Dunántúli Napló, 1986. június (43. évfolyam, 149-178. szám)

1986-06-26 / 174. szám

1986. június 26., csütörtök Dunántúlt napló 3 Üj tantárgy a felsőoktatásban Magyarország története, 1918-1975 Interjú 3ózsa Györggyel, az MM főosztályvezetőjével A marxizmus—leninizmus ok­tatásának rendszere többször változott az eltelt évtizedek­ben a hazai egyetemeken és főiskolákon. A politikai gazda­ságtan, a filozófia és a tudo­mányos szocializmus régebb óta nagyobb, állandó egysé­geknek számítanak, de tanul­nak a hallgatók például eti­kát és szociológiát is. 1981- ben az MSZMP Politikai Bi­zottsága foglalkozott a felső- oktatással, és ennek alapján 1982-ben az MSZMP KB Agi- tációs és Propaganda Bizott­sága tárgyalta a marxizmus­oktatás felsőoktatásban elfog­lalt helyét és meghatározta a további feladatokat. A jobb, hatékonyabb oktatás érdeké­ben átfogó változtatásokról döntöttek. Kívánatosnak tartot­ták, hogy az elsajátítandó is­meretek jobban kötődjenek a szakmához, a hallgatók leendő hivatásához. Szorgalmazták, hogy a tananyag tartalmában szorosabban kapcsolódjon a mai kor lényeihez, problémái­hoz is. (Azóta valamennyi marxizmus-tárgyat újabb jegy­zetekből tanulják.) Szükséges változtatni az oktatás módsze­rein is; ne csak befogadjon a hallgató, legyen alkalma vi­tákra, véleménynyilvánításra is. 1986 szeptemberétől az or­szág valamennyi felsőoktatási intézményében, az 1978 óta külön tárgyként tanított mun- kázmozgalom-történet helyébe a Magyarország története (1918-1975) elnevezésű tárgy lép. Erről kértem interjút Józsa Györgytől, a Művelődési Mi­nisztérium marxizmus—leniniz­mus oktatási főosztályának ve­zetőjétől. — Józsa elvtárs, mi indokolta ezt a változtatást? — Már az MSZMP KB mel­lett működő agitációs és pro­paganda munkabizottság 1982 augusztusi határozatában is megfogalmazódott, hogy a to­vábbiakban a munkásmozga­lom-történet tantárgy elsősor­ban a szocializmus születésé­vel, fejlődésével, tapasztalatai­val foglalkozzon. Az említett tárgy tanítása nem vált be megfelelően. Elsősorban azért, mert sokszor elakadtak az 1945 előtt történteknél, és eze­ket a mozgalmi eseményeket is többször a nemzeti történe­lemtől függetlenül, az össze­függések megmutatása nélkül oktatták. A hallgatók tudomá­sul vették ezt, megtanulták az anyagot, közben egyre növe­kedett érdeklődésük hazánk közelmúltjának — sokszor a történelmi folyamatokból ki­ragadott — eseményei iránt. Különösen sokat szerettek vol­na tudni például hazánk rész­vételéről a II. világháborúban, a koalíciós időszakról, a kon­cepciós perekről és 1956-ról. Ismereteiket máshol szerezték be, pedig erre a munkásmoz­galom-történet tantárgy is le­hetőséget adhatott volna. Első­sorban ez okok alapján jött létre az új tantárgy, amely­ben együtt tárgyalhatok az egymástól egyébként is elvá­laszthatatlan nemzeti történe­lem és a mozgalmi események, történések. — Az új tárgy bevezetését viták előzték meg. — Valóban. Egy tévedések­kel tűzdelt külföldi hírügynök­ségi jelentés után több nyuga­ti újság is úgy vélte, 'hogy a magyarok „átértékelik” törté­nelmüket, és ezzel hozták ösz- szefüggésbe azt is, hogy mun­kásmozgalom-történet helyett magyar történettudomány el- ezentúl a felsőoktatási intéz­ményekben. El kell monda­nom, szó sincs radikális átér­tékelésről, csupán beépítjük a tananyagba, a tankönyvbe a magyar történelemtudomány el­telt 10—15 évének eredmé­nyeit. — Úgy mondják, a Kossuth Könyvkiadó által nemrégiben megjelentetett vaskos, Magyar- ország a XX. században című munkát használják majd tan­könyvként. — Nem egészen ez a hely­zet. Bár a napokban megje­lent tankönyvet is Balogh Sándor, az ELTE professzora szerkesztette (szerzői még Főg- lein Gizella, Gergely Jenő és Izsák Lajos) korszakbeosztása más. terjedelme rövidebb, mint az említett munkáé. A tan­könyv az 1918—1975 közötti időszakkal foglalkozik, rövideb­ben szól az 1945 előtt történ­tekről, és részletesebben tár­gyalja a szocializmus építésé­nek hazai tényeit, tapasztala­tait. Itt jegyzem meg, hogy po­litikaelmélettel, a nemzetközi munkásmozgalom küzdelmei­vel, a klasszikusok műveivel to­vábbra is a tudományos szo­cializmus tantárgy foglalkozik. — Milyen konkrét tudnivalók­ról számolhat be az új tan­tárggyal kapcsolatban? — A Magyarország legújabb- kori története órarendileg és óraszámban is a megszűnő tantárgy helyébe lép. Szerettük volna a tanévi 30 órát megnö­velni, hiszen igen fontos, hosz- szú korszakról van szó, de a hallgatók amúgy is magas óra­száma miatt ez megvalósítha­tatlan volt. így az intézmé- 30 — vagy esetleg a tudomá­nyos szocializmus „rovására” — több órában oktaják-e az új tantárgyat, amely kollokvium­mal zárul. Tanévkezdésre szö­veggyűjtemény is megjelenik, amely tartalmazza az időszak fontosabb dokumentumait is. Oktatófilmek is segítik a mun­kát. A 4—5 éve készült, 1956-ig tartó filmek a veszprémi okta­tófilmes központtól kérhetők. A tárgyat tanító oktatók or­szágos és regionális tovább­képzésben vettek részt. A to­vábbképzéseket folytatjuk. Eze­ken kívül tartalmi-módszerta­ni segédanyagokat és részta­nulmányokat is adunk az ok­tatóknak. Utóbbiakat elsősor­ban az 1975 utáni időszakról, amely szintén szerepel a Ma­gyarország legú'jabbkori törté­nete elnevezésű új tantárgy tantervében. — Milyen hatása lehet az új tárgynak? — Az a véleményem, hogy nagyon alaposan készítettük elő az új tantárgyat. Ismerve a történelem tudásszintjét, önmagában az is pozitívum, hogy valamennyi új értelmiségi alaposan megismerkedhet ha­zánk közelmúltjával. A nemze­ti történelmi folyamatba ágya­zottan tekintheti át a munkás- mozgalom küzdelmeit és ezek összefüggéseit. Ezáltal is erő­södhet nemzettudatunk és a szocializmus iránti elkötelezett­ségük is. A nyár a művelődési házak uborkaszezonja — tartja a gyakorlat, annyira, hogy több művelődési ház még a szoká­sos programfüzetét sem adja ki, mondván, hogyha nincsen semmi rendezvény, nem éri meg a nyomdaköltséget. A Pé­csi Apáczai Csere János Neve­lési Központ Művelődési Háza egy füzetben jelentette meg nyári terveit. A programok egy részének a helyet biztosítják, némelyikben „társszerzőként" közreműködnek, másoknak pe­dig ők a házigazdái. A füzetet lapozgatva és a művelődési ház igazgatójával. Egyed Kálmán­nal beszélgetve, hamar kide­rül, hogy a többi évszakhoz képest itt is kevesebb alkalmat kínálnak az érdeklődőknek, de a népszerű aulában minden­nap be lehet térni könyvet, hanglemezt vásárolni, különfé­le játékokat kölcsönözni és fel­világosítást kérni a város nyá­ri programjairól. Az ifjúsági te­lefonszolgálat a nyáron nem működik, helyette a nyári mun­kavállalási lehetőségekről, uta­zási tudnivalókról, szállás és étkezési lehetőségekről, korre­petáló tanárok címeiről, MÁV- és Volán-menetrendekről nyúj­tanak telefonon felvilágosítást. A Lőtéri dombnál, a szabad­idő parkban június 26-án 17— 20 óráig játszónapot rendez­nek, sárkányt készítenek, sok­féle szabadtéri játékot játsza­nak a gyerekekkel és fellép a BI-BÁ-BÓ bábegyüttes is. Jú­nius 27-én és július 3-án a mű­velődési ház melletti szökőkút- nál esti muzsikát rendeznek 20 órától. Cica- és kutyabemuta­tóra várnak mindenkit július 5-én 16 órától, és miközben a kedvelt háziállatok parádéz­nak, tombolajegyeket is le­het vásárolni. A főnyeremény természetesen egy cica és egy kutyakölyök lesz. A napot ut­cabál zárja, a TINI-ROLL együt­tes zenéjével. Augusztus else­- Eltekintve most a tantár­gyi és más szervezeti változá­soktól, ön szerint mitől függ a marxizmus-oktatás „nép­szerűsége" a hallgatók köré­ben? — Elsősorban az oktatókon múlik ez. A jól felkészült, nap­rakész tudással és jó peda­gógiai módszerekkel is rendel­kező oktató sokat tehet a tár­gyak presztízsének növelésé­ért. Sajnos, sokszor a legszor­galmasabb oktató sem kap megfelelő segítséget a tudo­mánytól. Két példa: meglehe­tősen kidolgozatlanok a szo­cializmusépítés i/itenzív sza­kaszának elméleti kérdései, va­lamint a tőkés országok fejlő­désének új vonásai, tenden­ciái. jén, szintén a szabadidő park­ban, a vállalkozó gyerekekkel eljátsszák a döbrögi vásárt. A papírból készült jelmezeket is közösen készítik. Augusztus 20- ón, a művelődési házban 15— 22 óráig tart a kézművesek tár­gyainak vására, a divatbemu­tató, bűvész-show és jazz-ba- lett, tombola, Nagy Bandó András műsora és az esti ut­cabál. A Nevelési Központ alsóta­gozatosainak június 16—27. között angol és német nyelvű ún. mozgó tábort szerveznek. A gyerekekkel reggelente ta­lálkoznak a nyelvtanárok és mindennap máshova kirándul­nak, utaznak és menetközben beszélik meg — az adott nyel­ven — az új szituációkat. Is­mét helyet adnak az országos angol nyelvi nyári továbbkép­ző tanfolyamnak és biztosítják a belvárosi iskola napközis tá­borának szerdánkénti művelő­dési proqramját. Első alkalom­mal rendezik meg, június 27-én, a Gutenberg-napi nyomdász találkozót, amelyet elsősorban a kisnyomdák dolgozóinak hir­detnek. A találkozó egyben to­vábbképzés is. Itt rendezik meg július 19—23. között a moz­gássérültek ülőröplabda világ­bajnokságát és augusztus ele­ién a körrepülő modellek vi­lágbajnokságának gyakorló versenyeit. Helyet adnak a bőr­és cipőipari szakvásárnak (au­gusztus 15—szeptember 5.), és augusztus 22—24-ig a SCI-FI egyesületek országos konfe­renciájának, amelyen minden érdeklődő részt vehet, megte­kintheti a filmvetítéseket és a könyvkiállítást. Balatonfenyve- sen két érdekesnek ígérkező programot rendeznek: az álta­lános iskolások társadalomis­mereti táborát, valamint a nép­főiskolái és közösségszervezői .tanfolyamot. B. A. ...de lesz-e közönség? Ev végi beszélgetés a mohácsi zeneiskolában Hegedű, zongora, klarinét szól a folyosó különböző pont­jairól. A zeneiskolák jól ismert zaja ez: 240 diák és tizenöt pedagógus megszokott köze­ge. A szülők csak később ér­keznek az esti hangversenyre, addigra elcsitulnak a hangsze­rek, hogy a dobogón szólalja­nak meg újra — immár a kö­zönség előtt. A mohácsi zeneiskola 1963- ban kezdett működni, akkor még mint a komlói zeneiskola fiókja. Négyen tanították a hatvan tanulót hat tanszakon: ma az egyik Szombathelyen ta­nít, a másik a Janus Pannonius Tudományegyetemen, a harma­dik sebészfőorvos (diplomás kürttanár), a negyedik Kovács Győző, a zeneiskola jelenlegi igazgatója. Vele idézzük fel a hőskorszakot. — Mohácson jó hagyomá­nyai voltak a zeneoktatásnak, a századelőn és a két világ­háború között is neves taná­rok működtek, így, amikor a magánoktatás helyét átvette a szervezett állami oktatás, tud­tunk mire építeni. Megalaku­lásunk után három évvel az or­szágos fesztiválon már plaket­tet nyert egy kamaracsopor­tunk. Nem volt diadalmenet az el­múlt huszonhárom év: elég, ha összeszámoljuk, hogy amíg a mai, Tompa Mihály utcai épületbe költözött az iskola, nyolc különböző helyen taní­tottak. De már ez is kicsi: né­ha az igazgatói irodában tar­tanak egy-egy órát. Ám ezek a zene iránti érdeklődésből (is) fakadó gondok. Az általános iskolai második osztálytól kezd­ve 18 éves korig járnak ide gyerekek, a diákok majdnem fele fizikai dolgozó gyereke: a továbbképzősök száma az or­szágos átlag két- és félszerese, Ma tizenhárom hangszert taní­tanak, az -uralkodó a zongora, aztán a fuvola, klarinét és a hegedű, cselló következik a népszerűségi sorban. Erősen hatnak a mohácsi fúvós ha­gyományok, és nagy vonzereje van a palotabozsoki-mohácsi úttörő fúvószenekarnak, amely - mint tudjuk - az országha­táron túl is ismert. Az iskolában folyó oktató­nevelő munka egyik mércéje a versenyeken elért eredmények és a szakközépiskolai felvéte­lik. Az eddigi országos zeneis­kolai hangszeres versenyek fe­lén ott volt a mohácsi zeneis­kola: második és harmadik dí­jak, különdíjak jelzik a színvo­nalat. Az úgynevezett mély rézfúvósok országos versenyén az idén a nyolc dél-dunántúli versenyzőből hét a mohácsi is­kolások közül kerül ki. Mint minden iskolában, ter­mészetesen itt is számontart- ják, a volt növendékek közül Kép az iskola történetét meg- örökitő fotóalbumból: mohácsi diákok egy régi Helikonon ki mit ért el: hol, milyen zenei pólyán működik. Az „aktuális nevek": Sárkány Kázmér ope­raszakos hallgató a Zeneaka­démián (nemrég adott hang­versenyt Mohácson), Kreka László kürtöt tanul ugyanott, Kovács Zsolt (gordonka) má­sodéves a Zeneművészeti Fő­iskolán. Hogy egy kisváros kulturális életében milyen szerepet tölt be a zeneiskola; hogy a zenét tanult, de nem zenei pályán el­helyezkedő volt diákok milyen útravalót vittek magukkal az iskolából, az inkább csak be­csülhető, mint pontosan mér­hető.- Muzsikus, aki játszik, min­dig lesz — mondja Kovács Győ­ző. — De kérdés, lesz-e, aki hallgatja. A Filharmónia sta­tisztikái szomorú képet feste­nek a zene iránti érdeklődés csökkenéséről. Mi viszonylag jó helyzetben vagyunk, mert a szülők, a rokonság állandó hallgatóságnak számít, és ta­nulóink mint hallgatók is, mint szervezők is, részt vesznek a város zenei életében. Igaz vi­szont, hogy a munkaigényesebb „hosszú tanszakokon” (cselló, hegedű, zongora) csökkent az érdeklődés, nehezebb szinten maradni ugyanannyi munkával. Legutóbb a fafúvós, csellós ver­senyeken nem tudtunk ottlenni. A pedagógus hivatásszeretetén, tapintatán sok múlik, amikor tanácsot ad abban, hogy egy sok évig tanuló gyerek me­het-e, menjen-e zenei pályá­ra. Nem annyira személyes presztízse, mint inkább a gye­rek érdeke, sőt az iskola, a város, a társadalom érdeke is figyelembe veendő ilyenkor. A közösség érdeke az, hogy mi­nél több zeneértő ember le­gyen. A város vezetői is érzik ezt. Mert bár nincs közöttük kifejezetten zenerajongó, még­is ott ülnek a rendezvényein­ken, és a támogatásukban is megnyilvánul, hogy tudják: fontos szerepe van a zenének, a zeneiskolának Mohács mű­vészeti életében. G. T. Bozsik László Vásár Döbrögben Az Apáczai Nevelési Központ nyári programjai Utcabál és tombola Baranya legkiválóbb tanulói Baranya Megye Tanácsának mű­velődésügyi osztálya összesítette azon baranyai Tanulók névsorát, akik az országos tanulmányi verse­nyeken az első tíz közé jutva men­tesülteik a záró-, illetve a felvételi vizsgák kötelezettsége alól. Az országos középiskolai tanul­mányi versenyen a következő bara­nyai tanulók jutottak az ország tíz legjobbja közé: Első hely: Tóth Zoltán fizika, szigetvári gimnázium, tanórái Ol- láry József és Kiss Sóra. Harmadik hely: Kovács Rita, mogyar nyelv, Nagy Lajos Gimnázium, tanára Reiter Jánosáé. Szabó István firiika, Zipernovszky, tanára Kiss Jenő. Reg- lődi Dóra, kémia, Leöwey Gimná­zium, tanára Csiikós Istvánná. Ne­gyedik hely: Kövesi Balázs, fizika. Nagy Lajos Gimnázium, tanára Györ- kő Zoltánná. Hetedik hely: Tóth Zoltán, matematika, szigetvári gim­názium, tanára Pischler Istvánná. Kilencedik hely: Csikós Éva, kémia, Leöwey Gimnázium, tanára Csikós Istvánná. Vida Imre, biológia, Nagy Lajos Gimnázium, tanára Deák Éva. Tizedik hely: Tóth Agnes, orosz nyelv, Leöwey Gimnázium, tanára Kovács Lászláné. Az országos szakmai tanulmányi versenyek helyezettjei: Második hely: Bach Ádám, építőipari szak­elmélet, Pollack Szakk., tanára Csi- zi István. Illés Tibor, földméréstan, Komarov Szalkk., tanára Káli Ist­ván. Harmadik hely: Bloskavits László, építőipari szakelmélet. Pol­lack Szakk., tanára Csizi István. Kurucz Tamás, távközlési műszeré­szet, Széchenyi Szakk., tanára'i Ga­lambos János, Juhász István. No­votny Iván, föld méréstan, Komarov Szakk., tanárai Káli István. Spilák József, mezőgazdasági áruforgalom, Szentlórinoi Szakk., tanárai Gyenis Antal, Erős Péter. Negyedik hely: Fodor József, építőipari szakelmé­let, Pollack Szakik., tanára Csizi Isvtán. Aszmann Mária, könyvvitel, Radnóti Szalkk., tanára Cservék Emel­né. Fábián Ágota, gyorsírás, Rad­nóti Szakk., tanára Boros Irén. Ötö­dik hely: Ritz József, postaforga­lom, Komarov Szakk., tanára Pál Józsefné. Kilencedik hely: Gyurisa László, autószerelő, Széchenyi Szakk., tanárai Rohrer Gábor és Nagyváradi Sándor. Tizedik hely: Müller Zsuzsanna, óvónői szakelmé­let, Janus Szakk., tanárai Tóth Ibo­lya, Kozma Béla. Szabó István, szakmai elmélet, Zipernovszky Szakk., tanárai Fuchs József, Meh­ring Antal, Szenmer Károly. Szakmunkástanulók tanulmányi versenyeinek helyezettjei: A szakma kiváló tanulója versenyek: Harmadik hely: Illés István, Molnár Ernő, Schaub János, vájár, komlói 501. szók mik., tanáruk Hornyik János. Kote sehe II Ferenc, központifűtés­szerelő, 508. sralkmk., felkészítői Pusztai Csaba tanár és Éva Ferenc szakoktató. Szita János, épületibur­koló, 506. szakmk., szakoktatója Papp Lajos. Szujduk Zsuzsa, kár­pitos, 508. szakmk., felkészítői Makk István tanár és Rudán József szak­oktató. Füzy Eszter, dísznövényter­mesztő, villányi szakmk., tanára Farkas Béla. Opouszki Árpád, kő­műves, mohácsi 502. szakmk., tanára Buzagíts István. Tantárgyi tanulmányi versenyek szakmunkástanulók részére: Első hely: Horváth Tamás, magyar iro­dalom, kereskedelmi szakmk., ta­nára Kissné Csiszár Erika. Második hely: Porkoláb Judit, gépírás, Gép- és Gyorsíró Szakiskola, tanára Gaál Zoltánná. Ötödik hely: Schillinger Ervin, műszer- és méréstan, 508. szakmk., tanára Keresztes László.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom