Dunántúli Napló, 1986. július (43. évfolyam, 179-209. szám)
1986-07-20 / 198. szám
Panoráma Vera és „A végzet hatalma” Vera Szmokolecová, a prágai operaház szopránénekesnője (képünkön) Verdi: A végzet hatalma című operájának Prezio- silla szerepét énekli □ csehszlovák főváros új színházi évadjában. Vera . I Szmokolecová ugyancsak az ősszel magyarországi hangversenykörútra érkezik. A festészet félistene Az egykori Vas megyei féltorony (ma: Holbturn) község kastélyában megnyílt Hans Makart kiállítása. A monarchia látványos virtuóz festője annak idején Bécs, Budapest és Prága öltözködésének ízlését is befolyásolta, például a híres Makart-kalop, vagy Makart-csokor révén. Egyes kritikusok szerint ,,a festészet félistene" volt. A tárlat október 26-ig látható. Carmen a garázsban Peter Brook, aki Gro- towski mellett a mai szia- j házművészet legnagyobb megújítója, tavaly rendezte meg híres Carmen-elő- adását. A produkciót szeptemberben bemutatja az : NSZK-ban is: a nyugat- i német vasutak düsseldorfi mozdonygarázsában ren- • dez belőle tizenkét előadást. A korábbi, vagyis a párizsi előadásokat cir- ! kuszban rendezte. Videoszatíra Az amerikai kritika szerint a video műfaj eddig legmüvészibb szatírája a William Freidkin rendezte A banánüzlet című filmje. | Egy latin-amerikai banándiktátor lakásán, karácsony este játszódik és a diktátor a karácsonyfa 1 alatt verekszik meg a betört gerillákkal. siker Hatmillió kriminéző A W nézettsége kommentár nélkül Elmondja Dómján Dénes műsorigazgató-helyettes Ezúttal nem egyetlen művészeti vagy más jellegű sikerről számolunk be, hanem a milliókat érintő televízióműsorok sikerének tudományosan elemzett mértékéről. Dómján Dé- nestől, a Magyar Televízió Műsorigazgatóságának helyettes vezetőjétől a Vasárnapi Dunántúli Napló részére a legfrissebb, tehát július 15-én összesített nézettségi adatokat kaptuk meg a Tömegkommunikációs Kutató Központ hozzájárulásával:- Jelenleg a június 22-én zárult hét tapasztalatainak feldolgozásánál tartunk. A június egyébként semmiképpen sem tekinthető tipikusnak, mivel erre az időszakra a labdarúgó világbajnokság túlsúlya a jellemző. Ennek ellenére a nézőknek az év előző szakaszában kimutatott érdeklődése ebben az időszakban is jó! megfigyelhető. — Mit mondanak az adatok? — Elsősorban azt, hogy a filmsorozatok, a kaland- és bűnügyi filmek képesek a nap bármely szakaszában a legnagyobb nézőtömeget a képernyő elé vonzani. A Nők a pult mögött június 20-án este 5,76 millió néző előtt 87 tet- szési pontszámot ért el, ez a sorozat hetenkénti visszatéréssel 6 millió, 4,64 millió, 4,72 millió és 4,48 millió nézőt vonzott. Vagyis a nézők egész hónapon át szórakoztak vele. Avagy ,,A pók hálója” június 25- én, vagyis vasárnap, főműsoridőben 5,44 millió nézőt tartott a tv előtt, és ők is elég elismerően pontoztak: 78 pont lelt a végeredmény. Az ,,Airport ’79" július 11-én 86 pontot kapott a 6,16 millió néző tudományosan kiszámított véleménye alapján.- Az intellektuális műsorok? — Kiemelkedő példa a „Nemzetközi karmesterverseny" adásainak fogadtatása: június 26- án este 20 órakor 2,4 millió néző látta a műsort, vagyis a „nehéz zene” szépsége mégiscsak nagy vonzerejű: 80 tet- szési pontot kapott. Július 7-én Kovács András filmrendező sorozatában a „Nehéz emberek"- et 1,44 millió néző látta, igaz, elég kritikusan fogadták: 66 pontot kapott.- Végül a lutball? — íme, a négy hét eredményeinek elemzése; a Franciaország—Szovjetunió meccsre 4,64 millió néző 73 pontot adott. Legkevésbé tetszett a Magyarország-Franciaország mérkőzés: 5,52 millió néző számára csak 41 pontot ért. Olaszország-Franciaország 3,84 millió néző, Franciaor- szág-Brazília 3,60 millió néző, Argentína^Anglia 3,36 millió néző. Vagyis ezeket a meccseket általában közel annyian sem nézték, mint például egy krimit. A három utóbbi meccs tetszési pontszámai 75, 88, 80. De ne feledkezzünk a nonfiction és a dokumentum formában bemutatott műsorokról sem. A Panorámát május 29-én 1,76 millió néző látta, míg június 12-én 1,36 millió néző. A Hírháttér: június 5-én 1,60 millió ember, június 19-én 1,69 millió néző. A száraz adatok - Panoráma 84, 85, Hírháttér 83, 77 pont — a politikai valóság iránti érdeklődést jelzik. (Földessy) „Láttam egy furcsa embert, az én könyvembe kell jönnie!” A pécsi Agatha Christie Nemzetiségi kisebbségek Őfalutól Grönlandiig A kutyák már nincsenek meg - elpusztultak. A macskák icen, ez látszik is: a polcokról mindent lerómoltak, valamilyen furcsa okból a virágokat nem. Gyürk Sarolta, a pécsi Agatha Christie lakásában alig vannak bútorok. A polcok . . . aztán egy szék, kicsiny asztal tele kéziratokkal, sarokheverő. Talán Othello fantázianeve volt, bőrhuzatú? Most kárpit van rajta, a macskák karmai ezt sem kímélik. A lakás mégis barátságos. Igaz, Gyürk Sarolta most Orfűre menekül a panelból. Ott vett házat, férjével — ő építész — akarják lakhatóvá tenni. A lakás barátságos. Hófehér mennyezet, a falak, a barna asztal, zöld virágok . . . Tehát ez a boszorkánykonyha, ahol legutóbb a Boszorkány- konyha is készült . . . — Lassan olyan leszek, mint Brigitte Bardot öregkorára, ő is akkor szerette meg az állatokat. — Megkérdezhetném, hány éves? — ötvenhat. Miért lenne ez titok, öt unokám van. Szóval az emberek elidegenednek egymástól, a természettől, az állatoktól. Rossz kutya vagy — mondják. Pedig rossz kutya nincs, csak rossz ember. A gyerekek: fogjátok meg! öljétek meg! Látott már bizonyára ön is gyereksereg elől menekülő kis állatokat . . . — Apropó. öljétek meg . . . Hogyan születnek önnél a kri- miótletek? — Látok egy furcsa embert, persze keresem is őket. Volt olyan, aki után hónapokig jártam, kutattam, milyen lehet. Minden embernek vannak konfliktusai, amelyeket meg akar oldani, de esetleg a társadalom korlátái megfékezik. Én kiveszem a társadalomból, fantáziámba szabadon engedem, cselekedjék ösztönei, esze szerint . . . — Én is lehetnék az ön képzeletében gyilkos? — Már gondolkodtam raita, hiszen nem először találkozunk. Furcsa ember, de talán nem. — Ismer olyan embert, aki biztos nem? — A Brandsötter György, a Baranya Megyei Tanács művelődési osztályáról semmiképpen . . . — Beszéljünk az életéről, könyveiről. . . — Talán tudja: Molnár Tibor, c színész volt az első férjem. Elváltunk. A mostanival, aki statikus, nagyon jól megvagyunk immár nyolc éve, sokkal fiatalabb nálam, de ez nem számít. Ö írás közben is segít, a jó krimiben ugyanis olyan kis részleteknek is pontosnak kell lenni, hogy például mennyi idő alatt ér a repülő Londonból New Yorkba. Ő számította ki. Két véglet vagyunk: ő két hetet is képes gondolkodni valamin — én azonnal döntök. Tíz éve ír. Első könyvét a Magvető adta ki (igaz, már előbb a Dunántúli Napló Véreb című könyvét közölte folytatásokban), ennek a címe a Heten. Aztán 1984: Méregpohár (Minerva), 1985: ZM 0028, 1986:: Boszorkánykonyha. Idén ősszel magánkiadásban jelenik meg a Kút (meghökkentő történetek). Lélektani krimik, horror, sei-fi . . . Ha jól számolom, nem messze áll eddig megjelent könyveinek összpél- dányszáma a négyszázezerhez.- Nem bosszantja, hogy a hivatalos irodalmi közeg önt nem fogadja be? — Kicsit. A krimi műfaja nem tűri a túlzott irodaimiaskodást. Egyszerű, szép, logikus nyelvezetének kell lenni. A tv-ben hatmillió rendszeres nézője van a krimiknek, a krimit fáradt orvosok, bányászok, gyerekek és öregek is szívesen olvassák. Sőt, az igazi írók is. Különben honann tudnák, hogy rosszak. Egy dolog bántott, hogy a pécsi ünnepi könyvhéten én nem lehettem vendég. A Magyar Nemzet egy nemrégiben megjelent írásában olvastam: két igazi, már- már irodalmi szinten dolgozó krimiíró van Magyarországon — Kristóf Attila, de ő már vagy tíz éve nem ír és Gyürk Sarolta . . . Lombosi Jenő Rokonszenves, mi több, fontos vállalkozás vezette Magyarországra az NSZK-beli Norddeutscher Rundfunk tévétársaság forgatócsoportját: európai nemzeti kisebbségekről készítenek filmet, s közülük az egyik a magyarországi németség, amelynek életét, kulturális szokásait az elmúlt napokban Ófaluban, Mecsek- aádasdon és Székelyszabar- ban örökítették meg. Nem az első és nyilván nem az utolsó tévéfilm ez a hazai németekről, de az NDR vállalkozása olyan érdekes koncepcióba illik, hogy érdemes kissé bővebben is beszélni róla. A stáb: Monika Hielscher, Matthias Heeder és Aribert Weis Hamburgból, Reiner Ionos Nyugat-Berlinből. Igazi csapatmunkát kell végezniük, hiszen a forgatás összes technikai problémáját is nekik négyüknek kell megoldaniuk. — A társaság eredeti elképzelése az volt, hogy tizenkét részből álló sorozat készüljön az Európában élő nemzeti kisebbségekről. Pénzhiány és egyéb okok miatt a tizenkettőből csak négy, egyenként háromnegyed órás film valósulhat meg. Olaszországban a szárdokróI és az Alpokban élő ladinok ról már leforgattuk a filmet, most a baranyai németek vannak soron, s hamarosan Grön- landra utazunk, hogy az ottani eszkimó őslakosság gondjait mutassuk be. — Nem túlságosan heterogén ez a téma? — Ami a szárdokat, lad i nokat, eszkimókat illeti, nem. Valamennyien őslakosok a saját területükön. Olyan népcsoportok, amelyek egy uralkodó nemzet befolyása alá kerültek. Többezer éves kultúra áll g hátuk mögött, mégis az anyanyelvhasználat, a kulturális érvényesülés alapvető jogaiért kell harcolniuk. Más a helyzet a magyar- országi németekkel: itt kifejezetten ösztönzik őket anyanyelvűk, hagyományos kultúrájuk ápolására. Azonkívül ők nem őslakosok ezen a tájon, tehát ezért sem illeszthetők teljesen a képbe. Ófaluban és környékén tehát inkább az össznémet kultúrát gazdagító szokásaikra voltunk kíváncsiak.- Lehetett volna izgalmasabb nemzetiségi témákat is találni Európában . . . — Kétségtelenül. De az írek, a baszkok problémáival sokat foglalkozik a sajtó, mert ők látványosan harcolnak, míg a többiek, például az eszkimók az alkoholizmusba menekülnek. A mi dolgunk az, hogy megmutassuk: rossz választ ad a kor kérdéseire az az állam, amelyik politikai vagy profitérdekekből elnyomja, beolvasztja, ősi kultúrájának feladására kényszeríti a kisebbségi nemzetet, — mondja Aribert Weis, aki négy nemzetiségűnek — német, cigány, zsidó, francia — tartja magát. Az ő egyik bűnügyi filmjét egyébként meq- vette a magyar televízió, s talán az ősz folyamán láthatjuk is. (Eredeti 'címe: Ház a parkban.) jó volna, ha a most készülő, érdekes sorozat átvételére sem mondana nemet televíziónk. Havasi János Nem mondhatom nagystílű szélhámosnak ezt a vékony és gyakorta indokolatlanul mosolygó fiatalembert. Azt pedig egyenesen badarság feltételezni, hogy más módon megszerezni a mindennapi betevőt, mint apró lopásokkal, nem állt volna módjában. Jóllehet, 23 éves kora ellenére, semmiféle szakképzettsége nincsen, s csak az általános iskola hat osztályát végezte el, ettől azonban még nyugodtan dolgozhatott volna. Felteszem, hogy erre.elsősorban azért nem vállalkozott, mert mindennapos másnapossága alapos akadályt jelenthetett az időbeni felkeléssel szemben. Gyódi ez a fiatalember, Kasza István, s lévén a község ’kicsi, ismerte is mindenki. Mostanában azonban egészen más hangsúllyal mondják, mint korábban : — Jön a Kasza Pista! Mert mostanában csak a csíkos rendőrautóban fordul meg falujában Kasza Pista, nem kis munkát adva a Pécsi Rendőrkapitányság nyomozóinak, akik előtt a feladat: tisztázni Kasza több mint 60 kisebb-nagyobb balhéját. Tehát: megváltozott a hangsúly a faluban. Ez a dolog egyik oldala. A másik: az említett 65 eset közül Kasza 45 helyről magával is vitt valamit, hol ezt, hol azt, hol egészen csekély értéket, máskor 15 000 forintot. A 45 lopással szembei azonban mindössze két feljelentés áll - ezek közül is az egyik utólagos —, s ha Kasza Pistának nem lenne olyan - igaz: célirányos — memóriája, ha nem mesélte volna el, mikor merre járt, mit vitt el, hol találta, akkor bizony a többi lopás még mindig a saját titka lenne. Most egy kicsit álmos, amikor felhozzák a fogdából,, mint mondja, egy 600 oldalas, német nyelvű, a II. világháború idején játszódó regényt olvas - címére, szerzőjére nem emlékszik —, s elszundított a történtek felett. Kétségtelenül Kasza Pista hétköznapjai izgalmasabbak voltak. Májusban szabadult, közveszélyes munkakerülés miatt büntették, s mindjárt bele is kezdett nagy sorozatába, a gyódi, keszüi, regenyei pincék tulajdonosainak rémületére. Volt, amikor csak megette o kertben kapálgató gazda nyitott pincében hagyott uzsonnáját, vagy éppen egy függönyi vitt magával, állandóan magával hordott egyébként egy pokrócot, lehet, ennek pótlására kellett a függöny, mert ha erdőben érte az este, ahol éppen állt, ott feküdt le aludni, magára húzva takaróját -, az a 15 000 forint egy regenyei — ugyancsak nyitott ajtajú — pincében „került hozzá". A borról sohasem felejtkezett el, mert felettébb szereti az alkoholt, ami pénzt lopott, az is arra kellett, az Olimpiában szokta eltölteni záróráig szabad idejét. Mondom, mindezt most szépen meséli Kasza Pista, aki annyira jól emlékszik eseteire, hogy amikor a nyomozókkal a bizonyítási kísérlet során a helyszíneken jártak, nemegyszer jobban tudta a pincegaz- dánól, mi hol van. Sőt, egyszer össze is veszett az egyikkel, mert az váltig bizonygatta, hogy akkor és ott nem volt pénz a mondott helyen, Kasza Pista pedig kötötte az ebet a karóhoz: de igenis, ellopta... Hogy mi mindent lopott? Például kapálógépet, egy búzatábla kellős közepén akarta kipróbálni, de nem jött rá, hogyan működik, másnap is kísérletezett vele, megint hiába — hát szépen visszavitte. Más alkalommal egy jégelhárító rakétát emelt el . . . Ballagott az utcán, vállán a ménkű nagy rakétával, mígnem valakinek feltűnt, visszavitette vele. És Kasza Pisti vissza is vitte. Egy rakétát se eladni, se meginni nem lehet. . . Az ügyben a vizsgálatot a rendőrség folytatja. Mészáros Attila Női cipők itthon és külföldön A Minőségi Cipőgyár az idén a tervezettnél egyötöddel több, összesen 720 ezer pár lábbelit értékesít a konvertibilis piacon, sőt az export további dinamikus fejlesztését tervezi. Az utóbbi időben ugyanis a belföldi piacon csökkent a női cipők, szandálok iránti kereslet, részint azért, mert a belkereskedelem nagy mennyiségben rendel külföldi — a hazai termékeknél olcsóbb — divatos lábbelit, részint, mert megváltoztak a fogyasztók igényei is. Mind többen keresnek olcsóbb lábbelit, és ugyancsak növekedett azok száma, akik különlegesen jó minőségű és ezért drágább cipőt, szandált, csizmát vásárolnának. 41 vasárnapi fi raketatoluaj
