Dunántúli Napló, 1986. május (43. évfolyam, 119-148. szám)

1986-05-04 / 121. szám

1986. május 4., vasárnap Dunántúli napló 5 Ti* esztendeje Halt meg Latínoivíts Zoltán Hangjában él a színész „Megsiratni való veszélyes sorsú megtartani. hogy mint a többi zsenit, őt sem tudtuk Latinovits halott. (Illyés Gyula) Zoltán 10 éve Aki hallotta előadásában Ady Endre, József Attila, Vö­rösmarty Mihály, Nagy Lász­ló, Weöres Sándor verseit, látta Csehov, Goethe, Mol­nár Ferenc, Shakespeare színműveiben, az megérti kit siratott „Veszélyes sorsú zse­nidként Illyés Gyula, kit ko­szorúzott „Színészkirállyá" Nagy László.- Én valahonnan délről érkeztem magyarnak. Nap­fény üzenetet akarok hinteni mindannyiunk agyába a sze­relem és szolidaritás fennsík­járól, a boldogság megszen­vedett állapotában; A gyer­meket szeretném előpiszkál­ni magunkból, hogy okos- mosolyos tiszasággal tudjunk Nem fenyegeti a radioaktív kisugárzás a lakosságot A hazai sugárszintmérések legfrissebb adatairól Berki Mihály vezérőrnagy, a Polgári Védelem országos törzspa­rancsnoka pénteken tájékoz­tatta a Magyar Távirati Iroda munkatársát. Elmondotta, hogy az ellenőrző állomások péntek délelőtt hazánk néhány vidé­kén a környezet természetes háttérsugárzási szintjénél ma­gasabb sugárzást mértek, de a légtérben jelenlévő rádióaktív szennyeződés mértéke minde­nütt messze elmarod az élő szervezetre káros szinttől. A Polgári Védelem Országos Parancsnoksága a legnagyobb biztonságra törekedve azt ja­vasolja a lakosságnak, hogy a frissen szedett, nagylevelű zöldségféléket, a parajt, a sa­látát, a sóskát és minden más ehhez hasonló főzeléknövényt csak alapos, bő vízbeni több­szöri lemosás után fogyassza, és csak a tejipar által forga­lomba hozott, ellenőrzött tejet használja fel. Ezzel ugyanis ki­küszöbölik annak lehetőségét, hogy a felhőből kihulló, s a nagy felületeken megtelepedő rádióaktív anyagokból akár a legcsekélyebb mennyiségű is bekerülhessen az emberi szer­vezetbe. A hazai műszaki ellenőrző szolgálat továbbra is fokozot­tan és folyamatosan végzi a levegő, a víz, a talaj, a nö­vényzet, valamint a tej és más élelmiszerek kiterjedt vizsgála­tát. Az ország csaknem 300 pontján naponta többször is mintát vesznek a bennünket körülvevő anyagokból, az em­beri fogyasztásra szánt élelmi­szerekből. E mérések adatait mintegy 80 mérőállomáson és 25 laboratóriumban folyamato­san értékelik, s nyomban be­szállítják az országos központ­ba. Ezt az egyébként mindig is végzett ellenőrző tevékeny­séget most a korábbiaknak mintegy négyszeresére bővítet­ték, s mozgó laboratóriumok is segítik a munkát, hogy a vizs­gálatokat végző szakemberek mindenhova eljussanak. Foko­zott figyelmet fordítanak a ke­reskedelmi forgalomba kerülő tej és ivóvíz ellenőrzésére, mert az esetleges rádióaktív szeny- nyeződések ezek közvetítésé­vel juthatnának be a leggyor­sabban az élő szervezetbe. A szakemberek minden egyes tejszállítmányt megvizsgálnak, s folyamatosan ellenőrzik va­lamennyi felszíni vízmüvet. * A hazai műszaki ellenőrző szolgálat folytatja a levegő, a víz, a talaj, a növényzet és az élelmiszerek mérését. A leg­frissebb mérési adatok szerint Budapest térségében a levegő rádióaktív sugárszintje csök­kent, másutt lényeges változás nincs. A sugárzási szint min­denütt távol van az egészség­re káros határtól. Az ellenőrző méréseket meg­szakítás nélkül folytatják. végül egymás szemébe néz­ni. Ez a dolgom, kívánom most már, hogy a munkám is az lehessen — hallgatom a színész vallomását a fővá­rosi Szabó Ervin Könyvtár Latinovits Zoltán hangarchí­vumában, amely másfél éve 'kapott itt helyet. — 277 vers, színházi elő­adások, rádiójátékok, ripor­tok —, egy gazdag életmű töredékei. Itt a Kertész utcai szakolvasóteremben bárki meghallgathatja, felvételt ■készíthet róla — mondja Ke­lemen Tamás, az archívum vezetője.- A Latinovits Zoltán Ba­ráti, Kör megvásárolta a rá­diótól a hangfelvételeket, de felszerelés, terem hiányában nem tudták közkinccsé ten­ni. Ekkor keresett fel a Ba­ráti Kör titkára, Szigethy Gá­bor. A tőlük kapott anyagot rendszereztem, 'katalogizál­tam és évente készítek egy kiadványt, amelyet elküldök a művelődési házaknak, könyvtáraknak. Kérésre más­fél-kétórás anyagot állítok össze a hang- és video-do- kumentumokból. Legutóbb az egri ifjúsági háznak ké­szítettem, ahol két estet ren­deztek Latinovits Zoltán em­lékére. A hangarchívum anyaga egyre gazdagodik. A hang­lemezekről, illetve a rádió műsorából ismert alkotások mellett több magángyűjte­ményből származó ritka fel­vétel is meghallgatható; pl. Latinovits Zoltán 1976. feb­ruár 13ji előadóestje a Fé­szek Klubban. A színházi előadások rádiójátékok kö­zül ma is rendkívüli élményt nyújt a Ványa bácsi, A ta­nítónő. A színész írásait „Emlék­szem a röpülés boldogságá­ra” címmel gyűjtötte kötetbe Szigethy Gábor, aki az elő­szóban így fogalmaz; „Értették-e, értik-e élté- ben-holtában az igazmondó halálba hullt, tébolyult szí­nészkirályt . ..? Latinovits Zoltán színész volt, a színházban akart ren­det teremteni. Harcolt, ha­dakozott, elbukott, felállt, megalázták, visszavágott." S a színész önmagáról; „..Nem bántam meg sem­mit, igyekeztem szomorúsá­gom fölött mindig egy darab 'kék eget tartani.” Marton Gy. A legjobb általános iskolai kórusok részvételével A komlói Allende Általános Iskola kórusa Fotó: Tóth L Az Éneklő Ifjúság koncertje Nyolcszáz általános iskolás lépett tegnap dobogóra Pé­csett, a .Liszt Ferenc Hangver­senyteremben: a Baranya me­gyei és Pécs városi Éneklő Ifjúság hangversenyeken leg­jobban szerepelt kórusok mu­tatták be tudásukat. Bevezető­ként az összesített kórus adta elő Viski János—Bárdos Lajos: Harson a kürtszó című dalát Várnai Ferenc vezényletével, közreműködött a Művészet1 Szakközépiskola rézfúvós trió­ja (vezető tanár Neumayer Károly), majd Brandstatter György, a megyei tanács mű­velődésügyi osztályának ’ he­lyettes vezetője mondott meg­nyitót, és felelevenítette az ed­digi megyei és városi bemu­tatók szakmai tapasztalatait. Ezután megkezdődött a kon-_ cert. Az új rendszer szerint csak kétévenként lesz minősí­tés — az idén nem. A hangversenyen részt vet­tek: a siklósi Kossuth téri is­kolából a kicsinyek kórusa Vi­da Dezsöné vezényletével, j komlói Allende iskola (Takács Péterné), a szigetvári 1. sz. ének-zene tagozatos iskola (Fleck Erika), a mohácsi Park utcai iskola (Kiss Miklós). Pécsről a következő iskolák kórusai énekeltek: Berek utca (kicsinyek kórusa: Grál Vil­mosáé), Mátyás király utca (kicsinyek kórusa : Vargáné for­tély Zsuzsa), gyárvárosi (dr. Paksi Lászlóné és Kunváriné Okos Ilona), 1. sz. gyakorló (Nyári Józselné), Bánki Donát utca (dr. Molnár Istvánná és Tillai Aurélné), Bártfa utca (Bérces Imréné), 2. sz. gya­korló iskola (Füzesiné Meláth Lidia és Lakner Tamás), vala­mint a Mátyás király utcai iskolából a nagyoik kórusa (Megyesi Katalin és Vajda Il­dikó). A koncert Liszt Ferenc— Vargha Károly: ünnepi dalá­nak összkari előadásával ért véget, vezényelt Ivasivka Má­tyás, közreműködött a művé­szeti szakközépiskola fúvós­együttese. Bérházi perpatvar... A negyvennégy-lakásos bér­ház függőfolyosóiról nyílnak a fehér előszobaajtók. A szobaablakok az utca felől kapják a világosságot, emiatt pedig a parkból, ahol az éj­szakai esőtől frissen zöldell a gyenge üde pázsit, a lombos fák, díszcserjék. Egy férfi — elég ingerülten — kiabál le az emeleti folyosóról: — Ne a piros villanygom­bot nyomja, hanem a csen­gőt . . . Az intelem nyilván nekem szól, de hát nyomhatom a fe­héret, senki nem nyit ajtót. Pedig a levelet —- amelyben J.-nét védelembe vették — innen küldték. Átmegyek a másik lépcsőházi .ajtón, né lakásához. Csengeteg, senki. Az előszobaajtó kisab- laka nyitva, belátni a szobá­ba, ott a tévé és a bömbölő rádió, meg valami fekhely sarka, ruhadarabok, ledobott holmik az előszobában is. A rádió veszettül szól és a csengő. — Hiába csenget, nem nyitja ki! Bepiált megint, ilyenkor makacs . . . — Ez megy mirfden nap itten! — mondja egy asz-' szony. — Nem lehet pihenni, aludni, mert direkt ordíttatja a tévét is, rádiót is . . . Megkeresem a házmeste­réket. mert a levélben azt ír­ja egy lakó, hogy megverték J.nét. Ö ugyan nem látta, de J.-né elmondta neki. „Tudok róla — mondja a házmester­éé — nekem is a képembe vágta, hogy megvertem, hogy megsérült a szeme, • pedig hozzá sem nyúltam. Sőt, kez­detben még sajnáltam is, jön egyszer, hogy nem evett már két napja, megetettem, csomagoltam is neki és vi­gye haza ... És most látja, ez a köszönet. Mindenkibe beleköt, ha iszik, fékezhe- tetlen .. . Idős házbéli asszony lép be, ijedten mondja a ház- mesternének: „Képzelje, az Erzsiké eltűnt...! Félek, va­lami baja van, nyolcvannégy éves . . . ilyen korban már nem is tudja hol jár. Talán eltévedt. . ." Aztán amint lát­ja, hogy most J.-néről van szó, hevesen bólintgatva ad igazat a házmesteréknek: — Nézze meg, remeg a kezem az idegességtől. Haj­nal óta üvölt a rádiója, én közvetlen szomszédja vagyok, szemhunyásnyit nem aludtam. A másik szomszédja pedig, az az özvegy asszony, György napon imádkozott férje em­lékére, de aztán sírva sza­ladt ki a folyosóra, hogy meg­őrül a rádiótól! A házmesternél — J.-né beiszik, már több­ször összeszedtük a parkban, kihívtam a mentőt, mire be­zárkózik, nem enged be sen­kit, csak eszelősen nevet és sikongat, és kiabál ránk min­dent, olyan mocskokat, hogy elhűlünk...! — Ismét ven­dég érkezik, bekapcsolódik a témába: — Ez is olyan, mint a má­sik házban a papundeklis nő. A lakásában csak féloldal- vást tud közlekedni, mert minden helyisége tele van papírral, papundeklivel, kar­tondobozokkal. Egyszer mór a PIK egy teherkocsira való hulladékot elvitt tőle, most megint tele van. A lakók meg félnek a bogaraktól, vagy a tűztől. .. Ismét J.-né: a pázsitra ön­tötte az ételt a korlátról, ép­pen jöttek a parkőrök, de nem akarták nekik „beköp­ni”, pedig biztos megbüntet­ték volna. Az orvosok már idegeskednek, ha J.-néhez hívják őket: részegen hever a lakásban, mit kezdjenek vele? Ebben a bérházban sok az idős és magányos la­kó: egymásért aggódnak, de J.-néhez nem tudnak jó szív­vet közelíteni. Elmenőben még egyszer csöngetek, egy árnyat pillan­tok meg a szobaajtónál, de nem enged be. Csak a rádió erősödik fel hirtelen, még bántóbb hangerővel . . . Rab Ferenc FILMJEGYZET : Elvarázsolt forint Ugyancsak elgondolkodtató, hogy míg az államkasszából (reálértékben) egyre kevesebb jut a magyar filmgyártásra, addig néhány cég mélyen a zsebébe nyúlt, hogy finanszí­rozzon egy új magyar filmet. A pénzükért cserébe néhány­szor néhány pillanatra feltűnik Az elvarázsolt dollár című film­ben az emblémájuk, márkaje­lük, mégcsak nem is tolako- dóan. Úgy tűnik tehát, hogy míg (okkal vagy sem, ezt most ne firtassuk) a kultúrpolitika egyre kevesebb hasznot remél a magyar filmtől (hiszen, ha remélne, bele is fektetne pénzt), addig filmgyártástól tá­vol eső gazdálkodó szerveze­tek érdemesnek tartják a rek­lám burkoltabb formájában megforgatni itt is tőkéjüket. Igaz, nem lila gőzökre, el­idegenedett értelmiségiekre, világ-megnemváltásra, s a ma­gyar történelem prekoncepciós átigazításaira adják a pénzt, hanem ötvös Csöpire, a mac­kós és melegszívű magyar zsa­rura, aki köp a hivatali sza­márlétrára éppen úgy, mint a szolgálati előírásokra — legin- káb azért, mert ez az a két do­log, melynek viszonyai között gyámoltalan, bátortalan és szo­morú lesz, az élet többi terü­letén viszont elemében van. A magyar Piedonénak ne­vezik Öfvös Csöpit, s általa Bujtor Istvánt, aki most nem­csak írta és főszerepelte, ha­nem végre maga is rendezte az ugyanazon kaptafára ké­szült filmjét. Dehát elég jó kaptafa ez, mégcsak nem is Búd Spencernek találták ki: mióta van film, azóta létezik: a jó legyőzi a gonoszt; a jó legtöbbje egy személybe sűrű­södik, de azért megtalálhatók darabkái az öreg csavargók­ban éppen úgy, mint az an­gyalarcú kölykökben. A jó és a rossz harca igazodik azokhoz a körülményekhez, melyek jel­lemzőek arra a korra, de so­hasem annyira, hogy a tételes jog, a polgári és a büntető­jog napi szabályaihoz igazod­na, mer: ezek változnak az idővel, a jó és a rossz viszont nem. Régen jó volt a legki­sebb királyfi és rossz a sár­kány, ma jó a zsaru, s rossz a dollárhamisító; a sárkány fejét karddal vágták le. a dollár- hamisítókét bunyóval, autós, hőlégballonos, helikopteres, motorcsónakos üldözések köze­pette - csak a külsőségek vál­toznak, a lényeg marad. S a lényeg, hogy a jó min­dig győzze le a rosszat, s ugyancsak lényeg, hogy mind­ezt sokan nézzék meg, mert a film — újabbkeletű vélemények ellenére - arra való, hogy megnézzék. S ha már sokan megnézik, akkor érdemes a reklámalapból finanszírozni: ez a fele a hirdetésnek biztosan nem kidobott pénz. Bujtor ke­zében igazán nem. Jó szórakozást. B. L. Réztábla a Bástyán Tegnaptól új réztáblával ta­lálkozhat a Bástya söröző ven­dége az egyébként is hangula­tos bejáratnál. A Kulturált Szö­vetkezeti Vendéglátó Egység országos pályázaton ugyanis első lett a Bástya, és ezt tanú­sítja a felirat is. Az elmúlt ősz­szel nyilvánosságra hozott fel­hívást a Fogyasztási Szövetke­zetek Országos Tanácsa, az Országos Közművelődési Ta­nács, a Cooptourist, és a VOSZK tette közzé. A tavaszi központi értékelésre azután 22- en maradtak fenn a rostán, és az, hogy hova kerüljön a cím, valamin? a magas pénzjutalom, közöttük dőlt el. fiz elet peremén...

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom