Dunántúli Napló, 1986. május (43. évfolyam, 119-148. szám)

1986-05-04 / 121. szám

SZOT-dfjas aZsolnay tervező csoportja < 3: oldal Ceruzával vezényelt kereskedelem (3. oldal) Világ proletárjai, egyesüljetek Dunántúli napló XLIII. évfolyam, 121. szám 1986. május 4., vasárnap Ara: 1,80 Ft Mintegy hatvanezer felvonuló a pécsi május elsején Az MSZMP Baranya Megyei Bizottságának lapja Felvonulások és majálisok Jó hangulatban köszöntötték a munka ünnepét Baranya dolgozói Magyar és lengyel bányászok együtt ünnepeltek A zászlók közül a kékek, a ■béke színét viselők lobogtak talán legnagyobb erővel má­jus elsején a világ felvonulá­sain: soha nagyobb szüksé­günk a békére, az atomfegy­verektől mentes világra, mint ezen a gyönyörű napon. S a kékek mellett a vörösök, idéz­ve a chicagói munkások száz éve kiontott vérét, jelképezve mindazokét, akik a munkások szaváért, érdekeiért, hatal­máért készek voltak vérüket hullatni, életüket adni. S a nemzetiszínű lobogók szárnya­lása, hogy bízunk rakéták ár­nyékában is a jövőnkben, mert bízunk magunkban, munka ün népén az értékteremtő tevé­kenységben. Elkoptatott szavak: impo­záns, színpompás, erőt de­monstráló — most május else­jén igazán értelmük szerint valók, ha körbepillantunk a vi­lágban, az országban, me­gyénkben. Százezernyien vo­nultak fel Baranyában, s en­nél is többen vettek részt a ma­jálisokon, május elseje régi-új rendezvényein. Hagyománnyá lett, hogy a sorokat a párt-, állami és tár­sadalmi szervezetek vezetői, s a munkásmozgalom veterán­jai vezetik: így történt ez idén is. Pécsett Lukács János, az MSZMP KB tagja, a Megyei Pátrbizottság első titkára és Horváth Lajos, a Baranya Me­gyei Tanács elnöke is ott volt a felvonulók között, 'hogy az­tán a tribünről fogadják so­kadmagukkal - köztük kitün­tetettekkel - a pécsiek felvo­nulását. A megyeszékhelyen s a vá­rosokban; Komlón, Mohácson, Siklóson és Szigetváron több­nyire a hagyományokat követ­ve, munkahelyenként együtt vo­nultak a dolgozók, s így lehe­tett külön is köszönteni azokat a kollektívákat, akik a jubi­leumi és kongresszusi munka­versenyben élenjárók voltak, de egyre inkább légjogosult­ságot vív ki magának az a megoldás, hogy nemcsak a családtagok, de másutt dol­gozók is színesítik a sorokat. Diákok és nyugdíjas veteránok között ezernyi foglalkozású, s munkáját, hivatását ezerféle­képpen megmutatok voltak a városi felvonulások. Erb János felvétele S hogy felvonulás után ne kelljen csak úgy szétszéledni, örvendetesen nagyon sok­helyütt és sokféle módon szer­veztek majálisokat szakszerve­zeti bizottságok, népfrontosok, művelődési központosok: di­vatbemutató és halfőzőve; - seny, a délelőtti fúvósindulókat felváltó, s másfajta lábmoz­gást megkívánó zene; nép­tánc és karatebemutató, utca­bál és jó ízű beszélgetést ke­retező sörözés tette az ünnep rendjét az élet rendjéhez iga- zítóvá: a Tettyén és a Mandu­lásban, a szigetvári vár körül és a sikondai völgyben, a szi­geti fák, ,s a Duna-part hűvö­sében; 1986 tavaszának har­sogó, életakaró zöldjében. Melegforrás Ha a család valóban a társadalom alapsejtje, akkor arra kell következtetnem, hogy jó néhány civilizált ország már-már élőben oszlásnak indul: elsorvadóban, zsugorodóban a sejt­jei. Nyilván okkal. Egyetlen ok a felsorolható száz közül: a civilizált világot alapjaiban megrendítő feminizmus — anyagyilkos feminiz­musnak szoktam nevezni — olyan emancipációt erőszakol, olycn ,,női felszabadítást", mely a korábbinál is nagyobb, már-már elviselhetetlen terheléseket zúdít az anyákra, ki­váltképp a többgyermekesekre. Látható, tapasztalható, statisztikával mérhető az eredmény: az élet „újratermelése” jó néhány civilizált országban elég­telen; a mennyiségi, a minőségi .mutatók egyaránt társadal­mi öngyilkosság vészjeleit ismételgetik, évről évre hangsú­lyosabban. Kialakulóban vagy már ki is alakult az új női státus a civilizált világban, de nem tudok rá példát, hogy valahol is sikerült volna ezt az új státust összhangba hozni az anya­ság érdekeivel. Márpedig az alapsejtben az anya a sejtmag. S ez a sejtmag egyre inkább a tudathasadás állapotába kerül. Már csak ezért is gondban vagyok az anyák napjával. Olyanokat is ünnepelünk ezen a napon, akik talán meg sem érdemlik, és nem ünnepelünk esetleg olyanokat, akik bizo­nyára megérdemelnék.. Mert ha belegondolok, kiket is ünnepiünk mi voltakép­pen? Az anyákat? Tehát azokat a nőket, akik egy nagyon fontos — az em­ber számára kétségkívül a legfontosabb — biológiai funk­ciót teljesítve gyermeket, gyermekeket szültek — továbbad­ták az életet? Akkor is — a nyilvánvaló bűnesetekről itt nem szólva —, .ha a gyereket azután eldobták maguktól? Ha. nem törődtek vele, ha elkényeztették; ha elzüllesztették, ha a tár­sadalomnak nem hasznára, hanem kárára, terhére ne­velték? Az anyákat ünnepeljük? Tág fogalom ez, nem szívesen ünnepelnék minden biológiai anyát. Másfelől meg szűknek érzem a fogplmat, mert kiszorulnak belőle olyan gyermek­telen nők, akikből árad az anyás szeretet melege család- beli, lakóhelyi, munkahelyi környezetükre. Legszívesebben az anyák napján az anyai természetet, az anyai hivatásérzetet ünnepelném, amely ugyan legelső sor­ban a szülőanyák, az édesanyák sajátja — noha nem mind­egyiké —, viszont sok olyan nő magatartására, tevékenysé­gére, érzelmi világóra is jellemző, aki valamilyen okból nem szült, nem szülhetett. Lehetséges, a tudománynak akar élni, lehetséges, a moz­galomnak, a politikának, a közéletnek, a termelésnek, a szakmai előmenetelnek, talán hangsúlyozottan közérdekből — nem, semmiképp sem igazságos ezekre a nőkre általá­nosítva rásütni az egoizmust. Inkább mondanám így: vannak anya típusú, anya termé­szetű nők, és vannak nem anya típusúak, nem anya termé­szetűek. Hol szembeszökő a különbség, hol elmosódó, de — ezt levelek is bizonyítják — a megkülönböztetés kétségkívül jogos. Ha nem bomlik meq természetes arányuk, ha tehát az anya típus feltétlen uralkodó marad, egészséges társa­dalomban nem okoz gondot a kétféle női természet. Megbomlóban az arányok? Hátha nem is az anya típusú nők fogyatkoztak meg, csu­pán a többszörös leterhelés szorításában sokan nem vál­lalhatják — nem merik, nem képesek vállalni —, hogy meg­ismételhetetlen fiatalságukat mindennél inkább, teljes érté­kűen a vágyott anyaságnak szenteljék? Nyilvánvalóan ma is, olykor háttérbe szorulva is, sok az anya természetű nő, aki a katedrán, az írógépnél, a futó­szalag mellett is százszor naponta családjára, gyermekeire gondol. De túlszaporodtak, és úgy tetszik, átvették a vezér­szólamot a nem anya-természetűek, akiket a gyesen is, aprócska gyerekük mellett is „megöl az unalom". Én, szívem szerint az anyai természetet, hivatásérzetet köszöntőm anyák napján. Az anyahelyettes nagymamák, nagynénik érzelmi-anyaságát is, meg azokét a nőkét is, akik örökbefogadott, nevelt gyereküktől kapják az anyák napi csokrot. Meg azokét is, akik 20—30—40 gondjaikra bízott és egy kicsit sajátjuknak érzett gyereküktől nem is igen kaphat­nak csokrot, nem lévén ezen a napon üzemben sem böl­csőde, sem óvoda, sem iskola. De mindenek előtt az édesanyákat illeti a főhajtás. És mert a legnagyobb értéket a legtöbb áldozattal ők hozzák létre: az életüket az anyaságra szánó több gyerekes édes­anyákat. Akikben a legteljesebben valósulhat meg az anyai természet, az anyai hivatás, az anyai szeretet — annyiféle kórral-betegséggel küszködő emberi világunk éltető meleg­forrása. Fekete Gyula Nyitnak a strandok, benépesednek a kempingek. (írásunk a 2. oldalon). Kosárlabda Konzum Kupa A Szovjetunió B-válogatott nyerte a tornát Csonka mezőnnyel folyta­tódott pénteken, és fejező­dött be tegnap a Komzum Kupa nemzetközi férfi kosár­labdatorna, A távolmaradt finnek helyett ugyan a SÁÉV- re épülő Somogy megye vá­logatottja beugrott negyedik résztvevőnek-, de eredményei a pontversenybe nem számí­tottak be, így ez az együttes csak edzőpartnere volt a norvég, a szovjet B és a magyar válogatottnak. A tornát végül is a szov­jet B-vólogatott nyerte, amely a kupa utolsó mérkőzésén si­mán legyőzte a magyarokat. Komlón, pénteken a szov­jetek 40 ponttal bizonyultak jobbnak a norvégeknél. Eredmények. Péntek: Szov­jetunió B-Norvégia 136-96 (72-42). Komló, 200 néző. Látványos dobópárbajt ho­zott a találkozó, amelyen a védekezéssel keveset törőd­tek a csapatok. A szovjetek 10 perc után könnyedén húz­tak el, s magabiztos győzel­met arattak. Legjobb dobók: Szokk (32), Babenko (28), Lindin (26), ill. Avstefjord (35). Beck (13). Szombat: Szovjetunió B— Magyarország 95-74 (48-37). Pécs, városi sportcsarnok, 200 néző. V.: Muhin (szovjet), Hajniss. Magyarország: Kiss (—), Likán (-), Góczán (3), Horváth (6), Heinrich (19). Cs.: Hosszú (9), Berkics (24), Kovács (7), Judik (4), Farkas (2), Bartók (-). Edző: Mé­száros Lajos. A szovjétek leg­jobb dobói: Szokk (31) és Babenko (20) voltak. A torna végeredménye: 1. Szovjetunió B 4, 2. Norvégia 3, 3. Magyarország 2 pont. A tornán legtöbb pontot dobó szovjet Szokk kölöndí- jat kapott, a kupa legtechni­kásabb játékosa címet a norvég Avsterfjord nyerte el, míg, a közönségdíjat a ma­gyar Berkics kapta. A leg­sportszerűbb csapat az utol­só pillanatban a rendezőket kisegítő Somogy megye vá­logatottja lett. „Zsákolás" — szovjet módra. Ba­benko 20 pontot dobott szomba­ton, ebből ezt a kettőt látványo­san szerezte. Tóth László felvétele

Next

/
Oldalképek
Tartalom