Dunántúli Napló, 1986. június (43. évfolyam, 149-178. szám)

1986-06-14 / 162. szám

Csak a jó vállalatok lesznek versenyképesek Wcillailcozo építőipart! Oldódtak a jogszabályi kötöttségek - Mérséklődött a koncentráció - Versenytárgyalások Beszélgetés dr. Kádár Józseffel, az ÉVM államtitkárával Az utóbbi néhóny évben gyö­keresen megváltozott gazda­sági környezetünk. Az építőipar előtt .nem kisebb feladat áll, minthogy szerkezetében meg­újulva feleljen' meg a piac szigorúbb követelményeinek. Ennek részleteiről, útjáról és módjáról beszélgettünk dr. Ká­dár Józseffel, az Építésügyi és Városfejlesztési Minisztérium államtitkárával.- Közismert, ' hogy a’ha­todik ötéves terv éveiben kevesebb pénz jutott be­ruházásokra, mint a ko­rábbi esztendőkben. Ho­gyan hatott ki ez az épí­tőiparra? — Az építési igények erőtel­jesen, 25 százalékkal mérsék­lődtek. Az előnyös, koncentrált munkaszervezésű nagyberuhá­zások száma 20-ról 8-ra csök­kent, viszont a vállalati beru­házások aránya az 1980. évi 54 százalékról 1985-re 57,6szó- zalékra növekedett. Az ipar, a mezőgazdaság is kisebb mun­kára adott megbízást. Ezzel egyidőben 16 százalékkal nö­vekedtek a felújítási feladatok. Jelentősen módosult a lakás­építés struktúrája: a fizetőké­pes keresletnek megfelelően csökkent az állami erőforrás­ból épült lakások aránya, a magánerős lakásépítés pedig emelkedett.- Milyen változásokra vezetett mindez az építő­ipari vállalatoknál, hiszen ez az ágazat is dinamikus növekedésben bizakodva tervezte saját teljesítmé­nyét.- Az építőipar teljesítménye az elmúlt öt évben o fizetőké­pes kereslethez igazodva évről évre csökkent — egy-egy évben jó esetben stagnált —, és struk­turálisan is jelentősen átrende­ződött. Az országos építés-sze­relés volumene 1985-ben az 1980. évinél 12 százalékkal volt alacsonyabb. A kivitelező épí­tőipar teljesítménye öt év alatt 22 százalékkal csökkent, a nem építőipari szervezetek házila­gos tevékenysége 3-4 százalék­kal, a magánépftésé pedig 4— 5-teJ emelkedett. A termelés szerkezetén belül a beruházási építés aránya 78 százalékra mérséklődött, a fenntartási épí­tésé 22 százalékra emelkedett. Eközben öt év alatt a terve­zett 20 ezerrel szemben több mint 50 ezerrel csökkent az ágazatban dolgozók létszáma. Felerősödött a nem építői há­zilagos szervezetek, o kisszer­vezetek és a mezőgazdasági építőszervezetek elszívó hatása.- A gazdálkodás szabá­lyainak szigorodásával egy­időben tehát az ágazaton belül is jelentős átrende­ződés történt. Magukra maradtak-e a vállalatok ebben a helyzetben? Mit tehet értük, illetve a beru­házások pontos megvalósí­tásáért a minisztérium? — Fejlesztési stratégiánk lé­nyege, hogy széles körű vál­lalati önállóságon nyugvó, a kereslethez igazodó, a vér- senyhelyzet által motivált vál- .lalkozó építőipart kell létre­hozni. Ennek természetesen vol­tak feltételei, mindenekelőtt az építési piac viszonylagos egyen­súlya. A prognózisok szerint ez — elsősorban az igények csök­kenése miatt — létrejön. ■ Tisz­tában voltunk azzal is, hogy az építőipari szervezetek csak ak­kor tudnak rugalmasan alkal­mazkodni a megváltozott igé­nyekhez, ha csökkentjük gaz­dálkodásuk kötöttségeit, növel­jük vállalkozó készségüket. Ezért jelentősen tágítottuk a vállalati önállóságot, a vállal­kozási szabadságot, oldottuk a jogszabályi kötöttségeket: megszüntettük például a szer­vezetek működésének területi korlátáit, a vállalatok gyakor­latilag szabadon alakíthatják tevékenységi körüket. Átalakítottuk a minisztérium szervezetét, és kerültük a köz­vetlen beavatkozást a vállala­ti életbe. A gazdasági szabá­lyozás átalakítására töreked­tünk, és megkezdtük olyan ár- mechanizmus kialakítását, hogy a vállalkozási árakat a keres­let-kínálat szabja meg. Nagy jelentőségűnek tartom a bér- szabályozás kötöttségeinek ol­dását. Amint ismeretes, kezdet­ben a bérszínvonal korlát nél­küli bértömegszobályozással folytak kísérletek, majd meg­kezdődött annak a vállalatgaz­dálkodási modellnek a kialakí­tása, amely megalapozta az 1985-ös népgazdasági szabá­lyozórendszer módosítását. A modell megszüntette a jövede­lemszabályozástól elkülönült bérszabályozást, kiküszöbölte a bázis-érdekeltséget, növelte a vállalati önállóságot, annak ér­dekében, hogy a minimális szintre csökkentsék az összrá- fordítást.- Hogyan reagált a meg­változott környezetre az építőipari szervezet? — Jelentős változások követ­keztek be az építőipar szerve­zeti rendszerében: 1980—85. között mérséklődött a koncent­ráció. Ezt jelentős, részben a vállalatok által létrehozott új szervezetek, illetve a létszám- | ■csökkentés, valamint a házila- t gos építőipar és a magánszek- ; tor bázisán létrehozott új szer- ; vezetek eredményezték. Az ága- ! zati szervezetek száma 70 szó- j zalék'kal emelkedett, a kivite­lezőknél 77 százalékkal. Anégy- I ezer feletti dolgozót foglalkoz­tató, „mammutvállalatok1’ szá­ma tizenötről hatra csökkent, a náluk foglalkoztatott létszám 57 százalékkal visszaesett. A kis- és közepes méretű szervezetek számának jelentős gyarapodá­sa főleg az ÉVM és a tanácsi vállalatokra jellemző. A szövet­kezeti kivitelezők száma a kis- szövetlcezeti forma térhódítása révén közel megduplázódott.- Mi jelentette a leg­nagyobb fordulatot a be­ruházási rendszerben? — A népgazdaságban első­ként bevezettük a versenytár­gyalásos vállalkozást, ennek eredményeként jelentősei) ja­vult az építési piac egyensúlya. A versenytárgyalások útján ‘kö­tött szerződésállomány aránya az összesen belül 16 százalék fölé emelkedett. A korábbi gya­korlattól eltérően a legalkal­masabb vállalkozók kiválasztá­sánál a legalacsonyabb ár­ajánlat mellett egyre többször veszik figyelembe az építtetők a határidőt, a fizetési feltéte­leket és a garanciát, a vállal­kozó alkalmasságát és megbíz­hatóságát. Másfelől még min­dig indokolatlanul sok o zárt­körű versenyeztetés, a kötele­zettség alóli kibúvás. Egyik ki­emelt feladatunk a versenytár­gyalásos vállalkozási rendszer folyamatos figyelemmel kísérés se, a tapasztalatok értékelése, a kedvezőtlen folyamatok meg­változtatása.- Mit várnak a felsorolt intézkedésektől? — Azt, hogy az építőipar megtalálja új helyét a magyar gazdaságban. Célunk, hogy az ország minden építési felada­tára legyen vállalkozó, amely­nek az a piactól vezérelt ér­deke, hogy a határidőket be­tartva, jó minőségű munkát vé­gezzen. A valóságos verseny azt jelenti, hogy csak a jól mű­ködő, gazdaságosan és jó mi­nőségben teljesítő vállalatok lesznek versenyképesek. Tovább keressük azokat az eszközöket, amelyek segítik a vállalati al­kalmazkodást a megváltozott ‘körülményekhez. Elképzelései­ket az országgyűlés tavaszi időszdka is megerősítette — mondotta befejezésül dr. Ká­dár József, az ÉVM államtit­kára. Szikora Katalin Európaivá lenni Európa erdeiből Érettségi- Nem lesz már háború - mondja Mari néni, Kuti Ibolya nagymamája. Hogyan is lehet­ne, ha maholnap rokonságban lesz az egész világ. S a roko­nok nem háborúznak. Itt van legkisebb unokája. Ereiben bol­gár, magyar és cigány vér fo­lyik. Godisán meg egyébként is gyakori, hogy magyar fiú ci­gánylányt vesz feleségül, s ar­ra is van példa, magyar lány megy férjhez cigánycsaládba. Szóval, nem lesz már háború, ha ez így folytatódik,'S ha há­ború nem lesz, akkor ez jó dolog. Kuti Ibolya csillogó szemű, mosolygós lány. Hosszúmezőről már alig tud valamit, „Hosszí- mezít” nem ismeri, a cigány­falut benn az erdőbén Godisa és Sósd között, ahol nagyany­ja él, ahol édesanyja született. Ö már nem „erdei" cigány, ahogy magáról nagyanyja szólt ném: büszkeséggel a^hangjá- ban. S büszkeségre jő oka van, -azzal, hogy az erdei vályog- házból maguképítette falusi kő­házba volt .erejük költözni, hogy nemcsak alkalmi, de rendszeres munkára is eljárt, még a vó- lyogházból, szinte a férfiakkal egyidőben. Beilleszkedés? erdőszél csipkebogyóból font szögesdrótjait. -Belülről is. kí­vülről is. Ő még takarított, lánya már betanított munkás a Carbon- üzemben, undkája már szak­munkásnak fahul Pécsett. Ibi bátyja, Peti ács lesz, Ibi nem­rég még történész szeretett vol­na lenni, most nem is .tudja. Igaz, tavaly a 'tanulás is job­ban ment, most fizikából be­csúszott egy kettes, Matekból hármasai-négyesei vannak, de matékszakkörre is jár, mert szereti a számok világát. A tör­ténelmet is. A biológiát is, melynek csodáit mostanában magán észleli. Ezért talán, hogy' most az egészségügyi szakiskola vonzaná. Nagylánnyá serdülőben, ha­todikoson honnan is tudhatná, mi akar lenpi? Hiszen a Világ tele érdekességgel, szépségé gél. Ezért járni kell énekkarra is, irodalmi szakkörre is. A gim­názium kitolná a döntési ha­táridőt, az érettségiig szerzett élmények, tudás, pedig segíte­ne az elhatározásban. Milyen esélye van egy godi- sai cigánylánynak, szépnek, te­hetségesnek, érdeklődőnek’ az érettségire? Waats® Nem jó szó. Talán más ige­kötővel: átilleszkedés. Mert Hosszúmezőnek is megvolt o maga rendje, amibe beillesz­kedtek az oda születettek: ott is lehetett szokást, erkölcsöt, fegyelmet sérteni. Az erdőn kí­vül másik világ volt, amihez igazodni lehetett, s’ az igazo­dást konorálta az erdőn kívüli világ — elcserélte egy bögre avas zsírért a gombát, alig többért a napszámot: a férfiak hosszúfokú fejszét akasztottak a vállukra, ez hirdette, hogy favágásra, hasogatósra készek, az asszonyok a hátukra vetett- puttonyból szedték elő a var­gányát, s oda tűnt el a szelet szalonna. — Nekem nem volt putto­nyom — mondja Mari néni most, aki talán már akkor is tudta, hogy nem beilleszkedni, átmenetileg igazodni kell, ha­nem európaivá lenni Európa erdeiből. S ebhei lebontani az A mintszentdogisai általános iskolában a gyerekek harmada cigányszármazású. A szülők legtöbbje, dolgozik; az apók, a férfiak zöme a bányában Komlón. Az anyák, a nők több­sége is keresetet visz- haza a kishertelendi Carbonból, a tsz- bői, a kishajmási kerámiások- tól. Mintszentgodisa falvaiban nincs különbség a lakosság ré­tegei, csoportjai között. Házat is épít cigány szebbet, mint akár a „magyar". , 'A cigánygyerekek közül a nyolcadik után a legtöbb je­lentkezik középfokú tanintézet­be. Két dolgot tesz még ehhez az iskola igazgatója: „aki eljut nyolcadikig", a „szakmunkás- képző intézetbe, természete­sen”. A továbbtanuló mintszentgo- disai cigánygyerekek közül ed­dig egy jelentkezett szakközép- iskolába, de kimaradt. Igaz, hogy nem képességei miatt, hanem a szerelem szólt közbe, de már hivatásos gépkocsive­zető, s folytatni akarja c szak- középiskolát, le akar érettsé­gizni. Másodikként idén egy kis­lány jelentkezett a szentlőrinci szakközépiskolába. Gimnázium­ban még nem folytatta sem fiú, sem lány ő tanulmányait, ho a mindszentgodisai iskolába jár' s ha cigány, S a mindszentgo disai iskolába járnak a nagy hajmási gyerekek is, a goá’- saiak, a f elsőm! n d sie n ti e k- góricaiak, a kisbeszterceiek. Évente előfordul, hogy egy - egy, lány az iskolapadból meg szinte szülni, egy-kettő csal azért marad kf, mert férjöez- ment, s van -más okokbói is le­morzsolódás. De azok, akik így nem végzik el a nyolc általá­nost, magyarok is, cigányok is. Sok a szülő, aki a kocsmá­ban hagyja a pénzét. Kuti Ibolyóék közelében lakik a lány, aki Szentlőrincre jelent­kezett. A termelőszövetkezettel kötne ösztöndíjszerződést. **­- Dehogy megyek férjhez! Akkor hogyan tanulhatnék — s ahogy összenevetnek az ösz- szegyűit környékbeli lányok, csak azt mutatja, bakfisok még.’ Kutiéknál a családi pótlék­kal, a férj és féleség fizetésé­vel összejön havonta tízezer forint. Péternek ugyan félév­kor felemelték az ösztöndíját, most 670-et kap havonta az el­ső félévi 400 helyett, de azért némi segítség ' neki is elkét. Öccse hetedikes, Ibi hatodi­kos, a legkisebb lány is isko­lás már, de asztmás. Ha otthon kell vele maradni, csökken a kereset. Ibi várja már a nyarat, s nemcsak a diákok szokásos só­várgásával a vakációt. Várja a tóbort, mely hivatalosan a te­hetséggondozó nevet viseli. Ott volt Siklóson, ott volt Komlón, s idén nyáron ott szeretne len­ni Mohácson is.- Mehet, persze, hogy me­het, ha akar — mondják a szü­lők, mint ahogy mehet Ibi'gim­náziumba is, ha akar. — Ha már mi nem tanulhattunk — gondolják hozzá a telepről a kunyhóból faluba, házba átte­lepülők, az élet érettségijével 'megküzdők. Bodó László Műszaki fejlesztés - társadalmi haladás Befejeződött a székesfehérvári elméleti konferencia Pénteken plenáris üléssel befejeződött a Műszaki fej­lesztés-társadalmi haladás címmel Székesfehérvárott ren­dezett országos elméleti kon­ferencia. A kétnapfls eszme­cserén öt szekcióba«* negy­vennél több előadás hangzott el a műszaki fejlődéssel kap­csolatos kérdésekről, a mű­szaki fejlesztés fő irányairól és feladatairól, társadalmi, gazdasági feltételeiről, s az innovatív emberi tevékenység­gel való kapcsolatáról. A résztvevők egyetértettek ab­ban, hogy a műszaki fejlesz­tés a fejlődés motorja, s en­nek felgyorsítása társadalmi, gazdasági előrelépésünk elen­gedhetetlen feltétele. Radics Katalin, az MSZMP Központi Bizottsága tudomá­nyos, közoktatási és kulturá­lis osztályának vezetője a kowferencia zárszavában ar­ra hívta fel a figyelmet, hogy a műszáki fejlesztés nem technológiai, technikai prob­léma, hanem a társadalmi haladás komplex kérdése. Fel- gyorsítása érdekében hatéko­nyabb és fokozottabb együtt­működésre van szükség a té­mában érdekeltek, a kutató­bázisok, a különböző intézmé­nyek, vállalatok között, s o jövőben nagyobb mértékben kell kihasználni a nemzetkö­zi együttműködésben, elsősor­ban a KGST-országoköoz fűző­dő kapcsolataikban rejlő le­hetőségeket is. Meg kell ol­dani, fel kell számolni a fej­lődésünket gátló tényezőket. A műszaki fejlesztés — tár­sadalmi baladás kérdéseivel, összefüggéseivel foglalkozó or­szágos elméleti konferenciát a résztvevők rendkívül hasznos­nak, eredményesnek ítélték. HÉTVÉGE 3. A malomi domboldalon épülő Jakótelep első házaiba már az idén beköltözhetnek a lakók

Next

/
Oldalképek
Tartalom