Dunántúli Napló, 1986. június (43. évfolyam, 149-178. szám)

1986-06-28 / 176. szám

Hz anyagellátási gondok össiegezödnek Áthidalni? A Sopiana Gépgyár anyagraktára Fotó: Proksza L. Tekintélyt a teljesítmény ad Négyszázezer vetés- A kimondottan nagy so­rozat kevés nálunk — mond­ja Kőhalmi Géza, a Sopia­na Gépgyár anyagosztályá­nak vezetője. — Gyártásunk zöme egyedi.- Ez némi előny­nyel jár talán, de hátránnyal is. Utóbbiak közül első he­lyen a szükséges anyagok sokféleségét említeném, 14 ezer félét használunk* Sok­szor csak egy-egy csapágy­ra volna szükségünk, vagy néhány kiló vasanyagra, de ezt sehol nem lehet megren­delni. A Sopiana több vállalat­tól megkapja az elfekvő anyagok listáját. Gyakran tudnak hasznosítani azokból a dolgokból, amelyek má­sutt csak a raktárkészletetet növelik. Természetesen ná­luk is szerepelnek olyan té­telek, amelyeket meg kell rendelni. Tapasztalatuk sze­rint az akadozó ellátáson némileg segíthet a pontos, időben feladott igénylés. A Sopianában kisebb az im­portanyagok hányada. Gyak­ran csak amiatt kényszerül­nek behozatalra, mert a ha­zai szállító megbízhatatlan. Egyszer megkísérelték Ikladon gyártott hajtóművekkel fel­váltani az importot. A szál­lítás egyenetlensége miatt a próbálkozás kudarcot vallott. A közelmúltban az ÉVIG rob­banásbiztos motorjaira lett volna szükség a Szovjetunió­ba induló festékipari gépek­nél.» Többszöri sürgetésre sem kapták meg azokat, így importra szorultak. A forgal­mazó Viliért tavaly tavasz- szal feladott megrendelésü­ket 1987 negyedik negyed­évére igazolta vissza. — Igazából az jelentene megoldást, és nemcsak a vil­lanymotoroknál — vélekedik Kőhalmi Géza — , ~ha a kész­letező vállalatok tényleg készleteznének, és úgy tud­nánk hozzájuk fordulni, hogy nekik biztosan van abból, amivel foglalkozniok kellene. Nem a Viliértről van egye­dül szó. Ugyanez vonatko­zik a Ferroglobusra, a Ma- gévra. Azután van itt még valami. Legtöbbször nem ne­gyedéves bontásban szállí­tanak, hanem ömlesztve. S ha decemberben megjön az egész következő évi anyag- mennyiség, annak minden készletgazdálkodási következ­ményét mi viseljük. * Amikor a közelmúltban az anyagellátgsi gondok nyo­mába indultunk, nem pa­naszáradatot kívántunk rög­zíteni. Azt szerettük volna bemutatni, hogy a jelent­kező hiányosságokat hogyan hidalják át, mik azok a le­hetőségek, amelyek a he­lyettesítést jelentik. Ezzel szemben olyan hiá­nyokat tapasztaltunk, me­lyek gyakran a termelési fo­lyamatot is veszélyeztetik. Mivel a legtöbb alapanyag- gyártó monopolhelyzetben van, helyettesítésekről sem igen beszélhetünk. Az egye­düli beszerzési lehetőséget nincs mivel felváltani. Kaptunk olyan jelzéseket, amelyek arra utalnak, hogy a szállítási késedelmek oka sokszor a későn feladott rendelés. Jellemzőnek még­sem ez tűnik. Nagy a baj akkor, ha az exportot hal­latlanul megnehezítő 90-120 nap lejárta utón sem érke­zik meg az anyag. Túl szigorúnak tűnik az év végi készletek elbírálása. Gyakorta nem a felhaszná­lók az okai a megnöveke­dett anyagmennyiségnek. Érthetetlen, hogy bizonyos termékek elszámolási formá­ja mennyire elavult. Van olyan áru, ahol döntő: mek­kora felületű anyagot kap a vevő. Ezzel szemben a gyártó abban érdekelt, hogy minél vastagabb anyagot szállítson, hiszen súly szerint kap árat. Szerencsés ha a vaskosabb beépíthető, ekkor csak a végtermék tömege lesz többszöröse a korsze­rűének. De ha nem használ­ható? Akkor le kell forgá­csolni, csiszolni — ha mód van rá. A 1 késztermékeket előállí­tók helyzete a legsúlyosabb. Kiszolgáltatottak, és ahol 30-40 szállító késésétől kell rettegni folyton, ott nem lehet nyugodtan dolgozni. A kötbérezés mit sem ér. Leg­feljebb haragosokat szerez­nek maguknak, és félő, hogy a következő évre szerződé­sük sem lesz. A gyártók le­hetetlenné tudják tenni a munkát. Sz. Koncz István Bulgáriában, a szocia­lista országok nemzetközi szövőversenyén a 30 év alatti kategóriában Gin- der Jánosné mázaszász- vári szövőnő szerezte meg az első helyet. — Az életben talán még ilyen boldog nem voltam, mint Provdoviában, amikor kihirdet­ték a szövőverseny végered­ményét. Ketten indultunk Ma­gyarországról, kolléganőm a 30 éven túliak kategóriájában lett a legjobb - mondja mór a kevésbé zajos művezetői, üvegfalú irodában. Mosolya elárulja: visszapergeti magá­ban az eseményeket Ginder- né, azaz, ahogy mindenki szólítja, Gizella. A gyönyörű diploma, a kenyérpirító és a hazahozott nyolc szál szegfű is féltett emléktárgyai sorát növeli. *— Miből állt a verseny? — öt órán át nyolc géppel kellett egy méter széles pony­vát szőni lennel, s nem ken­derrel, mint itthon. Én 400— 410 000 vetést szőttem le. Látja, hogy fogalmam sincs, az mennyi lehet. — Ezer vetés megközelítően egy méter hosszúságot jelent... — Itthon mennyi a napi nor­mája? Mert ugye, más a né­hány órás verseny, s más a folyamatos, napi nyolcórás műszak. — Valóban más, de itt a szövődében se mondhatja rám senki, hogy lazsálok. Félken­der ponyvát készítünk, 112 centi széleset szovjet" export­ra, amelynek a láncát pamut, a vetülékét kender adja. Hat géppel naponta összesen 340, nyolc géppel 420—450 méter­nyit meg tudok szőni. — Ez mitől függ? — Az, hogy hány géppel dol­gozom? — Az és a mennyiség. — Ha teljes a létszám, ak­kor hat, ha hiányzónk van, akkor nyolc gép van egy-egy szövőnő gondjaira bízva. Ná­lunk a mennyiség és a mi­nőség egyaránt fontos, hisz teljesítménybérben dolgozunk. A napi mennyiség függ az alapanyagtól és hogy a gé­pek mennyi ideig állnak a műszak alatt javítás miatt... Természetesen a szövőnő hoz­záértése, gyakorlata és ügyes­sége is sokat számít. * Még mielőtt beültünk volna az irodába, a szövőcsarnok­ban figyeltem gyors és ha­tározott kézmozdulatait, azt, hogy mennyit kell gyalogolnia percnyi megállás nékül. A belga gyártmányú félautomata Picanol szövőgépből 24 csat­tog, zakatol a csarnokban, ahol akkora a zaj, hogy fül­védő tok nélkül néhány perc után majd szétreped a dob­hártyám. Megállás nélkül tölti a tárat, a gyakran el-elsza- kadó, szétpattanó szálak miatt meg kell állítani, a hibael­hárítás után indítani a gépet — a kar erős rángatása miatt visel mindkét csuklóján szo­rítógumit — csattog kezében a kisolló ... És gyalogol, gya­logol, gyalogol szünet nél­kül egyik géptől a másikig. Kérdezek, de belátom, nem tudom túlkiabálni a zajt. Fö­löslegesen erőltetem, ők egy­más szájáról olvassák le, amit monda nak. * — 'Mi hozta ide, miért lett szövőnő, Gizella? — Fodrász szerettem volna lenni, de 1974-ben nem indult Bonyhádon fodrászképzés. Győrén lakom, onnan ugyan bejárhattam volna Pécsre, de rájöttem, az túl nagy áldozat lenne. Itt, Mázaszászváron üzemelt az akkor még Bony­hádi Ruhaipari Szövetkezet szövőüzeme, hát ide jelent­keztem. Ginder Jánosné- A fodrászszakma mégis csak más, mint ez az örökös figyelés, lótás-futás és zaj.- Azért mert vagy fél óráig nézte a csarnokban, hogy ho­gyan és mit dolgozom, abból csak azt tudta megállapítani, hogy miért nem szép ez a szakma. Én szeretem, öröm­mel csinálom, mégha valóban nem is a legkönnyebb. De hogy miért nem vonzó szö­vőnőnek lenni, azt én is hiá­ba kérdeztem azoktól, akik még idő előtt hátat fordítottak a gépeknek. Azt tizenkét év után nyugodtan állíthatom, hogy nem bántam meg. Sőt, ha most kellene választanom, egyenesen idejönnék.- Mennyit tud keresni?- Átlagban havonta 7-8000 forintot viszek haza. Szükség van a pénzre. Harmadik éve családfenntartó vagyok ... Elvált, egyedül neveli kis­lányát, a 6 éves Mónikát, aki szeptemberben megy iskolába. „Jóeszű gyerek. Fejébe vette, hogy doktornéni szeretne len­ni. A babájának már annyi szurit adott, hogy megszámol­ni se lehet. Kívánom, hogy álma teljesüljön. Rajtam nem fog múlni ...” A györei csa­ládi házban — amit nemrég újítottak fel, korszerűsítettek vagy kétszázezer forintért - együtt él beteges édesanyjá­val és a nagymamával. „Meg­van mindenünk, amire csak szükségünk lehet, most vettünk színes tévét is. Mónikának megveszek mindent, ami csak kell. Azért így is spórolósan élünk.”- Itt az üzemben van te­kintélye? — Azt hiszem, igen. Szám az van, nem tagadom. Hall­gatnak is rám, meg nem is. Takács János művezető jön be az irodájába, és meghall­va az utolsó kérdésemet nem állja meg válasz nélkül: — Nagy a szája a Gizinek, akár a tehetsége. Megbízha­tó, lelkiismeretes, szorgalmas. Érti és szereti is a munkáját. És roppant igényes a munká­jára, mennyiségben és minő­ségben egyaránt... Ismét a családról, az ott­honi 'teendőiről beszél, meg hogy egy-egy műszak után mennyire elfárad, különösen a lába. Beszél a 12 tagú Váci Mihály szocialista brigád - melynek ő a pénztárosa — kö­zös programjairól, a családos kirándulásokról, melyen olyan jól érzik magukat a család­tagjaik és a gyerekeik is. Pat­ronálják a mázai óvodát. Idén a 'Balatonhoz utaznak egy napra. * Gizella végigjárta a szak­mai ranglétrát. Amikor a vál­lalat - a Kendenfonó és Szö­vőipari Vállalat Pécsi Fonó- és Szövőgyára — 1981-ben tanfolyamot szervezett, azt el­végezve szerezte meg a szak­munkás-bizonyítványt. A mos­tani bulgáriai győzelméért a vállalatától hollóházi vázát, virágot kapott' és - amire ugyancsak méltán büszke —, immár másodszor lett kiváló dolgozó. Murányi László Panaszkodás helyett cselekvést! A közelmúltban Székes- fehérváron megrendezett „Műszaki fejlesztés — társadalmi haladás” című országos elméleti tanács­kozás azon szekcióülésén, amely a fejlesztés gaz­dasági 'feltételrendszerével foglalkozott, s résztvevők legtöbbször a tőkehiányt emlegették. A kétnapos szekcióülé­sen csaknem száz cég, kutató hely, intézmény képviseltette magát. Élet­bevágó .problémával fog­lalkoztak: képes-e iparunk megújulni? Gyakori az egymásra mutogatás. Az irányítás, a termelője és a kutaóhelyek képviselői keményen feltárják a té­nyeket, gondokat. A diag­nózis kitűnő, csakhát az orvoslásra kínkeservesen születnek a receptek. S hát a realizálás! - keve­sek vállalkozó kedve még nem mozgósító példakép. Nem újkeletű célkitűzés, hogy lépjünk tovább a mű­szaki, technikai, techno­lógiai problémák megol­dásában. Az 1968-ban kez­dődött gazdaságirányítási reform is zászlajára tűzte. Akadtak pénzben gazdag esztendők is, s akkor sem élénkült meg túlzottan a műszaki, technikai újatke- resés. Hiányzik az érde­keltség, nem hat a kény­szer, akadozik az igazi versenyszellem? Az utóbbi két tényező halványan él, de az érdekeltség erősö­dik. A .kormány, a bankok minden feltételt jól bizto­sítottak a mostani VII. öt­éves tervi időszakra. Lehet vállalkozni. A rendezvényen a cégek szakemberei elég gyakran csak a pénzhiányt tették szóvá. Kifogásolják a ma­gas elvonásokat, az adó­rendszer merevségét. Jogos érvek, nem mondhatunk le a kritikáról, hogy a kimoz­dulás feltételei hatéko­nyabbak legyenek. De ha csak az állaootelemzésig jutunk el, továbbra is ag­gasztó marad a műszaki, technológiai helyzet. Nem elég most már csak felül­ről várni valamiféle meg­váltó, radikális intézkedést. A műszaki terület az, ahol a szellemi energia is tőke, az emberi kezdemé­nyezés, az ötlet — kincs. S ennek felkarolása becsü­let, munkaerkölcs kérdése, sőt hazafias tett is nap­jaink feszült gazdasági helyzetében. Egyoldalú pa­naszkodás helyett szorga­lom, cselekvés szükséges, mindenkinek becsületes munkája a maga terüle­tén. És - háromszor is­mételve - vállalkozás, vál­lalkozás, vállalkozás a ter­melőhelyeken és országos szinten is. A leckét műsza­ki valóságunk adta fel. Megoldásától függ gazda­sági jobbulásunk. Csuti J. Jelenleg a kapálógépek készülnek nagy szériában Fotó: Läufer László A versenyt állni kell! Olcsó kistraktor Szabadszentkirályról Szabadszentkirályon a Fém- ipa ri 'Kisszövetkezetben ismét szabadalmaztatásra váró ter­mék prototípusa készült el, az önjáró takarmánykiosztó, a betegfürdető kocsi, a váltva forgató eke után a négyke­rekű kistraktorra! jelentkeznek a Találmányi Hivatalban.- Akkor kell újjal előállni, amikor a régi termékeink még igen keresettek és előterem­tik a fejlesztési költségeket a további gyártási elképzelé­seink megvalósításához — összegzi Metheovits László fő­mérnök a megújulási folyamat lényegét. A kistraktor megszületését a vásárlók szinte kikényszerí­tették: a gazdálkodók a ka­pálógépnél már többre vágy­nak, könnyen kezelhető kis­traktorra. Mivel idén nincs Pécsi Ipari Vásár augusztus második fe­lében Miskolcon, majd szep­tember elején a kecskeméti hírős napokon mutatja be a kisszövetkezet Török László elnök és Szászi László sza­badszentkirályi kisiparos ösz- szedolgozásának eredményét. — Az egyszerű kezelhető­ségre törekedtünk, s mindent ennek megfelelően alakítot­tunk ki: a kormányzást, a fékezést, a megállást, a csat lakoztatásokat — mondta Tö­rök László. A kistraktor hetven centimé­ter széles, száz kilogrammos, öt-hat mázsát biztonságosan tud vontatni, nyolc lóerős Briggs motor hajtja, önmagá­ban is lehet vele közlekedni, közúton. Hagyományos kapáló­gépként is működtethető, ugyanis mindössze egy csavar eltávolításával első része köny. nyedén leválaszható. Tarto­zékként hatszórófejes perme­tező, fűnyíró és eke jár a kis- traktorhoz. S az ára? A je­lenleg piacon megvásárolható­nak a felébe sem fog kerül­ni. További elképzelés, hogy tolólapot, járdatisztító beren­dezést is gyártanak hozzá. A nyári bemutatókon még egy gyártmánnyal jelentkez­nek, — az önjáró fűnyíróval. Ennek lényege, hogy a motor a kerekeket is meghajtja. Megnövelték a vágószélességet is 480-ról 650 milliméterre. A fű nagyságától függően állít­ható a sebesség. L. Cs. K. HÉTVÉGE 5.

Next

/
Oldalképek
Tartalom