Dunántúli Napló, 1986. június (43. évfolyam, 149-178. szám)
1986-06-10 / 158. szám
1986. június 10., kedd Dunántúlt napló 3 Hogyan korszerűsíthető a beruházási folyamat? Egymástól élesen elválasztott szakaszok - nyitni kell egymásra Hozzászólás a vitához (2.) Mikor tanulunk meg jól és gyorsan beruházni? Május 9-én megjelent Közgazdasági élet rovatunkban ezzel indítottuk útjára Pécs város tanácselnökével készített interjúnkat, vitára kérve és ösztönözve az érdekelteket. Folytatjuk a hozzászólások közlését azzal, hogy készséggel adunk helyet minden, a beruházási és felújítási folyamatok korszerűsítésével kapcsolatos véleménynek, elgondolásnak. M. Z. Piti Zoltán, Pécs város tanácselnöke vitaindító nyilatkozatában érzékeltette, hogy a beruházási-felújítási folyamat igen összetett - sok szervezetet, szerveket, sokakat és sok mindent mozgósitó - folyamat- hálózat. Ha ezt a sokrétű, bonyolult folyamatrendszert, vagy annak egy részét vizsgáljuk, meglátásom szerint azt tapasztalhatjuk, hogy többnyire még ma is egymástól élesen elválasztott szakaszokra osztódnak. A részint kényszerből (központi és helyi rendelkezések,- műszaki-, gazdasági és gazdálkodási szabályozók, érdekeltség különbözősége, partnerek felőli kényszerek, a közreműködők kötelezettség különbsége, a folyamat szervezetlensége stb.), továbbá a helyes felismerésből, a közreműködők közül többen keresik — így mi is — a „nyitás” lehetőségeit az ésszerű, célirányos, hasznos munka- megosztás alapján, többször a megszabott határokat egyéb hatások miatt áthágni kényszerültén. Tudjuk ugyanakkor, hogy ez még messze nem a „versenyrendszer" I Tapasztaljuk ezt a gyakorlatban is, hisz ez idáig mintegy 60 versenytárgyalást írtunk ki és bonyolítottunk le, egy esetben fővállalkozásban is részt vettünk. Úgy látjuk, hogy a fentebb említetteken túl még sok buktató és ismerethiány van. Az évtizedek „beidegző- dött", megszokott módszerei pedig jelentős visszahúzó erő. A tapasztalatlanság egyébként nemcsak a közvetlen közreműködők körében vehető észre (például felsőbb szabályozók sűrű módosításai, a beruházások túlszabályozottsága, a felújítások alulszabályozott- sóga, a „versenyrendszer" egyes ellentmondásai stb.), ami nem lehet indok a tovább várásra. Tudomásul kell venni: folytonosan változó feltételek mellett, a gazdaságpolitikai szabályozók, a „piachoz” és a technikai fejlődéshez való igazodás, továbbá a nyereségoptimumra törekvés igénye új, szigorúbb követelményeket támaszt a vállalatok elé. Fontosnak tartom: 0 a „gazdaságos megvalósítás” új szemléletének mielőbbi kiformálását, 9 a rugalmas és gyors alkalmazkodóképesség biztosítását (többek között az egymástól élesen elválasztott folyamatszakaszok átmenettel történő feloldását és a felesleges átlapolások kiiktatását). Elengedhetetlen ehhez a korszerű módszerek, és technikák, valamint az ugyanilyen vezetési, irányítási formák alkalmazása. Vállalatunk kollektívája — mint a beruházási és felújítási folyamat egyik résztvevője — új szemlélettel, felelősséggel érdekeltséget vállaló partnerként, a közös alkotás eredményörömére számítva törekszik közreműködni. Ha általában az állami vállalat meghatározott feladatát nézzük: „ . . . feladata, hogy gazdaságos tevékenységével hozzájáruljon a társadalom szükségleteinek kielégítéséhez”, azt látjuk, hogy két alapvető igényt kell kielégíteni. Mégpedig és nevezetesen a tevékenységét : Környezetvédelem Az országgyűlés településfejlesztési és környezetvédelmi bizottsága hétfőn Straub F. Brúnó akadémikus elnökletével ülést tartott a Parlamentben. Az ülésen — amelyen részt vett Sarlós István, az Ország- gyűlés elnöke — a testület elsőként az Országos Környezetés Természetvédelmi Hivatal 1985. évi költségvetésének végrehajtásáról tárgyalt. Ábrahám Kálmán államtitkár, az OKTH elnöke az írásos előterjesztéshez fűzött szóbeli kiegészítésében elmondta, hogy hazánk környezeti állapota a tavalyi intézkedések és az elért eredmények ellenére sem alakult kedvezően, ezért a környezet- védelmi problémák megoldásában határozottabb előrelépésre van szükség. A képviselők ezután az Országos Víügyi Hivatal és az OKTH előterjesztése alapján megvitatták a települések vízellátásának és szennyvízelvezetésének, valamint a szennyvíz- iszap ártalmatlanításának helyzetét és annak környezeti hatásait. 9 jövedelmezően; 9 a társadalom szükségleteinek kielégítése érdekében kell kifejtenie. Az építési tevékenység során tulajdonképpen mindkét alapvető igény kielégíthető. De a második követelmény tényleges kielégítésére - ehhez a „végtermék” korszerű műszaki színvonalon, gazdaságos létrehozására és működtetésére (üzemeltetésére) - elsősorban a közreműködő partnerek korrekt, megbízható munkakapcsolata lehet garancia. Vokó János, a Pécs-baranyai Beruházási Vállalat igazgatója A sásdi tsz-ben segítő gazdára találtak A kerámiaüzem festő- és korongozórészlege ... Läufer László felvételei A liászprogram megvalósulása nyomában Tovább nem késhet István lll-as akna építése Év végén próbaüzem a pécsújhegyi szénosztályozóban Pillanatnyilag jónak mondható ütemben halad a csaknem 23 milliárd forintos liász beruházási program megvalósítása a Mecseki Szénbányáknál. A lassan akuttá váló gondok, mint a pénz- és kivitelező munkaerőhiány, nagyobb zavarokkal nem jártak. Az átadási határidömódosítás nem okoz fennakadásokat a termelés folyamatosságában. Egyik leglényegesebb mostani programnak Pécs-Bánya- üzem több mint négy milliárdos fejlesztése számit, aminek első fejezeteként az üzem területén 1982 nyarától épül az István lll- as akna. Ahogy hullámzik a beruházás összege, akként módosulnak a megvalósítás lehetőségei. A Szénbányák eredetileg 1987—88-as befejezést akart az akna mélyítésére, ami 1989-re módosult. üzembe állítását 1991—92-re tervezik, ez a ma látható végső határidő. Nem léphető túl, mert akkor a Pécs- Bányaüzem jelenlegi l-es és lles aknájában termelési zavarok adódhatnak, ugyanis az I- es akna a VII., míg a 11-es akna a VI. szintig lett lemélyítve és szállítóképességük csak eddig megfelelő. Ezért is van szükség a 933 méterig, tehát a XI. szintig leérő új lll-akna beindítására. Ilyen helyzetben is a lll-as akna felszíni létesítményeinek a megépítése szinte óraműpontossággal történik. Ha egyebek között a műhelyt, a raktárt, a kazánházat, a kompresszortelepet és az aknatornyot nézzük, azt hihetnénk, hogy termel a bánya. Megfelelően halad az l-es és a ll-es akna felől a VI. szinti főkeresztvágat, az első számú köldökzsinór kialakítása A mecseki szénbányászat történetében először a végleges aknatoronyból történik a mélyítés is A külszíni építkezés annyira előrehaladott, hogyha a kész épületeket, berendezéseket nem kezelik, kár keletkezhet. Ezért a feladatok ellátására vállalkozó kedvű fenntartókat keresnek. A vasbeton toronykolosszus elő- aknájában körülnézve nem festhetünk derűs képet. A mélyítés legfőbb segédeszköze a szállítóberendezés, tavaly október helyett csak most májusra sikerült üzemkész állapotra szerelni. A mélyítés május közepén a 220. méternél tartott. Az idei terv a 400 méter elérését célozta meg. A főkivitelező Bányászati Aknamélyítő Vállalat mecseki körzetének brigádjai feszített ütemben, három műszakban dolgoznak. A mélyítésen kívül főfeltáró munkákat is végeznek, így egyebek között aknarakodót építenek, főke- resztvágatot hajtanak ki és főleg ehhez kevés az ember. Állandósult a munkáshiány és új embert a Szénbányák sem tud biztosítani. Egy megoldás marad csak, a kivitelezés hatékonyságának javítása, amire kényszerít a pénzszűke, az építőipari anyagok, a gépek árának növekedése. — Azt szeretnénk elérni az Ipari Minisztériummal együtt — mondja Vedrődi Antal beruházási főmérnökhelyettes —, hogy bevezethessünk egy szigorúbb határidőtartást és egy gyorsabb kivitelezést szorgalmazó ösztönzési rendszert. Hasonló megoldást a Dunai Vasmű konverteres beruházásánál már alkalmaznak. Jó lenne, ha a brigádok, az építő, szerelő csoportok teljes mértékű érdekeltsége is létrejöhetne. A liász beruházási program másik, ugyancsak jelentős állomásán, a pécsújhegyi szénosztályozó és -mosó rekonstrukcióján hasonló megoldásra került sor, hogy a határidők ne csúsz- szanak túlzott mértékben. Ennek is köszönhető, hogy a részben világbanki hitelből készülő létesítményben idén, a harmadik negyedévben megkezdődhet a próbaüzem. A kitűnőbb minőségű kokszkoncentrátumot előállító objektum létrehozása, 1,3 milliárd forintba kerül. Csuti J. Újraéled a kishajmösí kerámiaiizem Kishajmási kerámiát árultak egy hónapon át a máskor facsemetét ültető, kukoricát vető, kazalt rakó tarrósi asszonyok, a sásdi termelő- szövetkezet növénytermesztés1 dolgozói. Harminc évvel ezelőtti piacozások emlékei éledtek újra bennük, bár akko' gyümölcsöt kínáltak, most meg törékeny, s ráadásul háromféle osztályozású terméket. Az árusok kezdeti aggodalmát a vásárlók hamar feloldották: Komlón az üzemekben, Mágocson, Kaposszek- csőn, Gödrén pedig a kultúr- házakban. A városban a díszcserepeket, azaz a kaspókat keresték, a községekben inkább a fali díszeknek volt keletje. Óvodások-iskolások kiállításként látogatták az alkalmi kerámiavásárokat. Papp Tiborné, Dömse Ernőné, Szabó Károlyné kétszázezer forintnyi árbevételhez juttatta a kishajmási kerámiaüzemet. Az abaligeti tsz szanáló bizottságának nem sikerült értékesítenie a kishajmási üzemet, így lett ez év január 1- től a sásdi tsz tulajdona. Míg a szántók, erdők, legelők, épületek új gazdához kerülését gazdaságossági szempontok indokolták, az ipari üzem, csak gondot hozott: kétéves kiegyenlítetlen követelések, jelentős büntetőkamatok, termelésfelfutás nélkül felhaszná't több milliós hitel és ennek kamatterhe, pénzeszköz hiányában megrendelt import égetőkemence, hárommillió forint értékű eladatlan árukészlet. Mindezek ismeretében a termelőszövetkezet vezetősége úgy döntött, hogy pár hónap próbaidőt ad az üzemnek, bizonyítsa be ez idő alatt életképességét. — A kerámiaüzemet nem hagytuk magára. A raktáron lévő termékek eladására brigádokat szerveztünk. Növény- termelők, tsz-központiak, több csoportban járták a környéket, s értékesítettek háromnegyedmillió forintnyi kerámiaárut — tájékoztat Renner Tibor, a sásdi termelőszövetkezet elnöke. — Az üzem fennmaradásának természetesen az a feltétele, hogy árbevételeiből fedezze kiadásait. A vezetőség Lovász András elnökhelyettest bízta meg, hogy a szétzilált üzem rendjének helyreállításában, a termelés újjászervezésében, vagyis a talponmaradás lehetőségének megteremtésében nyújtson közvetlen segítséget: — A kerámiaüzem kialakult piaci kapcsolatai az elmúlt évben megszűntek, ugyanis a Keraprogressz Kisszövetkezet kizárólagos termeltetőként és eladóként bérbe vette az üzemet, aztán év végével el is hagyta. Az értékesítési lánc újraszervezésére termékismertetőt készítettünk, melyet el- küldtünk a 'nagykereskedelmi vállalatoknak, áruházaknak. Harkányban a közeljövőbe í boltot kívánunk nyitni. Budapesten, a TSZKER boltja álla t- dó vevőnk. És legfontosabbnak azt tartom, hogy a már hagyományosnak számító kishajmási dísrkerámia mellett új termékek gyártásán is gondolkodunk. így jutottak el az igen sokszor hiánycikként nyilvántartott kerámiából készült szellőzőrácshoz. Kishajmáson, elkezdték az előállítását öntési eljárással. Újrakezdték a kézi munkával díszített kályhacsempe gyártását, mely, hasonlóan a kerámiarácshoz, közvetlenül az üzemtől is vásárolható, nemcsak a nagykereskedelmi vállalatoknál. Épületkerámiát egyedi megrendelésre készítenek, így a kiskunfélegyházi városházához, a Budapesti Szépművészeti Múzeumhoz. * A már jól ismert kishajmá- si termékek mellett zsűrizésre váró, modem vonalú étkészleteket, fűszertartókat mutat Kelemen Kálmán, az újonnan kinevezett üzemvezető, aki húszéves Zsolnay gyári tapasztalatait adja az üzem fennmaradásához.- A munkamorál az utóbbi két évben jelentősen romlott. Tavaly, második félévben, a Keraprogressz ittléte alatt jelentős túlórázásokkal megnőttek a fizetések. Most a besorolási bér változatlanul hagyásával, de napi nyolc órai munkaidővel, természetesen kevesebb ikerül a borítékokba. Ugyanakkor minőségi munkát követelünk, hiszen a piac visszaszerzése enélkül elképzelhetetlen. A kerámiaüzem több mint hatvan kishajmási lakosnak nyújt munkalehetőséget. Hu- szonegynéhány éve még csak virágcserepeket készített itt 5-6 fő. Aztán a helyi tsz üzemet hozott létre. A fejlesztések összehangolatlanságából következően a húsz év alatt létrejött egy erősen egyoldalú üzem: elavult korongozó-fo.- makészitő berendezések mellett háromszor ennyi, azaz harmincmilliós termelést elbíró, korszerű égetőkemence található. Az üzem, kihasználva az adott műszaki korlátok melletti piaci lehetőségeket, vezetők és dolgozók együttdolgozásával fennmaradhat. Ez év első negyedében, az amortizációs költségek elszámolása nélkül, félmilliós volt a veszteség, de a bizonyításért mindent elkövetnek a kishajmásiak. És a sásdi termelőszövetkezetben segítő gazdára találtak. L. Cs. K.
