Dunántúli Napló, 1986. május (43. évfolyam, 119-148. szám)

1986-05-04 / 121. szám

1986. május 4., vasárnap Dunántúlt napló 3 Soproni látkép (Lobenwein Tamás felv.) Gazdasági társaság az idegenforgalomért Sopront eladni Természetesen a turistáknak akarják Sopront eladni: Sop­ron és környékének szépségét, nevezetességeit. Az ember el­csodálkozik: hát Sopronnak is szüksége van újabb és újabb reklámra, felfokozott propa­gandára ahhoz, hogy a hazai és külföldi turista ide látogas­son? Bizony, szüksége van, mert — ahogy az idegenforgalmi piacot jól ismerő szakemberek mondják — Sopron egy-két napos kirándulókat minden szervezés nélkül el tud látni múzeummal, műemlékkel, ven­déglővel és erdei kirándulással, és nincs gond a hétvégi be­vásárló turizmussal sem (jön az magától Ausztriából) — de, hogy mit kínáljanak az egy hé­tig itt tartózkodó turistáknak ,,az igazán még nincs kitalál­va”, vagy ha ki van találva, az érdekeltekhez még nem jutott e! az információ. Ezért szövet­kezett néqy céq Sopronban 1984 decemberében; a Hungar- hotels soproni Lövér önálló egysége, a Ciklámen Tourist soproni kirendeltsége, a GYSEV Lokomotív Utazási Iro­dája és a Liszt Ferenc Műve­lődési Központ megalakította a Soproni Idegenforgalmi Gaz­dasági Társaságot. Vránich Ist­vánnal, a társaság elnökével (a Lövér Szálló igazgatója), Venesz Ernővel, a művelődési központ igazgatójával és Ben- kő Katalin titkárral, az egyet­len függetlenített alkalmazot­tal beszélgetünk a Társaság céljáról. Vránich István: — A négy alapító cég (máris vannak, akik társulnának hozzánk) rek­lám- és propaganda költségé­ből közös alapot létesített. Legfontosabb feladatunknak a propaganda javítását tartjuk. Színes prospektust adtunk ki a városról és környékéről, saját újságunk van, Soproni Maga­zin címen. Soproni „orientáló grafikánkat" művész tervezte, az idén már mi szerveztük a soproni tavaszi napokat, erre műsorfüzetet nyomtattunk. Ké­szül a plasztikus hegyvidék-tér­kép, tervezünk nyári amatőrfil­mes‘tábort, (a téma: Sopron), megrendeltünk egy videofilmét. Az Utazás '86. kiállításon ön­álló standunk volt. Benkő Katalin: — Nem új turista rétegeket akarunk meg­célozni, hiszen a különböző tag-irodáknak megvan a saját területük, önállóan dolgoznak. Mi az összehangolást végezzük. S mert a különböző nagy cé­geknek más és más az érde­kük, s sokszor keresztezték egy­mást a szervezésben, nem akarjuk, hogy sok gazdája le­gyen a soproni idegenforga­lomnak. Egy legyen: ezt mi vállaltuk. Venesz Ernő: — Minden ide- denforgalmat fellendítő felada­tot elvállalunk: és csak három százalék közvetítési jutalékot kérünk. Jövőre kiemelt idegen- forgalmi üdülőkörzetté válik Sopron és Kőszeg, a mi ötle­teink is ott lesznek a tervezés­kor. A Népművelők Egyesülete közvetítésével a nyugati turis­ták (művészek, tanárok) szá­mára kézműves programot szervezünk. Elvállaljuk a sopro­ni szüret rendezését, megvan az elképzelésünk az újjáépült Barlangszínpad hasznosításá­ra. És minden ötletet szívesen fogadunk Mátyás király sopro­ni látogatásának színes képes­könyvben való megjelentetésé­től a nevezetes soproni házak történetének megírásáig, fény- és hangjátékok rendezéséig. Egy a fontos: az országnak eb­ben a szép városában min­denki jól érezze magát. G. T. Ceruzával vezényelt kereskedelem A Skála Metró az európai vonalkódrendszerben Gazder Antal, Fürtös György, Török János Maradandó alkotások - mindenkinek SZOT-díjas a Zsolnay gyár tervező kollektívája A vevő még nem tudja, hogy a ceruza őérte van. A pesti Skála Metró Áruházban csak fogja a pulóvert, viszi a pénZ- tároskisasszonynak, aki egy fog­orvosi fúrógép formájú, rugós ceruzának a végével megérinti az árcédulát. A pénztárgépből máris kivilágít a pulóver ára. Csak a fejlett ipari országok­ban járt vásárlók értik ezt a mozdulatot: a ceruza okos, ap­ró villamos szerkezete leolvas­sa a sűrűn vonalkázott árcé­dulát. De nemcsak az árát ol­vassa le, hanem ezzel szinte az egész üzleti munkát vezérli. Újdonság ez az apró villa­mos ceruza a magyar kereske­delemben, még csak egyedül a Skála Metró Áruház vezette be. Dr. Csuka Zoltán kereske­delmi igazgatóhelyettes pedig elmondja a történetet: — Most mór mi is az egysé­ges európai vonalkódrendszer­be, az EAN-be tartozunk. Ez más országban annyit jelent, hogy már a gyártó cég be­kódolja a cikket ezekkel a vo- nalkákkal. Mivel nálunk ezt igen kevés gyár teszi meg, mi magunk kódoljuk a beérkezett árutömeget. Pici kártyákat ké­szítő gépen összeállítjuk a kó­dot és „belőjük" az árura. — Az ár leolvasásán kívül mire jó még mindez? — A kis ceruza az adatokat azonnal továbbítja egy számí­tógéphez: például egy férfi­nadrágról a szín, méret, anyag- minőség, szabás, ár szerinti részletességgel, s így a gép maga figyeli árukészletünket. Ha a megállapított helyes készletnél kevesebb az adott színű, anyagú, méretű, árú nadrág, akkor a gép önmű­ködően kinyom egy árurende­lést ez iparnak, vagy a nagy­kereskedelemnek. Itt még nem tartunk, de egy áruházi osz­tályvezető már gombnyomásra azonnal és teljesen részlete­sen tudja, hogy milyen az áru­készlete. Hiszen itt naponta 15-30 ezer vevő fordul meg.- Mibe kerül ez a rendszer és hogy térül meg?- Pontosan nem tudom, mert még nem fejeztük be a teljes felállítását, s váratlan kiadá­sok jöhetnek. Például a kár- tyácskákat is importból sze­rezzük be. A berendezés érté­ke végül több tízmillió forint lesz, s csak a fenntartási költ­ségeit milliókban tudjuk majd kifejezni. A megtérülés? Olyan ez, mint a reklám; igen nehéz pontosan kimutatni, hogy konk­rétan mennyit hoz. De biztos, hogy sokat hoz, mert teljesen megbízható a pontossága és rendkívül gyors. így mindig mindent tudunk az áruról, s kel l-e ennél modernebb ke­reskedelem? Földessy Dénes Ké; alkotócsoport kapott SZOT-díjat ebben az évben, közülük az egyik a pécsi Zsol­nay Porcelángyár tervező kol­lektívája. Három emberből áll a SZOT- díjas -kollektíva: Gazder Antal, Fürtös György, Török János. Valamennyien elvégezték az Iparművészeti Főiskolát. Mind­hárman több mint húsz éve dolgoznak a Zsolnayban. Sze­retik a gyárat, mert támogat­ja elképzeléseiket. A gyár tisz­teli őket, mert tevékenységük megszüntetve megőrzi a több évtizedes hagyományokat. Újat teremi és visszatekint. A múlt­ra is figyelve a jelenre és a jövőre is gondol. Gratulálva és lankadatlan ötleteket kívánva az elkövetkezendőkben is, hall­gassuk őket külön-külön! Egyenként is felsorolásra érde­mes ötleteket, megvalósult al­kotásoka: sorolnak. Fürtös György Szalai András úti mű­termében vagyunk. A környe­zet is ideális. Gazder Antal: 1953-ban vé­geztem, akkor kerültem a Zsol- nayba. Aztán tettem egy rövid kitérő; Hollóházára, de tud­tam, visszajövök. Továbbra is úgy látom, itt vannak a leg­ideálisabb lehetőségek. Első­sorban edények dekorációinak tervezésével foglalkozom. Az új típusú egészségügyi edé­nyek tervezéséért 1981-ben ní­vódíjat kaptam. Én terveztem a pécsi, Jókai téri szökőkutat, a margitszigeti Nagyszálló, a hévízi Thermál és a keszthelyi díszkutat: Harkányban, Kecs­keméten, Hajdúszoboszlón és Budapesten, a centenáriumit. Szívesen dolgozom együtt gye­rekekkel, a Melinda utcai óvo­dásoknak sokat segítettem, A tervezéstől a beépítésig Deák József (Guriga) segítsége nél­kül elképzelhetetlen lenne a munkám. Török János: 1956-tól va­gyok a Zsolnayban, ekkor vé­geztem. Elsősorban figurális kerámiákkal foglalkozom. Részt vettem az Iparművészeti Mú­zeum és a Mátyás templom helyreállítási munkálataiban. Terveim alapján készült a gyár Hárfázó és Napimádó figurá­ja. Én terveztem a pécsi 400 ágyas klinika ebédlői falképét, Komlón a szilvási dombormű­vet, valamint a Dombóvári Mű­velődési Ház külső dombormű­vét. Groteszkfigura-sorozato- mért 80-ban nívódíjat kaptam. A sokoldalúságra törekszem, terveztem érméket, kupákat is. Legutóbb a nyári, Pécsett megrendezendő ülőröplabda­világbajnokságéi és a Barcs díszpolgárainak szólót... Bozsik L. Mit üzen a Vörös Sárkány? Mindent elkészítenek, amit a tenger ad, a föld megterem Sejtelmesen viliódzó vörös fények. Csak az opálüveges lámpák finom tearózsái világí­tanak. Az ébenfekete, lakko­zott asztalokon apró, kékvirá­gos csészék, vékony pálcikák­kal. A rácsos boxok mélyén halkan rendel a vendég, s nesztelen léptekkel jár a piros tunikás pincér. A csendes mo­rajlásból kínai, japán és ma­gyar szavak csendülnek. Este nyolc óra. s egyetlen szabad hely sincs q budapesti Vörös Sárkány távol-keleti vendéglő­ben. — Azelőtt a kínai konyháról csak tudtam, hogy sportoló­ként végigettem Európa jó néhány távol-keleti vendéglő­jének étlapját — mondjai Kas­sai György üzletvezető. - Egy­szer szóltak, hogy van a fővá­rosban egy fiú, aki házakhoz jár kínai vacsorákat készíteni, így találkoztam Bíró Lajossal, aki akkor a finn nagykövet szakácsa volt. A több mint há­romszáz recepre egy kínai szakács tanította, cserében a teniszleckékért. A többi? Ba­ráti kapcsolatokra épült. Fű­szerek Hamburgból, lámpák, csészék Pekingből . . . Tavaly eljutottak Kínába és Koreába. — Sanghajtól Pekingig ahány konyha, annyi íz. Kós­toltunk kígyót, békát, hangyát, Koreában pedig kutyaétterem­ben is jártunk. Itt a konyhán magyar sza­kácsok főznek. — Jártunk jó néhány pekingi étterem konyhájában. Sokan nem tudják, a kínai szakácsok többnyire csak a részművelete­ket ismerik: nyolcan-tízen sü­rögnek-forognak a fatüzelésű kemencéknél. Az egyik csak ke­ver, a másik forgat, a harma­dik darabol, a negyedik a tü­zet szítja. — A kínai konyha titka? — A szükség nagy mester. Egy száraz bogyóval is csodá­kat művelnek. Mindent elké­szítenek, amit a tenger ad, a föld megterem, s ami él és mozog. Kevés húst használ­nak, amit csíkokra, kockákra vágnak és rengeteg zöldséget. Vízigesztenyét, bambuszt, bab­csírát, szárított gombát. Só he­lyett szójaszószt, rántás, haba­rás helyett burgonyakeményí­tőt, zsír helyett szezámolajat. Alapfűszerek a szezámmag és a szecsuáni bors. — A Vörös Sárkány sikere? — Ha egy japán leszáll a vonatról és bediktálja a taxis­nak egy kínai vendéglő címét, oda nem kell külön cégér! így szól a tanmese. S a recept, amit küldenek: a szecsuáni bélszín: 2-3 ern­es kockára vágott hús, amit három órán át pácolnak. A páclé: tojásfehérje, burgonya­keményítő, száraz fehér bor, vagy pálinka, szója. Ezt össze­gyúrják a hússal. Forróra he­vített olajban szecsuáni bor­sot, gyömbért, csíkokra vágott zöldpaprikát pirítanak, s ezt a pácolt hússal összekeverik. Egy kevés paradicsompürét, fo­lyékony csilit bele, s ha kész, egy kevés szóját még. Jó étvágyat, s viszontlátásra két év múlva Pécsett! - búcsú­zik a Vörös Sárkány üzletve­zetője és a mesterszakács. Marton Gy. Helikon Szálló egyedi edény­díszítéseit is, amelyek ugyan folytatói is a Zsolnay neosze- cessziós; o természeti világ motívumaival dolgozó hagyo­mányainak, de túl is lépnek rajtuk . . . Fürtös György: 1962-ben vé­geztem, elsősorban építészeti kerámiával foglalkozom. Jó néhány egyedi alkotást is ké­szítettem, ezekből több önálló kiállításom is volt. Én tervez­tem a pécsi Pannónia Szálló és a Kalamáris étterem külső lomlokzati díszítéseit, több Gazder Antal, Fürtös György és Török János

Next

/
Oldalképek
Tartalom