Dunántúli Napló, 1986. június (43. évfolyam, 149-178. szám)
1986-06-13 / 161. szám
Dunántúli napló 3 1986. június 13., péntek Pártfórumon: Korszerű, exportképes termékek kerülnek ki a pécsi Sopiana Gépgyárból Fotó: Läufer László A. délelőtti napsütésben jólesik a Dunáról fújdogáló enyhe szellő. Hamisítatlan hajósidő van, a Duna vízszintje 6Ö2 cm, a közepesnél magasabb, így - mondja Szántási Árpád, a MAHART mohácsi ügynökségének vezetője - teljes merüléssel közlekedhetnek az uszályok. Zajlik az élet a mohácsi Duna-kikötőkben. A MOFA-nál faröstfát rakodnak ki, az uszály a győri erdészettől érkezett. Az ÉPFU Jó a vízállás, megy a szállítás Rakodás és előkészületek a mohácsi kikötőben Pécs iparának jelene Jószerivel az elmúlt öt évben éppen, hogy araszolgatott Pécs ipara. Fejlődése lelassult, a termelés volumene a VI. ötéves tervidőszakban nem emelkedett. Szerény szám; 1985-ben az egy foglalkoztatottra jutó termelési érték 8,3 százalékkal haladta meg az 1980. évit. Nem lehet vigasz, hogy mindez összecseng a népgazdaság egészében lezajlott tendenciákkal. A közel-' múltban az MSZMP Pécs Városi Bizottsága kibővített ülésen — több vállalatigazgató is meghívást kapott — taglalta a jelent, föltéve a kérdést; merre tovább Pécs ipara? Az előterjesztés készítését komoly munka előzte meg, helyi iparunk kondícióinak minden -szelete nagyító alá került. Kezdjük sorjában, némi szubjektivitást sem nélkülöző kiemelésekkel. Figyelemreméltó: az iparban foglalkoztatottak létszáma egyre csökken, mintegy 2000 fővel dolgoznak ma kevesebben, mint öt évvel korábban. Városunk iparában a termelési érték, a munkáskezek és az állóeszközök bruttó értéke alapján meghatározó a bányászat súlya. Mint azt Novak Szilveszter, a téma előterjesztője említette; mivel a bányászat politikai irányítása nem városi feladct, így a bányászatot nem vették figyelembe a munka készítői. Igv sem rózsás a kép. Az összes állóeszköz, a gépek, berendezések elöregedési tendenciájára figyelhetünk fel, s ezze! összefüggésben a kapacitások kihasználása is romlott. (Fejlesztésre önerőből nemigen futja!) A gépek gyakori meghibásodása szinte törvényszerű, köze! 20 százalékos állásidővel számolhatunk e miatt. Az ipari termékszerkezet rendkívül lassan változik, magas a változatlan formában és minőségben gyártott termékek aránya. A minőségi gondok jelzője: a termelési selejtből, valamint a-„le- minősítésekből" keletkezett kár az elmúlt években minimum kétszeresére nőtt, s az összes kár elviszi a nyereség 10 százalékát. A jövedelmezőség csak a szin- tentartásra ad lehetőséget, a bővített újratermelés döcög. Az értékesítés frontján némi öröm: egyre több termékünk jut külpiacokra, s ágazataink közül a gépipar — 65,1 százalékkal —, az élelmiszeripar — 84,6 százalékkal — valamint a könnyűipar — 24,9 százalékkal — növelte öt év alatt külpiaci értékesítését. (Megjegyzendő: az iparon belül a könnyűipar a legnagyobb exportőr.) Az előterjesztés nyomán gazdag vita bontakozott ki a pártbizottsági ülésen. A hozzászólók a gondok említése mellett főleg a kimozdulás lehetőségét ecsetelték. Kalocsai Tibor, a Pécsi Mezőgép Vállalat pórtveze- tőségének titkára az innovációs folyamat gyorsításának szükségességéről, a kockázatvállalásról szólt. Megemlítette, hogy döcög a szakmunkásképzés — már ami a gépipari vonzctot illeti —, mintha hiányozna a-felkészült, újra fogékony szakmunkásgárda. Gulyás József, a Hunor vezérigazgatója megfogalmazta, minden vállalat a maga portáján söpörjön, szervezze a saját jövőjét. A jelenlegi szabályozás szelleme belátható időn belül nem fog változni, ezért e szabályozók között kell megtanulni élni. Mindenesetre a jól prosperáló — külpiacokra orientált — vállalatoknál nagyobb fejlesztési alapot kellene hagyni. Szó volt arról is, hogy a városi tanács képezzen intervenciós alapot, melyet a műszaki fejlesztésre lehetne fordítani. Piti Zoltán tanácselnök reflektált: a következő ötéves terv pénzeit elosztották, éppen hogy a lakossági igények kielégítésére futja. így az alapképzés minden realitást nélkülöz. Ellenben bátrabban kéne nyúlni központi alapokhoz, bátrabban kéne fejlesztési pályázatokon részt venni, esetleg kötvénykibocsátással pénzt szerezni, gyorsan megtérülő célokra. Viczencz Ottó, a Sopiana Gépgyár igazgatója a .saját portáról indult: a gyár a kötelező kétszeresét teszi el a nyereségből fejlesztésre, s eddig megtérült. Sőt egyéb támogatásokat is elnyertek, hiszen a kívülállók látják, a gyár nem óhajtja önmagát felélni. Új utakon jár, fejleszt, kockáztat — nyugati céggel közös vállalatot alapított —, s így nem álmokat kergetnek, amikor megfogalmazták: ebben az ötéves tervben termelésük volumenét 50 százalékkal, a nyereségüket pedig 70 százalékkal emelik. ^Az előterjesztést — mely programul szolgálhat — a párt- bizottság egyhangúlag elfogadta. Állásfoglalásában rögzítette: a jövedele'mtermelő képesség mellett az ipar mennyiségében is tegyen többet az asztalra, gyorsuljon a termékszerkezet-váltás, váljon hatékonyabbá a műszaki haladást szolgáló gyártás- és gyártmány- fejlesztő munka, a szellemi tőke hasznosítása. E célokat segítse elő többek között a vezetői munka színvonalának emelése, a korszerű marketingtevékenységre alapozott vállalkozói magatartás, a munkafegyelem megszilárdítása, az egyéni teljesítményeket növelő ösztönzők aikalmazása, valamint a városban gazdálkodók együttműködése. Kozma Ferenc Á Pécsi Bőrgyár kiváló újítója Az iparágon belül elismert helyet foglal el az újítási tevékenység tekintetében is a Pécsi Bőrgyár. A dolgozói létszámhoz képest a hosszabb idő óta évi átlagban 60-70 újítás igen tekintélyes mennyiség. Ezek értéke persze évről évre változó: három- és hétmillió forint között mozog. A bőrgyári újítók törzsgárdájában az egyik legaktívabb tag Miklós Sándor, a rostmű üzem tmk-csoportjának vezetője. Két éve elnyerte a Kiváló Újító elismerés ezüst fokozatát, amelyet csak az érdemel ki, akinek legalább 40 újítása van. Az elmúlt két év alatt Miklós Sándor újításainak a száma már az ötvenhez közelít. Az általa vezetett tmk-csoport az üzemvezetővel kiegészülve egyben szocialista brigád is, s éppen az idén kapta meg a Szakma Kiváló Brigádja címet. E kitüntetés elnyerésében jelentős súllyal esett latba az újítási tevékenység is, amit igen gyakran kollektíván gyakorol a brigád.- Az újítások zömét a kényszer szüli. Meg kell oldani valamit, amit más formában nem lehetséges végrehajtani — meséli Miklós Sándor. — Az újításoknál három cél vezérelhet: a munkavédelem javítása, hogy könnyebbé tegyük a munkát a magunk és mások számára, valamint az, hogy külföldi gépeinkhez importot kiváltva saját magunk gyártsunk többnyire egyedi, éppen ezért különösen drága, másképp rendszerint beszerezhetetlen alkatrészeket. Miklós Sándor újításainak többségét mással, vagy másokkal közösen alkotta meg. Gyakran a brigád valamennyi tagja benn van az újítás kidolgozásában. — Az újításnál nagyon hasznos a csapatmunka — mondja a kiváló újító. — Az ötlet újabb ötleteket szül, ezek javítják, kiegészítik egymást, több szem többet lát alapon. Az összedolgozás azoknak is segít, akik kezdő újítók, vagy egyébként bátortalanok. A saját példámon tudom, hogy milyen fontos a kezdő újítóknak a bátorítás, támogatás. Én 1951-ben jöttem a bőrgyárba, itt tanultam a lakatos szakmát. Nem volt ismeretlen környezet, .mégis a szakmunkás-bizonyítvány megszerzése után öt évvel merészkedtem előállni egy újítási ötlettel. Az akkori művezetőm bátorítása, segítsége adott önbizalmat, hogy tovább folytassam ezt a tevékenységet. Mi a hajtóerő az újító tevékenységben a megoldandó probléma kényszere mellett? A pénz aligha, hiszen nagyon kevés az olyan újító, akit ez a tevékenység tett gazdaggá. Az 51 éves, tapasztalt újító a szakmai hiúságot említi második ösztönző erőként:- Izgatja az embert, hogy egy feladat kifog-e rajta, vagy sem? Természetesen bízunk benne, hogy meg tudjuk csinálni, s egy-egy jól sikerült újítás után természetesen büszkék is vagyunk. Azt hiszem, ez hasznos szakmai hiúság. A közelmúlt néhány különösen sikeres, már bevezetett újítása közül különösen elégedettek lehetnek Miklós' Sándor és társai például egy speciális tengelykapcsolóra. Az olasz cég, amely a gépet gyártotta, már megszűnt. Egyetlen magyar cég sem vállalkozott egy olyan alkatrész legyártására, amelyből két-háromévenként egy-két darab kell. A rostmű üzem tmk-brigádjának néhány tagja - köztük Miklós Sándor - hazai, javarészt hulladékanyagokból elkészítette a 260 000 forint értékű speciális tengelykapcsolót. Hasonló kényszerből született meg a cipőgyártáshoz szükséges alapanyagokat csíkokra vágó gép is újításként. Ennek értéke 730 000 forint. A tűzrendész könyörgésére a brigád olyan nyitószerkezetet készített a porkamrához, hogy azt egyetlen mozdulattal és könnyen ki lehet nyitni, s ezzel pillanatok alatt hozzá lehet férni a tűzfészekhez. Miklós Sándor megbecsült tagja a bőrgyári újító törzsgárdának, munkahelyén átlagon felüli ez a tevékenység,* mégsem elégedett: — Lehetne több újítás, s bővülhetne az újítók köre is, de mindehhez változtatni kellene a szabályokon Is, hogy segítsenek, ösztönözzenek. Az űz újító, aki szakmai felkészültsége miatt nem tudja segítség nélkül kivitelezni az ötletét, nehéz helyzetbe kerül, hiszen csak mások jóindulatára hagyatkozhat: hajlandók-e támogatni, s ha igen, mikor. Aztán sok olyan újításról tudok, amelyek a díj kifizetése után egyszerűen a szemétbe kerültek. Gond van az újítások szélesebb körű elterjesztésével is. A saját munkáink között is akad olyan példa, amikor az újítást a gyár más üzemeiben sem sikerült, elterjesztenünk. Hiába ajánlottuk fel az általunk kidolgozott gyors tömlőcsatlakozót, amely bármely átmérőjű gumitömlők gyors és biztos csatlakoztatását megoldja, nem volt iránta ér- deklődés. Hasznos lenne, ha legalább egy-egy szakmán belül módot kerítenének az újítók közötti tapasztalatcserére. Miklós Sándor ezeket a gondokat nem zsörtölődve, nem fásult elkeseredésében sorolja, •hanem inkább abban a reményben, hogy az újító mozgalmat is sikerülhet megújítani. De munkatársaival addig is újabb ötletek megvalósításán töri a fejét. Most például egy olasz géphez szeretnének elkészíteni egy másképpen beszerezhetetlen egyedi szelepet. D. I. kirakóterületén folyami sódert emelnek ki az uszályból és futószalag viszi a partra a FOKA úszójárművéről. A Bólyi Mezőgazdasági Kombinát kikötőjében az 1080- as MAHART-uszály 4 raktárából az együk már majdnem megtelt lucernapelettel. A szellő kavarja a csillogózöld lucernaport és beteríti véle a fedélzetet. Varija József uszály- kormányos fürdőnadrágban irányítja a berakást, a szállító- szalag folyosóból — mely a vízpartig nyúlik ki jó néhány méter magasan - kilógó vastag vezetékből megállás nélkül ömlik a pelet az uszály egyik gyomrába. Még néhány perc, lapáttal elegyengetik a lucernagranulátum felszínét, aztán a bólyi kikötőmunkások segítségével ráhúzzák a görgős védőtetőrendszert a megtelt raktérre, majd kezdődik a következő kamra töltését megelőző manőver. Kioldják az acélsodrony-köteleket és a hatalmas, 1100 tonna befogadó- képességű uszályt annyira eresztik le a víz sodrával, hogy a töltőgarat a második üres kamra fölé érjen. Percekig tart ez a lavírozás. A diszpécserhelyiségben Pa- zaurék Péter egy-egy gomb lenyomásával visszajelez az üres silókban dolgozó karbantartóknak. Két hete ürült ki az utolsó szájasiló. Megfeszített erővel dolgoznak, hogy az új búza érkeztéig mindent kijavítsanak, fertőtlenítsenek, ellenőrizzenek. Egyébként „uborkaszezon" van. Péntekre megtelik az 1080-as és 700-750 tonna lucernapelettel akár már indulhat is fel a Dunán, az NSZK-beli Re- gensburgba. A Baranya Megyei Gabonaforgalmi és Malomipari Vállalat mohácsi üzemének vezetője, Csepreghy Ferenc nyugodt, mert június végéig teljesítik exporttervüket. Izgul is, mert az új búzából a tervek szerint július 5-én indítaniuk kell az első uszállyal. Közben kevés idejük marad, hogy felkészüljenek az új búza fogadására. Az ötezer tonna szovjet kukoricaexportból még a most meg- rakás alatt lévő szovjet uszály és hét végén az utolsó van vissza, aztán még egy uszályra való somogyi és zalai búzát indítanak ebben a hónapban. T. Nagy Károly raktárvezetővel megyünk az egykamrás uszályhoz, mely eddig már 800 tonna kukoricaszemet nyelt el, ha megtelik, több mint 1600 tonnányit képes elszállítani a mostani vízállás mellett. Most csak nyújtott műszakban rakodnak, de nemsokára, a szezon be- köszöntével éjjel-nappal töltik az exportterményekkel az uszályokat. Kár, hogy Európa legnagyobb vízi útján, a Dunán jó- szerint csak a bólyiak és a gabonások élnek az olcsó vízi szállítás lehetőségével Mohácsnál. J Murányi László Miklós Sándor a börgyári tmk műhelyében Szakmai hiúság, ösztönzi» erő
