Dunántúli Napló, 1986. július (43. évfolyam, 179-209. szám)

1986-07-16 / 194. szám

1986. július 16., szerda Dunántúlt napló 3 Kortársak és volt népi kollégisták a NÉKOSZ-mozgalomrói A dr. Heim Pál utca 4. számú ház, ahol 1946 augusztusában kezdte meg működését az első pécsi, „Ady Endre” középiskolás népi kollégium. Bethlen Gábor erdélyi fe­jedelem 1622-ben ala­pítványt tett évenként negyven szegénysorsú, fő­ként jobbágygyermek kollégiumi ellátására. Gyulafehérvárott ez idő tájt 10—15 százalékra rúgott a jobbágykollégisták szá­ma. A Horthy-korszakban három évszázad múltán — annak ellenére, hogy fennhéjázóan hirdették a „kultúrfölény" hamis ta­nát, a magyar egyeteme­ken tanulóknak 1,3 száza­léka volt szegényparaszt- szülők gyereke ... SÜTŐ ANDRÁS: — Bethlen Gábor nyitotta meg nekem az utat a kollé­gium felé. Ugyanis megtiltot­ta a főuraknak, hogy a job- bágyfiak tanulását bárminő formában is megakadályozzák. Akkor tisztázódott, hogy még püspök is lehet belőlem; an­nak előtte — a rendiség is­mert tiltása szerint — nem le­hettem volna. S imé, három­száz és tizenegy esztendő múl­tán ez az idő is bekövetke­zett; első követét a mi famí­liánk is indította. Leendő is­kolatársaim is: sármási, köböl- kuti, ölvesi tanítójelöltek. Né­melyiket, zsírozott bakancsán s a kinyúlt fülén- kívül, zabszal- móval tömött szalmazsákjáról lehetett fölismerni. GYENES ANTAL: — Kezdetben — mi kollé­gisták — propagandamunkát végeztünk. 1944 őszétől pedig valamennyi akciócsoport fegy­veres, trikettős és kézigránátos akcióban is részt vett. Főként német katonai autókat semmi­sítettünk meg, s nyilasházakat kézigránátoztunk, nem elsősor­ban azért, hogy kárt okozzunk a fasisztáknak, hanem, hoay a lakosság előtt jelezzük lé­tünket. Kézigránátokhoz és egyéb robbanóanyagokhoz ka­tonai kapcsolatunk, Kerékgyár­tó Elemér, volt Eötvös-kollégis­ta révén jutottunk. SZABÓ PÁL: — Február végén az idő még egyszer havat lökött, taka­ros tél lett, s déltájban egy motorbiciklis civil, egy fiatal­ember jött be a faluba a Gát­vég felől . . . — A debreceni kormány ... koalíciós kormányzás . . . de­mokrácia ... — hullanak a szavak, mint a forgácsok, szin­te csillognak, fehérlenek mö­göttük a havon. A fiatalembe­ren viseletes bőrkabát van, s szinte tejfeles a szája. Ezek a fiatalemberek, ezek a Győrffy- kollégisták jöttek Debrecen­ből. vagy a pesti romházakból, s nekivágtak az országnak egyenest. Reménységet hoztak a csüggedőknek, hitet a hitet­leneknek, tavaszt hoztak az ir­galmatlan télbe. (Isten mal­mai — regény. 1950.) HEGEDŰS GÉZA: — A Győrffy-kollégiumi majd NÉKOSZ-beli — oktatómunka határozta meg 1945 és 1948 között egész elméleti-ismeret­terjesztő tevékenységemet. . . Én magam saját fejlődésem­ben is nagyon sokat köszönhe­tek a NÉKOSZ-élménynek. Ott tanultam meg tanárnak lenni, ott bontakozott ki pedaqógiai gyakorlatom, ott kapcsolódtam élményszerűen korunk történe­téhez . . . PÁL LENÁRD: — 1945 őszén kerültem a Petőfi-kollégiumba, amelyik — legjobb tudásom szerint — a Győrffy-kollégium után a második népi kollégium volt az országban. Valahányszor eszembe jutnak az akkori idők, az első, ami megfogalmazódik Emlékek, vélemények bennem: egy bizonyosfajta nosztalgia az iránt az őszinte­ség. egyenesség iránt, amely nagy ragaszkodásokban és jól meghatározott elutasításokban nyilvánult meg ... Jól tesszük, ha megőrizzük a régi erénye­ket, és azokat az új követel­ményekhez nemesítjük. A né­pi kollégiumi mozgalomnak pedig sok megőrzésre méltó erénye van. SZIRTES AD ÁM: — Mit köszönhetek a kollé­giumnak? Ebben a romos épü­letben, a kollégium közösségé­ben lettem én igazán emberré. Napszámosként, summósként, cséplőmunkásként közösségek­ben éltem addig is, de ez a közösség szabadított fel. Itt kezdtem figyelni a világra, itt kezdett kiegyenesedni bennem NÉKOSZ feloszlatására. A ha­tározatot Révainak kellett vol­na képviselnie és indokolnia, de a közgyűlés időpontjában a betegsége akadályozta. így került rám a sor egy rögtön­zött felszólalás erejéig ... Nyers formájában árulkodóbb a felszólalás, akaratlanul hí­vebben fejezi ki a kor politikai atmoszféráját. . . ACZEL GYÖRGY: — Az egykori népi kollégiu­mok társadalmi érdemeit ma mái senki sem vitatja. A fel- szabadulás után jelentős sze­repük volt abban, hogy a ne­velésügyben, a népi értelmiség megteremtésében olyan de­mokratikus-plebejus hagyo­mányok alakuljanak ki, ame­lyek beépülnek fejlődésünkbe. A Batsányi János népi kollégium Pécsett, a Szabadság át 34. szám alatt működött. Proszka László felvételei c lélek ... Ez a közösség aján­dékozott meg két tündéri em­ber és pályatárs — Soós Im­re és Horváth Tériké — barát­ságával is. JUH ASZ FERENC: — A kollégiumban mi, köl­tők annyira egymással éltünk, annyira egy csoportban, és egy világnak vagy egy leendő esz- múlkedésnek vagy egy költé­szeti létnek a csíráit próbál­tuk ott kibontakoztatni vagy megvalósitani, hogy ez az ön­magunkban élés kevés lehető­séget hagyott nekünk arra, hogy másra is figyeljünk. HORVÁTH MÁRTON: — 1949 nyarán a Politikai Bizottság határozatot hozott a KADAR JÁNOS: — A kollégium megalakulá­sa része volt azoknak az erő­feszítéseknek, amelyeket a ha­talomra jutott dolgozó nép tett az uralkodó osztályok művelt­ségi monopóliumának megtö­résére, a munkás- és paraszt fiatalok tanulási, művelődési lehetőségeinek biztosítására. A kollégium megalapítása fon­tos politikai tett volt, mert tö­mörítetté azokat a munkás- és parasztfiatalokat, akikre a né­pi hatalom támaszkodni kí­vánt. (Részlet Kádár János le­veléből, amelyet a József At- -tila Népi Kollégium megalakü- lásának 25. évfordulóján, 1971. IX. 9-én írt.) összeállította: Ruttkay Levente A történelem „újabb eredményei" Felvételi Az egyetemi, főiskolai he­lyekre pályázók immár ha­gyományos évenkénti verse­nyén nemcsak a résztvevők, hanem a tanárok is megmé- mérettetnek. Nem csupán az­zal, hogy mondjuk hétfő este fél hattól kezdődően ki tud­ják-e javítani a kedden már fél nyolckor szábelizők dol­gozatait, hanem azzal is, mennyire tartottak lépést tu­dományuk legújabb eredmé­nyeivel. Mi tagadás, a pá­lyázók egy részével fel sem vehetik a versenyt. Nem, mert például az a megálla­pítás, hogy mi magyarok, pontosabban agrárproletár- íjaink már a múlt század vé­gén náciellenesek, tehát an­tifasiszták voltak, még a kér­dés specialistái számára is az újdonság erejével rob­bant. Oe menjünk időrendi sorrendben. Sokad magammal Da- reiosz fiában, Xerxészben régóta a perzsák uralkodóját tisztelem, úgy tűnik, ezt az ismeretemet mégis sutba dobhatom. Egy derék pályá­zó szerint Xerxész pun volt, ráadásul az ő nevéhez fűző­dik a legnagyobb pun győze­lem. Az álláspontok azonban úgy látszik még tisztázásra szorulnák, mert egy másik „tanulmány" szerint ezt a győzelmet Hannibal aratta, igaz, Karthágó ellen. Sebaj! Kemény tudományos csatá­rozásokban majd békésen megoldódik ez a háborús né­zeteltérés éppúgy, mint a re­formáció 'körüli viták. Egye­sek szerint ezt a vallási irányzatot Széchenyi és Kos­suth indította el, s ez engem, nem is tagadom, büszkeség­gel tölt el. A cseheket meg gondolom az, hogy az euró­pai történelemnek ezt a máig ható fordulatát 'Húsz János Csehszlovákiából indí­totta útjára 1517-ben. De van egy harmadik irányzat is, és eszerint egy Lukács Már­ton nevű szerzetes már 1514- ben fellépett a reformáció érdekében. Akárhogy is né­zem, 2:1 a javunkra ebben a mérkőzésben. S ha az in­dulás 'körül vannak is nézet- eltérések, az vitathatatlan, hogy a reformáció valláselle­nes volt. Mi újság ezek után a mo­dern időkben? Meglepve olvashattuk, hogy a magyar polgári átalaku­lás első követelője Wer- bőczi István volt, s e nézeteit híres Hármas könyvében fej­tette ki. Miért ne? Egy jól megírt joggyűjteményből vé­gül is minden kiolvasható. Aki pedig e száraz 'jogtörté­net után fantáziadús, sőt szépirodalmi igényű megál­lapításokat akar, íme: a tör­ténelem elégette a Habsburg sast, s a máglya Magyaror­szág volt. A következő azon­ban még ezt is túlszárnyal­ja: Károlyi Mihály hamar rájött, hogy az ő útja nem o kaszinók és a bordélyházak lépcsőin vezet keresztül. Mi magyarok, történelmünk során persze nemcsak éget­tünk, ynegégtün'k hit és illú­ziók nélkül, de osztólyharcos hagyományainak ellenére is népfrontos nemzet vagyunk. Csak így lehet megérteni azt a megállapítást, miszerint az 1950-es években csaknem minden parasztnak és ne­mesnek már van földje. Ha pedig valakit filozofikus mélységek érdekelnek, erre is egy példa: A történelem igazolta önmagát! - állítja az egyik dolgozat. Igazolta bizony, kabarétréfákat is megszégyenítő midőn. Nem tagadom, jókat nevettünk ezéken az „újdonságokon”. De csak egyik szemmel, mert a másik még mindig sir. Majoros István Családi nevelés és személyiségzavarok Számos pszichológia iránt érdeklődő olvasó örömmel ve­hette tudomásul az elmúlt he­tekben, hogy végre ismét megjelent második k'adásban a Pszichológia nevelőknek so­rozatban dr. Bagdy Emőke: Családi szocializáció és sze­mélyiségzavarok című kis kö­tete. 'Nemcsak pedagógusok­nak, de pl. a „nehéz gyer­mekkora volt” hallatán kéte­lyekkel élő jogászoknak és persze valamennyi szülőnek tanulságos, hasznos összefog­lalót adott ézzel a Tan- könyvkiadó a népszerű klini­kai pszichológus tollából. A szocializáció - Bagdyval szólva — az emberi lényeg ki­munkálása; kevésbé filozofi­kusan az a folyamat, mely során az elsődleges közösség, a család, majd a különböző kortórscsoportok és partnerek ránk tett hatásait sajátosan egyedi módon alakuló élettör­ténetünk során aktívan meg- szűrve-feldolgozva társada­lomképessé válunk. Mint any- nyi mással, e folyamattal is akkor kezd egy társadalom (tudomány, politika, stb.) in­tenzíven foglalkozni, mikor problémássá válik, mikor mű­ködése zavart szenved. A vi­lágranglistán köztudottan elő­kelő helyet foglalunk el azon devianciákban, melyeket im­már több éve országos szin­tű koordinációval kutatnak nálunk is társadalmi beillesz­kedési zavarok (TBZ) címen, keresve azokat a tényezőket, melyek pl. felelősek az ön- öngyiikossógok, válások na- gas arányáért, a növekvő bű­nözési rátáért, a magas alko­holfogyasztásért stb. A 'hazánkban megindult ez- irányú kutatások egyik jel­lemzője a megkésettség, a másik a túlnyomórészt szo­ciológiai szemlélet, kutatás- módszertan, elméleti keret. Épp emiatt is igen időszerű volt a családi szocializáció szinte mindenkit érintő me­chanizmusait bemutató kötet ismételt megjelentetése. Ez nem a pszichológus szakmai sovinizmusa, csak egyszerűen azon álláspont hangsúlyozása, hogy azok a hiányok, hibák, melyek következtében a felnőtt vagy ifjúkorban, s a serdülő­korban mind többen képtele­nek megtalálni helyüket a tár­sadalomban, elsősorban a családban gyermekként ne­velkedve alakulnak ki, alapo­zódnak meg. A szocializáció alapjainak áttekintése után a szerző kü­lön fejezetben foglalkozik a legkoraibb és legfontosabb emberi kapcsolattal, az anya— gyermek viszonnyal. Ennek ki­tüntetett jelentőségét az is mutatja, hogy egyre több olyan fiatal jelenik meg a pszichiátriai osztályokon, ideg­gondozókban vagy különböző tanácsadókban, akinél igen erősen valószínűsíthető, hogy a személyiségfejlődésnek épp az a korai szakasza szenvedett zavart, vagy hiányokat, mely­ben - még a beszéd kialaku­lása előtt — a világot jelen­tő, azt közvetítő legfontosabb személy az anya. Természete­sen a személyiség alakulásá­ban a táguló szociális környe­zet újabb és újabb szerep­lőivel való viszony is hozhat létre kedvezőtlen fordulatokat. Ezt a táguló személyközi rendszert mutatja be a szer­ző a további fejezetekben, kitérve a kritikus fejlődési pontokra is. Az olvasó sokszor hajlamos arra, hogy a nevelést érintő pszichológiai írásokat azzal dobja sutba: „Ezek is csak azt tudják, mit nem szabad." Reméljük e könyvnek nem ez lesz a sorsa. Martin László Szerelem Gombost Jugoszláviai magyar kislány nyári gyakorlaton Pécsett — Magyart szeretnék tanítani Jugoszláviában — mondja a csendes, szőke, 'kékszemű Hu- gyik Ilona, aki Gombosról jött, s a Horvátországi Magyarok Szövetségének ösztöndíjával tanul az iELTE-n. Magyar-nép­rajz szakos, harmadéves, és egyhónapos gyakorlati idejét tölti a Janus Pannonius Mú­zeum néprajzi osztályán. Pé­cset azért választotta, mert in­nen minden hétvégén haza tud utazni. — Miért az ELTE-re jelentke­zett? — Láttom egy pályázatot, a Horvátországi Magyarok Szö­vetségének ösztöndíjára jelent­keztem, elfogadták. Rangot je­lent az Eötvösön tanulni. Sze­retem a színházat, Budapesten sok jó előadás közül lehet vá­lasztani. Rokonaim is élnek a fővárosban, akik még a har­mincas években költöztek Pest­re. — Tud szerbül, horvátul, ma­gyarul . . . — És németül. A szüleim 13 évig dolgoztak az NSZK-ban, s a testvéremmel sokszor nya­raltunk Augsburgban. öt éve már otthon vonnak a szüleim, egy halárusító üzletet nyitottak. — Pécsen mivel foglalkozik? — Egyelőre ismerkedem a múzeummal és a megyével. Ta­valyi gyakorlatomon elkezdtem a vallás és a táplálkozás ösz- szefüggéseivel foglalkozni, ezt szeretném folytatni. Ha haza­megyek, szabadidőmben gyűj­teni szeretnék különböző emlé­kéket. Először magyarok köré­ben, de később tágítanám a kört. — Szívesen maradna itt? — Nem. Szeretem azt a kis Gombost a Duna mellett. Ott, vagy a környékén szeretnék él­ni. Porth E. Lakőkocsitabor A kőbányai vásárvárosban július 1-je óta fogad vendége­ket a Via Idegenforgalmi Kö­zös Vállalat lakókocsitábora, megkönnyítve a hazánkba ér­kező külföldi és a fővárost fel­kereső hazai autósturisták el­helyezését. A vásárvárosban mintegy 30 ezer négyzetméteren rendezték be a lakókocsi-kempinget. A 750 személyes táborban egy­szerre több száz lakókocsi fér el. Már eddig is sokan felke­resték a tábort, az igazi csúcs- forgalom azonban augusztus­ban, a budapesti Forma—1-es verseny, illetve a debreceni kemping-világtalálkozó idején várható. Mivel ebben az idő­szakban sok külföldi látogat hazánkba, a budapesti kem­pinghelyek pedig igen szűkö­sek, szükségessé vált egy új lakókocsi-tábor létesítése. A tábor az idén augusztus' 15-ig tart nyitva.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom