Dunántúli Napló, 1986. június (43. évfolyam, 149-178. szám)

1986-06-21 / 169. szám

Még egyszer A velencei kalmárról - pécsi szemmel J. £. de Sinoja: A római kalmár Április elején mutatta be a budapesti Nemzeti Színház Shakespeare A velencei .kalmár című darabját, ami a legproblematikusabb Shalkespeare-művek egyike. A bemutatott darab körüli vi­ták már többé-kevésbé le­csendesedtek, de Pécs szá­mára van ennek a Shakes- peare-darabnak egy nagyon érdekes _ vonatkozása; az, hogy Itt egy „ellenmű” szü­letett a darab 'hatására, a szerző a város szülötte és köz- tiszteletben állt polgára volt: jánosi Engel József (1851- 1939). Engel Józsefet évtizedekig foglalkoztatta A velencei kal­már problematikája, s 1925- ben Drezdában jelentette meg a Der Kaufmann von Rom oder: Schylocks Ur- gestalt (A római kal­már, avagy: Shylock ős­alakja) című művét német nyelven, J. E. de Sinoja á 1 né ­Jánosi Engel József lyen. Engel ugyanis külföldön több -helyütt szemtanúja volt annak, milyen torz fogadta­tásban részesült a Shakes­peare-! mű a XIX. század vé­gén és a XX. század elején egyes európai színpadokon. Engel A római kalmár-1 hoz írt 60 oldalas bevezetőjében vázolja azokat az objektív tényezőket, amelyek po­tenciálisan magukban hordozzák azt a lehetőséget, hogy A vei énei kalmár bizo­nyos korokban — lényegében Shakespeare-től függetlenül a fajgyűlölet szítására alkal­mas művé válhat. Ezzel a ténnyel minden rendezőnek számolnia kellett eddig is . . . A mostani budapesti elő­adás rendezője, Sik Ferenc szerint az előadás központi gondolata, hogy a „pénz fő mozgatója életünknek" (Fűm, Színház, Muzsika, 1986/10. szám.). Csak ezért a gondolatért azonban az euró­pai színház történetében alig­ha maradt el egyetlen elő­adás is „felsőbb utasítás­ra” ... Engel József műve említett előszava szerint Shakespeare remekművének van egy sor „Achilles-sarka", amelyek az­tán a mindig is heterogén műveltségű és beállítottságú színházlátogatók körében — -kortól, származástól, politi­kai és egyéb hovatartozástól függően — más-más reak­ciókat váltottak ki eddig is; legtöbbször gyökeresen más előjelűt, mint amilyenre Shakespeare számíthatott a maga korában. Ezt — egyéb okok mellett - az európai zsidóság történetének és az európai kultúrában és gazda­ságban elfoglalt helyének helytelen megítélése, erjedő- Iben lévő korok ideológiai zűrzavara is felerősíthette. Számunkra nem vitás, hogy nem Shylock A velencei kal­már főhőse, hanem Antonio („a velencei kalmár"), mégis a zsidó uzsorás, Shylock alakja körül folyik a vita hosszú idő óta. Shylock alak­ja lett a magyar köztudat­8. HÉTVÉGE ban is a „lelketlen vérszopó uzsorás" prototípusa. Pedig Engel József szerint a shakes- peare-i Shylock alakja „tör­ténelmi lehetetlenség" („eine historische Unmöglichkeit”), hiszen a korabeli Velencé­ben — a történelmi adatok szerint — nem ’ élt egyetlen olyan Shylock sem, aki rá merte volna venni keresztény adósát, hogy olyan kötelez­vényt írjon alá, mint ami­lyenre Shylock Antóniát rá­veszi. Gregorio Leti, V. Sixtus pápa életrajzírója a század- fordulón könyvet jelentetett meg A velencei kalmár for­rásairól, amiről a Pesti Hír­lap is beszámolt 1900. IX. 6- án („Az eredeti Shylock”, 13. lap). Shakespeare feldolgo­zásával ellentétben — a va­lóságban - egy római keres­kedő (Paolo Maria Secchi) vág ki egy fontnyi húst a zsi­dó Simeon Ceneda testéből, mert az elveszít egy foga­dást. Engel József említett Ró­mai kalmárjának cselekmé­nye ezért játszódik Rómá­ban, 1588-ban. Az Engel-mű- ■ben Shylodk lánya, Jessica nem lopja meg saját apját, s nem szökik meg a keresztény Lorenzóhoz — mint Shalkes- peare-nél — „hogy üdvözöl­jön", hanem megelégszik h it - sorsosával, Gábriellel. Engel József véleménye sze­rint Shakespeare Shylodkja „a költői fantázia terméke" („eine Phantasiegestalt, ohne Realität"), aki a középkori Velencében aligha sérthette volna meg a „Ne ölj!” pa­rancsolatot úgv, ahogy erre Shakespeare őt kényszerítet­te A velencei kalmárban. A XX. század eleji bécsi közönség a faji diszkriminá­ció megszüntetését követelő shakespeare-i Shylodkot ne­vezte kutyának, „amelyik az ugatásával a kedélyességet zavarta" (W. Stassow), s ne­vetett rajta, míg a tolvaj Jes- sicával szimpatizált, hiszen a keresztény Lorenzóhoz szökött meg, hogy „üdvözöl­jön”. Engel József 5 felvonásos drámájában egy reális sze­mély, a demokratikus és hu­mánus elveket valló és ezek szellemében cselekvő V. Six­tus pápa mond ítéletet: a pá­pa ellen készülő merénylet és összeesküvés vezérének, An­tonio Zavellónak börtönben a helye. Mindez Róma Bocca della Verita (= az igazság szája!) terén hangzik el a nép üdvrivalgása Iközepett. Sixtus kiváltja és kiszabadítja Shylockot, mert Sixtus előtt az évszázados társadalmi, vallá­si és faji előítéletektől men­tes Ember létezik csupán. ' Meg kell jegyeznünk, hogy Engel József — a felsorolt ki­fogások ellenére — a nagy angol író zsenialitásáról és utolérhetetlen alkotói fantá­ziájáról a legnagyobb tiszte­let és elismerés hangján írt. Jánosi Engel József vélemé­nye azért is érdekes a szá­munkra, mert megalkotásá­ban valahol a háttérben ott rejtőzködnek a szűkebb pát­ria kultúrtörténeti mozzanatai is. Nagyapja, a bonyhádi szü­letésű Engel Péter csak „tü­relmi engedély" alapján 'lak­hatott Pécsett, amelynek ki­rályi városi kiváltságlevele szerint „Pécsett olyanok, akik nem római katolikusok, hely­ben lakhatásra és poigrájog- ra igényt nem tarthatnak" (1780. évi te. 13. pontja). A Pécsett j,literarisch gent- leman"-ként emlegetett jánosi Engel József műve mem Ma- gyarországon jelentmeg, mert Horthy „katolikus Magyaror­szága" aligha tapsolt volna annak a zsidó—keresztény „felállásnak", amit jánosi Engel József udvari tanácsos Római kalmárjában megtalál az olvasó. Dr. Hajzer Lajos A zengővárkonyi tájház egy részlete Fotó: Läufer László Egyre népszerűbb ország­szerte a Tájak, korok, múzeu­mok 1977 óta élő mozgalma. Állandó résztvevőinek száma meghaladja a harmincezret, és több százezerre becsülhető azoknak a száma, akik éven­ként csak néhány alkalommal keresik fel a múzeumokat, mű­emlékeket, tájvédelmi körze­teket vagy egyéb természeti értékekét. Kalauzol .a Tájdk, korok, múzeumok kiskönyvtá­rának kötetei szolgálnak, me­lyekből eddig 240 látott nap­világot három és fél millió példányban. A mozgalom nemrég szer­vezeti formájában is meg­újult: létrejött a Tájak, korok, múzeumok egyesülete. Ez azt is jelenti, hogy meg kívánják újítani az ország természeti, kulturális értékeit megismerte­tő játékot is. Mivel az egye­sületben minden korosztály megtalálható, ezentúl csalá­dok, baráti csoportok alakít­hatnak kis csapatokat az egyes célpontok felkeresésére, összeköthetik a kellemest a hasznossal, a kirándulást az ország nevezetességeinek megismerésével. Rejtvény az új játékforma neve is. A TKM Egyesület fel­hívást küldött a reménybeli játékosoknak 22 kérdéssel, melyek megfejtése adja az új játék nevét. Ehhez még egy nevet kell kitalálniuk: azt, amelyen a továbbiak során versenyezni, illetve játszani akarnak. Az újfajta verseny elsősor­ban a szűkebb pátria felderí­tését tűzi ki célul, már csa: azért is, hogy ne kelljen költ­ségesebb, távolibb kirándulá­sokat szervezni. (Bár legújab­ban ígéretet adott a MÁV, hogy a természetbarátokhoz hasonlóan . a TKM-mozgalo n résztvevői is utazási kedvez­ményt fognak kapni.) A játék 5-10 tagú csapa­taiba nevezhetnek családok,- nagyszülők, szülők és gyere­kek vagy barátok és ismerő­sök. Nevezhetnek már kiala­kult baráti körök, klubok, egyesületek, TKM-csoportok, úttörőőrsök vagy rajok szülői munkaközösségekkel, patro­náló főiskolásokkal, egyete­mistákkal, munkahelyi közös­ségekkel. Mint minden igazi vetél'o- dőben, itt is vannak díjak. A három szakaszból álló játék- sorozat végén, a jövő nyáron országos TKM-talál'kozót tar­tanak, ahol a három legjobb csapat 30, 20 és 10 ezer fo­rintos jutalomban részesül, a továbbiak pedig utazáson ve­hetnek részt a TKM költségé­re. Külön díjazzák - már já­ték közben - azokat, aki» „szomszédolnak”, azaz felve­szik a kapcsolatot más váro­sok, megyék területén ponto­kat gyűjtő társaikkal. Baranyában is megalakult az akcióbizottság, melynek az országos játékot meghirdető szervek helyi képviselői lettek tagjai: így a HNF Baranya, a KISZ, az Úttörőszövetség Baranya Megyei és Pécs Vá­rosi Bizottsága, a Szakszerve­zetek Megyei Tanácsa és a Baranya Megyei Múzeumok Igazgatósága. Ez utóbbinak közművelődési osztálya tartja kézben a megújuló vetélkedő szervezését (Pécs, Xulich Gyu­la u. 5., telefon: 15-276). Itt, va­lamint a Vasarely, a Csont- váry, a Várostörténeti és Munkásmozgalmi Múzeum­ban szerezhetik be az érdek­lődők az új pályázati kiírást, és kérhetnek tájékoztatást. Mindez azonban csak esz­köz. A cél, hogy minél válto­zatosabb programok, kirándu­lások, utazások révén minél többen ismerkedhessenek meg szűkebb és tágabb hazájuk, lakóhelyük természeti és tör­téneti értékeivel. Jákob pannon kútja László Lajos legújabb könyvéről Nem ismerjük egymás mai irodalmát Ketten egy kínai kiadótól Minden hivatásót komolyan vevő újságíróban, aki jelentős időt töltött el a szakmában, előbb-utóbb föltámad a vágy, hogy a jegyzettömbjében (mag­nótekercsein) és emlékeiben sokasodó élményanyagot ne csupán a napi információszol­gáltatás igényei szerint repro­dukálja, hanem kortól és hely­színtől függetlenebb igazságo­kat is keressen. Vagyis túllépve szakmája határköveit, a szép- irodalom mezsgyéjére kalan­dozzék. Kimondva-kimondatla- nul teszi ezt abból az indíték­ból is, hogy ezzel talán egy magasabb kaszt tagjai közé férkőzhet. Hiszen nálunk, év­százados hagyomány folytán az irodalmi közvélemény sze­mében nagyobb a becse egy ne­gyedkötetes ifjú költőnek, mint egy, a szakmájában a legtöb­bet nyújtó, tisztességgel meg­őszült riporternek. A harmadik ok az effajta kalandozásokra a kétségtelenül létező olvasói igény lehet: a könyvbarátok je­lentős része szívesen fogadja a „valóságszagú”, a kevéssé el­vont szférákban mozgó műve­ket. László Lajos rádiós szerkesz­tőként, nagy visszhangot kivál­tott szociográfiák szerzőjeként, az Uránbányászok című drámá­ja, tanulmányai és novellái ré­vén már régen bizonyította írói érzékenységét, sajátos te­hetségét. Jákob kútja című legutóbbi kötetében szépírói igénnyel nyúl azokhoz a té­mákhoz, amelyeket szociográ- fusként’ már többször feldolgo­zott. Mint Baranyában élő vagy innen elszármazott íróírfk közül nem egyet, őt is 'izgatják azok a. fehér foltok, amelyek nem­zeti kisebbségeink történelmé­nek térképéről máig sem tűn­tek el. A bácskai és baranyai kitelepítések, a jóvátételi mun­kára vezényeltek tömegei, a háború utáni népmozgások ese­ményei és indítékai máig sin­csenek kellőképpen tisztázva. Kétszeres figyelemmel olvassuk hát a kötet felét kitevő Halál­polka című kisregényt, amely egy sváb bál kapcsán föltáruló, már-már elfelejtett eseménysor, családi dráma leírása. Többről van itt szó, mint négy-öt em­ber élettörténetéről. Jóllehet a Schönewald família szétesé­séért anyját. Bőrbe! asszonyt okolja a külföldről néhány nap­ra hazatért lány, de tragédiá­juk mögött ott sejlik a kollektív büntetést válogatás nélkül al­kalmazó hatalom árnyéka is. A cselekmény sok szálon fut, talán a kelleténél többön is; kézen-közön jut el hozzánk a történet, s ez, sajnos, csökkenti a mű drámai erejét. (A magyar vő, Fürdős Gyula írói álnév­gondját például álproblémá­nak, felesleges bonyolításnak érzem.) Ezzel együtt fontos és tanulságos történet a Schöne- waldéké. A címadó novella is 1944- ben játszódik. A kötet egyik legtömörebb, legjobban meg­írt elbeszélése. Egy villa­nás a háború végét váró Ma­gyarországon, amikor a legap­róbb magánéleti keservet is könnyű megtorolni: csak egy nyilas kell hozzá, s egy kiáltás: „katonaszökevény” . . . Egymáshoz hasonló sorsokat mesél el a Laci, illetve a Gyö- kértelenül című novella. Ma­gányra kényszerült öregek, több tisztességgel bírók, mint azok, akiknek a kertjét műve­lik, akiknek az ütlegelt elvise­lik. Alom és realitás egyidejű­sége, tudatalatti félelmek, ab­szurdba hajló jelenetek teszik érdekessé az Instruktor halála című elbeszélést, amely nem­csak a címével emlékeztet a Csínovnyik halálára. A kishliva- talnok kényszerképzetei, félel­me egy általa kitalált, de legalábbis felnagyított figurá­tól. Am az Instruktor alacsony, kopasz, lefüggönyözött kocsival jár, a történet pedig 1951-ben kezdődik. A múlt kísért a kötetet záró novellában is. (Helló, kisfiú!) Az öreg Abosi, akinek család­ját a lágerben pusztították el, fiát, unokáját, barátját találja meg egy unatkozó hatéves kis­fiúban. A történetben két no­vellára is elegendő tragikum halmozódik fel (lágersors, egye­düllét, szülői közömbösség, gyermekkori agydaganat), tör­vényszerű tehát, hogy ne érjen véget heppienddel. A Jákob kútja egy érzékeny, felelősséget érző tollforgató fi­gyelmeztetése: a múltból okul­ni, a mára figyelni kell. (Nép­szava, 1986) Havasi János A pekingi Népi Irodalmi Ki­adó két munkatársa tartózko­dott a közelmúltban Magyar- országon, az Európa Könyv­kiadó vendégeként. Wang Zhi- liang - aki műfordító is — és Yang Kuang-man — már kö­tettel rendelkező fiatal költő - ellátogattak Pécsre, a Je­lenkor szerkesztőségébe is. Pécsre mint nagy kulturális hagyományokkal rendelkező városra is kíváncsiak voltak, ezenkívül fölkeltette érdeklő­désüket a Jelenkor, már csat azért is, mert Pekingben ugyancsak megjelenik egy Je­lenkor című irodalmi folyóirat, amelynek korábban három évig Yang Kuang-man is szer­kesztője volt. Pécsi tartózkodásukkor a kínai könyvkiadásról beszél­gettünk, s természetesen ar­ról, hogy magyarországi útjuk mennyiben viszi majd előre a magyar könyvek kínai nyel­ven és a kínai irodalom ma­gyar nyelven való megjelené­sét. — A mi kiadónknál — mond­ja Wang Zhi-liang -, három­százan dolgoznak, én magam a külföldi irodalmak osztá­lyán. Kettőnk közül eddig egyikünk sem foglalkozott a magyar irodaiammal; én orosz nyelvből fordítok, s a kiadó munkatársai közül sajnos, sen­ki nem beszél magyarul. Kül­ső munkatársaink azonban vannak olyanok, akik Ma­gyarországon tanultak, tehát jól ismerik a magyar nyelvet, s jelenleg a rádiónál vagy az akadémia valamelyik intézeté­ben dolgoznak. ‘Fordítóink te­hát lennének, tőlük elsősor­ban azt várjuk, 'hogy mai ma­gyar irodalmi műveket ültes­senek át kínai nyelvre. Ezért is 'jöttünk ide, hogy tapaszta­latokat szerezzünk, javaslato­kat 'kérjünk arra, milyen al­kotásokat mutassunk be. — Milyen magyar műveket ismernek jelenleg a kinai ol­vasók? — A század eleje óta száz magyar mű jelent meg könyv formájában, ennek fele 1949 után, ennek a fele pedig a mi kiadónknál - válaszol Yang Kuang-man. — Kimagas­ló példányszám'ban adtuk ki a Jókai-sorozatot, Az aranyem­ber 93 ezer példányban je­lent meg, s ez nagyon sok, hiszen a legnevesebb külföldi alkotások körülbelül 50 ezer példányban kerülnék ki a nyomdából. Jókai és Petőfi művein kívül adtunk 'ki Mik- száthot, . Móriczot, Vörösmar- tyt és Aranytól a Toldit. Saj­nos, a mai magyar irodalom­ból csak egy novelláskötet je­lent meg, s ez nagyon kevés. Azt szeretnénk, 'ha a kínai ol­vasók megismernék az elmúlt húsz—harminc év magyar iro­dalmát, a magyar olvasók pe­dig ugyanennék az időszak­nak a kínoi irodalmát. Erre vonatkozóan együttműködési megállapodást is kötöttünk most az Európa Könyvkiadó­val.- Az Önök véleménye sze­rint milyen jellegű, műfajú irodalmi alkotások érdekelnék elsősorban a kinai olvasókat? — Kínában most — érthető történelmi okokból — igen nagy a keletje a dokumen­tumirodalomnak, a memoárok­nak, a tényregényeknek, a fél- tényregényekne'k, s azt hi­szem, elsősorban ilyenfajta művek érdekelnék az olvasó­kat. De mindenképpen olyan alkotások, amik a mai életet tükrözik. Főként prózai mű­vekre gondolunk: a verseket csak a műveltebb rétegek ol­vassák nálunk. A hazai ver­seskötetek sem jelennek meg túl magas példányszámban: minimum háromezer, maxi­mum tízezer példányban. A kínai regényeket általában százezer példányban adjuk ki, a klasszikusokat pedig évente •újra. De a populáris műfajok, mint például a cselekményes történelmi kalandregény, az több milliós példányszámban is piacra kerül. Tervünk az, hogy a jövőben — főként an­tológiák formájában — bemu­tassuk vagy legalábbis ízelítőt adjunk a kínai olvasóknak' a mai magyar irodalmi irányza­tokból. Ehhez kértük itt a se­gítséget, s reméljük, hogy a közeljövőben a mai művek kölcsönös megismerésévé) is közelebb kerül egymáshoz a két ország. Dücsö Csilla Tájak, korok, múzeumok

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom