Dunántúli Napló, 1986. július (43. évfolyam, 179-209. szám)

1986-07-05 / 183. szám

II MÉH új igazgatója a hulladékgyűjtésről és -feldolgozásról Kincs a másod- nyersanyag Folytatják a konténeres átvevő- helyek telepítését A Dél-dunántúli MÉH Nyersanyaghasznosító Vállalat meg­üresedett igazgatói posztjára Székely Tamást, a PAN- NONVIN Borgazdasági Kombinát eddigi műszaki veze­tőjét nevezték ki. Székely Tamás gépészmérnök 44 éves. Erre a korra mondják, hogy a legaktívabb életszakasz, amikor az ember a megszerzett tudását, tapasztalatát a lehető legeredményesebben képes hasznosítani, mikor távlati el­képzelései megvalósításáért még váltani is képes. — Nem fél ettől a merőben új feladattól? — Ha arra gondol, hogy ég és föld a különbség mondjuk a borászat és a másodnyers­anyaghasznosítás között, akkor nagyot téved. Rengeteg ben­nük a közös. Hogy miben azo­nosak? Mindkét vállalat több megyés, nagyjából ugyanazon a dél-dunántúli területen tevé­kenykedik, sok telephelyes, te­hát szinte azonos a működési terület. Közös vonás még ben­nük a felvásárlás, feldolgozás, az ezt követő értéknövelő ipar- szerű ráfordítások láncolata, s az értékesítés is. — A MÉH, mint szakma, egyre inkább iparosodik, s gon­dolom ez csábító lehetőségeket ígér a műszaki embernek . . . — A- MÉH egyre nagyobb jelentőségű, igen fontos alap- anycgellátó országos szervezet. A 80-as években indult meg dinamikus fejlődése. Az anya­gokat jobban szelektálja, mennyiségileg is többet dol­goz fel, tehát újabb közbeeső ráfordítás nélkül — tud hasz­nosítani. Megindult a szakma erőteljes gépesítése. Ez min­denképpen a pályázásom mel­lett szólt. — De itt nemcsak a gépek­kel, az emberekkel is legalább olyan súllyal kell foglalkoz­nia . . , — Ez természetes. Az embe­rekre figyelni kell, és szeret­nék a vállalat dolgozóival úgy törődni, hogy nekik csak a munkájukra kelljen összponto­sítaniuk. — Ezt mivel szeretné elérni? — Olyan szervezettséget igyekszünk létrehozni, ami biz­tosítja a folyamatos és egyen­letes fejlődést, a megalapozott munkavégzést és az anyagi-er­kölcsi elismerést. A jó munka­helyi légkör, az egyenes, hatá­rozott, a közérthető és elfogad­ható intézkedések is biztosíté­kául szolgálhatnak a fellendü­lésnek. — A műszakiak általában precíz emberek. — Annak tartom magamat is. Nem szeretem a hanyag. rossz munkavégzést. Elvem: amit csinálunk, annak haszna legyen, és hogy mindennek előírás szerint kell működnie. Alapvető a lelkiismeretesség. Mindenkinek tudnia kell, hogy á területén mit, hogyan kell elvégezni, hogy az a közösség­nek is hasznot hajtson. A szemléletváltás nem csak pénzkérdés. Legnagyobb szállí­tóink az üzemek, vállalatok, in­tézmények sem érzik át mara­déktalanul, hogy milyen érté­keket hagynak elfeküdni vagy veszendőbe menni. Pedig, ha azok visszakerülnek az anyag­körforgásba, jelentős deviza­megtakarítást is eredményez­hetnek az országnak. Anyagi lehetőségeink függvényében tö­rekszünk a konténeres anyag- gyűjtés kiterjesztésére. Ha az üzemek a különféle anyagokat külön-külön konténerben gyűj­tenék, így az számukra is na­gyobb hasznot jelentene, biz­tosíthatnánk a szelektívebb, a kulturáltabb és környezetkímé­lőbb gyűjtést. Az üzemekkel, intézményekkel tovább kívánjuk javítani a kapcsolatainkat, hisz mi nem csak átveszünk, de kí­nálunk is haszonfémeket és más anyagokat, a műanyagfó­liától a géptisztító rongyig. — A másik nagy terület( a lakossági gyűjtés hátráltatója az egyre fogyó számú átvevő- hely. Terveznek-e e téren vál­tozást? — Nem mondunk, nem mondhatunk le arról, hogy új, korszerű á.tvevőhelyeket alakít­sunk ki ott, ahol az igények alapján erre lehetőségünk nyí­lik Pécsett és más települése­ken. A tavaly Pécsett megnyi­tott konténeres átvevőhely is példázza, lehet kultúráltan és tiszta környezetben is átvenni a másodnyersanyagot a lakosság­tól. Más megoldásokon is tör­jük a fejünket, hisz nagyon sok hasznos anyag megy még ve­szendőbe .. . — Az úttörő-gyűjtési akciók is többnyire szép eredmények­kel zárulnak . . . — Továbbra is támogatjuk az úttörő-,' a KISZ és a Haza­fias Népfront által kezdemé­nyezett gyűjtési versenyeket, hisz ezek az akciók nemcsak hasznos anyagokat mentenek meg az enyészettől, hanem egyben a lakókörnyezet szebbé tételét is célozzák. Gyorsítani kell a fejlődési ütemünket, korszerűsítéseket kell végrehajtanunk a telepein­ken, tovább kell javítanunk a munkafeltételeket és körülmé­nyeket, a szervezettségünket. Folyamatban van a bonyhádi forgácsőrlő berendezés telepí­tése, új papírbálázó gépedet szerzünk be, folytatjuk a konté­nerek beállítását. Az eddigi­Baromfi nyelv Hongkongba Különleges csemegeként ér­tékesíti ezentúl a Szentesi Ba­romfifeldolgozó Vállalat a liba- szárnyvégeket, valamint a ka­csa- és libanyelveket, lábakat, s olyan belső részeket, amelye­ket korábban csak mellékter­mékként hasznosítottak: évi 80 tonnányit szállítanak ezekből a hongkongi megrendelésre. A rendkívül munkaigényes feladatra, így a nyelvek „ki­operálására", a lábak tiszto­gatására, csomagolására gaz­dasági munkaközösség is ala­kult. Megéri a költséget és fá­radságot, hiszen ezekből a ba­romfirészekből évente többmil­lió forintos bevétele szárma­zik a vállalatnak. A szárnyvégek, nyelvek, lá­bak különleges csomagolásban, hűtőkamionokban indulnak Hamburgba, majd onnan hajón érkeznek meg Hongkongba. A kínai szakácsművészet a túl­főzött fiatal kacsa- és libalá­bakból különleges szószokat varázsol, a megfelelően elké­szített nyelved pedig kimon­dottan a gazdagok csemegé­jének számítanak. éknél is szorosabb kapcsolatok­ra kell törekednünk a taná­csokkal, vállalatokkal, intézmé­nyekkel, lakossággal, az úttörő- csapatokkal . .. Már most a bemutatkozó látogatásaimnál is tapasztalom — és ez a tovább­lépésünk garanciáját is jelent­heti, hogy a vállalatnak a hasznos tevékenysége révén van tekintélye. Ennek megőrzé­se, illetve javítása nagyon fon­tos feladatunk. Murányi László A WHO felmérése Magyarországon Az Egészségügyi Világszer­vezet és. az Egészségügyi Mi­nisztérium befejezte a magyar szülésznők szakmai helyzetének átfogó felmérését. Miként dr. Marie Farrel, a WHO Európai Területi Irodája ápolási és szü- észnői egységének vezetője, valamint munkatársa, Susanne Houd az MTI tudósítójának el­mondta: Magyarországon kezd­ték ezt a vizsgálatot, amelynek célja átfogó képet szerezni az európai szülésznők szakmai képzettségéről, tevékenységé­ről, szerepéről a szülészeti el­látásban. A felmérések ered­ményeit elemzik, értékelik, s adatbankban tárolják majd, hogy a tagországok is haszno­síthassák azokat. A világszerve­zet a tapasztalatok közreadásá­val is segítséget kíván nyújtani □ hhoz, hogy a szülésznőket min­denütt megfelelő szakképzés­ben részesítsék, képzettségük­nek megfelelő munkakörben foglalkoztassák, és munkájukat kellően javadalmazzák. Az új üzemcsarnokban már helyükre kerültek a nagyméretű sajt- készitö kádak Fotó: Läufer László Év végéig elkészül a véméndi sajtüzem Uj gépek, másfajta sózási technológia Nő a termelés és az export — Bár bizonyos csúszás mu­tatkozik az építkezésen, azért bízom abban, a negyedik ne­gyedévben kezdődhet a sajt- termelés az új üzemcsarnokban — mondja Mausz József, a Baranya Megyei Tejipari Vál­lalat véméndi sajtüzemének vezetője. A birtokbavételt a dolgozók is várják, hiszen munkakörülményeikben jelen­tős javulást hoz majd. Az új épület lapostetős, a mennyezeti ablakok fényt árasztanak a nagy csarnokba. Az oldalfalakat borító világos­kék csempe érdekes színárnya­lataival szemet gyönyörködtető. A háromszázhatvan négyzet- méteres területen nagy a nyüzsgés. A -vémédi termelő- szövetkezet ácsai cserepet rak­nak, burkolói csempéznek. A pécsi VILLGÉP dolgozói a vi­lágítótesteket szerelik fel. A csúszásgátló padló lefektetése és a daruszerelés következhet ezek után. — Augusztus 31-i határidő­vel vállaltuk az üzemcsarnok megépítését. Utólagos megren­delések következtében mun­kánk tovább tart, mert a régi és az új csarnok összenyitásót, valamint a régi átalakítását is elvégezzük — mondja Rup- pert Antal építésvezető, aki harmincfős építőbrigádjával olyan nagy munkákat vallhat magáénak, mint a véméndi ál­talános iskola, melyet tavaly ősszel adtak át. A sajtüzem, valamint a szomszédos, az ősz óta elha­gyott általános iskola udvarán különböző berendezések ta­lálhatók: tejsiló, vágógép, ká­dak. Beszerelésük, termelésbe állításuk nagyfokú kapacitás- növekedést jelent. A harminc köbméteres tejsilóval megdup­lázódik a jelenlegi tárolási le­hetőség. A még szabad ég alatt lévő sajtkádak ötezer li­teresek, a most üzemelők mind­össze háromezresek. A vágó­gép nemcsak gyors, hanem a formázást gépesíti — eddig ugyanis kézzel vágták korong alakúra vagy blokkra a sajt­tömböket. A sózókonténer kísérleti mo­dellje elkészült, az üzemvezető megfelelőnek találja, — kell belőle még húsz. A Baranya Megyei Tejipari Vállolat gmk- ja készíti. A sajt tartósításában, ízesítésében, lyukasságában, illetve lyuknélküliségében nagy szerepet játszó sózás folyamata az új üzemben eltér majd az eddigitől. Most még a sóié fel­színén úszkálnak a tömbök, ki­használatlanul hagyva a kád mélységét, de a konténerekben már tíz sor sajt sózódik egy­szerre, tizedére csökkentve a területigényt. A sózásra váró termékkel megterhelt konténe­reket daruval mozgatják majd. A súly nem csekély: tizenöt­ezer liter tej feldolgozásának eredménye a sajttömbök sora egy-eqy konténerben. A Parmezánt, Pannóniát és Tenkest gyártó véméndi üzem éves termelése 1200 tonna sajt. A huszonötmilliós beruházás eredményeként nemcsak a munkakörülmények javulnak, hanem 3—400 tonnás kapaci­tásbővülés is jelentkezik. Az 1987-től gyártható évi 1500— 1600 tonna sajt eqyharmadát külföldön értékesítik. L. Cs. K. MKK kárbiztosítási csoport Pécsett Kik azok a kárbiztosok? Ördögi lel eménnyel kipécézett kozmetikumok Á vállalatok a kárigények zömét elfektetik Devizavédelem — bővülő regionális hatáskör Évekkel ezelőtt nagy érté­kű zöldborsókombájn érke­zett egyik megyeszékhelyünk vasútállomására. Áthajózta az Atlanti-óceánt, átvészel­te a vonatutat Hamburgtól Ferencvárosig, onnan is még vagy kétszáz kilométerre to­vább, baj nélkül tűrte a szá­mos rakodást — csak a cél közelében történt vele jóvá­tehetetlen: tolatás, gurítás közben ripityára tört egyik fődarabja, használhatatlan­ná vált. Az esetet évekig húzódó per követte, ám kisebb je­lentőségű ügyek is számos kellemetlen percet szereznek eladónak, vevőnek és szállí­tóknak egyaránt. A hossza­san utazó áru — csomagol­ják és kezeljék akár a leg­gondosabban — a legkülön­bözőbb viszontagságoknak van kitéve. A legtöbbször nagy értékű csomagokat tol­vajok dézsmálják meg, kö­veket raknak a hordozható rádió-magnó helyére, ördö­gi rafinériával pécézik ki a drága kozmetikumokat, s még csomagolópapírról, ra­gasztóról is épp olyanról gondoskodnak, hogy a'hiány csak kibontáskor tűn.ik fel. A csomagolás sérülése, meghi­básodása legtöbbször rög­tön látszik, ám baj lehet ab­ból is, ha a doboz teszem azt, átnedvesedik, a mű­anyag-flakon túl sokiág áll a napon. Pontos belső le­írásról, kezelési utasításról sem mindig, minden importőr gondoskodik, s később ez is vita, sőt gazdasági per tár­gya lehet, hiszen hiányoz­hat egy apró, de fontos al­katrész, részletes utasítás hí­ján nem indul be vagy rosz- szul működik a masina . . . A Magyar Kereskedelmi Kamara kárbiztosok testületé­nek adatai szerint — hazánk­ban ugyanis „hivatalból" ők foglalkoznak az ilyenkor ke­letkező ügyek jelentős ré­szével — évente kétezertöt- száz kárszemle zajlik az or­szágban, ám ennek csak egy töredékéből lesz tényle­ges kárigény-érvényesítés. Arról egyelőre nincs adatuk, hogy a szóban forgó két és fél ezer eset mekkora érté­ket képvisel, ám import­árukról, következőleg devi­záról van szó, így egyáltalán nem közömbös, hogy ebből mennyi válik valós értékké, s mennyi vész el. Az persze nehezen vitat­ható, ha néhány vállala­tunk — nagyvonalúságból, presztízsből — nem csinál ügyet egy-egy 10—20 dollá­ros ilyenfajta veszteségből. A Kamara tapasztalatai még­is azt mutatják: túl gyak­ran „fekszenek el” a kárbiz­tosi jegyzőkönyvek, mert J vállalatok döntő többsége túlzott nagyvonalúsággal ke­zeli ezeket az ügyeket, nem fut a pénzéért, a sokszor nem könnyen megszerzett va­lutakeretért. Al-jogcím, ál­indoklás persze erre is ke­rül: a kár-eljárás költsége — úgymond — legtöbbször na­gyabb, mint amennyiért tény­legesen folyik. Ez azonban könnyen cáfolható: a kár-el­járás költségét csők meg kell előlegezni, s ha az igény valós, a megelőlegezett fo­rint valutában térül meg. Mindezt azért bocsátottuk előre, hogy olvasóink — il­letve importtal foglalkozó vállalataink — figyelmébe ajánljuk: ez év július 1-től megkezdte munkáját Pécsett az MKK kárbiztosok testüle­tének dél-dunántúli csoport­ja. Az MKK ezzel nemcsak az ország gazdasági érde­keit védi, hanem a tagvál­lalatait is: a pécsi csoport kárbiztosai nyilván könnyeb­ben, gyorsabban reagálnak majd a négy dél-dunántúli megye — Baranya, Tolna, Somogy, Zala — kárszemle, illetve okmányhitelesítési igényeire, mint korábban, amikor ezzel csak Budapes­ten foglalkoztak. A vállalatok akár közvet­lenül, személyesen is fordul­hatnak majd az árukra, cikk­csoportokra szakosodó kár­biztosakhoz. Mindez a válla­latok számára továbbra is csak lehetőség, nem kötele­ző: kár, hiány, illetve ennek alapos gyanúja esetén azon­ban mindenképpen érdemes konzultálni a pécsi csoport­tal, hiszen arra is volt már példa, hogy egy káresetből később, esetleg évek múlva lett bírósági ügy. Nem árt tudni: a Kamara kárbiztosi munkája elsősorban a nyu­gati import-árukra vonatko­zik, sőt, az ottani exportőr — nemzetközi megállapodá­sok alapján — csak kamarai jegyzőkönyv alapján foglal­kozik az üggyel. Ez esetben a tanácsi kárszemle nem elég, és belföldi biztosítóink sem illetékesek. A csoport nemrégi alaku­ló értekezletén egyébként néhány fontos gyakorlati tud­nivalóról, illetve vitás kérdé­sekről is szó esett. A cso­port ügyrend, illetve műkö­dési szabályzat alapján dol­gozik: tagjai fényképes iga­zolványt is kapnak. 'Ha a kárbiztos egy ügyben 'meg­bízást kap és eljár, akkor pártatlan, „objektív személy", külön tanúra tehát nincs szükség. A kárbiztosok nem ritkán tapasztalják: a szállí­tó vállalatok gyakran ösz- szefognak a szállíttató — vagy esetleg a kárbiztos — ellen: ódzkodnak a jegyző­könyvezéstől, s a rakodás hátráltatása címén vagon-, illetve koc'siállásdíjjal fenye­getőznek. Ilyen esetben — mint mondják — ragaszkod­ni kell az áru „kiszolgáltatá­sa" előtti pontos jegyző­könyvhöz, illetve a fuvarle­vélre rá kell vezetni, hogy az átvevő az árut kárbiztossal meg fogja vizsgáltatni. A kárbiztos vitás esetek­ben akár laboratóriumi elemzést is elrendelhet, esetleg ugyanis csak továb­bi szakértők képesek a kárt pontosan felmérni, megálla­pítani. Hasznos, ha a vevő, fogadó képviselője mór a vámolásnál jelen van, mert hiány, minőségi kór esetén a tényleges és nem a szám­lázott érték a vám alapja. A pécsi kárbiztos csoport tagjai egyébként legnagyobb partnereiket júliustól szemé­lyesen is felkeresik, s mun­kájukról a területi bizottság is ad majd részletes tájé­koztatást. Varga J. HÉTVÉGE 5.

Next

/
Oldalképek
Tartalom