmasságnak kell áthatnia az intézmények irányítását is. Mert intézmények nem általában léteznek, hanem mint fővárosi, nagy- és kisvárosi, falusi intézmények, helyben lakó és ingázó gyerekekkel, pedagógusokkal. Az árnyalatoknak is jogot adó illyési gondolat értelmében kell szemlélnünk iskoláinkat, a tehetséges és a hátrányos helyzetű tanítványokkal való törődést.- Tehetséggondozás. A feladat napirendre tűzése ma már elválaszthatatlan Baranyától és az ön személyétől is. Mig pár éve elitizmussal vádolták a tehetséggondozás programját, ma már ,,a baranyai példát" halljuk emlegetni követésre méltó mintaként.- Az ősszel alakult egy munkabizottság az MTA Pszichológiai Intézetén belül, a tehetségesekkel való törődés feladatára. Hamarosan megjelenik az a tanulmánykötet, amelyben Czeizel Endre, Ranschburg Jenő, Király István és mások mellett mi is közzétehetjük a Baranyában 1982—83-ban elindított tehetséggondozásból fakadó tapasztalatokat. Megyénkben támogatást kapott ez az akkor még nem kötelező feladat. Kitűnő pedagógusok, a legjobb szaktanárok, szak- felügyelők vettek részt kidolgozásában, a szakkörök, nyári táborok vezetésében, az általános műveltséggyarapító program kialakításában. Baranya azt tartotta szem előtt, hogy a tehetséggondozás nem állítható szembe a gyengék felkarolásának feladatával. Olyan közoktatást kell teremtenünk — és ez már így szerepel az új törvényben —, amely a gyengéket felkarolja, a tehetségeseket pedig előrelendíti.- De a hátrányos helyzetűekkel való törődés is itt, Baranyában kezdett először intézményes rendszerré szerveződni.. . — Mivel nagyon is élő volt a probléma. Megyei tanácsülés foglalt állást jó tíz éve e kérdésben, pedagógiai ankétot szervezett a megyei művelődési osztály, átfogó programot dolgoztunk ki erre a feladatra. Ezek mind-mind közös csapatmunkák voltak, igen sok ötletadó kolléga közreműködésével vagy Pirisi Jánosnénak az iskolaelőkészítők megszervezésére kezdeményezett programjával. Intézkedési terv készült, felkészítő tanfolyamok, korre- petációk folytak, a megye iskolái odafigyeltek a jobb pályairányításra. Hónapok óta foglalkozunk egy másik fontos tervvel, amit Baranyában is fogunk alkalmazni. A tanulás optimális stratégiája ez, amit Lénórd Ferenc pszichológus dolgozott ki. Módszere az általános és középfokú iskolák gyenge tanulóit akarja képessé tenni a tantervi minimum elsajátítására, hogy aztán kiki önerejéből, a maga szintjén képes legyen helyt állni az iskolában és majd az életben is. Hiszen nem hagyhatjuk tömegével felnőni úgy a fiatalokat, hogy egész életükben mankóra, mások támogatására legyenek szorulva. Alkalmazni kívánjuk Zsolnai József hasonló jellegű kísérletét, amely tanórán kíván segíteni egyidejűleg a jó és a gyenge tanulóknak. * És mindez már jóval több oktatáspolitikánál, tanácsi munkánál. Dr. Bárdi Lászlóval beszélgetve a témakör mindig kitágul nagyobb körökre. Iskoláról társadalomra, máról a jövőre, hazánkról a nagyvilágra. Szóba kerülnek a kétnyelvű gimnáziumok és a hároméves ciklusonként ezerszámra lemorzsolódó szakmunkástanulók. És kerestetik az ötlet, vajon mit lehet tenni értük, a művelődés, az előrehaladás érdekében. És már régen nem csupán iskolapolitikáról, hanem társadalompolitikáról folyik a szó. Jövőnk alakításáról. Gállos Orsolya ga és természetesen Szirmai Albert színes, zenei humorral sem fukarkodó (megkockáztatnám: groteszket is rejtő), plasztikus dallamvilága. Bachmann Zoltán színpadképe az egész előadás hangvételét is jelző főszereplő. Fehérbe játszó rózsaszínes oszlopsorai, két szélén bo- rostyángirlandos ■ kerti lugassal, középütt háromszögvonal- zót is formázó timpanonnal („Isten szeme mindent lát?”) és a rózsaszínű agancs is — gunyoros-humoros jelzések. De látványnak sem utolsó mindez, különösképp a hullámzó víztükör fényjátékával a díszlet teljes szélességében. A jóízű szórakoztatás rendezői szándéka egyénien, eredetien teljesül. Az előadás kétrészes, előjátékkal. Azaz nem a nyitány indít; s a konvencionális primadonna-bon- viván kettős is kissé háttérbe kerül (dramaturgiai okokból), előnyére az előadás egészének. Bukszár Márta (Rolla) játéka: szép hang, kellemes megjelenés, példás színpadi beszéd. (Utóbbi egyébként, ritka madárként, az előadás egészére jellemző.) Partnere, Kovács Attila (Baracs mérnök) hasonló erényekkel teljesíti feladatát. A fő nyomaték több ízben a könnyed, élvezetes játékot nyújtó S pindler Béla (Miska) környezetében: Lang Györgyi (Marcsa), Gőz István (Mixi) és Stenczer Béla (Pixi) hármasára tevődik. Bővérű, ötletes komédiázásukkal, főképp a táncos részletekben mindhárman az est fénypontjai. Remekül élnek testi adottságaik színpadi lehetőségeivel, amiket színészegyéniségre jellemző sajátos belső humorral színeznek. Lang Györgyi karakteres Marcsája is igazolja: minden szerepében tud más lenni. Ennyiben több hasonló termetű (s ma is népszerű) elődeinél. Ronyecz Mária (Nagymama) kitűnően ráérzett a szerep adta mélyebb „valamire". Bölcs szarkazmussal egy saját világán fölülkerekedő bűbájos öregasszonyt formál meg, egyénien. Krum Ádám (Kor- lóthy gróf), Nagy Éva (Kor- láthyné) és Besenczi Árpád nívósán teljesítik szerepük kínálta feladatukat. Juhász László főkomornyikja villanásaival is figyelmet kelt: szinte csak a hangjával is képes miliőt teremteni. A nyitányt a hosszas betegségéből gyógyuló Hevesi András, az előadást Kircsi László vezényelte. A zenekar játéka — a vízmedence óra. . . A színpadi „filagórió- ba" szorított együttes zenekari hangzása nem érvényesül a szükséges mértékben. A Nevelők Háza Rézfúvósötöse, mint ,,trottyos"-zenekar kitűnő ötlet, hangulatos megvalósításban. A tánckar (koreográfus: Hajzer Gábor) látványos; Tresz Zsuzsa jelmezei méltóak az előadás nívójához. Mindez együtt — kellemes nyári este. Wallinger Endre
