Dunántúli Napló, 1986. június (43. évfolyam, 149-178. szám)

1986-06-20 / 168. szám

1986. június 20., péntek Dunántúlt napló 3 Városi tanácsülés Pécsett (Folytatás az 1. oldalról) (Egészségügyi Világszervezet) egészséges városok mozgalmat kezdeményezett, s felmerült, hogy ennek a magyarországi reprezentánsa Pécs legyen; er­re az ÁRT megvalósítása során is figyelemmel kell lenni, hi­szen számos olyan programré­sze van, ami éppen az egész­séges várost szolgálhatja. Ko­vács Lajos, a Megyei Tanács építési-vízügyi osztályának a vezetője arra hívta fel a figyel­met, hogy az ÁRT megvalósí­tása nem csupán az építési ágazat feladata, az egész szakigazgatási aparátusnak en­nek érdekében kell tevékeny­kednie, ezért tisztségviselői koordinátorra van szükség. (Utóbb e feladattal dr. Molnár Zoltán általános elnökhelyet­test bízta meg a tanács.) Dr. Patla Károly (79. vk.) azt tette szóvá, hogy az átmeneti szabá­lyozások nem foglalkoznak a levegőtisztaság védelmével, holott elviselhetetlen bűzgócok vannak a városban és a me­cseki szellőzőfolyosók a bur­jánzó beépítések miatt egyre romlanak. Az ÁRT nyomán ké­szülő részletes rendezési ter­vek előírásainak — indítvá­nyozta — következetesen ér­vényt kell szerezni, senkinek semmilyen indokkal nem sza­bad felmentést adni, mert ez egy végtelenül káros folyamat elindítója lehet. Brandstötter György (88. vk.) a logikai ösz- szefüggést kereste a várostól nyugatra telepítendő új szenny­víztelep és a város keleti ré­szébe telepített szennyvíz­iszap-granuláló között: új szál­lítórendszert fognak kiépíteni, vagy az üzemet telepítik át? Nemeskéri Sándor (89. vk.) a pellérd-tortyogói víznyerő terü­let védelmében hozta fel: Ma- gyarürögben lakossági közre­működéssel oldják meg a víz­ellátást, de ez szükségessé teszi a szennyvízelvezetést is, ami vi­szont hatalmas terhet ró a te­rületen ma élőkre. Javasolta: a részletes rendezési terv kimun­kálásánál legyenek figyelem­mel arra, hogyan lehet olyan mértékű beépítést alkalmazni, ami a költségterheket az elvi- selhetőségig mérsékli. Szoyka Pál a Pécsi Városszépítő és Városvédő Egyesület vélemé­nyét fejtette ki az ÁRT-vel kap­csolatban: véget vetni a Me- csekoldal sűrű beépítésének (a tójromboló teraszházak helyett más megoldást kell keresni), a Tüskésrét ügyében meg kell ta­lálni a város érdekét legjobban szolgáló megoldást; a városba vezető utakat — a „városka­pukat" — és a csomópontokat mielőbb befejezetté kell tenni oly módon, hogy az amúgyis megvalósítandó létesítménye­ket ide kellene irányítani. No­vak Szilveszter (68. vk.), a Vá­rosi Pártbizottság titkára arról beszélt, hogy a városban levő gazdálkodó egységekkel — amelyekkel együtt kell élni, s cmelyeket a fejlődő város kö­rülvett — szemben esetenként vitathatatlan érdekellentét lé­tezik, amit alkotó jellegű, egészséges kompromisszumok­kal kell áthidalni. így kell a tüskésréti zagyelhelyezéshez is nyúlni: tudomásul venni, hogy az nemcsak erőművi érdek, minthogy az erőmű által ter­melt hőre a városnak is szük­sége van. Vitazárójában Piti Zoltán ta­nácselnök arra emlékeztette a tanácsot, hogy a korábbi ÁRT sok mindent nem láthatott előre, a város fejlődésének fő irányai mégis az ott lefektetett elvek szerint alakultak. Az új ÁRT megvalósításánál is erre kell törekedni a következetes­ség és a nyitottság jegyében. Az új terv társadalmi-gazdasá­gi prognózisra épült, számol a város és a városkörnyék egy­másrautaltságával, s a mennyi­ségi fejlődésre törekvés helyett a minőségi változásokat állítja előtérbe, biztosítani akarja a természeti és az épített környe­zet összhangját. A Tüskésrétről szólva kijelentette: a sokféle érdek felelős mérlegelést kí­ván, s nem vállalhatjuk ma-* gunkra annak a környezetnek a tönkretételét, amelyben majd az unokáink is élni fognak. A tüskésréti zagyolást illetően új szakmai véleményeket kell be­szerezni, s azok birtokában kell végtegesen dönteni, azaz: ha a környezeti ártalmak nem kü­szöbölhetek ki megnyugtató módon, bármi áron is, de in­tézkedni kell a zagyolás meg­szüntetéséről. A tanácsülés Pécs új általá­nos rendezési tervét egyhangú­lag elfogadta. A továbbiakban a város 1985. évi zárszámadását és en­nek kapcsán a hatodik ötéves terv teljesítéséről szóló jelen­tést tárgyalta meg a tanács­ülés. Két jelentést dr. Varga István pénzügyi és Balaskó István tervosztályvezető terjesz­tette elő, s a zárszámadást kü­lön Balatonyi Dezső ajánlotta a számvizsgáló bizottság nevé­ben elfogadásra. A jelentések feletti vitában Szabó Ferencné (33. vk.), Várbíró Péter (35. vk.), Tomics János (80. vk.) és Hor­váth Endre megyei tervosztály­vezető szólt hozzá. A lakásgazdálkodásról szóló 1982. évi 2. sz. tanácsrendelet módosítására dr. Ásvány Laios igazgatási osztályvezető tette meg a javaslatát. Elmondta: az 1982-es tanácsrendeletet az elmúlt években többször Is mó­dosítani kellett, a mostani mó­dosítás egyben azt is jelenti, hogy egységes szerkezetbe ke­rülnek ezek, ami segíti a jogal­kalmazókat, de az állampolgá­rok, s jobban kiismerik magu­kat oz új rendeletben. Ez tar­talmazza mindazokat a helyi szabályozásokat, amelyekre a központi jogszabály lehetősé­get adott. így pl. július 1-től meghatározott esetekben a ta­nácsnak visszaadott lakásokért 4—5-szörös használatbavételi díjat fognak fizetni. Az elmúlt tervidőszakban 1200 lakást nyert vissza ily módon a ta­nács, tavaly azonban csökke­nő volt az irányzat, ezért volt szükség a szorzószám feleme­lésére. Az új rendelet mozgás­ba kívánja hozni a lakáscsere­gazdálkodást, ezért emelték fel a korábbi 3200-ról 3800 forint­ra az egy főre jutó jövedelem- határt. Piti Zoltán tanácselnök azt fűzte hozzá ehhez, hogy a tanács továbbra is elkötelezi magát a kiemelt társadalmi rétegek lakástámogatási prog­ramja mellett, sőt 1987-ben ki is terjeszti a támogatandók körét a gyermekeiket egyedül nevelő szülőkkel. (A módosí­tott tanácsrendelet részletes is­mertetésére lapunkban vissza­térünk.) A vitában felszólalt Pernecker Imre (6. vk.), a La­kásügyi Társadalmi Bizottság elnöke. Aradi Jánosné (16. vk.), Reisz János (53. vk.), Várbíró Péter (35. vk.), Gerber Istvánné (49. vk.), Szalay Lajos (24. vk.), dr. Farkas Károly (73. vk.), a végrehajtó bizottság titkára, valamint Burgmann György, a Pécs Városi KISZ-bizottság első titkára és dr. Molnár István, megyei igazgatási osztályve­zető. A módosított tanácsren­deletet a tanácsülés egy tar­tózkodással elfogadta. H. I. Huszonkét éves a Pécsi Or­vostudományi Egyetem ötöd­éves hallgatója. A nukleáris háború lehetséges borzalmait legfeljebb a hirosimai archív felvételekből, vagy a Másnap című filmből ismerheti. Az Atomcsend Egyezmény meg­kötése után egy évvel szü­letett. Alig két hete tért haza Kölnből, ahol az Orvosok a nukleáris háború megelőzésé­ért mozgalom hatodik kong­resszusán vett részt, az ifjúsági tagozat munkáját segítve. Ne­ve: Bodnár Eszter. — Az elmúlt évben az Or­vosok a nukleáris háború -meg­előzéséért mozgalom budapes­ti tanácskozásán kapcsolód­tam a munkába, mint ifjúsági delegált. Itt ismerkedtem meg a mozgalom bostoni irodáján nak vezetőjével. Meghívást Kölnbe, de már nem mind de­legált, hanem mint „worker", azaz a kongresszus munkájának lebonyolításában közvetlenül résztvevő medikus. — Milyen érdemek alapján juthat valaki egy ilyen meg­tisztelő megbízatáshoz? — Úgy gondolom, hogy min­denekelőtt a jó angol nyelv­A vezetéspolitikai egyéves kurzus végzett résztvevői az eredmény hirdetésen a sikeres vizsga után Képek az Oktatási Igazgatóságról Oktató-nevelő munka, tudo­mányos kutatás, közéletiség — az MSZMP Baranya Megyei Bizottság Oktatási Igazgatósá­gának fő feladatait a legtömö­rebben így lehetne összefoglal­ni. Az Oktatási Igazgatóság ellátja a politikai alap- és to­vábbképzést, koordinálja a megye ideológiai munkáját, részt vesz a megye tudományos közéletében, szervez tudomá­nyos tanácskozásokat, közremű­ködik a megyei politikai dön­tések előkészítésében. Évente kétezer ember tanul itt, a párt- iskolai, illetve az esti egyete­mi képzésre járva. Az esti egyetem két részből áll, az általános és a szakosított tago­zatokból. Az előbbi középfokú marxista—leninista ismereteket nyújt, a másik pedig az el­mélyültebb tudáshoz segít. A pártiskolai képzés is több for­mából áll, a pár napos tanfo­lyamoktól a hathetes vezető­képzőig. A bentlakásos formák többségének helyére — a mun­kaidő védelmében — szeretnék az oktatást a hétvégeken és a délutáni órákban megvalósítani. Az Oktatási Igazgatóság igazgatója, dr. Antal Gyula több kutatási tervezetet tesz elém. Saiát és más intézmé­nyekkel közösen vállalt tudo­mányos munkák listáját. Alap­feladatuk mellett egyre na­gyobb figyelmet fordítanak a kutatásokra. A Pécsi Akadémiai Bizottságon létrejött a politika- tudományi munkabizottság, melynek dr. Antal Gyűlő az el­nöke, és az igazgatóság több oktatója is bekapcsolódott a munkabizottság tevékenységé­be. A kutatási témákból ízelí­tőül néhány: A felnőttkori tár­sadalmi életre való folyamatos és tervszerű felkészítés andra- gógiai lehetőségeinek vizsgá­lata, az egészségvédelem, az egészségügyi ellátás rendsze­rének bemutatása, a politikai rendszer elemeinek kialakulá­sa és fejlődése Baranyában, a pártdemokrácia helyzete, a te­rületi politika és a regionális fejlődés összefüggéseinek fel­tárása. Jelentkeztek az Orszá­gos Tudományos Kutatási Alap egyik pályázatára. Ta­valy a felszabadulás tisztele­tére „Változó Baranya" cím­mel tanulmánykötetet adtak ki. Jórészt társadalmi munkában dolgozik az Igazgatóság szoci­ológiai, közvéleménykutató cso­portja. Évente 2—3 földmérést végeznek, a beérkezett adato­kat számítógép segítségével dolgozzák fel és tanulmányt készítenek a kapott informáci­ókból. «V Negyedóra múlva kezdődik az oktatás. Az épület emeleti klubjában nagy a forgalom. Hallgatók jönnek a termek kul­csaiért, és sorban érkeznek a tanárok. Lehuppannak egy- egy percre a nagy asztal mel­letti székekre, váltanak néhány szót. Az oktatók nagy része megtisztelő politikai feladatként másodállásban tanítja a hall­gatókat. Dr. lóri Jánosné, a Pollack Mihály Műszaki Főis­kolán, dr. Szelestyei György a városi tanácson dolgozik. — Minden azon múlik, si­kerül-e a hallgatók érdeklődé­sét mindjárt az óra elején fel­kelteni? Egyébként ahány cso­port. annyiféle társaság. Az idei csoportom például presz­tízst csinál abból, hogy jól ta­nuljon. Főleg a nők irtóznak attól, hoay „leégjenek” a vizsgán. Szégyellnék maguk, a munkahelyük és előttünk, taná­rok előtt — állapítja meg dr. Jóriné.- A felnőtteknél csökken az elméleti igény, mindent a gyakorlat oldaláról néznek, a filozófiai kérdéseket is a mun­kahelyük szemszögéből szeret­nék vizsgálni. A vizsgákra ál­talában jól felkészülnek és olyannal, aki abszolút nem ké­szült semmit sem, eddig még nem találkoztam - _mondja dr. Csizmadia Sándor, és hoz­záteszi, hogy a felnőtteknél is figyelembe kell venni az egyéni képességeket és az erőfeszítést amit egy-egy anyagrész elsajá­títása érdekében tesznek. Csöngetni ugyan nem csön­getnek, de az óra sürget, mindjárt kezdődik az oktatás. Néhány hallgatót invitálok a klubszobába, három nőt és egy férfit, hogy legalább most legyenek a nők többségben, ha már a hallgatói arány úgyis kétharmad a férfiak javá­ra. Az általános tagozat első­éves hallgatói, idén filozófiát tanulnak. Milyen tapasztalato­kat szereztek az első félévben, mennyire érdekli őket a tan­tárgyuk, milyenek az oktatók, milyen módszerrel tanulnak — faggatom őket. A beszélgetésből kiderül, minden tanárnak más a „vesz- szőparipája”, egyik csoport­ban háromhetenként zárthe­lyit írnak, a másik csoportban ez nem szokás, inkább a kis­előadások kerülnek az órák középpontjába. Mindeqyikre készülni kell és jó volna folya­matosan tanulni, de ez nem kis nehézséqbe ütközik. Mun­kahelyi- otthoni elfoglaltság, kiskert, váratlan gyermekbeteg­ség, fáradtság, mindez befo­lyásolja a tanulásra fordított időt. A legtöbbet a vizsgaidő­szakban tanulják, van ki jegy­zeteket készít a könyvből, van aki aláhúzza a lényeget és többször elolvassa. — Az a jó, hogy az órákon lehet vitatkozni, kifejtheti min­denki a saját véleményét a ta­nultakról — Rab Ilona kijelen­tésére bólintanak a többiek is. Keserű Jánosné, Várhegyi Ilo­na, Bakonyvári Attiláné, Sza­bó Mihály. Kezdetben elég idegenül hatott a számukra a tananyag, de most már úgy érzik, hogy nem hiába foglal­koztak vele és érdekesnek ta­lálják. Hármójuknak a munka­helyükről javasolták az esti egyetemi tanulást. Mondják, hogy a vizsga után a munka­helyeiken nem kérdezték, há­nyasra mentek, csak azt, hogy megvan-e a félév. Pedig a csoportokból többen pótvizs- gáztak és úgy vélik, a jegy nemcsak a tanárnak szól. * Az Oktatási Igazgatóságon fokozatosan szeretnék megvaló­sítani az egyre inkább problé­maközpontú oktatást és vizs­gáztatást, ahol nem tételeket mondanak fel, hanem könyvek­ről, átfogó területekről beszél­getnek egymással a hallgatók és a tanárok. A három év alatt baráti társaságok is ki­alakulnak. A legjobban ez ak­kor mérhető le, amikor végzés után a korábbi hallgatók a különféle speciális tanfolya­mokra jelentkeznek, kérik, hogy X. meg Y is abban a csoport­ban lehessen. Az idén tizen­hatféle speciális tanfolyamot hirdettek mea. Vannak törzs­hallgatóik, akik kétévenként el­végeznek egyet-egyet. Az Oktatási Igazgatóság ter­vei közül csak eqyet kiemelve: a Pedagógiai Intézettel együtt­működve szeretnék céltudato­sabbá tenni a pedagógusok továbbképzését, hogy a peda- nógusok az államvizsqa után a középiskolai filozófiai ismere­tek című tantárgyat oktathas­sák is. Barlahidai A. Oruosok a Háború megelozeseért Pécsi egyetemista a kölni kongresszuson tudósomnak köszönhetem, mert csak ezáltal tudtam teljes ér­tékű partnerré válni és elmon­dani véleményem a világról, a békéről, a magyarok békevá­gyáról. De bizonyára a buda­pesti kongresszuson végzett munkám számított döntően. Ugyanakkor van egy természe­tes indíttatásom is: én el sem tudom képzelni a mindenna­possá váló értelmetlen pusztí­tást. — Nem hiszem, hogy a meg­hívók figyelmen kívül hagyták a tanulmányi, szakmai ered­ményeit. Az egyetemen jó ta­nulónak tartják. — Igyekszem becsülettel vé­gezni a munkám, ami most a tanulást jelenti. Ezen túlme­nően részt veszek a Tekeres Miklós professzor vezette In- tenzívterápis Intézet munkájá­ban, ahol a kardiológiával is­merkedem. Szóval ez a tevé­kenységem egyik oldala. Ta­nulmányaim befejezése után orvos lesz belőlem, s már rég­óta foglalkoztat a gondolat, bogy egy orvos mit tehet nap­jainkban a béke, a jövőnk alakításáért. Egy nukleáris há­ború iszonyatát a pusztító fegyverek gyártóin kívül, úgy hiszem, csak az orvosok isme­rik a teljes valóságban. Ez a másik, amiért úgy érzem, hogy a mozgalomban a helyem. És még valami: ne gondolja, hogy minden orvos természe­tesnek veszi ezt a küzdelmet. Éppen ezért fontos számunkra, hogy a mozgalomnak ifjúsági tagozata is legyen.- A kölni kongresszus után vált ismertté a Varsái Szer­ződés Tagállamai Politikai Ta­nácskozó Testületének újabb budapesti felhívása, ez további lehetőséget ad a munkájukhoz. — Feltétlenül. A kölni tevé­kenységem során számos do­kumentumot volt alkalmam ta­nulmányozni. Elsőkézből olvas­hattam a Reagan-üzenetet, a pápa üzenetét, alkalmam volt, ha rövid időre is huszonéve­sen bepillantani abba, amit világpolitikának neveznek. Lát­tam, hogy milyen taktikai küz­delmek zajlanak. Azt hiszem, a budapesti felhívás olyan nyílt és egyenes megoldást ja­vasol, amit nem lehet tisztes­séges úton megkerülni.- Egy magyar orvostanhall­gató hogy érzi magát a nem­zetközi szintéren? — Nagyon jól és egyenran­gúan, csak természetesen olyat kell nyújtani, ami a nemzetkö­zi mércével is érték. Nagy büszkeséggel mondhatom el, hogy a kongresszus szünetei­ben, amiből ugyan elég kevés volt, rendszeresen tesztelték orvosi-szakmai tudásunkat. Egy ilyen alkalommal a négy kér­désből álló vizsgalapon én hármat oldottam meg helye­sen. Az utánam következők pedig csak egyet. Állandóan és minden területen bizonyí­tanunk kéllett. Kölnből haza­felé jövet gondolatban már a következő, moszkvai kongresz. szusra készültem. Ez még az orosz nyelv társalgási szintű elsajátítását is jelenti. * Franklin egyszer azt mondta, hogy „húszévesen az akarat uralkodik fölöttünk, harminc­évesen az ész, negyvenévesen pedig a megfontolás.” A nu- szonkétéves Bodnár Eszter ezek szerint túl jár már a negyvenen. Füzes János

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom