Dunántúli Napló, 1986. július (43. évfolyam, 179-209. szám)
1986-07-11 / 189. szám
e Dunántúli napló 1986. július 11., péntek .\\V.V«V.\V.V.\\\\V.V.\V.\V.\\\V.\V.V.V.\V»W. ,v»v«v.\v.v.v.v.v.v»w.v»v.v.v.v.v%v.v vayavavava\vav/av/av>X\\\v\\\\\\\\v A megújulás feltétele és eszköze: a vállalkozás Jubileumi közgazdász vándorgyűlés Miskolcon Az ország sorsa a vállalatok kezében van Az elmúlt hét végén Miskolcon zajlott le a XXV. közgazdász vándorgyűlés, melyet a Magyar Közgazdasági Társaság, a Szervezési és Vezetési Tudományos Társaság, valamint a TIT Közgazdasági Választmánya rendezett, A tanácskozás témája ezúttal nem a népgazdaság nagy összefüggései voltak, a résztvevők úgymond leszálltak a földre, arról tanácskoztak, mit tehetnek a vállalatok saját hatáskörükben és szervezeti kereteik között. A vándorgyűlés központi témája: A vállalati magatartás és mozgástér, ehhez kapcsolódtak a szekcióülések: I. A vállalati stratégia és üzletpolitika. II. A vállalkozás belső mechanizmusa. III. A vállalat és környezete. Az eseményről lapunkban helyszíni tudósításokban számoltunk be, a rendezvényen természetesen ezúttal is ott voltak a Magyar Közgazdasági Társaság Baranya Megyei Szervezetének képviselői. Közülük 'kértük meg a Pécsi Janus Pannonius Tudományegyetem Közgazdaságtudományi Karának oktatóit, számoljanak be Közgazdasági élet rovatunk olvasóinak a szekcióüléseken elhangzottakról. Végső soron a vállalatok teljesítményének javulásán múlik az, hogy el tudjuk-e érni a növekedés kívánatosnak tartott ütemét. A gazdaságirányítás ezért azt várja a vállalatoktól, hogy lehetőségeik szerint mindent tegyenek meg ennek érdekében. A vállalati - teljesítmény növelésének pedig alapvető feltétele, hogy a vállalati szféra kapja meg az őt megillető rangot, önállóságot és mozgásteret. Ennek keretei között pedig a vállalati belső vállalkozások, érdekeltségi rendszerek kialakítása és fejlesztése lehet a növekedés eszköze és forrása. A vándorgvűlés második szekciójának ez volt a központi témája. Eleven vitaszellem, tapasztalatátadás és kiútkeresés jellemezte a szekcióülést. Bár inkább a konkrét, gyakorlati kérdésekről volt szó, a vita érintette a vállalkozás elméleti kérdéseit is. Volt, aki praktikusabban fogta fel a vállalkozást, annak tekintve általában a vqm-eket, a szerződéses vagy átalánydíjas üzemeltetést. De megfogalmazódott egy előremutató, magasabb szintű követelményrendszer is, amely a teljes szervezeti, működési és finanszírozási autonómiához, kockázatvállaláshoz, tőkeérté- kesüléshez és' a csőd lehetőségéhez kapcsolja a vállalkozás kategóriáját. Ebből a szempontból egyértelmű, hogy a jelenlegi formákat, a meghatározott költség- és jövedelemkeretekkel való többé-ke- vésbé önálló gazdálkodást a vállalkozások csíráinak tekinthetjük, amelyekben még nem mindig kell és lehet igazi vállalkozóként működni. A vállalkozás olyan gazdasági környezetet igényel, amelyben a piac játssza a meghatározó szerepet, és a pénzügyi szabályozás ezt inkább erősíti, mint tompítja. Ennek kapcsán a vita természetesen kitért a keresetszabályozós erőteljesen korlátozó, kiegyenlítő hatására is. Rácz Albert államtitkár, az ÁBMH elnöke szerint az igazi korlátot az jelenti, hogy egyáltalán van még keresetszabályozás, és nem az, hogy milyen formában, milyen paraméterekkel működik. Viszont mindaddig fenn kell tartani a keresetszabályozást, amíg ezt a funkciót nem tudja ávenni az árrendszer, illetve a normatív pénzügyi szabályozás. A vállalati működést viszont nem is egyszerűen a keresetszabályozás ténye zavarja, hanem az, hogy a szabályozás különböző típusai eltérő keménységű követelményeket közvetítenek, eltérő a teljesítményelv érvényesülése, és gyakori az egyoldalú módosítás. (A túlszabályozottságra reagálva pl. a Skálában egy közel 30 fős osztály foglalkozik a szabályozók értelmezésével, vállalati nyelvre való lefordításával, és azzal, hogy megkeressék a válaszlépéseket, beleértve az olyan területek kiválasztását is, amelyeket még nem fedett le a szabályozás.) A belső vállalkozások nem függetleníthetek a külső szabályozórendszer hatásmechanizmusától. A vállalkozások kifejlesztésének ezért alapvető feltétele a gazdaságirányítás eszközrendszerének érdemi, a belső vállalati gazdálkodás és vállalkozás összefüggéseit és követelményeit is figyelembe vevő reformja. A szervezeti kereteket, működési formákat tekintve, különböző megoldási módokat mutattak be a vállalati szakemberek. Ezek igen széles skálán mozogtak, kezdve a centralizált, jórészt még mindig naturális mutatókkal operáló érdekeltségi rendszertől a szentesi vállalkozási modellig. A Skála például holding-szerű szervezetté, leányvállalatok és gazdasági társulások egységévé alakult ót. Az előzetes félelmekkel szemben ez egyáltalán nem gyengítette a vállalat egységét és erejét, ugyanakkor a decentralizálás, a nagyobb autonómia és érdekeltség ugrásszerű teljesítménynövekedést . eredményezett. Egy Patyolat vállalat jelentős több'etmunka vállalásával, profilbővítéssel, szerződés- ses üzemeltetési forma alkalmazásával és a kisvállalatok bruttó jövedelemszabályozási rendszeréből adódó lehetőségek kihasználásával tudta kiváltani a vgm-eket, és tudott vállalati keretek között is „versenyképes” kereseteket biztosítani. Bármilyen is a konkrét forma, a vállalkozás-jelleget, az érdekeltséget az egyénekig kell levinni. Olyan megoldást kell keresni, amely az egyes dolgozókban is kifejleszti a Nagyobb erőfeszítésre van szükség fent és lent egyaránt A vándorgyűlés első szekciójában elhangzott referátumok a vállalati környezet stratégiára és üzletpolitikára gyakorolt hatását vizsgálták elvi és gyakorlati megközelítésben. A referensek és a vitázó felek véleménye megegyezett abban, hogy megalapozott vállalati stratégia, sikeres üzlet- politika csak a múltbeli folyamatok, valamint a jelenlegi helyzet alapos ismeretében formálható. Ezzel összefüggésben lényeges kérdés a vállalati mozgástér nagyságának értékelése, valamint az önálló gondolkodásra kényszeritettség foka. A szekció vitája újra és újra visszatért azokhoz a problémákhoz, amelyek a több éve tartó restrikciós gazdaságpolitika, az 1984-es irányítási rendszer továbbfejlesztése, valamint az érdekeltségi rendszer változása nyomán a vállalatok működésében érzékelhetők. A 70-es évek végétől megerősödött a gazdaságpolitikai célok direkt realizálásának törekvése. A vállalatok autonóm piaci célkövetése helyére olyan viszonyok léptek, amelyekre a túlszabályozottság, aprólékos beavatkozás, túlzott ösztönzés, a részfolyamatok egymásnak ellentmondó regulálása a jellemző. A túlerőltetett export- ösztönzés mutatja a legvilágosabban, hogy a gazdaságtalan kivitel fokozása mily jelentős vállalati és népgazdasági veszteséggel jár. Az utóbbi években következetesen hangoztattuk a vállalati kezdeményezés fontosságál, a mozgástér tágítását, a kockázat és felelősségvállalás jelentőségét, ugyanakkor azonban a szabályozó rendszer egyre szűkebb sávra korlátozta a vállalatok mozgási lehetőségét. A vállalatok egyre nagyobb része nem a normatív szabályozás keretei között keresi az ösztönzés bázisát, hanem a reguláris mechanizmusokat megkerülő alkufolyamatokban. Oly nagy mértékben nőtt a vállalati jövedelemelvonás, hogy a nyereség hovatovább teljesen elveszíti ösztönző funkcióját. Sok vállalat esetében az egységes érdekeltségi alap csak úgy teszi lehetővé a kötelezettségek teljesítését, ha a gazdálkodók hozzányúlnak az állóeszközök érték- csökkenési leírásához. Ez nem kevesebbet jelent, mint a vállalati alaptőke fokozatos felélését. A vállalatok piaci-üzleti törekvéseit döntően nem a piaci alkalmazkodás, a verseny, a strukturális igazodás követelményei integrálják, hanem a gyorsan és kiszámíthatatlanul változó szabályozó rendszer. Példaként az ipart említették, ahol a termelés 5 év alatt végbement minimális növekedése mellett a nyereség több mint 70 százalékkal nőtt. A vita egyik legfontosabb megállapítása a mérce, a tartalmas és egyértelmű hatékony- sági követelmény hiánya. Nyereséget a hatékonyság javulása nélkül is lehet realizálni, s a fent említett dinamikus nyereségnövekedés a költségszínvonal emelkedése mellett ment végbe I A vita során egyértelművé vált, hogy az utóbbi évek irányítási gyakorlata elterelte a vállalatok figyelmét a reálfolyamatokról, a termelési-piaci jelenségekről, s túlzottan nagy szerepet kap a szabályozókhoz, az egyedi beavatkozásához való alkalmazkodás. Az intenzív gazdálkodásra térés ma már szinte halaszthatatlan igénye ellenére olyan ösztönző és érdekeltségi rendszert működtetünk, amely a termék- és tevékenységi szerkezet ex- tenzív bővítésére, pótlólagos erőforrások követelésére késztet. Nagyon ritka ma még az olyan vállalati stratégia, amely a visszafejlesztést, a gazdaságtalan tevékenységek leépítését célozza. Az igazság teljességéhez az is hozzátartozik, hogy az irányítási fékek és .korlátok mellett a vállalatok laza költség- gazdálkodása, a könnyebb ellenállás irányában haladása és hiányos piacismerete is nagy jelentőségű. Az árak és támogatások egyre áttekinthetetlenebb hatásmechanizmusa kiiktatja a vállalati gondolkodásból a kemény költségkorlát fogalmát. Mindmáig úgy hoznak (nem ritkán nagy hordereA vándorgyűlés A vállalat és környezete címg szekciójában a közgazdászok abból az axiómából kiindulva kutatták a vállalati környezet hatásait, hogy a magyar gazdaság problémái csak a vállalati szférában oldhatók meg. Mert ha a vállalati gazdálkodás színvonalas, akkor a népgazdaság is versenyképessé válik, de ehhez a gazdálkodást jobban kiszolgáló gazdaságpolitika szükséges. Felmerült a kérdés: vajon a vállalati környezet alakulása elősegíti-e a népgazdasági célok elérését? A magyar vállalatok az alapvető termelési erőforrásokhoz való jutás versenyében kedvezőtlen helyzetben vannak. A termeléshez szükséges jó minőségű anyagok behozatalát az importkorlátozások hátráltatják, a belföldi termeltetést a súlyos belső kooperációs zavarok nehezítik. Leghátrányosabb helyzetben a beruházások tekintetében van a magyar vállalat. A csúcstechnológia elérhetetlen, a második, harmadik lépcső saját importkorlátozások miatt nehejű) gazdasági döntéseket, amelyek költség- és árkonzekvenciáit megalapozottan nem gondolják végig. A termelés stagnálása, illetve minimális növekedése mellett a termelési költségek indokolatlanul gyors növekedésének vagyunk tanúi, a vállalatok nem szabnak határt kiadásaiknak. A vita arra a nem éppen megnyugtató következtetésre jutott, hogy a vállalati környezet nem fejlődött olyan irányba, hogy a vállalati önálló gondolkodást, a stratégiai látásmódot erősítette volna. Nem lehet csak a kormányzati magatartásnak, vagy csak a vállalati bátortalanságnak tulajdonítani a stratégiai gondolkodás 'hiányát; a gazdálkodás közegét, egész felfogását kellene átalakítani ahhoz, hogy a piac folyamatos 'megismerése, a vállalkozás, a műszaki fejlesztés, a piaci illeszkedés es alkalmazkodás legyen a legfontosabb. Gazdaságirányításunkban ma a fő szerepet nem a minden piacon helytállásra képes vállalat játssza, hanem az egyre inkább elbü- rokratizálódó és zavarossá váló ösztönzési, szabályozási és érdekeltségi rendszer. A reál- folyamatok kapják vissza rangjukat, a szabályozás ne helyettesítse az üzleti gondolkodást, a felelősségteljes kalkulációt. Dr. Bélyácz Iván zen elérhető, így kompromisz- szumokra kényszerül időben és technológiában egyaránt. A szükséges anyagokat és beruházási eszközöket megszerzi (kijárja, megtermelteti, stb.) a vállalat, míg versenytársa ezt egy kínálati piacon egyszerűen megvásárolja. Ma a gazdasági szférában a piac működésének csak a csírái vannak meg. az általános hiány- helyzet kikényszeríti a széles körű beavatkozást, ami viszont sokszor gátolja a tényleges piaci viszonyok erősödését. A gazdaságirányítás gyakori taktikai beavatkozásai a gazdasági életbe újra kialakított egy alku jellegű kapcsolatot a vállalat és az irányítás között. A felek minél jobb alkupozíció megszerzésére fordítják energiájukat. A szabályozórendszer kiszámíthatatlanná válik, csak a jogszabályok növekedésének üteme csökkent. 1986- ban félév alatt 555 új jogszabály látott napvilágot. így aztán nem csoda, hogy az a vélemény, hogy mindenre és minden ellenkezőjére is van már jogszabály. Az okok között szerepel, hogy a kormányzati szervek sok olyan részletkérdéssel is foglalkoznak, amely alsóbb szinten is megoldható, a jogszabályalkotás még mindiq sok szubjektív elemet tartalmaz, az államapparátusban nem csökken kellően a létszám. A deficites költségvetés miatt nem sikerül a jövedelemközpontosítást csökkenteni, s mivel csak onnan lehet elvonni, ahol van, a jóktól elvonják c jövedelmet — így nem tudnak gyorsan fejlődni —, majd más csatornákon visszaáramoltatják. így egy ellenőrizhetetlen, bonyolult, szubjektív elemekkel teletűzdelt- elvonás-támogatás spirál alakul ki, amely nem objektív piaci törvények alapján újra-elosztja a jövedelmet. A szabályozó rendszer neuralgikus pontja az árrendszer. A kompetitiv árképzés csak az önköltség-típushoz képest volt előrelépés, átfogó árreform nélkül nem lehet továbblépni. A külföldi tőke bevonását csak akkor lehet számítani, ha az ország gazdasági helyzetét is figyelembe vesz- szük, azaz másoknál sokkal kedvezőbb feltételeket kínálunk a külföldi befektetőknek. Ha ezen feltételek kialakítása ilyen lassan halad, értékes időt és tőkét veszthetünk el. A szekció vitájában felszólalók egyrészt a vállalati környezet egyes elemeinek vizsgálatával foglalkoztak, másrészt a vállalatok és a kormányzat együttes felelősségét hangsúlyozták a kialakult gazdasági helyzetért. Hangsúlyozott szerepet kapott a tőkeallokáció szükségszerűsége. Társadalmi rendszertől, független gazdasági szükségszerűség, hogy á tőkék ott legyenek felhasználva, ahoi a leghatékonyabban működhetnek. A tőke-allokáció biztosítása alapvető infrastrukturális feltétele a vállalatnak, csak így biztosítható a piac által motivált tőkemozgás, amelyet sem a szabályozórendszer, sem a terv nem képes helyettesíteni. így állítható meg az eszközhatékonyság folyamatos romlása, korszerűsíthető a termelési struktúra. Gyorsítani kell a lakossági tőkeáramlást. A kötvények kedvező lehetőséget biztosítanak a lakosság és a vállalatok részére egyaránt. Amelyik megyében ez előbb tudatosul, az így többlet tőkevállalkozói magatartást. A személyi feltételeknél pedig azt is figyelembe kell venni, hogy nemcsak a kereset képes motiválni, hanem legalább annyira fontos az önálló, tartalmas munka lehetősége, a munkával, a vállalkozással és az egész vállalattal való azonosulás, a kötődés. A vita arra a következtetésre jutott, hogy egyrészt szélesebb körben kellene megismertetni az újszerű szervezeti, vállalkozási formákat. Másrészt azt is megállapította, hogy a vállalkozások elterjedéséhez a bizalom légkörének erősítése, társadalmi szemléletváltás kellene, és természetesen a feltételrendszeren belül a vállalkozást korlátozó tényezők kiiktatása: a jövedelemközpontosítás csökkentése, az első és a második gazdaság közelítése, az áru- és pénzviszonyok fejlesztése. Erre azért is szükség lenne, mert az új vállalkozási formák kialakításánál mindenütt más, konkrét és első közelítésben megoldhatatlannak tűnő akadályokkal kerülünk szembe. Ide sorolhatók a foglalkoztatási, ellátási problémák, a magas eszközértékből adódó felelősségi, kockázati kérdések, és természetesen a teljesítménymérés megoldatlansága is. Ezek általában nem jelentenek abszolút megoldhatatlan problémákat, esetleg más ágazatban már ki is alakultak a pozitív megoldási módozatok, de hivatkozási alapot keresni többnyire még mindig egyszerűbb, mint vállalni az újszerűséggel eqyüttjáró kockázatot, feszültséget. A gazdaság még jelentős tartalékokkal rendelkezik, amelyek kiaknázása a vállalatok feladata, de ennek megvalósítása a kormányzati szintű feltételrendszertől is függ. A lehetséges mozgásteret még egyik szinten sem használtuk ki eléggé: ezen az úton mindent újra és újra át kell gondolni, semmi sem lehet tabu. A vállalkozások rendszerét csak akkor tudjuk kialakítani, ha gazdaságirányítási és vállalati szinten egyaránt keressük a céljainkhoz jobban igazodó új eszközöket, és a hosz- szú távú célok érdekében vállaljuk az ezzel járó feszültségeket is. Dr. László Gyula forráshoz juthat! Nem szabad ebben a folyamatban megyénknek lemaradnia, mert ez egy olyan allokációs folyamat, amelyet mi is irányíthatunk. Itt egy újraelosztás történik, ahol ismét azok járnak jól, akik gyorsan és hatékonyan cselekszenek. Fontos kérdésként merült fel a vállalati vezetők érdekeltségének növelése a kockázatvállalásban. Ma egy kisvállalkozás nagyobb érdekeltséget tud teremteni vezetői szamára, min1 egy nagyvállalat. Nem várathat tovább magára a marketingszemlélet elterjedése. A termékcentrikus gondolkodást piackomfort magatartással kell felváltani, amikor nem abból indulunk ki, hogy mit tudunk termelni, de azt kell termelni, amit a piac igényel és elismer.. A vállalati kollektíváknak befelé és kifelé egységes szemlélettel kell fellépnie a siker érdekében. Az együttgondolkodás és együttmunkálkodás vezetett ki a jelenlegi helyzetből, amely a jövő nemzedék iránti kötelezettségünk is! Dr. Herich György Rovatszerkesztő: MIKLÓSVÁRI ZOLTÁN Stratégia és üzletpolitika
