Dunántúli Napló, 1986. július (43. évfolyam, 179-209. szám)

1986-07-11 / 189. szám

1986. július 11., péntek

Dunantaii napló

3

„Mindenki arra törekszik, hogy jó csapattal dolgozzon

Alkotó kör a minőségért

11

Betartani

Az ígéret szép szó, ha megtartják, úgy jó. Mások szerint úgy is jó, hogy betartják.

Ez most egy nyelvészeti cikk lesz. De betartok . . .

Mert a meg- igekötő kipusztult a tartani főnévi igenév igei alakjai elől. Ma mindent betartunk; be a törvényességet, a rendeleteket, az előírásokat, a határidőket, oz ígéreteket, a vallomásokat, a szabályokat, a menetrendet, a munkatervet — s miközben betartjuk őket, a törvényesség megmegsérül, a rendeletek egymásba érnek, az előírások nem teljesülnek, a határidők csúsznak, az ígéretek elszállnak a levegőbe, a vallomások hazugságba csapnak, a szabályok a papíron maradnak, csúszunk a menetrenddel, a munkarendre pedig folyamatosan visszatérünk, napirenden

tartjuk, foglalkozunk vele. . .

Szóval, betartunk nekik, miközben betartjuk őket — többnyire; általában; a lehetőségek és képességeink szerint; tendenciaszerűen. Hiszen váratlan előre nem kalkulálható körülmények léptek fel; változott a viszonyrendszer, a kül- és a bel-; a hőmérséklet, a páratartalom, a béka fenekének a. földtől mért távolsága, a szabályzók, s csak az nem vét hibát, aki nem dolgozik.

De mi dolgozunk, betartjuk a dologidőt is, be az összevont ünnepekbe, a permetezésbe, a szerelővárás- ba, az ügyfélfogadás rendjébe, az elvtársházonkívül- vanba, a nemazénasztalom- ba, a nincsalkatrészbe, a türelemrózsátterembe. Mi igazán betartanánk.

Ez nyelvészeti cikk igekötőkről, igékről.

Betartom a lábam, ha valaki előzni készül: betartom a pecsenyémet a másik füzébe, betartok mindenhol, mindenkinek, betartva az íratlan szokásokat; be ide, be oda, egyet a papának, egyet a mamának, a dolog úgy kezdődött, hogy én betartottam, te betartottál, ő betartott, mi betartottunk, ti betartottatok, ők betartottak.

Szóval mindenki mindenkinek.

S most mindannyiunknak be van tartva . . .

Én dolgozgatok főmunkaidőben, te túlórázol, ő fusizik. Mi futunk a pénzünk után, ti árakat emeltek, ők röhögnek a markukba — s mindannyian betartjuk a játékszabályokat.

Megy ez, ha betartjuk.

S megmosolyogjuk, aki megtartja adott szavát, a születés utáni oá-t, az alig artikuláltat: ember vagyok, embernek születtem, oá, oáá, oááá, nem betartani jöttem a világra, de tanulni más szavakat, új mondatokat összeállítani régi szavakból, alanyokból, állítmányokból, határozókból, jelzőkből, tárgyakból.

Anyámtól tanultam a szót: anya. Fiam a feleségemtől. Nagyanyámtól, hogy emlék. Nagyapám mutatta, hogyan kell rózsát szemzeni. Apámtól még azt is, hogy egy durva szó, kimondva nagyon helyénvaló lehet. Ezeréves szavakat fűzünk egybe újkeletűvel — mégis, értjük egymást.

Megtartani, mégis, mily nehéz.

Ez nyelvészeti cikk.

Megtartani bármit is, erőt kíván, megtartani hűséget ielent, következetességet. Olykor bátorságot, szembekerülést, egyedüllétet: ,,o kapus félelmét tizenegyeskor", ,,a hosszútávfutó magányosságát”. Állhatatosságot, folyamatosságot, bizalmat. önzetlenséget.

Ha megtartod, akkor a tenyeredben, szívedben, eszedben.

Ha betartod, valahová, valamiért, valamivel, valahogy, valakinek, valamikor.

Fejlődik, változik az élő nyelv. Megtart, el hűl la jt, felszed, kirostál, átértelmez, jelentést változtat.

Hasonul.

Ha betartunk, betart.

Ha azt mondom, igen, akkor nem biztos, ha azt, hogy nem, akkor talán, ha talán, akkor valószínű: ha valószínű, akkor tuttira mehetsz. Ha azt, hogy fekete, akkor bizonyára szürke, s akkor is, ha fehér.

Ez nyelvészeti cikk volt.

Betarthatjuk.

Bodó László

Megalakult

a Biocompress közös vállalat

15önérzetében megsértett

pár panaszolta az ügyeletesi szobában: neves pécsi bisztróban egy ittas csoport tagja zaklatta őket. Követelte, adják vissza az öngyújtóját. A szintén pityókás üzletvezető- helyettes —, nyomdafestéket nem tűrő szavakat használva nem a sértett vendégek, hanem az „ittastársak” pártját fogta.

Egy taxis hölgyutasának tett félre nem érthető ajánlatot, majd a fuvar után is visszatért lakásához és az ablak alól molesztálta. Ha felébrednek, bizonyára a férj és a gyermekek sem örültek' volna a nem várt udvarlónak. A „taxis Casanova" nyilván nem bánta meg mindezt, mert másnap, amikor a hölgy telefonon magyarázatot kért, bocsánatkérés helyett megismételte ajánlatét. Nevét egyébként jól titkolta ő is és központos kolléganője is.

Vásárcsarnok környékiek

panaszolták, hogy nem tudnak aludni, mert a csarnok előtt már kora reggel megkezdődik a monoton, fülsértő „reklámjukat" a tollfelvásárló asszonyok.

Az érintetteket gyakorta bosszantják a világítással, útfelbontásokkal kapcsolatos mindennapos problémák. ígéretet kaptunk az Ótemető és az Anna utca világításának megjavítására. Utóbbiban egy balesetveszélyt jelentő gödör is betemetésre vár.

A Légszeszgyár utcából a víz minőségére érkezett panasz: a csapokból fekete

szemcsék folynak és tömitik el gyakran a csöveket. Mint kiderült, a fertőzésveszélyt nem, ám sok kellemetlenséget okozó anyag a vastalanító berendezés hiánya miatt kerül t több épület vízrendszerébe. Megszüntetésére a közeljövőben nincs remény.

Kiszáradt fák veszélyeztetik a járókelőket a Kolozsvár utcában. A Kertészeti és Parképítő Vállalatnál ígérik, kivágják ezeket és más fákról is lenyesik az élettelen ágakat. Elmondták azt is, hogy az Acsády u. 6. sz. épület melletti játszótér teljes rend- behozatala a közelben folyó tatarozási munkálatok miatt még várat magára.

Herbek E. - Balog N.

Országos honismereti tábor

Csütörtökön Zsámbékon, a tanítóképző főiskolán országos honismereti tábor nyílt. A tíznapos kurzusra az ország 11 hasonló intézményéből érkeztek hallgatók, összesen hetvenen. Ök azok, akik már eddig is vezettek honismereti szakköröket. A tábor ideje alatt kibővítik, elmélyítik tudásukat. Erről a honismereti ■mozgalom ismert szakemberei: történészek, néprajzkutatók, irodalomtörténészek gondoskodnak. A vezető téma a honismereti mozgalom helye és szerepe a társadalomban, a nemzeti tudat és önismeret, a hazafias nevelés.

Az Országos Kőolaj- és Gázipari Tröszt irányelvei alapján 1980-ban a DDGóz-nál is bevezették a Dolgozz Hibátlanul munkarendszert, amely a munkaversenymozgalom kiszélesítését szolgálja. A vállalat Vörös Csillag szocialista brigádja pedig 1984 óta, mint minőségi kör típusú közösség tevékenykedik. A felgyorsult földgázprogram megrendeléseinek kielégítésére rendkívüli tempót diktáltak maguknak. Többlet órákat vállaltak, és sorra hozták az ötleteket, hogy a KPE-idom üzemben melyik gépen lehetne valamit alakítani, bővíteni, többet, jobban termelni. A brigád valamennyi tagja pontosan tudta, hogy amit vállaltak, az országos program része, a sikere rajtuk is múlik.

A brigád tagjai évtizedek óta jól ismerik egymást. Az átlagéletkor a negyven felett ven.

— Miért vállalkoztak az új típusú munkamódszerre?

Ackermann Kálmán, a brigád vezetője:- Jól működő brigád volt a miénk. Kinőttük a hagyományos munkaverseny-kereteket a napi munkában is. Hat intéz- tézménnyel van szocialista szerződésünk, a társadalmi munka óráink száma sok. Kerestük az új utat, és a minőségi körben a munkaverseny továbbfejlesztését láttuk. Ahogy a vállalat profilja átalakult a földgázprogram során, a mi feladataink is változtak. Ha nem találjuk meg ezt a munkát — a KPE-idomüzemet — ma munkaerőgondjaink lennének. Az épületet adta csupán a vállalat, a technológiát mi dolgoztuk ki: egy-egy feladatnál megnéztük, ki a rátermett, milyen a fizikai erőnléte, idegállapota, beszerezhető-e a szükséges anyag — sok jelzés után megszűnt a rozsdás, görbe csőszállítás —, aztán meghatároztuk a technológiai sort úgy, hogy minél kevesebb le- gye.n az üresjárat. Ma is, ha valaki javasol egy újítást, kiválaszthatja, kit akar bevonni ez ötlet megvalósításába. Mindenki arra törekszik, hogy jó csapattal dolgozzon. Az újításokkal járó adminisztráció is gördülékenyen megy így. Szinte perceken belül eljut egy-egy ötlet a vezetőkhöz, arra a szintre, ahol gyorsan lehet intézkedni.

Sümegi Károly, a KPE-üzem csoportvezetője. A brigádban mindenkinek csak Karcsi bácsi, tudják, ha zsörtölődik, megint valamin töri a fejét. Az igaz, hogy szinte minden újításban benne van.

— Zöld utat és támogatást kaptunk a vállalat vezetésétől is. Egy újítást akkor adhattunk be, ha már kipróbáltuk. Kész tényekkel állhatunk elő, kevesebb kudarccal. A legutolsó újításunkat már a Vörös Csillag brigád adta be: egy hidraulikus présgép, amit célszerű elkészíteni a mi igényeink szerint, mert Magyar- országon csak egy helyen lehet beszerezni. Van ugyan három gépünk, de ötvenféle terméket készítünk, gyakran át kell állni. A negyedik géppel csökkentjük az állásidőt, és többet is termelünk.

Társadalmi munkában vállalták a présgép kivitelezését és üzembe helyezését, ami négy-ötszáz munkaórát jelent. Két hónap múlva készen lesznek vele.

Caál Ottó, a DDGáz műszaki igazgatóhelyettese a DH- munkarendszer számtalan előnye közül kiemeli:

A legfontosabb, hogy az alkotó gondolatokat kényszerpályára teszi. A dolgozó bármikor párbeszédet folytathat a vezetőkkel: ha felvetnek egy problémát a DH-lapon, az addig jár körbe, míg meg nem oldják a hibát.

Szeberényi György, szervezési osztályvezető lényeges dolgot fogalmaz meg: nem többlet adminisztráció a DH-lap, amely minden lényeges információt tartalmaz. Ami mindennél fontosabb, hogy kötelező c legfelsőbb vezetés számára is. A megoldás gyorsasága időnként órákban mérhető. Július 1-től kísérletképpen bevezették az újítások és ötletek hatékonyabb értékelési rendszerét. Nemcsak a javaslatok mennyiségét díjazzák, hanem a minőségét értékelik elsősorban, differenciáltan. Lépnek az újítások bevezetésének gyorsításában is.

S hogy ebben a munkarend- szerben milyen sikert hozhat a kezdeményezés? Gaál Ottó vallja:

— Nem lett volna meg a KPE-üzem, ha a brigád nem

.szorgalmazza a fejlesztést. Részük volt abban, hogy a

VI. ötéves tervben a földgázprogram megvalósult. Az országban legalább négyszáz kivitelező dolgozik, nekik a felével rendszeres kapcsolatuk van.

Sümegi Károly jegyzi meg:

— Megtanultunk kereskedni is, naponta két-háromszáz kilométeres távolságból jönnek a megrendelők, senkit sem küldhetünk el anyag nélkül. Időben kell lépnünk az új rendelkezések megjelenésekor, vagy egy-egy új termék kidolgozásakor is, mert nem engedhetjük meg magunknak, hogy egy másik vállalat lekörözzön bennünket.

Gáldonyi Magdolna

Biocompress néven közös vállalatot hozott létre a Lig- nimpex Külkereskedelmi Vállalat, az Érdért és a Füzesgyarmati Lucernatermesztő Rendszer—Proteinvest. A közös vállalat alapító szerződését csütörtökön írták alá a Lig - nimpex székházában.

A Biocompress a hulladékhasznosítási program keretében az erdőgazdasági, a mezőgazdasági és az ipari hulladékokból előállítható brikett gyártási technológiáját terjeszti el Magyarországon.

A Lignimpex svájci partnerével, az ATS céggel vegyesvállalat alapítását is tervbe vette. A Svájcban létrehozandó vállalkozás a tűzibrikett- gyártási eljárást és a szükséges gépeket harmadik piacon — többek között szocialista országokban — értékesíti majd.

A „vad” gyerekek

— Ezek betörők. Úgy hívják őket a környéken: a vad gyerekek. Éjjel-nappal bőgetik motorjukat, tiszteletlenek, nem tudnak megbecsülni semmit - mondta egy borbálatelepi asszony. Kérte, ne írjam ki a nevét.

Valójában kik ezek a „vad gyerekek?" 15—20 évesek és mintegy húszán vannak, ipari tanulók, szakmunkások, betanított és segédmunkások. Pécsbáoyatelepen és Borbálatelepen élnek, többségük jó anyagi körülmények között.

Egyiknek piszkos a farmerja, a másiknak tiszta, egyiknek hosszú a haja, másiknak rövid. Jól érzik magukat egymás társaságában.

Csak a motorozás miatt rossz a kapcsolat a fiúk és Borbálatelep néhány lakója között? A fiataloknak nincs klubjuk. Tavaly ősszel a bányatelepi Zalka Művelődési Házat iskolává kellett átalakítani és a fiatalok a párthelyiségben kaptak helyet, ott találkozhattak. Egy-két hónap után azonban kiderült:

— Nem tudnak ezek megbecsülni semmit — mondta egyikük apja. - Ittak, dohányoztak, bömböltették a magnót és rendetlenséget hagytak maguk után. Végül is nem mehettek oda többet.

— Nem is volt mindig rendetlenség — reagáltak a fiatalok. — A pártház kerítését is átfestettük, fákat is ültettünk.

Telefonon kaptam hírt a helyzetről és a pécsbányate- lepi iskola igazgatójánál, Bánfai Antalnénál érdeklődtem, aki egyben a helyi népfrontbizottság elnöke is. A múlt hónapban ő és Vörös János tanácstag beszélgetett a csoport hat tagjával. A beszélgetés eredményeként felajánlották a fiataloknak a „bunkert". A bunkert a felnőttek alakították ki olyan helyiséggé, ahol névnapot, születésnapot tarthattak. Bár az utóbbi időben már nemigen használták, egy éve senki sem járt oda. A felajánlás hírére mégis többen felzúdultak Borbálatelepen.

— Ha nem adunk a fiataloknak helyet, sokkal rosszabbat találhatnak maguknak. A gyerekek közül többen menekülnek otthonról. S miért ne adjunk nekik helyet? — kérdezte az igazgatónő.

Akinél a pincehelyiség kul- G«a volt, nem adta oda a fiataloknak, erre ők lefűrészelték a lakatot. A felnőttek következő lépése: többen hazavitték azokat a tárgyakat, melyek a bunkerban voltak. Jelenleg új lakat van az ajtón, az egyik kulcs a felnőtteknél, a másik a fiataloknál.

Meg tudnak-e egyezni? Sajnos, nem közvetlenül beszélgettek egymással a régi és új klubtagok, csak itt kerülnek egymás mellé a vélemények.

— A felnőttek szóljanak előre, mikor akarják használni a helyiséget. Mi meg tudjuk csinálni, hogy elhalasztjux a programunkat, nekünk több időnk van — mondták a fiatalok.

S elkezdtek a bunkerben dolgozni. Bevezették a villanyt, kimeszelik. Anyagot a panelüzem egyik szocialjsta brigádjától kapnak. Az iskola kiselejtezett bútoraiból is elvihetik azokat, amelyek kellenek. Úgy tervezték havonta 50 forintot adnak a közösbe, ebből villanyszámlát fizetnek, apróbb játékokat vesznek. A lányokat pedig bevonják a takarításba.

Kétszer már elkérték a kulcsot. Első alkalommal egyikük anyja kihívta az URH-t, második alkalommal pedig a magát megnevezni nem akaró asszony elzavarta őket, mert két fiú és két lány bezárkózott.

— Csak úgy kellene nekik átadni a helyiséget, ha komoly felügyeletet kapnak. Például valamelyikük szülője ellenőrizné őket — hangzott el egy-két vélemény.

— Bízzunk bennük! — mondta az igazgatónő.

— Rosszul indult az egész — szólt a magát megnevezni nem akaró asszony. — A motorokkal már felbőszítettek bennünket. Ha olyanok lennének, akikben bízni lehet, nem kellett volna ide külső ember.

Tényleg miért kellett? Miért van ekkora szakadék fiatalok és idősek között? Miért okoz problémát, ha beszélgetni kell egymással, egyezségre jutni, az érdekek egyeztetésével tisztelve felnőttet, fiatalt?

Az eltérőséget a másikban.

Porth Etelka

Cemény polietilénből sajtolással készülnek a leágazó idomok

Fotó: Proksza László