Dunántúli Napló, 1986. július (43. évfolyam, 179-209. szám)
1986-07-22 / 200. szám
1986. július 22., kedd Dunántúli napló 5 A Centrum Aruház egyik kirakata Aratási bemutató Bátaszéken A bátaszéki tsz klubhelyiségében félszáz érdeklődő részvételével ismertették a jugoszláv Duro Da- kovics kombájngyár M— 1620—H Deuctz Fahr li- cenc alapján gyártott ga- j bona komájnjának minősítését, amelyet a gödöllői- MÉM Műszaki Intézet végzett. A látogatók, a kedvezőtlen időjárás miatt csak a tsz udvarán ismerkedhettek a kombájnnal. A gyár szakemberei készséggel adtak felvilágosítást az itt bemutatott, valamint a fejlesztés alatt álló termékekről is. Sikeres vágatlyukasztás Lencsehegyen Fontos állomásához érkezett a Dorogi Szénbányák új lencsehegyi bányájának építése: több száz méter mélységben összelyukasztották a vízakna és a légakna között kialakított vágatrendszert. A két irányból egymás felé közeledő elővájó csapatok több mint háromezer méter hosszú vágat kiépítése után találkoztak, s az előre megtervezett ponton robbantották át a szénfalat. A Dorogi Szénbányák és az Aknamélyítő Vállalat brigádjai több hónapot dolgoztak a vágat kialakításán. A különféle geológiai és anyagszállítási nehézségek ellenére előrehaladási sebességük többször is meghaladta a havi száz métert. A lencsehegyi bányában a 3000 méteres vágat kiépítésével megteremtették a feltételeket ahhoz, hogy biztonságos legyen a mélyebben rejlő széntelepek kitermelésére is. Ezen a vágaton vezetik majd el a karsztvizet a termelő bányamezőtől a vízaknáig, ahol búvárszivattyúkkal nyomják a külszínre. Itt percenként 160 köbméter víz külszínre szállítására alkalmas vízvédelmi rendszert létesítenek. így lehetővé válik a széntermelés fokozatos növelése. Az új lencsehegyi bányában az idén 340 000, jövőre 600 000, 1988- ban pedig, amikor elérik a teljes kapacitást, egymillió tonna szenet termelnek. A kirakat az első eladó Egyre nagyobb szerepet játszik napjainkban a propaganda. A tévé- és rádióreklámok, plakátok, műsorfüzetek, emblémák sorában vajon hányadik helyen áll az utcai kirakat? - A kirakatot az első eladónak tartják a kereskedők. Az idegenforgalom szempontjából pedig politikai funkciót is betölt: áruválasztéka, minősége, gazdasági helyzetünket tükrözi dióhéjban — mondja Drégely Tamás, a Konzum Áruház reklámosztályának vezetője. - Ez aranyszabály volt 10 évvel ezelőtt, aranyszabály ma is, és az lesz 10 év múlva is. Megnézik a kirakatokat az emberek, mert vásárlás előtt alaposan meg akarják gondolni, mit vásároljanak.- A cél tehát, hogy a kirakat látványa megragadja, becsalogassa a nézelődőt — mondja Gáspár Attila, a Konzum Áruház dekorációs csoportjának vezetője. - Ehhez az emberék fantáziáját kell előmozdítanunk a jól elhelyezett árukkal úgy, hogy ránézésre el tudják képzelni, hogy állna rajtuk az adott ruhadarab. Az áruválaszték bemutatása mellett, így meghatározó szerepe van a kiegészítő dekorációnak is. Ha viszont túlzsúfolt a kirakat, nem tölti be az igazi szerepét. Ezért a kirakatrendezőnek egyéni ötletgazdagságával, ízlésével kell megtalálnia a „közös nevezőt" a kereskedelmi célok, és az esztétika törvényei között. — Sajnos egyre 'kevesebb a szakképzett kirakatrendező hazánkban, és kiöregedőben van a szakma — mondja Horváth Antal, a Centrum Áruház dekorációs osztályának vezetője. - Az áruházak, üzletek dekorációs csoportjai 60 százalékban szakképzetlen dolgozókból állnak. Enne< oka, hogy az országban egyetlen helyen, Budapesten van kirakatrendező-iskola. A keretszám évente mindössze 30 fő. Elszomorító, hogy emellett minden végzett öt emberből három év leforgása alatt, csak kettő marad a pályán.- A szakemberhiány az oka annak is, hogy előfordul: amit a vásárló a kirakatban lát, nem kapja meg az üzletben. A nagyobb áruházak azonnal beveszik az utolsó darabot az érdeklődőnek. A kisebb kirendeltségeknek azonban nincs állandóan ott tartózkodó dekorációsuk, és az eladó csak a kisebb áruféleségeket veheti be a kirakatból. Van amelyik vásárló azt tartja, hogy az üzlet o kiemelt termékeit teszi a kirakatba. Van akik szerint azt az árut reklámozzák, amelyik nehezen kel el. Az igazság a kettő között van: a jó kirakat a bolt profilját tükrözi, és nemcsak drágább, hanem olcsó árukat is kínál. Németh A. ízelítő Helyes Károly (balról) és társa munkáiból Fotó: Läufer László Kapoli-diiasolc V Szép pécsi siker született az id. Kapoli Antal országos faragópályázaton. Helyes Károly fafaragó és Magyar Gyula faszobrász munkáiért a második, illetve a harmadik díjat ítélte oda a Népi Iparművészeti Tanács. Helyes Károly eredeti foglalkozását tekintve asztalos. Immár 20 éve foglalkozik fával, de mindjárt az elején annak művészi megmunkálása is érdekelte. Az indíttatást talán őseitől kapta, apai ágon elődei közül többen űzték ezt a szakmát. Ö tudásának alapjait mégis Enksz- ner Lajostól, a sokoldalú képzőművésztől szerezte. — Azok a régi, egyszerű szerkezetek és formák érdekelnek, amiket a mai ember is megtűr a környezetében hasznossága, praktikussága miatt. Főleg különböző bútordarabok készítésével foglalkozom. Úgy igyekszem elkészíteni őket, hogy közel álljanak az emberekhez. A díjazott munkám egy egyszerű, népi jegyeket magán viselő parasztágy. Magyar Gyula annak idején géplakatosnak és sírkőfaragónak tanult ki. Aztán úgy 10 éve megbarátkozott a fával, és ez a barátság egyelőre örökösnek tűnik. Ő egy már-már formatervezettnek tűnő étkezőkészlettel hozta el a pályázat harmadik díját. — Nekem nincs se asztalos, se esztergályos képesítésem, mindig egy-egy évre szóló, ideiglenes engedéllyel dolgozom. Kijártam ugyan a Népművészeti Akadémia hároméves iskoláját, de az ott kapott papírral a fás szakmában csak mint művészeti vezető helyezkedhetnék el. Én inkább a gyakorlati dolgokat szeretem, legjobban az esz- tergálást. Nálam a díszek elmaradnak, célom, hogy használhatóak legyenek a munkáim. Faszobrászként általában csak néhány restaurálást válla lók. A két Kapoli-díjasnak zsűrizett termékei már korábban is voltak, azonban az első komoly eredményt most érték el munkáikkal. Jó barátai egymásnak, sokat dolgoznak együtt. A pályamunkáikat közösen vitték a zsűrizésre, a hétvégén a díjak átvételére is együtt mennek az orfűi fafaragótáborból. A díjátadás, szakmai előadásokkal egybekötve július 26-án lesz a balatonlellei Művelődési Házban. Ezen a napon nyitják meg ugyanitt, a többek között a két pécsi díjazott munkáit is bemutató id. Kapoli Antal országos faragókiállítást, amit szeptember 12-ig lehet megtekinteni. K. E. Több mint háromszáz darabos gyűjtemény Szappangyűjtő fiatalember Bolyban A bólyi Kiefer János büszkén mutat végig a terjedelmes, öt polcot elfoglaló szappangyűjteményén. — Jó fél éve gyűjtöm, s már pontosan háromszázhuszonegy különböző márkájú szappanom van. Harmincnegyven darabot pedig tartalékolok, hogy csereberélni is tudjak, összesen tizenhat ország szappanai találhatók ebben a kis szobában: Anglia, Ausztria, Belgium, Bulgária, Csehszlovákia, Franciaország, India, Jugoszlávia, Lengyelország, NDK, NSZK, Olaszország, Spanyol- ország, Szovjetunió, USA és az összes forgalomban levő magyar szappan is a birtokomban van. Óvatosan adogatja kezembe kincseit. A szememnek és orromnak ritkán van ilyen élményben része. Talán a létező összes színárnyalat megtalálható itt, még fekete is van, ^pedig az ritka, mint a fehér holló. A szappanok formája is rendkívül változatos, sőt meghökkentő. Van kocka-, gömb-, ovális-, félholdalakú, hullámot formázó, hat- és nyolcszögletű, virágoskertet ábrázoló, női fej profilból, halat, kacsőt utánzó. Hát még az illatuk! — Én becsukott szemmel is megismerem az illatáról mindegyiket — mondja Kiefer János. — A feleségemmel már többször kipróbáltuk. Ö mondott egy márkát, s én tévedhetetlenül „kiszagoltam”, melyik az a sok közül. Hogyan juthat eszébe egy huszonkét éves szobafestőnek, hogy szappanokat kezdjen el gyűjteni? — Fantáziát látok benne. A szemnek is tetszető- sek, az illatuk is kellemes. Alig volt még száz darabom, amikor a Dunántúli Napló február 24-i, hétfői számában olvastam egy szappangyűjtőről, akinek már akkor háromszáz fajtája volt. Elhatároztam, hogy nekem is lesz annyi. — S mit szól ehhez a hobbihoz a feleség? — fordulok Arankához, az ifjú asszonyhoz. — Én is szeretem a szép szappanokat. Május 17-én esküdtünk, s a siófoki nász- utunkon is együtt vadásztunk újabb és újabb márkákra. — Van nagyon régi szappan a gyűjteményben? — Hogyne, húsz-huszonöt éves szappanaim is vannak. Például ez a magyar Tavasz, akkoriban kettő forint harminc fillérbe került. Vagy itt ez a lengyel Uroda, a szovjet Ripa, az NSZK Golden Eagil. — Mennyi a gyűjtemény értéke? — Tizenkétezer forint körű I va n má r. Óvári Zsuzsanna Szabó István látogatása a Szövetkezeti Kutató Intézetben Szabó István, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a TÖT elnöke hétfőn a Szövetkezeti Kutató Intézetbe látogatott. Zsarnóczai Sándor, egyetemi tanár, igazgató tájékoztatta őt az intézet tudományos tevékenységéről; többek között arról, hogy a gazdaságpolitikai célokhoz igazodó kutatási eredmények elérésére törekednek, s munkájukkal igyekeznek elősegíteni egyebek között a szövetkezetek belső szervezeti megújulását. Halm Tamás párttitkár, a pártszervezet munkájáról számolt be. Szabó István tájékoztatta a kutatókat a mezőgazdasági szövetkezeti mozgalom feladatairól, törekvéseiről, a mező- gazdasági szövetkezetek soron következő ötödik kongresszusának előkészületeiről és körvonalazta az ezzel kapcsolatos kutatási teendőket. Ezt követően válaszolt a Szövetkezeti Kutató Intézet munkatársainak kérdéseire. * Luxemburgi képviselők hazánkban. A Magyar Ország- gyűlés meghívására hétfőn luxemburgi parlamenti küldöttség érkezett Budapestre. A delegációt Léon Bolendorff, a Luxemburgi Nagyhercegség Képviselőházának elnöke vezeti. A vendégeket a Ferihegyi repülőtéren Sarlós István, az Országgyűlés elnöke fogadta. * Befejezte munkáját hétfőn „A nukleáris fegyverkezés ellen küzdő tudósok” (SANA) elnevezésű, londoni székhelyű szervezet szimpóziuma Budapesten, a SZOT szákházában. A tanácskozást záró nemzetközi sajtótájékoztatón James Thompson, a Londoni Egyetem pszichológia professzora adott összefoglalást- munkájukról. Kiemelte, hogy elsősorban a fegyverkezési versenyt kiváltó okok elemzésével és az ezekkel kapcsolatos lélektani problémákkal foglalkoztak. A mostani budapesti eszmecsere gondolatait hasznosítják majd a résztvevők a Tudományos Dolgozók Világszervezetének nemsokára Moszkvában rendezendő ülésén, szeptemberben egy újabb, budapesti nemzetközi tanácskozáson, s november közepén a majdnem háromezer tudós részvételével szerveződő, hamburgi „Kiút a fegyverkezésből" elnevezésű konferencián.
