Dunántúli Napló, 1986. május (43. évfolyam, 119-148. szám)

1986-05-05 / 122. szám

e Dunántúli napló 1986. május 5., hétfő MAGAZIN A csend határán A halló gyermek fejlődése során, hallás útján „magától" sajátítja el a beszédet. A hal­lási fogyatékos erre képtelen, tehát néma marad. Ez a süket­ség legsúlyosabb velejárója. Mivel a környezet helyes meg­értéséhez az érzékszervek kö­zös, összehangolt munkája szükséges, a hallási analizátor kiesése nemcsak a hanginge­rektől fosztja meg a beteget, hanem megbontja az összhan­got is. A különböző érzékszer­vek által gyűjtött érzetek között nem alakulhatnak ki normális összeköttetések, s csupán hiá­nyos érzékleti képek állhatnak össze. A fogyatékosokkal való fog­lalkozás régi keletű: módja, tartalma az adott társadalom fejlettségi fokától függ. A ré­gebbi, szórványos próbálkozá­sok után már a '18. század végén két irányzat bontakozott ki. Franciaországban a növen­dékeket rendszeres jelekre ta­nították, s ezek segítségével nyújtottak ismereteket. Német­országban viszont a hangos beszéd elérését, a beszéd út­ján történő ismeretnyújtást tar­tották célszerűbbnek. A kérdés eldőlt: a jelbeszédben nincse­nek viszonyító elemek, gyűjtő- fogalmak, nem lehetséges, az általánosítás — csupán egy ki­csi sorsközösség érintkezését oldja meg. A beszéd megtaní­tásával viszont a társadalom legfontosabb kommunikációs eszközét adják a növendékek kezébe, és lehetővé teszik szá­mukra a nyelvi gondolkozást. Érdemes megjegyezni, hogy hazánkban a Cházár András által alapított első intézetben (1802-ben, Vácott), már ebben a szellemben kezdődött a mun­ka. A gyógypedagógusok végte­lenül cprólékos, lankadatla- munkával ma már eljutnak ad­dig, hogy 3000—5000-es tartal­milag és alakilag jól bevésett, bár egyébként passzív szókincs­csel, általános iskolai bizonyít­vánnyal hagyják el a növen­dékek az intézetet. A munká­hoz természetesen a technikai eszközök egész sorát használ­ják fel. A halláskárosodás fo­kának a megállapításához audiometriás eszközöket alkal­maznak, ennek alapján csopor­tosítják a -növendékeket. A beszédtanításban legfonto­sabbak a fonetikai tükrök, fo­galomalkotó filmek, valamint az egyéni és csoportos halló- készülékek. Mivel a süketek és a nehe­zen hallók egész testükön ér­zékenyek a vibrációra (különö­sen a belső fül károsodása esetén), újabban Nyugat-Né- metországban vibrációs készü­lékekkel is kísérleteznek. Kis vibrátort erősítenek a csuklóra, a mellcsontra, a kulcs-csontra vagy a nyakcsigolyára, és ezekre vezetik rá a felerősített hanghullámokat. A ma még kí­sérleti módszer alkalmazása esetén az érzett vihrációt saját hangjával utánozza a gyermek. Ezt erősítik azzol, hogy — mint képünkön látható — a hallás- sérült gyermek fejére hallóké­szüléket is tesznek. Egy ember, aki sohasem alszik Az első pillantásra semmi rendkívüli nem fedezhető fel a kubai férfin. Az 53 éves Tomas Izquierdo állandóan sötét szemüveget hord, de hát ez sem különösebben feltűnő, hi­szen Kubában gyakran süt a nap és erős a sugara. Lakó­helyén, San Antonio de los Bánosban azonban mindenki tudja, hogy elmaradhatatlan szemüvegével túlérzékeny, fá­radt szemét óvja. Környezete csak így hívja: ,,Tomas, aki nem alszik”. Negyven éve ébren Izquierdo „nevezetessége" ugyanis az, hogy negyven év óta egyszer sem aludt el iga­zán, hiába húnyta le a sze­meit. Esete az orvosok szak­mai érdeklődésének középpont­jában áll már évek óta. Idő­köziben vastagra duzzadt az egészségi állapotával foglal­kozó orvosi dosszié, s ez egy­re inkább azt igazolja, hogy Izquierdo úgy negyven évvel ezelőtt egyszer s mindenkorra elvesztette alvási képességét. „Ismereteink szerint Tomas Izquierdo esete világviszony­latban is egyedülálló az orvosi szakirodalomban" - mondja dr. Pedro Garcia Fleites, Kuba eayik legismertebb pszichiáte­re, aki 16 éve kezeli Izquierdot. 1970-ben ő • irányította a ha­vannai pszichiátriai intézetbei azt az orvoscsoportot, amely hosszabb ideig figyelte, „ta­nulmányozta” a krónikus á1- matlanságbaa szenvedő férfit. Két héten át egy pillanatra sem lankadva követték ■ reak­cióit. Megállapították, hogy az agyműködés regisztrálására szolgáló elektro-encephalograf egy teljesen éber ember agy- tevékenységét mutatja még ak­kor is, amikor páciensük csu­kott szemmel fekszik és pihen. Természetes úton soha nem al­szik, némi kábultsághoz is csu­pán az altatószerek juttatják. De így is képtelen arra, hogy tökéletesen kiszabaduljon az ébrenléti állapotból. Semmi sem segít? Ö és kezelőorvosai eltérően vélekednek álmatlansága oká­ról. Az esetét jól ismerő orvo­sok szerint agyának alyási me­chanizmusát szabályozó köz­pontja 13 éves korában egy agyvelőgyulladás következté­ben súlyosan megkárosodott. Izquierdo ezzel szemben úgy véli, hogy álmatlanságát egy serdülőkori sokkhatás váltotta ki. Mandulaműtéte alatt halál- félelem kerítette hatalmába, s ettől később sem tudott sza­badulni. Elmondása szerint az­óta 40 orvos próbálkozott c hagyományos orvosi módszere­ken túl hipnózissal, elektromos sokkolással, de még akupunk­túrával és kábítószeres kezelés­sel is, hogy álmát visszadja. Végső kétségbeesésében ku- ruzslókat is felkeresett, de hiá­ba. A vizsgálatok azt is kimutat­ták, hogy , Izquieido emlékező­tehetsége egyre csökken. Ezt maga is tapasztalja, mert ne­hezen emlékszik vissza dátu­mokra vagy az elolvasott köny­vek tartalmára. Manapság az egykori textilgyári munkás az­zal üti el idejét, hogy besegít a barátoknak, szomszédoknak, vagy éppen esküvői párokat szállít régi limuzinján. Éjsza­kánként néhány órát pihen, de minden megerőltetés nélkül na­pokig is képes talpon ma ad­ni. Vannak azonban időszakok, amikor szellemileg és fizikai­lag is végtelenül kimerültnek érzi magát. Ilyenkor tragikus sorscsapásnak érzi álmatlansá­gát. in A Haringliet-gát építésének egyik szakasza Harcban a tengerrel Hollandia 33 539 kmJ-nyi te­rületének egynegyede fekszik a tenger szintje alatt, és továb­bi negyede egy szintben a tengerrel. A parti terület állan­dóan süllyed, egy évszázad alatt 20 centiméterrel. A ten­ger és a folyók hordaléka ál­tal feltöltött, rendkívül termé­keny mélyföldön a Rajna, a Maas és a Schelde torkolati ágai széles tölcsérekké alakul­tak. A dagályhullámok hatal­mas mennyiségű sós vizet zú­dítanak a tölcsérekbe, s szé­les árterületek kerülnek víz alá. A hollandok évszázadok óta gátakkal védik földjeiket, ám minden erőfeszítésük ellenére gyakran tört be területeikre a tenger, s különösen a viharda­gályok okoztak nagy katasztró­fákat, mint az 1953. február elsejei is, amely 90 helységet öntött el. Ekkor hatvanezren váltak hajléktalanná, s 1795- en haltak meg. De régibb szomorú emlékek is vannak. 1277. decemberének, egy viha­ros éjszakáján a hatalmas szökőár 30 falut pusztított el. A Szent Erzsébet-árnak nevezett Az egyeduralkodó turbó Motorok a Forma l-ben Szubjektív helyzetértékelés A Forma-I. érvényben lévő szabálya szerint a motorok 1,5 literesek lehetnek, vagyis össz- lökettérfogatuk nem haladhat­ja meg az 1500 köbcentit. A turbófeltöltő használata enge­délyezett. Ugyancsak előírás, hogy a legfeljebb 12 henger­ben a futamonként elégethető üzemanyag 195 liter. Verseny közben tilos tankolni. A ver­senytáv 320 kilométer vagy két óra, tehát a fogyasztás nem haladhatja meg a 60 és fél li­ter; 100 kilométeren. Ez az utóbbi adat jelzi, nincs telje­sítmény üzemanyag nélkül. A sebesség elérésével nyert moz­gási energia még 100 százalé­kos hatásfok mellett sem több, mint az üzemanyag elégetésé­vel keletkező hőenergia. A ha­tásfok egyébként is csak 30 százalék körül mozog, és a vár­ható fejlesztések sem növelik ebben az évtizedben 40 száza­lék fölé. Az erőforrások mindegyike ma már turbóval üzemel, és 1983 óta ilyen kocsik nyerik a világbajnokságokat. Vajon miézi vált ennyire egyedural­kodóvá a feltöltés? A kérdésre az effektiv teljesítmény ismert számítási képlete ad magyará­zatot. Eszerint: Pe=peVizni, ahol Pe az effektiv teljesít­mény, pe az effektiv középnyo­más, V; a lökettérfogat, z a henger-, n a fordulatszám, i értéke pedig 0,5 négyütemű, illetve 1 kétütemű motoroknál. Melyik az a mennyiség ebben a szorzatban, amelynek növe­lésével fokozni lehetne a telje­sítményt? A lökettérfogat 1500 köbcentiméterben előírt - nem változtatható. A hengerszám 12-ben maximált, a gyakorlat­ban azonban nem szoktak 8- nál többet használni, mert az már nagyon megnövelné a beépítési méretet és a motor tömegét (120—160 kilogramm). A fordulatszám növelésével pedig - itt nem részletezett okok miatt - a teljesítmény gyakorlatilag nem fokozható. Az egyetlen reális lehetőséget az effektiv középnyomás növe­lése adja tehát, ennek egye­düli módja viszont a kihegye­zett üzemű motorok mellett a szállítási fok növelése. Ez fel­töltéssel lehetséges. A Forma­i-ben kizárólag kipufogógáz­turbinás (turbós) töltést alkal­maznak két töltővel, és a tel­jesítmények 800 lóerő körüliek. (Az edzéseken használt moto­roké gyakran 1000 lóerő felet­ti.) A turbók megjelenése mel­lett is jelentős fejlesztésen es­tek át a motorok. Az egyes alkatrészek anyagával szemben támasztott követelmények ugyanis ma már csaknem tel­jesíthetetlenek, többségük ne­hezen fele) meg az üzemelte­tés során előforduló hőmérsék­leteknél, igénybevételeknél, korróziós hatású környezetben. Emiatt is olyannyira megbízha­tatlanok ezek az erőforrások, a beléjük fektetett több tízezer munkaóra ellenére. A cél: egy­re növekvő motorüzemi hőmér­séklet, és a csökkenő súrlódás együttes elérése. Várható, hogy tovább csökkentik a felhasz­nálható üzemanyag mennyisé­gét is. Sokan úgy látják, hogy az e téren is növekvő követel­mények teljesítésére a legjobb megoldási a változó sűrítési viszony kínálja. Az Otto-motor termikus hatásfoka növekvő sűrítési viszonnyal javul. Való­színű, hogy már a közeli jövő­ben jóval több elektronikus szerelvény jelenik meg a moto­rok üzemének szabályzására. Ez újabb lehetőségeket rejt a fogyasztáscsökkentésre és a teljesítménynövelésre. Megkez­dik a kerámiaanyagok haszná­latát és ez esetleg új tüzelő­anyagok — gyengébb minősé­gek —, és az Otto-Dízel ciklu­sú, úgynevezett hibridmotor megjelenéséhez vezethet. A Forma-I, átalakult. A tur­bómotorok kiszorították a ha­gyományosokat. A költségek megduplázódtak. A kocsik egy­re messzebb szakadnak a szé­ria autóktól, és az itt szereplő változtatásokból kevesebbet épül a gyakorlati autógyártás. A kis csapatok, majdhogynem egyéninek nevezhető kezdemé­nyezők képtelenek a lépéstar­tásra. Ki emlékszik már az olyan márkanevekre, mint Li- gier, Fittipaldi; pedig nagyon sokat tettek a gyorsasági autó­sport mai arculatának kialaku­lásáért. Áldás és átok. Ez a Forma-l-nek a turbó. Lehet, hogy közelebb vitt ennek a ver­senyágnak a halálához? Sz. Koncz István katasztrófa 1421-ben százezer emberéletet követelt az akkor még nem sűrűn lakott partvi­déken. A holland parlament még 1953-ban elfogadta az úgyne­vezett deltatervet, amely a szi­getekre tagolt Zeelandon és a három folyó bonyolult torkolati hálózatán gátak és zsilipek építésével fékezi a tenger tá­madásait, szabályozza a folyók vízállását, megrövidíti a ten­gerpartot, s a gátakon épített modern utakkal kapcsolja egy­be a szigetvilágot az ország belsejével. A terv egyik igen fontos sza­kasza az északról számított második torkolatnak, a Haring- vliet-öbölnek a gátja. Amíg ez a gát el nem készült, min­den dagály 260 millió köbmé­ter vizet juttatott az öbölbe. A Haringvliet-gátat tartó 22 ezer betonoszlopot a széles tölcsértorkolat közepén gátak­kal övezett munkagödörben, mintegy 10 méterrel a tenger­szint alatt építették fel. A be­tonoszlopok képezik az alapját a gát zsiliprendszerének. Ezzel szabályozzák a Rajna és a Maas torkolatának a vízállását. A Haringvliet-gát zsilipjei együttműködnek a Rajnán és a Maaso'n létesített több tagú gát és zsiliprendszerrel. A 4,5 kilométer hosszú gát koroná­ján, 18 méterrel a tengerszint fölött, 22 méter széles, négysá­vos autósztráda fut. A betiltott kígyóleves Kígyólevest felszolgálni tilos! A szöuli hatóságok kitiltották ezt a közkedvelt fogást a dél­koreai éttermekből, hogy a kí­gyóleves fogyasztásának ősrégi szokása ne kavarja fel többé a távoli vidékekről érkezett tu­risták gyomrát. A vezetők azt szeretnék, ha a külföldi fel- emelkedő ipari társadalomként látná DéHKoreát, különösen most, hogy Szöul lesz a követ­kező nyári olimpiai játékok házigazdája. Restelkednek a kígyóleves-evés miatt, úgy ér­zik, ez a hagyomány méltat­lan egy „felemelkedő ipari tár­sadalomhoz". Tilalom ide, tilalom oda, a kígyóleves továbbra is kapha­tó országszerte, és kitűnően jövedelmez a vendéglátóipar­nak. A vendégek javarésze ugyanis hajlandó mélyen a pénztárcájába nyúlni, hogy hozzájusson a „paem tang- hoz” — ahogy ezt az étket—itt nevezik. Tudnivaló azonban, hogy a koreaiak nem csak ínyüket kényeztetik a kígyóle- vessel. Rendkívüli gyógyító erőt tulajdonítanak neki, tehát h:- tük szerint egészségükért hoz­zák meg a jelentős anyagi ál­dozatot. Bár egyáltalán nem valószí­nű, hogy a magyar olvasó ked­vet kap e leírás nyomán a ':!- gyóleveshez, mégis közöljük a receptet azok kedvéért, akik különösen bíznak a népi me­dicinában: Végy egy élő kí­gyót! Locsold forró vízzel, amíg csak mozog! Hasítsd fel ha­sát, s mindent, ami csak ben­ne van, szórj a fazékba! Két órán ót főzzük lassú tűzön, majd kiszűrjük belőle a bőr- és porcdarabokat, s a mézzel íze­sített levet forrón tálaljuk. El­készítése tehát láthatóan egy­szerű, elegendő, ha méz és kí­gyó van otthon a kamrában, a többi már gyerekjáték. SZÁLLÍTÁSI VALLALAT tehergépkocsik üzemeltetésének megoldására keres műszaki vezetői munkakörbe szakirányú mérnöki képesítéssel rendelkező dolgozót. (Részletes önéletrajz szükséges). Bérezés: koll. szerz., illetve megegyezés szerint. „PÉCSI ÚJ LÉTESÍTMÉNY” jeligére a Hunyadi úti hirdetőbe. A PÉCSI JANUS PANNONIUS TUDOMÁNYEGYETEM megvételre felajánl: • 1 db Marabu IX—5. típusú öv. gázkazánt, • 3 db GÉPSZOV 150 típusú meleg vizes gázkazánt. ÉRDEKLŐDNI: PJPTE PÉCS, RÁKÓCZI ÚT 80. MŰSZAKI OSZTÁLY A BETON- ÉS VASBETONIPARI MÜVEK KOMLÓI GYÁRTELEPE felvesz 9 betonelemgyártó és 9 vasvázkötöző munkakörbe betanított dolgozókat. JELENTKEZNI LEHET A GYÁRTELEPVEZETÖNÉL. Komló, Ipari u. 4.

Next

/
Oldalképek
Tartalom