Dunántúli Napló, 1986. május (43. évfolyam, 119-148. szám)
1986-05-01 / 119. szám
B Dunántúli napló 1986. május 1., csütörtök Elmozduló emberek Munkásábrázolás Lehet-e, kell-e a ma munkást ábrázolni az irodalomban? Az azonnali válasz igenlő. Ha a kérdésbe mélyebben belegondolunk, sok minden megfogalmazódik, amire a gyorsan kimondott igen, s főként az „ábrázolás" előtt választ kellene adni. Például el kellene dönteni, kit tekintsünk munkásnak. Azt, aki >részt vesz a termelő munkában? Aki fizikai munkát végez? Kézenfekvőnek tetszik a válasz. Pedig nem az, ha meggondoljuk, hogy a műszakiak jelentős része kevesebbet keres, mint a fizikai dolgozók, s társadalmi helyzetükből következően semmivel és semmiben nem vélekednek másiként, mint azok, akik a termelés közvetlen részesei. Vagy talán az osztályhelyzet a mérvadó? Ebbe az irányba elindulni még nehezebb. Fel kellene tételezni az osztálytudatot is, amit a közös érdek és érdekeltség indukál. Ilyen pedig nincs, hiszen a kivételezett szakmát folytatók — autószerelők, egyes szállítók, szobafestők, kőművesek stb. — olyan jövedelmekre tehetnek és tesznek szert, amik alapvetően megkülönböztetik életnívójukat a többiekétől. Azt mondhatja valaki: ez mindig is így volt. Valóban. De az osztálytársadalmakban a „leggazdagabb" munkás is szegény egy kórházi főorvoshoz, mint középosztálybelihez képest, nem is beszélve a termelőeszközök tulajdonosairól. A- kizsákmányoló 'társadalmi rendben a leg- differencióltabb munkás- osztályt is osztálytudattal jelöli meg helyzete. Milyen munkást ábrázoljon tehát az irodalom? A kérdés 'megkerülhető, ha úgy fogalmazunk, hogy a Cselekvő embert kell bemutatni? Akkcr cselekvő az ember, ha a termelésben forog? Vagy akkor, ha a demokratikus fórumokon sü- rög, hallatja hangját? Minden más mozzanat, mozdulás érdektelen, ábrázolásra méltatlan. Úgy vélem, ezek a kérdések eleve csapdák! Csupán munkásóbrázolás ugyanis nincs, nem lehetséges. Még a kapitalista társadalomban sem! A munkás gondolkodásáról, élethelyzetéről, álmairól adott kép éppúgy a társadalom minőségét jellemzi, mint a középosztálybelinek vagy a munkaadónak az ábrázolata. A művészet által a valóság elé odatartott tükörben az életnek kell megcsillannia. A társadalmi létnek. Én az elmozdulások- követését tartom igazán fontosnak. Honnan indul valaki, hova érkezik, s hogyan? Ebben a mozgásban természetesen összetalálkoznak a társadalmi egy'edek. A főorvosnak szenet trógeroió munkás, aki borravalót vár és kér, s a szénhordó munkást operáló orvos, aki hálapénzt vár és kér. Ez még csak 'állapot. Ha ezt abban az összefüggésben tekintjük, hogy távlatosan mi lehet a főorvos, és mi a szénhordó munkás célkitűzése, befutható életútja, milyen lehetséges elmozdulás adatik meg számukra, akkor emberi arcokat, sorsokat követhetünk egy olyan úton, amelyen sokat megtudhatunk az erkölcsökről és közerkölcsökről, egy társadalom önismeretéről, jelene, jövője minőségéről. Az összefüggések hálójában fontosnak tartom, hogy jelen legyen mindenki, aki él, mozdul, létezik a társadalom egészében. Különösen fontosnak tartom, hogy jeaz irodalomban len legyen az a differenciált arculatú munkásság is, amelyet nem a bérezés differenciáltsága tett helyzetében változatossá, hanem az az ellentmondás-világ, amely a társadalom valamennyi csoportját, rétegét megbolygatta, átszabta. Ha az ábrázolás nem terjed ki az ilyen vagy olyan munkásra, ha a munkás a maga ellentmondásaival az irodalomban, a művészetben sehol nincs, vagy nem volna jelen, okkor valamit nem tudhatnánk meg az itt és most valóságról. Jelesen azt, hogy aki a hatalom elvi és tényleges letéteményese, hogyan vesz, illetve nem vesz részt a hatalom gyakorlásában. A munkás művészi ábrázolása nélkül nem szembesülhetünk azzal a kérdéssel, hogy a szocializmus mint eszme, mint filozófia, mit Ígért a munkásnak, s mit tudott adni neki konkrét testetöltése során. • De úgy is fogalmazhatnék, hogy csak a munkás művészi ábrázolásával lesz teljes a kép: mennyire tudtak élni az eszmének elkötelezettek a lehetőséggel, amit egy új társadalom teremtésében kellett megtalálniuk. Nos, mindez így szépnek és okosnak látszik. S még inkább nehezen megragadható általánosságnak. Az író nem az elvekből építkezik, hanem a konkrét életviszonyok mindennapi- ságóból. Azt hihetné bárki, ennél mi sem egyszerűbb, hiszen valamennyien benne élünk, mozgunk a társadalmi valóságban. De mennyi arca, formája van ennek a valóságnak! Hányféle megjelenése! Amit az író leír, azt látnia, tapasztalnia is kell, különben elillan a szándékolt mondandó, elillan a mű hitele. De ha szétszaggatott a mai munkásság, szétszaggatott a mai író is. A létviszonvok őt is áthatják és meggyötrik. Ha élni akar, gyakran kényszerül olyan munkára, amely éppen a teremtéstől vonja el. Drasztikusan fogalmazva valahogy úgy van, hogy vagy tapasztalatot gyűjt valaki vagy alkot. A kettő egyre nehezebben egyeztethető össze. A tapasztalatszerzés „költséges" vállalkozás. Közben ugyanis nem alkot az Lró, és éhen marad. Aztán felmerül az a gond is, hogy mire jut a tapasztaltakkal, ha azok nem akarnak művé összeállni. Vagy ha összeálltak, túlságosan ellentmondásos képet rajzolnak fel, s ezért nyilvánosságra kerülésük rögös útra jut. S ha mindez végül is szerencsésen dőlt el az író javára, eljut-e a munkája azokhoz, akiknek szánta? Mert a legelső kérdés idáig vezet! Csak akkor válik fontossá, mondhatnám küldetéssé az író számára a valóságnak ez az összetettebb, „rizikósabb" tükrözése, ha visszaigazolást is kaphat. Tehát azok is olvassák, akik — mások mellett — meghatározó szereplői az alkotásnak: a munkások. Dehát tudjuk, egyre kevesebbet olvasnak az értelmiségiek is, a humán értelmiségiek is, mert élni és megélni nehéz feladattá vált. Nehéz az egyes ember számára, és nehéz a társadalom nagy többsége számára, függetlenül attól, hogy munkásról vagy más helyzetű emberről beszélünk. A ma munkását ábrázolni, e nagy egész figyelembe vétele nélkül, éppoly reménytelen vállalkozás, mint bárki mást bemutatni, aki itt és mosta mai Magyar- országon él. Asperján György Galambosi László T avasz- konduláskor Bimbón bogár udvarol. Gyöngyös gallyra gally hajol, szirmok fölfakadnak. Szivárvány leng szárnyakon, tükrösödö ágakon harkályok faragnak. Rózsázhatok ablakot. Borjak száján tej csorog. Csikó gyöpre toppan. Kaptárokból még dönög. Ekék mögött telt rögök szaporodnak gyorsan. Visszaronthat a hideg, pásztoroló őrtüzek űzik magasodva. Tavasz izzó süvegét körülzengő cinegék öltöznek pirosba. Múzeumaink ötéves terve Elkészült o Baranya Megyei Múzeumok ötéves terve. Ennek fő célkitűzéseiről adott tájékoztatást dr, Újvári lenő igazgató. A meglévő intézmények intenzív belső fejlesztését tervezik, ugyanakkor más intézményekhez hasonlóan a megye múzeumai is keresik a társadalmi környezettel, a közönséggel való kapcsolatokat. Éppen ezért erősítik az együttműködést a településeken kialakult várbaróti és honismereti körökkel, a különféle egyesületekkel. Gyűjteményeik gondozását, megóvását, bemutatását tudná segíteni a múzeumi szervezet, amely ezzel az óhajjal fordul a magángyűjtők felé is. Már létező kapcsolatokat ápolnak tovább a terület művészeti szövetségeivel: a Csontváry-matinékon koncertező pécsi muzsikusokkal, qz irodalmi emlékek őrzése, gondozása által a pécsi írókkal. Továbbra is vásárol a múzeum az itt élő képzőművészek alkotásaiból, melyek közül a legértékesebbek ott láthatóak a Modern Magyar Képtár gyűjteményében - míg a ma születő alkotások bemutatását a Pécsi Galéria vállalja. A Janus Pannonius Tudományegyetem kutatói j számára nyitva állnak a múzeum gyűjteményei, az általános és középiskolákat 1 tekintve pedig azt vizsgálják, miként segíthet a muzeológia a tanításban. Nem szaktárgyi órákat, hanem múzeumi foglalkozásokat kínálnak a pedagógusoknak ilyen célokra megfelelő előadótermek nyíltak az egyes állandó kiállításokon. Tavaly több mint egymillió látogató fordult meg Baranya múzeumaiban. Akik mélyebben is meg szeretnének ismerkedni a múzeumokban őrzött értékekkel, a szombati tárlatvezetéseken is megnézhetik az egyes gyűjteményeket, vagy a szombat délutánonkénti családi rendezvényeken kapcsolódhatnak be egy-egy alkalomhoz illő tevékenységbe. A számítás- és a videótechnika bevezetése is várható a következő öt esztendőben. Feldolgozzák a múzeum jelentős könyvtári anyagát, és tájékoztató füzetet jelentetnek meg rövidesen a közönség számára. Évente egy helyen szeretnék bemutatni az új szerzeményeket, és több időszaki kiállítást rendeznek, főként a képző- és iparművészet anyagából. Az intenzív fejlesztéshez tartozik, hogy erősítik a múzeumok biztonságát, fejleszteni szeretnék a megőrzés, a restaurálás feltételeit és javítani a raktározás körülményeit. Az egyes területeket sorra- véve, rövid időn belül megnyílik az ókeresztény sírkamra 'és mauzóleum a Székesegyház előtt. A püspökvár ásatásainak befejeztével a gótikus szobrok és Pécs középkori emlékeinek bemutatása válik lehetővé. Tervezik a románkori kőtár re- kbnstrukcióját, és megújul majd a régészet állandó kiállítása is. Jövőre elkészül Schaór Erzsébet Utca című kompozíciója, s a tervciklusban kezdődik a volt megyeháza átalakítása a Modern Magyar Képtár céljaira. Egyre inkább regionális szerepkörű a természettudományi osztály, sok külső kutatót foglalkoztat, és tevékeny részt vállal a természetvédelemben. A belső feldolgozó munka jellemzi majd a néprajzi osztályt, új objektummal bővül Mohácson a nemzetiségi múzeológia. Megyeszerte szorgalmazzák, hogy a tájházak a dobszai és a zengővárkonyi példa nyomán az adott falu közösségi életének is színterei legyenek. A helytörténeti osztály 1960-as évekig teljesíti ki állandó kiállítását. Harkányban a Bolgár Népköztársaság szakemberei újjárendezik a bolgár hadsereg múzeumát. Új közművelődési terem is felszabadul a múzeum számára. A következő öt év jellemzője lesz, hogy a jelentősebb vidéki településeken is kialakul a múzeumi szervezet. A meglévő komlói és mohácsi múzeum után Siklós is jelentkezett ilyen igénnyel, Szigetvár épületet is felajánlott gyűjteménye céljaira, Pécsvárad bekapcsolódása is várható. Ez a szféra, ennek fokozatos fejlesztése az anyagi lehetőségek alakulásától függ. Nem hagyhatók ki e sorból az átfogóbb kapcsolatok: a régió múzeumaival, a szomszédos Eszék illetve a testvérvárosok intézményeivel, a kölcsönös nemzetiségkutatás, az egymás megismerése jegyében. Gállos Orsolya Pálinkás György Ingázva csiga- viszonylatokon Egyszerű nevén csak gastropoda nem despota kit gyötör a lábköszvény másként a pedagra avagy a csiger s keskeny darabja a hasláb csúszik nyálkás sínen mivel hogy földig ér ez égi gastronómia Ha lenne testének szilárd váza és persze ágyékcsigalya s tőle lejjebb szeméremcsont s lenne közte mi csikálna végig a gerincen összeségében így szemléltetőeszköz tanórákon a halál után Nincs sok különbség de ez a hátbalépegetés mit viselnie keil a vélemény-sorozat és a kísérletezés intézményes lehetőségei közt eltörni a járatokat kimozdíthatatlanul s ami a legszebb utálattal nézik e klasszicizált megnyilatkozást Ácsi csak úgy mondom aki, a földet ási nem csiga hanem bányász s kivánsági ha kérdik olykor-olykor: csárdási apjára büszke az volt a vélt-csapat a parlamentben díszruhában állig a svéd-asztal körül tíztől tizenkét óráig Háza emlékezetes térbeli görbe vonal szeme e tömlő mivel pislogni nem tud olykor kínosan feszül mint a tartós belélegzés majd egyszerre leereszt valahány ritka önmegfigyelés távolodó görbe hát a ház s eképp nyugvópont a szem Mohácsi Regős Ferenc rajza Kondor Lajos rajza
