Dunántúli Napló, 1986. július (43. évfolyam, 179-209. szám)
1986-07-23 / 201. szám
1986. július 23., szerda Dunántúlt napló 3 15-17 millió lórin! a városkörnyéki alap számláján A Siklósi Szociális Otthon új épülettömbbel bővül A végső cél: összehangoltabb munkával segíteni a lakosság jobb ellátását — ezt a mondatot többször is hallom Horváth Alajostól, a Siklósi Városi Tanács elnökhelyettesétől, ahogy témánkat, a város- környéki alapot, a városkörnyéki bizottság munkáját körbejárjuk. A 18 tagú városkörnyéki bizottságban a siklósi és 17 közös tanács képviselői dolgoznak. A 17 tanács igazgatása alá csaknem 100 település tartozik, gyakorlatilag tehát a volt siklósi járás egész területéről van szó. Egyenrangúak a tagok, függetlenül attól, hogy az egyes tanácsok képviselői milyen lélekszámú településről érkeztek. A döntés alapja: egyhangú szavazás. Harminc forint: ennyit fizetnek be évente és lakosonként a tanácsok a városkörnyéki alapba. Az alapot 1985-ben hozták létre, maga a bizottság már 1984 késő tavaszán megalakult, elsőként a megyében, öt év alatt 9 millió forint gyűlik össze. Horváth Alajos sorolja, eddig mire fordítottak a város- környéki alapból: első példának a város és a városkörnyék tömegsport-rendezvényeinek koordinálását említi, a Tenkes túráról van szó, megfelelő szintjét biztosítani a résztvevők fogadásának a kistótfalusi erdőben. A másik példa: a város és a városkörnyék közúti kapcsolatainak javítása, «idejűit: ha egymásra figyelve és azonos hullámhosszon gondolkodnak — márpedig a közlekedési viszonyokra ráfér a javítás a Dráva mentén —, akkor gyorsabb léptekkel lehet előrehaladni. Sőt: a bizottság jelezte a MÁV felé: indokolatlannak tartja a Dráva menti vasútvonal megszüntetését. Szempontjaikkal a vasút egyet is értett. A harmadik példa: a mária- gyűdi szociális otthon a volt járás egész területéről fogadja a gondozásra szorulókat változtatni kell tehát a támogatás rendeszerén, ne csak a helyi erőforrásokat apassza. Amikor a városkörnyéki bizottság erről tárgyalt — egy-egy évben az alapszabály szerint kétszer ülésezik —, kiderült: meg lehetne a megyei támogatás lehetőségét tudakolni, s ezzel meg is bízták a bizottság elnökét, Horváth Alajost. A tájékozódás eredménye: a szociális otthon rekonstrukcióját megoldhatják az összevont helyi erőforrásokból, nem kell hozzá külső segítség, ezt a pénzt a kórházra fordíthatják, ami igényli is a ráfordítást: 150 férőhellyel bővítik, 70 milliós beruházásról van szó, ebben az évben elkezdik a munkát, hogy a tervidőszak végére befejezzék. Mindez azonban a közelmúlt. A jelen: a megyei tanács az idei évtől kezdve évenként 5 millió forinttal egészíti ki a siklósiak városkörnyéki alapját. A tanácsok április 30-ig már befizették a lakosonként, 30 forintot, öt évre előre meghatározta a városkörnyéki bizottság: melyik tanács, mikor, milyen célra kapja vissza — koncentrált erőként — a pénzét. Az egy lakosra jutó összeg kiegészül egyébként a megyei tanácstól kapott pénz ugyancsak lakosonként felosztott ösz- szegével. Természetesen nem oszt ki a bizottság minden pénzt, tartalékjuk is van, a váratlan feladatok megoldására. (Mondjuk egy felhőszakadás járhatatlanná teszi egy település útjait.) Arról, hogy ezt a váratlan kiadóst a tanácsnak vissza kell-e fizetnie a város- környéki alap számlájára, a bizottság dönt. Néhány konkrét példa. Nagytótfaluban faluház épül. Az e célra fordítható, különböző forrásokból származó pénze nem elég, a bizottsághoz folyamodott, s mert térségi célokat szolgáló létesítményről van szó. 50 000 forintot kaptak az alapból. Egyébként ha sorra vesszük a tanáA közős pénz ereje ^ Mire telik belőle? Életképességet javító lehetőség csők igényeit, kiderül: a javaslatok felölelik a tanácsi gazdálkodás teljes körét. az óvodai helyzettől a szemétszállításon keresztül az egészséges ivóvíz biztosításáig. Ha most mellétesszük: halmozottan hátrányos helyzetű térségről van szó — ahol a relatív elmaradás behozása fokozott erőfeszítéseket igényel, azaz: nagyobb anyagi ráfordítást —, továbbá az igények sokrétűségét, jogos a kérdés: mire elég, mire fordíthatják ezt a megyei támogatással kiegészült, összesen 15—17 millió forintot? Nézzük meg 1986-ot, az ebben az évben kiosztható pénzekről már döntött a bizottság, sőt a helyi tanácsok mór meg is kapták ezeket az összegeket. Kémes óvodabővítésre 270 000 forintot (egy évben lakosai száma alapján 46 000 forintot fizet a község a város- környéki alapba). Nagyhar- sány 573 000 forintot a vízbázis bővítésére (befizetés 76 000 forint), ezt az összeget valószínűleg még ki kell egészíteni a tartalékból is. Beremend a Művelődési Centrum felújításához 440 000 forintot kap (104 000 forint a befizetése egy-egy évben). Sellye és Vajszló együtt vásárolnak egy szemétszállító autót, Villány 750 000-et kapott a vágóhíd felújításához. Bizonyára kitűnt: csupa olyan cél. amely végső soron térségi feladatokat old meg. Ezzel együtt — véli Horváth Alajos — a városkörnyéki alap léte. az ebből eredő előnyök még mindig csak az első lépcsőfokot, átmenetet jelentenek. Éspedig éppen a térség halmozottan hátrányos helyzete miatt. A tanácsok ugyanis rendkívül sok helyi feladattal küszködnek, vagyis van bőven „önálló" gondjuk is. A város- környéki bizottság eddigi gyakorlata, az alap felosztásából eredő koncentrált erő mégis azt jelzi: a nagyobb körzetet szolgáló beruházások megvalósítása, azaz a térségi szemlélet elsődlegessége jelentheti a fejlesztési gyakorlatot. Felvetődik természetesen a kérdés: a városkörnyéki alapba pénzt adó tanácsok nem fél- tek-e attól, hogy Siklós elsősorban a maga javára fordítja majd ezt a forrást? Mint megtudtuk: tartottak ettől a helyi tanácsok. A pénzt azonban elkülönítetten kezelik, a bizottság döntéseinek végrehajtását szigorú ellenőrzés kíséri. Az alapelv nem csorbulhat: minden tanács kapja vissza — a megyei támogatás ró eső részével együtt - a pénzét, koncentrált forrásként. S ha már Siklóst említettük: a város a kórház-rendelőintézet fejlesztésére veszi igénybe a város- környék: alap nyújtotta lehetőséget, de majd csak 1989— 1990-ben — miközben 1,2 millió forintot fizet be az alapba. így aligha vitatható Horváth Alajos summázata: — A községek életképességét javító lehetőség a város- környéki alap, az ilyen formában összegyűjtött pénz. Napjainkban a legjárhatóbb, tehát a legokosabb megoldás. Mészáros Attila Faluház Nagytótfalun Van kiút a válságból Mikor alakul ki a gyorséttermi lánc? Lassan már emlékké fakulnak azok az idők, amikor bármely tisztességesen kereső család megengedhette magának, hogy — a háztartási teendőket csökkentendő — vendéglőben vacsorázzon. Azok a régi, államilag támogatott éttermi árak már bizonyára nem térnek visz- sza, de azt a szakadékot, amely ma a lakosság és a vendéglátóipar között tátong, valahogy mégis át kell hidalni. A kihasználatlanul álló, vagy csak csekély nyereséget hozó vendéglők, eszpresszók, bisztrók már a tönk szélére juttatták volna a tulajdonos vállalatokat, szövetkezeteket, ha nem jön közbe a szerződéses rendszer. Számos vállalat, szövetkezet ma az ügyes, rugalmasan kereskedő szerződéses üzletvezetők befizetéseiből tartja fenn magát, illetve a veszteséges üzleteit. Kézenfekvő lenne, hogy alacsonyabb árakon kínálják az ételeket, az italokat, ám lassan már erre sincs mód, mert a vállalati költségek állandóan emelkednek, s ezeket kénytelenek továbbhárítani a vendégekre. Frakkos pincér nélkül Azaz, talán mégis lenne megoldás. Ha a bécsiszelet, a bélszín ára nem mérsékelhető, akkor olyan ételeket kellene kínálni, amilyeneket a vendégek meg tudnak fizetni. Például hamburgert, pizzát, csirkét, palacsintát. És nem a hagyományos, költséges formában, frakkos pincér által damaszt abroszon, porcelánba tálalva, hanem olyan egyszerű körülmények között, mint például a McDonald’s üzletekben külföldön. Ezek étlapján csupán 4—6- féle étel szerepel, ami lehetővé teszi, hogy a vendégeket percek alatt kiszolgálják. A McDonald's Corporation 41 országban több mint nyolcezer üzlettel rendelkezik, és egy- egy üzlet óránként 3—500 vendéget képes fogadni. De a McDonald’s távolról sem az egyedüli hatalmasra nőtt gyors- éttermi lánc; méreteiben alig marad el mögötte a szintén hamburgert, sült krumplit árusító Burger King, vagy a rántott csirkére specializálódott Kentucky, illetve a Pizza Hut cég. Ezek a vállalatok felismerték a tömegigényeket — gyorsan, egyszerű körülmények között, olcsón étkezni — és azokhoz alkalmazkodtak. Alaposan meg is gazdagodtak. Vannak követőik Magyarországon is, egyelőre inkább a maszekok, akiknek bódéi, apró árudái már jó néhány városban népszerűek. De vajon miért nem fedezik fel a gyorskiszolgáló üzletekben rejlő nagy lehetőségeket a válsággal küzdő vendéglátó vállalatok, szövetkezetek? A Tavernának sikerült Illetve, azt sem lehet mondani, hogy nem fedezték fel. Hiszen az Alföldi Vendéglátó Vállalat kidolgozott egy gyors- éttermi rendszert, amelyben baromfiból készült ételeket kívánt forgalmazni, de a Bóbitás lánc mégsem született meg: nincs hozzá elég pénze a vállalatnak. Próbálkozott a Gyermekélelmezési Vállalat is, egyszerű egytálételeket kínálván a Jun'crra keresztelt egységekben, sőt a Veszprém Megyei Vendéglátó Vállalat is létrehozott úgynevezett Porció Ételbárokat. Valamennyi kezdeményezés közös jellemzője, hogy központi helyen előkészítik, vagy készre főzik, hőtároló edényben szállítják, s az üzletekben csak átsütik, vagy felmelegítik az ételeket. Hogy ezekből mégsem alakultok ki, ha nem is az országot, de legalább egy megyét, vagy egy várost behálózó láncok, annak részben a pénzhiány az oka. Míg a magánkereskedők általában kiügyeskedik, hogy hozzájussanak egy- egy mikrohullámú sütőhöz, vagy más korszerű gyorsfőző berendezéshez, addig a vállalatoknak tőkés importra alig van módjuk, illetve pénzük. Nehezen és drágán szerezhetők be a szállításra alkalmas tárolóedények, még nehezebben olyan csomagolóeszközök, amelyekben akár haza is lehet vinni a sült krumolit, a hamburgert, a sült kolbászt, a meleg palacsintát. Mindezt csuoán egyetlen hazai vállalatnak sikerült úgy- ahogy megoldani: a Budapesti Belvárosi Vendéglátó Vállalatnak, újabb nevén a Tavernának — amelynek City Grill üzletei már láncnak nevezhetők. A háromféle fasírtot, kétféle sült kolbászt, hasábburgo- nvát, rétest és üdítőt árusító City Grillnek Budapesten öt üzlete van. és hírek szerint Kazincbarcikán nyílik a hatodik. Percek alatt és olcsón A Taverna, a City Grill-rend- szer kidolgozója és gazdája felkínálta a rendszert, a márkanevet, a kalkulációt, a recepturát, az üzlet kialakításához szükséges tanácsadást, a csomagolóanyagot más vállalatoknak, szövetkezeteknek megvételre, de — hiába. Vagy az árat találták magasnak — a forgalom 3 százaléka mellett egyszeri, megvételi árat is kellett volna fizetni —, vagy a vállalatok úgy vélték, ilvet ők is ki tudnának alakítani. Pedig aki ismeri a Taverna több éves erőfeszítéseit, hogy mindezt összehozza, rendszerré szervezze, az tudja: a McDo- nald’s-ot nem lehet csak úgy egvszerűen leutánozni. A City Grillt sem. A rendszer pénzt ér; a Taverna okkal kér érte árat. Utcai zenészek Pécs, Széchenyi tér, este 10 óra. A Galéria boltíve alól dal fősz lányok szállnak a Mécséi; felé. „Erdőn és réteken nincsen történelem” — adja hírül a tenor, s az utcáról bekandikóló tekintetek egyre szaporodnak, többen a lépcsőre ülve figyelik a dalnokot. „Excellently" — mondja az angol turista, de egy Egerből idelátogató — kissé szakadt öltözetű — fiatal pár is kíváncsian várja a folytatást. Utcai zenészek. Budapesten már megszokott látvány a kitett kalap mögött ülő gitáros fiú. Pécsett eddig hiányoztak az utcaképből a fiúk is, nemkülönben a kalapok.- Nem fogadunk el pénzt, igaz, még nem is igen kínálgatták — mondja Gömbös Gyula, a duó hosszúhajú tagja. — Ügy tudom, Pécsett ezt nem is engedélyezték. Zenélni zenélhetünk, de csak saját kedvünkre — veszi át a szót Volf Attila. — Persze nem ebből akarunk meggazdagodni. .. Elgondolkodtató mondatok következnek. Mindketten családi problémákkal küzdenek, nem is tartják szüleikkel a kapcsolatot. Egyikük 23, másikuk 25 éves. Szakmájukban dolgozni nem akarnak, mint mondják, a napi nyolcórás munka után nem lennének képesek alkotásra. Márpedig ők zenéléssel akarják megkeresni a 'kenyerüket. Bár van állandó munkahelyük — nem onnan szeretnének nyugdíjba menni. Folkot játszanak — főleg, mert ehhez a zenéhez nem kellenek a forintok. Hend- rixen, Lennonon nőttek fel, szívesebben is játszanának hangosítással. de ahhoz óriási pénzek kellenek. Aztán azt mondja, kiszámította. hogy jelenlegi keresetéből gondos takarékoskodással is csak negyven év múlva juthatna lakáshoz. Ezért inkább totó- zík. Heti ötven forintért. És arra vár, hátha felfigyel valaki a zenéjére. Volf Attilával összeállítottak egy saját műsort, azzal szeretnének indítani. Pauska Zsolt Akár így, akár másként gondolkodtak a vállalatok, tény, hogy a gyorséttermi láncok csak nem akarnak, vagy nem tudnak nálunk megszületni. Pedig San Franciscótól New Yorkig, Hamburgtól Helsinkiig a példák tízezrei bizonyítják: a felqyorsult élettempóhoz méq azokban az országokban is jól illeszkednek a hamburger-, a pizza-, és a csirkeárusok, ahol a mienknél magasabb az életszínvonal. Persze, nem arra gondolok, hoqy zárjunk most már be minden fényes éttermet, szürke eszpresszót, hangulatos kisvendéglőt és hangulattalan talponállót — minden üzlettípusnak megvan a maaa vendégköre. De széles vendégköre lenne a korszerű, tiszta, eqvszerű gyorskiszolgálóknak is, amelyek bizonyára segítenének a vendéglátásnak abban, hogv véare kilábaljon az immár hetedik éve tartó válsáaból. És a lakosságnak is abban, hoqy alkalmanként elérhető áron bekapjon néhány jóízű falatot. Gál Zsuzsa
