Dunántúli Napló, 1986. július (43. évfolyam, 179-209. szám)

1986-07-20 / 198. szám

A területi bajnokság újoncai MÁV NTE teljesítményt várnak együtte­süktől, ami feltétlenül elég lenne a középmezőnyben való helytálláshoz. A baranyai Or­mánság fővárosa tehát, ismét hosszú területi szereplésre ké­szül. Kapu László Az ország egyik legrégibb együttesének a 119 évvel ez­előtt alakult Nagykanizsai MÁV NTE-nek labdarúgócsapata újonc lesz a területi bajnok­ság Dráva-csoportjában. A nagymúltú együttes az elmúlt bajnokságban újoncként a ti­zedik helyet szerezte meg a tizennyolc csapatos Bakony- csoportban. Korábban is sze­repelt már a kanizsai együttes ebben az osztályban, de az 1983/84-es szezon végén bú­csúra kényszerült. A Bakony- csoportban eltöltött időszak azonban nem múlt el nyomta­lanul, hiszen a következő idényben úgy nyerte meg a megyei bajnokságot, hogy a sportág első négy osztályának 450 együttese között, egyedül maradt veretlenül. Nagy fö­lénnyel lett bajnok, s került a magasabb osztályba. A Ba- kony-csoport egy esztendeje után most a Dráva-csoportban méri fel erejét a dél-zalai együttes. A váltás okairól a következőket mondta Németh Lajos edző, akivel újabb két­éves szerződést kötött az egye­sület.- Az elmúlt bajnokságban egy másik kanizsai együttes, a Volán-Dózsa szerepelt eb­ben a csoportban. Kiesése után arra gondoltunk, hogy mi is kipróbáljuk képességeinket Sellye Nem hétköznapi csapat tér vissza a mostani bajnokság­ba. A Sellye együttese ugyan­is alapító tagja volt az osz­tálynak. Mit, hogy alapítója? Annak idején felkerült az NB ll-be, s hogy tovább „ra­gozzuk” teljesítményeit: két­szer is ezüstérmesek lettek, a harmadik vonalba, hogy vé­gül is, egy évvel később be­bizonyítsák: az elsőkből is le­hetnek utolsók, és kiestek a területi bajnokságból. Sellyén, akkor többéves „alapozásra" rendezkedtek be. Csakhogy idő közben kiderült: mindent összevetve, van mit keresniük a különben színvonalas, s az elmúlt bajnokságban rá­adásul még mammutmezőnnyé nőtt baranyai bajnokságban is. Aligha van még egy csa­pat, amelyik ilyen hosszú, „üldözéses” versenyben sze­rezte volna meg a dőntő fontosságú győzelmet, éppen akkor, amikor arra a legége­tőbben szüksége volt. Ha most megemlítjük, hogy a ta­vaszi idényt a gárda — so:ka! esélyesebb ellenfeleivel szem­ben —, a negyedik helyen, az első és második helyen azo­itt. A kíváncsiság mellett az is inspirált bennünket, hogy itt aránylag kisebbek a távolsá­gok, kedvezőbbek az utazási lehetőségek, s ez a költségve­tés szempontjából nem utolsó szempont. Úgy vélem, nagyon kiegyensúlyozott ez a csoport, a Mohácsot és a PVSK-t le­számítva nagyjából egyforma erősségű csapatok alkotják. Az elmúlt bajnokságban a 10. helyen végzett együttesnél nem várható nagy mozgás. Ke­pét kiadták az Olajbányász­nak, helyette Balogh érkezett a helyi NB 11-esektől. Átiga­zolták Tapolcáról Kozma La­jost, aki korábban a ZTE NB l-es csapatában is szerepelt. A tavalyi csapatból eltávozott Kepe nyújtotta a legjobb teljesítményt. Őt a rutinos Markán követte a sorban. Ki­emelést érdemel Szabó, Szá­lai és Roda játéka is. A csa­pat leggólerősebb játékosának Rada bizonyult, aki nyolc al­kalommal talált a hálóba. Az együttest az elmúlt szezonban a biztonságos védőjáték, és a gyors ellenakciók jellemez­ték. A mutatott játék és az egységes jó szellem garancia lehet arra, hogy az ország egyik legrégibb csapata a Dráva-csoportban is megállja helyét. Ekler Elemér nos pontszámmal álló Univer­sitas PEAC és Drávafok utá i, lemaradva, a legnagyobb esé­lyes Pécsi BTC után zárta, bizony alaposan megnöveli teljesítményüket. A Bán László és segítője, Amigya Pál által irányított együttes erőssége az, amiért ma érdemes labdarúgó- mérkőzésre menni. Jóllehet, mindkét edző ódzkodott a té­mától, mondván: két ékkel játszottak, akik közül hol az az egyik, hol a másik hiány­zott, nos ez a - sornélküli gárda nem kevesebb, mint 102 gólt hintett az ellenfelek hálójába. Nem beszélve arról, hogy a feljutást eldöntő mér­kőzésen, éppen a legnagyobb ellenféllel szemben végeztek 5-0-ra. Az is igaz, hogy volt olyan mérkőzés, amikor egyet­len csatáruk (Matoricz) egy-' maga többet (hatot) lőtt az ellenfél hálójába. A sportve­zetők szerint a csapatnak az volna a legjobb igazolásuk, ha mindenkit együtt tarthat­nának, no és nem utolsó­sorban, visszacsábíthatnák „el- kódorgott" játékosaikat. Eb­ben az esetben 50 százaléKo Marcali Kilenc éve város Marcali, de labdarúgócsapata 14 eszten­deje csak a megyei bajnok­ságban szerepelt. 1972-ben éppen a PVSK elleni súlyos pécsi vereség jelentette a bú­csút az akkori NB 111-tói és bizonyos, senki sem gondolta, hogy csaknem másfél évtized pereg le az idő rokkáján, még újra hírnevükhöz méltóan sze­repelhetnek majd a labdarú­gók. Az elmúlt évtizedben szá­mos sikertelen kísérletet tet­tek e népszerű sportág kép­viselői az előrelépésre. Baj­nokságot nyertek, de elbuktak az osztályozón, aztán két íz­ben hajszállal szorultak csak le a dobogó legfelső fokáról. Két éve a Csurgó, tavaly pe­dig a Boglárlelle ütötte el őket a nagy lehetőségtől. A legrégibb marcali sport­egyesület az idén ünnepli fennállásának 75. évfordulóját. Ezért is kérték a labdarúgó- csapotot, hogy az ünnephez méltóan igyekezzenek szépszá­mú szurkoló táboruk álmát végre valóra váltani. A most zárult bajnokság előtt jelentő­sen megerősítették a csapa­tot. Fuisz János, a volt atádi sikeredző személyében pedig kitűnő szakember vállalkozott a kormányrúd irányítására. Marcaliban minden szépen in­dult a bajnoki rajtkor. A masz- szív csapat sorra aratta győ­zelmeit, és sokáig úgy tűnt, hogy senki sem versenyezhet A fővárosi anyavállalat (Láng Gépgyár) 1970-ben gyáregységet telepitett a kis dunántúli városba, s már egy évvel később lelkes sportba­rátok összefogásával sportkört alakítottak. Az alakítás évé­ben asztalitenisz, kézilabda, labdarúgás és sakk szakosz­tály működött járási és me­gyei szintű bajnokságokban. A mintegy 500 főt foglalkoz­tató gyáregység nagy örömé­re 1975-től üzemel versenysze­rűen a legnépszerűbb sportág. A Dombóvári Vasas labda­rúgói 1982-ben már kiugró eredményt értek el azzal, hogy megnyerve a megyebajnoksá­got, szinte karnyújtásnyira ke­rültek a magasabb osztályba kerülésre. Az osztályozón alul­maradtak Enyinggel szemben, de ez sem szegte kedvüket. Egy negyedik, majd egy har­madik hely után az 1984—85- ös bajnokságban riválisai let­tek a másik dombóvári csa­Olyan ember, mint a többi A sakkozás Einsteinje Sötéttel győzelemre játszott Az elmúlt év november 9-én, Moszkvában véget ért a szeptember 3-án megkezdett világbajnoki páros- méikőzés. Garri Kaszparov szovjet nagymester 13-11 arányban legyőzte Anatoliij Karpov szovjet nagymestert, világbajnokot. Ezzel — Wilhelm Steinitz (osztrák, amerikai, született 1336-ban, elhunyt 1900-ban; világ­bajnok 1886. és 1894. között), Ema­nuel Lasker (német, amerikai, 1868— 1941; 1894—1921), Jósé Raul Capa- blanca (kubai. 1888—1942; 1921 — 1927), Alekszandr Aljohin (osztrák, francia, 1892—1946; 1927—1935. majd 1937—1946), Max Wuwe (holland, 1901-1981; 1935—1937), Mihail Bit­vinni k (szovjet, sz. 1911; 1948—1957, majd 1958—1960, majd 1961 — 1963), Vaszilij Szmiszlov (szovjet, sz. 1921; 1957—1953), Mihail Tál (szovjet, sz. 1936— ; 1960—1961), Tigran Petrosz­jón (szovjet sz. 1929—1984; 1963— ■•969), Borisz Szpasszkij (szovjet sz. 1937— 1969—1972). Robert Fischer (amerikai, sz. 1943; 1972—1975), Anatolij Karpov (szovjet, sz. 1951 —; 1975—1985) után — Garri Kaszpa­rov (szovjet sz. 1963) lett a sakko­zás tizenharmadik világbajnoka. Megjegyzendő, hogy a világ jelen­leg kétségtelenül legerősebb két aktív játékosa 1984. szeptember 10. és 1985. február 9. között már ví­vott egymással világbajnoki páros­mérkőzést (a leghosszabbat a sakk történetében) ; ezt Fiorencio Cam­pomanes, a Nemzetközi Sakk Szö­vetség (FIDE) elnöke — a játéko­sok, bírók, tisztségviselők és nézők idegei és fizikai fáradságára hi­vatkozva — kétszáz órás csata, 1655 lépés megtétele után, 5-3-as állás­nál Karpov javára (40 döntetlen mellett!) 1985. február 15-én félbe­szakította. Elképzelhető, hogy huszonkét év­vel ezelőtt, az akkor éppen húsz­éves Robert Fischer sakknagymester — valahol Amerikában — egy óra alatt egy lányra várt. De a lány nagyon jól elképzelhető, késett; és a fiatal zseni, virágot eldobva, ha­zarohant szállodaszobájába elemez­ni. Pedig ha az a lány nem lépi túl a gondoltkozási időt, vagy ha R. F. türelmesebb, másképp íródik a sakk világtörténete. Még az is le­het, hogy ha a hórihorgas géniusz randevúja sikerül, most van egy hu­szonkét éves fia . . . Vagyis, a sakk tizenharmadik vi­lágbajnoka életkor szerint fia lehet­ne a minden idők legjobb „Élő- pontszámával’' rendelkező tizen­egyedik világbajnoknak. S az érde­kes az, hogy nemcsak életkor sze­rint. Hiszen a bakui sakkozó, ugyan­olyan fulmináns személyiség, mint Bobby Fischer (volt). Ráadásul nyo­ma sincs benne szellemi elődje lelki labilitásá nak. Legtöbb hívét persze mégiscsak káprázatos játékával szerzi. Karpov- val szemben is, aki a megtestesült alaposság és tökélyre vitt mester­ségbeli tudás. Kaszparov az alkotó fantáziát, a kiszámíthatatlan merész­séget képviseli. Egész megítélését, a sakk történetében megmaradó ké­pét meghatározhatja, hogy az utolsó játszmában, amikor még ellenfelének is volt esélye a győzelemre (és a világbajnoki cím megőrzésére), s amikor neki a „negyed-pont” is elég lett volna, ez a csibészes mosolyé csodagyerek sötéttel győzelemre ját­szott És győzött. Állítólag élete leg­jobb játékával. Kaszparov a sakk Einsteinje! Azzá teszi személyisége, eredeti látásmód­ja, az, ahogyan a táblán össze tud kapcsolni egymástól látszólag távol álló dolgokat. Vele a sakk új kor­szaka kezdődött. Rendkívül vonzó a legfiatalabb világbajnokban, hogy kiegyensúlyozott és természetes, mondhatni: egészséges ember. Cá­folja azt a — sakkozókról (is) kiala­kult — hiedelmet, hogy a lángész csak az őrület szebbik arca. Kasz­parov olyan ember, mint a többi. (Amikor nem sakkozik!) vele. A tavaszi folytatás ele­jén már 7 ponttal megugrott az üldözőiktől s talán éppen ez volt a baj. A tetemes előny birtokában önteltté vált az együttes, és ahogy mondani szokták, „leült". Ami eddig nem fordult elő, most bekö­vetkezett. Sorra adták le pont­jaikat, és mire a véghajrá el­következett, elfogyott az előny. A tavasszal remekül szereplő és pontveszteség nélkül álló Csurgó már ott volt a sarkuk­ban. Mindössze egy pontra zsugoicdott a marcaliak elő­nye, amikor éppen Csurgóra kellett utazniuk a mindent el­döntő rangadóra. Ha netán a határszéli együttes nyer, a marcali nem jutott volna be. Szerencsére ezen a találkozón ismét a régi szív dobogott a játékosokban, 1-0-ra ők nyer­tek idegenben, és ezzel meg­váltották a belépőjegyet a te­rületi bajnokság Dráva-cso- portjába. Sok még az ellentmondás, de azoknak van igazuk, akik most széles körű összefogást sürgetnek, hisz Csurgó és Bog­lárlelle példája, mindenkit el­gondolkodásra késztetett. A rajtig már nincs sok idő, s ma még csak abban reményked­hetünk, hogy e sok év után megszerzett szép lehetőséggel, Marcaliban végre hosszú tá­von is élni tudnak. Jutási Róbert patnak (VMSE). Ebben az év­ben biztosan nyerték a megye­bajnokságot, s nyertek jogot arra, hogy ősztől kezdve Dom­bóvár városban kettő területi csapat küzdjön, így aztán min­den vasárnap láthatnak a dombóvári szurkolók területi szintű mérkőzéseket. A felnőtt csapatnál két év óta Horváth György látja el a szakmai munkát, s ő irányít­ja az újonc együttest a terü­leti bajnokságban is. A felké­szülést július 14-ével kezdték, távozási szándékát senki sem jelentette be 18 fős keretben. Vörös (ASE) az új szerzemény, további 2—3 játékos erősíté­se van még tervbe véve. Mint minden újonc csapatnak, ne­kik sincs más célkitűzésük, mint tisztes helytállás, és a bentmaradás kiharcolása. A technikai vezetői teendőket to­vábbra is Fazekas József lát­ja el. Gaál István Fiorencio Campomanes, a Nem- zetközi Sakk Szövetség (FIDE) el­nöke kijelölte a július 26-án kezdődő Kaszparov—Karpov sakk-világbajnoki döntő visszavágó főbíróját. A válasz­tás a nyugatnémet Lothar Schmidre esett, aki korábban már kétszer be­töltötte ezt a tisztséget. 1972-ben Reykjavikban a Fischer—Szpasszkij, 1978-ban Baguiában a Karpov—Riorcs- noj döntőt vezette. Mint ismeretes, az első 12 játszmát Londonban bo­nyolítják le, majd Leningrádban folytatódik a döntő. K. L. Edzők talonban Egyik hetilapunk terjedel­mes írásban foglalkozik az élvonalbeli labdarúgó-edzők helyzetével. A szerzőnek az ötletet Novák Dezső adta, aki a bajnoki idény befejez­tével felbontotta szerződését a Volánnál, és most nem talál csapatot. Sorolja to­vább azon edzők nevét, akik éveken át értek el eredmé­nyeket, de most nincs lehe­tőségük edzősködésre a ma­gyar NB l-ben. Valóban ilyen nehéz egy jónevű edzőnek elhelyezked­nie? A szerző elsősorban az egyesületeket okozza ezért, ahol szívesen foglalkoztat­nak inkább kezdő fiatalo­kat. De végül is, kinek van igaza? Nem könnyű állást foglalni a kérdésben, de azért semmi esetre sem csak az egyesületek a felelősek. A felsorolt és hiányolt ed­zők közül többen is szívesen választották a nagyobb jö­vedelmet biztosító külföldi munkát, még úgy is, hogy itthon felbontották érvényes szerződésüket. Egy részük egészségi okok miatt még akkor sem ülne a kispadra, ha a fizethető összeg több­szörösét kapná. Néhányon pedig olyan összeget kérnek, hogy azt egyszerűen nem le­het megfizetni szabályos kö­rülmények között. A minap egy élvonalbeli klub edzőjével beszélgettem erről a kérdésről. Ö mondta a következő történetet. Tár­gyaltak egy sikeres edzővel, aki kerek perec kijelentet­te, évi 500 ezer forintot kér. Ennyi természetesen hivata­losan nem adható, az edző sem így gondolta. Ebben az 500 ezerben benne lett volna a felesége fizetése is, de az csak úgynevezett fal állás lett volna, ami annyit jelent, hogy postán kérik a fizetést az el nem végzett munkáért, Az elnök azt mondta, ám le­gyen, de milyen eredményt ígér ezért a félmillióért a mester. Az csak a vállát vo- nogatta, és azt hajtogatta, nem ismeri eléggé leendő csapatát, így nem is ígérhet semmit. Az olvasónak nem kell nyomoznia, ebből a szer­ződésből végül is nem lett semmi. Szóval nem kell annyira félteni az edzőket, nem es­tek ők fejre, már ami az anyagiakat illeti. így már az is érthető, hogy nem kap­kodnak azokért, akik csilla­gászati összegeket kérnek és cserébe nem ígérnek sem­mit. Vannak olyan edzők is, akik számára legjobb a kö­zépszerűség, mert így nem lehet nagyot bukni. Szeren­csére az ilyen típusú meste­rek egyre inkább kiszorulnak a körből. Ezek aztán rossz szemmel nézik azokat, akik szeretnének valami újat hoz­ni, és azon fáradoznak, hogy csapatuk igenis kavarja fel az állóvizet. Verebes egyér­telműen kivívta a kollégái haragját, amikor kétszer egymás után is aranyérmet nyert a Rábával. Fültanúja voltam egy beszélgetésnek, amikor NB l-es edzők a szemtelenség csúcsának tar­tották, amikor Verebes azt nyilatkozta, nyerni mennek az üllői útra. De miért ne nyerni mennének az üllői útra? Sajnos, ezek a becs­mérlő edzők úgy is megkapták a prémiumukat, ha elégedet­tek voltak a döntetlenekkel. Olyan döntetlenekkel, ame­lyek nagy részét előre lefo­gadták a szurkolók. A Verebeshez hasonlóan gondolkodó edzők száma szerencsére növekszik, és most kapásból négy-öt ne­vet is említhetnék az élvonal­ban dolgozó szakemberek közül. így érthetetlen a cikk szerzőjének aggodalma azért, hogy vajon mire lesznek ké­pesek a még ismeretlen ed­zők. Lehet, hogy közülük többen megbuknak, de bizto­san lesz olyan is, aki kivívja a kényelmesek haragját. És ha csak egy marad belőlük egy évben, már akkor is meg­érte a változtatás. A VDN totó tippjeit a 30. já­tékhétre Baumann László pécsi nyug­díjas, a Színház téri totózó törzs­tagja állította össze. E heti tip­pelőnk 1975 óta totózik, sima szel­vényekkel. A 30. HÉT TIPPJEI: 3. Kassel—Aschaffenburg. Tipp: 1, x 4. Stuttg. Kickers—Solingen. Tipp: 1, x 5. St. Pauli—Saarbrücken. Tipp: 2 6. Ulm—Darmstadt. Tipp: 1. 7. Salmrohr—Karlsruhe. Tipp: 2 8. Bönshöj—Naestved. Tipp: 1 9. Kastrup—Lyngby. Tipp: 2, 1 10. Aarhus—Renders. Tipp: 2, x 11. Ikast—Esbjerg. Tipp: x 12. B 1903—Herfölge. Tipp: x 13. Vejle—Bröndby. Tipp: 2 1. Braunschweig—Freiburg. Tipp: 1, x 2. Fort. Köln—Bielefeld. Tipp: x,-I 1 14. Standard Liege—U. Berlin. Tipp: I A BVM Dunaújvárosi Gyára Hirdi Gyártelepére • betonelemgyártót (férfi, női), • alminisztrátort (számitógépkezelésben jártasság előny), • gyártásközi minöségellenört (Építőipari Szakközép­iskolai végzettséggel), • csőszerelőt, • emelőgép-ügyintézőt (havi 64 óra — nyugdíjas is lehet) FELVESZÜNK. JELENTKEZÉS: A BVM HIRDI GYÁRTELEPÉN, VASÚTALLOMAS MELLETT. TELEFON: 12-744 vasämapi 7

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom