Dunántúli Napló, 1986. július (43. évfolyam, 179-209. szám)

1986-07-06 / 184. szám

La bd ci rtig ő |IUB II« Őszi vitézkedés, tavaszi megtorpanás Szekszárdon ÁZ évadzárón menekültek mega nagy- kanizsaiak A dél-zalai város NB ll-es labdarúgói, vezetői és szurkolói egyaránt megkönnyebbültek a júni­us 15-én felhangzott hár­mas bírói sípszót követő­en. Győzött a piros-kék legénység, a 24. órában kiharcolt győzelemmel si­került biztosítani a to­vábbi második vonalbeli szereplést. Az 1985/86-os bajnoki évadot új szakvezetői pá­rossal — Teszler Vendel vezető edző és Czebei Ti­bor pályaedző - kezdték a Nagykanizsa és többsé­gében azzal az állomány­nyal, amelyik az előző két bajnoki évben szintén a kiesés ellen küzdött. A visszatért Fuisz, az átiga­zolt Miklós és négy saját . nevelésű játékos egészí­tette ki a csapatot, amely­től a biztos bentmaradást remélték. Az őszi idény jól indult az olajosok számára, de szeptember közepétől fo­kozatosan estek vissza, egyre mélyebbre zuhantak a bajnoki tabellán. Szem­betűnő volt a hazai ered­ménytelenség, megromlott a csopategység és a fe­gyelmi helyzet. A gárda kritikus helyzetbe került, hisz a 19 őszi találkozón mindössze 13 pontot gyűj­tött és ezzel a 19. helyen, biztos kiesőként zárták az első félidőt. A kanizsaiak részére a tavasz 19 találkozója a megújhodást jelentette. A nagy menetelés egyre kedvezőbb helyzetet te­remtett, de aztán a Szek- szárd elleni hazai fiaskó után minden kezdődött elölről, újra nehéz idősZak következett. Két bravúrt követően, a három mérkő­zésből megszerzett 5 pont­tal, köztük az NB l-be ké­szülő szegediek legyőzé­sével már páholyban érez­ték magukat, de a befeje­zés előtti fordulóban el­szenvedett súlyos vereség­gel (4-0 Salgótarjánban) kritikus helyzetbe kerültek. Az évadzárón sorra ke­rült kiesési rangadón, a Honvéd Szabó Lajos SE ellen sikerrel vették az akadályt és evvel meg­menekültek. Ezt egyértel­műen a kiváló tavaszi so­rozatnak köszönhetik, hi­szen hazai környezetben 14 pontot gyűjtöttek, a kilenc idegenbeli mérkő­zésen 50 százalékos tel­jesítményt nyújtottak, s ezzel legjobb negyedik­ként végeztek a második félidőben. A kiegyensúlyo­zott mezőnyre jellemző, hogy a kanizsaiak végül is a 11. helyet szerezték meg. Leggyakrabban a Csá­ki — Miklós, Martinkovics, Szőke, Hobór — Hegedűs, László, Horváth, Hozbor — Lukács, Fuisz. kezdőcsa­pat szerepelt. A gólkirály László lett, aki mellett Csáki, Miklós, Szőke, He­gedűs és Martinkovics tett legtöbbet a bentma- radásért. Ugyanakkor a támadójáték messze el­maradta várakozástól, de nem sikerült a fiatalok beépítése sem. A kanizsai olajosok ez­úttal — immár harmadik éve — megmenekültek a kieséstől. Tény, hogy ta­vasszal nagy fegyvertényt hajtottak végre, hisz a gyatra őszi szereplés után valójában megtáltosodtak és rég tapasztalt kiemel­kedő teljesítményt elérve alapozták meg a további NB ll-es szereplést. Balogh Antal Tolna megye reprezentáns csapata megszakítás nélküli, 17. bajnoki esztendejét zárta a sportág második vonalában. A lila-fehérek eredményesen raj­toltak, őszi 10. helyezésük 50 százalékos teljesítményt takart, s ez a korábbi évek félidei mérlegét tekintve sikernek szá­mított. Mindez egyúttal azt is ígérte, hogy végre hadat üzen­hetnek a megszokott sivárság­nak, az örökös kiesőjelöltség­nek. A bajnokság első felé­ben különösen idegenben vi- tézkedet a dózsás legénység. Vendégként ugyanis csa,k há­rom együttes szerzett több pontot náluk. Az ellenpólus: saját közösségük előtt ugyan­akkor jobbára szenvedtek. Hiányzott a hatékony támadó­játék, védelmük viszont meg­lehetősen gólképesnek bizo­nyult. így aztán hazai pályán hullatták a pontokat. Nagy várakozás előzte meg a tavaszi folytatást. Annál is inkább, mivel utoljára novem­ber 3-án hagyta el vesztesként a pólyát az együttes. Nos, ez az ősszel megkezdett nagysze­rű sorozat április 20-ig, 11 for­dulón keresztül tartott. Ezután Nagyon szomorú nap volt 1981. június 17-e a Kaposvá­ri labdarúgás történetében. NB ll-es lett a Kaposvári Rá­kóczi, miután — ha egyetlen ponthátránnyal is —, de el­köszönt az élvonaltól. So- mogyországban akkor szinte gyászoltak a szurkolók. Most, öt évvel később újra csak NB ll-es az együttes, s mégis az előzővel teljesen el­lentétes kép fogadja város­szerte az embert, öröm a csapat házatáján és elége­dett szurkolók mindenütt. Lám, a bánat is múlandó és mint minden, a megítélés is relatív. Bizony öt év alatt a Rákóczinál alaposan át kel­lett értékelni a teljesítménye­ket és kénytelenek voltak ezekhez igazítani az igénye­ket is. A területi bajnokság létre­jötte óta a harmadik vonal­ban tanyázott a csapat és háromszor végzett az első helyen. Mint emlékezetes, az osztályozókon előbb a Szol­nok, majd a Vác állta útját a kaposváriaknak. A múlt év­ben aztán még a bajnokság megnyerése sem sikerült, a Komló elhalászta előlük az aranyakat. E mélypontot je­lentő időszakban kapta meg a Rákóczi legnagyobb, de egyben utolsó lehetőségét. Olyan rutinos játékosokkal erősíthette meg együttesét, akik már az élvonalban is helytálltak és közülük a leg­többnek volt már kötődése ehhez a klubhoz. Horváth, Deákvári, Murai, Petrák, és Konrád játszott már korábban a Rákócziban. Hozzájuk te­hetséges fiatalok csatlakoztak még. Bizony több magasabb osztályban szereplő csapat is irigykedve nézte a kaposvári­ak erősítését. A bajnoki év mégsem iga­zolta mindenben a várako­zást. Igaz, a Rákóczi elsősé­ge csak ritkán forgott ve­szélyben, de az igényes és többhöz szokott szurkolók nem érték be ennyivel. A győzelmek mellett játékot is szerettek volna látni, a lab­darúgók egyéni képességeiből fakadó tetszetősebb csapat­teljesítményt. Az új edző, Madár Gábor, türelmet' kért az elején, mondván, hogy idő kell ahhoz, míg a gépe­zet bejáródik. Tavaszra min­megtorpantak a lilák, mi több, a véghajrában ismét vékony jégen „táncoltak". Újfent be­soroltak a kiesőjelöltek közé, aztán az utolsó előtti forduló­ban, Komlón kiharcolt döntet­lennel végül is meghosszabbo­dott NB ll-es tagságuk. Min­dent egybevetve: tavasszal pá­lyaválasztóként sem sikerült előrelépni, vidéki szereplésük mérlege viszont romlott az őszihez viszonyítva. — Célkitűzésünket, a 11 — 14. helyek egyikének megszer­zését teljesítettük. A csapat reális játékerejének ismereté­ben jónak minősítem éves produktumunkat. Ezen belül, voltak kiemelkedő eredménye­ink, egy hosszantartó veretlen­ségi sorozattal is büszkélked.- hettünk, de akadtak hullámvöl­gyek is. Szerencsére ez utóbbi­ak nem bizonyultak tartósnak. Megnyugvást igazából csak a komlói 3—3 jelentett, de ko­rábban a 8—10. helyek egyi­kén tanyáztunk. Együttesünk ereje az egységében van. Kérdés azonban, hogy meddig tudunk eredményesen helytáll­ni a második vonalban úgy, hogy egyetlen meghatározó den igényt kielégítünk — val­lotta. Nos, az edző ezen ígé­rete csak időnként valósult meg. A Rákóczi-pályán rend­re sündisznóállásba vonuló csapatok elleni játékritmusát nem, vagy csak ritkán találta meg a csapat. Bizony a győ­zelmek ellenére gyakorta tá­voztak elégedetlenül a szur­kolók a „cukorgyári gödör­ből". Szerkezetileg nem állt össze úgy a csapat, mint kel­lett volna. Itt-ott meg szakadt a folyamatosság, bizonyára ez is közrejátszott abban, hogy az indokoltnál többször vál­tozott az összeállítás. A bő­ség kosarából válogató tréner éppen a „nevek" miatt egye­seknek túl sok, míg másak­nak kevesebb bizonyítási le­hetőséget hagyott. Tehette, mert ha fogcsikorgatva is, — Szombaton a női egyes­sel megkezdődött a 100, wimb­ledoni teniszbajnokság döntő­sorozata. A fináléba a világ- ranglistát vezető amerikai Mar­játékossal sem rendelkezünk? Vajon még meddig folytatha­tó az a gyakorlat, miszerint Szekszárdről rendré eltávoznak a tehetséges, jó képességű futballisták, mi viszont évek óta egyetlen rutinos játékost sem tudtunk igazolni? Ezzel együtt én egy pillanatig sem éreztem, hogy a Dózsa a következő bajnokságban kies­het — foglalta össze értékelő véleményét Kovács István ve­zető edző. Abban, hogy végül a 14. he­lyen zártak a szekszárdiak, a szinte páratlanul rossz, negatív gólkülönbségük is közrejátszott. Egy pillantás a táblázatra, s máris egyértelművé válik: a 20 csapatos mezőnyben a li­la-fehérek lőtték a legkeve­sebb gólt. így hát nagyon is elkelne néhány vérbeli csatár, de erősítésre szorulna a közép­pályás sor, meg a közvetlen védelem is. A bajnokság 38 fordulójában egyébként megle­hetősen sok, 26 játékos kapott bizonyítási lehetőséget. Közü­lük csupán Pólyák kapus és Varga F. középhátvéd szerepelt valamennyi mérkőzésen. Fekete László de azért jöttek a győzelmek, csupán az marad megvála­szolatlan, hogy ez a gárda képes lesz-e helytállni az osz­tó lyozón. A Rákóczi végre valóra válthatta hívei vágyát. Fel­jutott az' NB ll-be, de sok­sok tanulságot visz magával. Egyéni képességek dolgában ez a jelenlegi gárda kétség­kívül eléri a második vonal középmezőnyének szintjét, de a harcosságóról, küzdőjellegé­ről közismert NB II. nemcsak többet, de mást is követel. Valahogy éppen ezekben a vonatkozásokban maradt adós eddig a Rákóczi csapata, s bizony csak úgy számíthat to­vábbi helytállásra, ha játé­kosai ezekkel a tulajdonsá­gokkal is felvértezik magukat. Jutási Róbert tina Navratilova és a negyedik helyet elfoglaló csehszlovák Hana Mandlikova jutott. Női egyes döntő: Navratilo­va—Mandlikova 7-6, 6-3. A Pécsi Agroker Vállalat alkatrészosztálya az aratási — betakarítási munkálatok ideje alatt 1986. JÚNIUS 30-TÓL ügyeleti szolgálatot tart Az ügyeleti szolgálat ideje: # hétköznap munkaidőn túl 19 óráig, • szombaton 7—17 óráig, 9 vasárnap 7—13 óráig tart. Másodosztályú jegyet váltott a Kaposvári Rákóczi Navratilova hetedszer győzött Sorsolásra várva Hogy pontosan ki lesz a PMSC ellenfele az UEFA Kupában, az csak csütör­tökön dől el, de az már ismert, kik közül kerülhetnek ki. A Dunántúli Napló szombati számában megje­lent, hogy mely csapatok harcolták ki a jogot az UEFA Kupában való indu­lásra. Nem vitás, jó len­ne, ha a piros-feketék el­kerülnék a kiemelteket az első fordulóban, jobb len­ne indulásként a futball perifériáján lévő országok csapatai közül ellenfelet kapni. De talán akkor sem sza­bad megijedni, ha nem az ismeretlenek közül kerül ki az ellenfél, hanem olyan csapat lesz az, amely már letette névjegyét sikeres nemzetközi szereplésével. A 16 évvel ezelőtti pécsi pél­da azt igazolja, hogy fél lehet venni a yersenyt ered­ményesen egy ismert csa­pattal is. Akkor a Pécsi Dózsa — az UEFA Kupát EVK-nak nevezték -, az első fordulóban egy isme­retlen román csapattal ta­lálkozott és biztosan jutott tovább. Az igazsághoz tar­tozik, hogy azóta a Craio­va ismert európai együttes lett. A második fordulóban viszont következett az egy évvel ezelőtti győztes, a Newcastle United és a pé­csi csapat elütötte őket a továbbjutástól. A kupákban többek között ez a szép, hogy az esélytelenebb is tovább juthat. A sorsolás tehát július 10-én, csütörtökön lesz Genfben, és a PMSC-t Sági Sándor ügyvezető el­nök, valamint Kincses Ti­bor szakosztályelnök képvi­seli. A sorsoláson szükséges a személyi jelenlét, hiszen ott a helyszínen sok min­denben meg kell egyezni a leendő ellenféllel. De nemcsak az ellenfél­lel kell tárgyalni, hanem a többi magyar csapat képvi­selőjével is. Előfordulhat, hogy valamennyi magyar csapat az első forduló első mérkőzésén pályaválasztó lesz. Ilyenkor a televíziós közvetítések miatt célszerű olyan kezdési időpontot megválasztani, amely eltér egymástól. Egy esetleges televíziós közvetítés ugyan­is jelentős összeget jelent a klub számára. A jó szervezés mellett az is fontos, hogy jó legyen a csapat. A bevonuló Mé­száros helyére mindenkép­pen kellene egy csatár. A PMSC jelöltje a ferencváro­si Szabadi. A játékos pár évvel ezelőtt a Sellye szí­neiben ontotta a gólokat és már akkor szerette volna leigazolni a Pécs. Több NB l-es klub is jelentkezett ér­te, ő végül is a Ferencvá­rost választotta. A csatár­nak a zöld-fehéreknél meg­romlott a viszonya Dalnoki Jenővel, aki közölte, hogy nem tart rá igényt. Több olvasó kérdezte, ha nem kell a Fradinak és szívesen jönne Pécsre, akkor miért nem lehet máris . leigazol­ni. A Ferencvárosnak való­ban nem kell, a szerződése viszont még nem járt le. Ilyenkor közös megegye­zéssel lehet szerződést bon­tani, de a játékos oda mehet, ahová a klubja ad­ja. Ha lejárt volna a szer­ződése, akkor elegendő lenne érte a hivatalos ősz- szeget kifizetni.' Az FTC vi­szont nyerni akar rajta, rá­adásul a DVTK-tól meg­vette Dzurják is többe került a hivatalosnál. Ezt a pénzt most szeretnék visszakapni és ezért csúszópénzt kérnek Szabadiért. A tárgyalások még tartanak és talán si­kerül közös nevezőre jutni. ■ n§ .'.m y^j ksz-kettö A VDN totó- tippjeit a 28. já­tékhétre Eklics Já­nos pécsi lakos, a Rákóczi úti to-x tózó törzstagja állította össze. E heti tippelőnk 1950 óta játszik rendszeresen kol­lektív szelvények­kel. A 28. hét tippjei: 1. MTK-VM—Liégeois. Tipp: 1, 2. 2. Uerdingen—Union Berlin. Tipp: 1. 3. Videoton—Górnik Zabrze. Tipp: 1. *• 4. Erfurt—Vitosa. Tipp: 1. 5. Admira Wacker—Grasshoppers. Tipp: 2. 6. Aarhus—Újpesti Dózsa. Tipp: x. 7. St. Gallen—Bröndby. Tipp: x, 2. 8. Magdeburg—Widzew Lódz. Tipp: 1, 2. 9. Lech Poznan—Odense. Tipp: 1, 2. 10. Linzer ASK—Siófok. Tipp: 1, x. 11. Göteborg—Szredec. Tipp: 1. 12. Orgryte—Jena. Tipp: 1. 13. Cheb—Saarbrücken. Tipp: 1, 2.-H 1 14. Luzern—Ferencváros. Tipp: 1. DOZSÓ Camping Pécs belvárosában PÉCS, FELSŐVÁMHÁZ U. 72. ♦ kétágyas szoba, ♦ turista elhelyezés, ♦ sátorhely, ♦ lakókocsi hely, ♦ sátor- és kempingcikk-bérlet, ♦ jegybiztosítás a megye valamennyi kulturális rendezvényére. DOZSÓ CAMPING PÉCSETT, MINDENHEZ KÖZEL A kemping augusztus 31-ig tart. vasämapi T

Next

/
Oldalképek
Tartalom