Dunántúli Napló, 1986. május (43. évfolyam, 119-148. szám)
1986-05-24 / 141. szám
A fotóstalálkozó résztvevőinek egy csoportja Leibnitzben Csonka Károly felvétele Az amatőrizmus alkonya? Fotófórum Grazban Kellemetlen viták, kellemes kirándulások-„Nincs rontott negatív” Igazi „gemütlich" vendég- szeretettel várta az elmúlt hét végén o 13. nemzetközi fotófórum résztvevőit Graz városa. Nem voltak babonásak az osztrákok, de valamiképpen mégis belejátszott a sors, hogy a hat országrész fotósainak idei találkozója inkább a kiegészítő programok kellemes színfoltjaival, mintsem a szakmai rendezvények színvonalával, intenzitásával marad meg emlékezetünkben. 1974 óta minden évben másmás helyszínen találkoznak Baranya és Vas megye, Stájer- ország és Kaninthia, Horvátor- szóq és Sülévé--i leo'obb amatőr fotósai, hogy a hazai pályázaton nyertes 8—8 szerzőjük közös kiállításon mutassa be fekete-fehér és színes papírképeit, valamint színesdiáit. A tavalyi pécsi fórumon megfigyelőként már részt vették az olaszok is - Trieszt környékének fotósai — okik most erős csapattal, színvonalas képanyaggal jelentek meg immáron kiállítóként is a stájer fővárosban. Pécset, a Mecseki Fotóklubot az idén Becker Leonóra, Cseri László, Csonka Károly, Harnóczy Örs, Horváth Dezső, Maletics László, Marsaiké Péter és Ornódi László alkofn'm képviselték. Elfogultság nélkül állíthatjuk, hogy a baranyaiak áltat vitt anyag kiemel- kedett az átlagból. Cseri László furcsa hangulatú, egyszerre nosztalgiáit és borzongást keltő családi album-sorozata rendkívül nagy szakmai sikert aratott. A vasiak a korábbi évekénél lényegesen gyengébb kollekcióval jelentkeztek, de ugyanilyen egyenetlen volt a horvátok, a szlovének és elsősorban az osztrákok képeinek színvonala. Több neves fotósszakemberrel volt alkalmunk beszélni, s ők egybehangzóan állították, hogy a fotózás elüzletiesedése, az elsősorban amerikai hatásra teret hódító fotózsurnalizmus, az esetlegesség misztifikálása, a gusztustalanságig fokozott, s a humanizmus alapnormáit sértő, tulajdonképpen nagyon is ósdi modernkedés nem tesz jót napjaink fotóművészetének. Találóan jegyezte meg a Mecseki Fötóklub titkára egy- egy kép kapcsán: „Ma már egyszerűen nem létezik rontott negatív. Mindent ki lehet állítani." S micsoda pénzekért! BP zony, jó néhányon eltűnődtünk, amikor a stájer tartományi kultúrtanácsos átadta a 25 ezer, 20 ezer, 8 ezer schillinges dijakat a tartományi pályázat győzteseinek, némely esetben olyan kollekcióért, amely nálunk a klubpályázat első fordulóján sem jutott volna át. A pécsi fotósok jutalma az volt, hogy elutazhattak a grazi találkozóra . . . A fórum srakmai része az idén már csak azért sem sikerülhetett maradéktalanul, mert a háromnapos programból mindössze hetven perc jutott arra, hogy az alkotásokat megvitassák. Tón mondani sem kell, hogy ez az idő még a bemutatkozásra is kevés volt. A részt vevő klubok vezetőinek éjjelbe nyúló beszélgetésén pedig ugyancsak nem művészeti, hanem anyagi kérdések szerepeltek. Voltak, akik a résztvevők számának radikális csökkentése mellett kardoskodtak, mások a diapozitíveket szerették volna kiiktatni a fórumról, s csak az olyan „nagy öregek", mint a pécsi dr. Op- pe Sándor és dr. Tatay Ferenc szívósságának, valamint néhány más vezető józanságának köszönhető, hogy a közép- európai művészeti élet e jelentős rendezvénysorozatának jelenlegi irányítói végül is megmaradtak az 1974-ben lefektetett alapelveknél, amelyeknek egyik talpköve az amatőrizmus anyagiasságtól mentes támogatása, a művészi színvonalnak, mint egyedüli mércének elfogadása. A szlovéneken a sor, hogy jövőre a fotófórumot ebben a szellemben megrendezzék. Természetesen ezek szakmai kérdések. A személyes kapcsolatok erősödtek, a hét országrész fotósainak barátsága töretlen. Havasi János Még lehet jelentkezni Amatőr tánctábor A táncot kedvelők és az amatőr táncosok részére 10 napos tánctábort szervez Pécsett a DOZSO a Művelődési Házban június 19—28-ig,. A tábor fő profilja a modern tánc, ám a tánc minőségi műveléséhez nélkülözhetet8. HÉTVÉGE len irányzatokból és stílusokból is képzésben részesülnek a jelentkezők. A foglalkozásokon — melyek de. 9—12 és 16 -19-ig tartanak — az elméleti és gyakorlati oktatás párhuzamosan zajlik. A foglalkozások vezetői között olyan -neves szakembereket találunk, mint Eck Imre, Tóth Sándor, Rónai Márta, Végvári Zsuzsa, Vidá- kovics Antal és Uhrik Dóra. Jelentkezni május 30-ig lehet a DOZSO-ban. Hangverseny Bernáth László koncertje Egy fiatal művész pályájának első állomása volt az az önálló hangverseny, amelyet a JPTE Tanárképző Kar ének-zene tanszéke szervezett az elmúlt héten a Liszt Teremben. A pécsi születésű Bernáth László zongora- művész neve még kevesek számára ismert. A Művészeti Gimnáziumban Kimpf Mária, majd a Zeneművészeti Főiskolán Bánky József növendéke volt. Ezt követően Budapesten, a Zeneakadémián Lantos István irányításával folytatta a tanulmányait, ahol 1982-ben diplomázott. Azóta a JPTE Tanárképző Kar ének-zene tanszékén tanít. Tavaly Eszéken koncertezett, egy alkalommal a Szovjetunióban -járt ta- ntflmányúton. Elmondta még, hogy szabad idejében filozófiával és irodalomelméleti kérdésekkel foglalkozik. Hangversenyének műsorát a romantika világából merítette. Schubert: B- dúr impromtu c. darabjának előadásával azt a rögtönzésszerű érzést tolmácsolta, amely a mű pillanatnyi hangulataiból, ötleteiből 'szövődik. A ritkán hallható Kreisleriana c. Schumann-mű szellemileg és fizikailag egyaránt bravúros teljesítmény volt. A szélsőséges dinamikájú és karakterű tételek ábrázolása meggyőzően sikerült. E művek előadásával bizonyította, hogy fiatal kora ellenére a technikai tudás teljes birtokában van. Szkrjabin III. Szonátája hangról hangra felépített lassú tételében minden hang és akkord tartalmason szólt. Bernáth ezen az estén zeneszerzőként is bemutatkozott: f- moll szonáta c. műve virtuóz és romantikus elemekkel teli, „rapszodikus- improvizatív” kompozíció. Izgalmas, energikus előadását a hallgatóság elismeréssel ünnepelte. Törtely Zsuzsa József Attila Bécsy Tamás Elméleti munkásság, oktatói feladatok Tornyosulnak az emlékek. Gimnáziumban a legelső ma- gyarórára bejött egy tanár, és a véleményünket akarta hallani irodalmi művekről. Nem nagyon törődött a tankönyvvel. A versek, regények, drámák és a hétköznapok összefüggéseiről, „élettapasztalatainkról" faggatott minket. Teljes odafigyelést igényelt: mindent eltetetett a padokról, egy radírgumi se maradhatott és sohasem osztályozott. Az órai teljesítményekért adott plusz és mínusz pontokat, vagy ahogy ő hívta: pozitívumokat, negatívumokat. Nem is tudom, pontosan az összefüggést, mindenesetre egy idő után néhányon lélekszakadva újságolták: a tanár úrnak tanulmányai jelentek meg szaklapokban, többek közt azokról a művekről, amelyekkel velünk is foglalkozott. Nem lehet akármilyen ember - gondoltuk akkor Bécsy Tamásról. Közben megtudtuk, hogy Pécsbányán tanított korábban hat évig, aztán hamarosan a Nagy Lajos Gimnáziumból is elment. A Tanárképző Főiskola magyar irodalom tanszékére, majd néhány év múlva az Eötvös Loránd Tudományegyetem világirodalmi tanszékére hívták, 1982 óta a JPTE-n indult egyetemi szintű, egységes tanárképzés kezdetétől másod- állású tanárként újra tanít Pécsett. Tudományos, drámaelméleti tevékenységét hat könyv jelzi. Az 1974-ben megjelent, akkoriban nagy feltűnést keltett A drámamodellek és a mai dráma című műve új megközelítésben foglalkozik ezzel az irodalmi műnemmel. A „konfliktus" helyett a „drámai szituációból" vezeti le a drámákban megtalálható viszonyrend- szereket és ezek egymáshoz való viszonya, kapcsolatrendszere alapján középpontos, konfliktusos, kétszintes dráma- modelleket különít el a világ drámairodalmában. Legutóbbi, egy éve megjelent kötete a dráma lételméletéről szól. Folyamatosan publikál szakfolyóiratokban. Áprilisban drámaelméleti munkásságáért kapott József Attila-díjat. — Meglepett ez az elismerés. Igaz, megjelent hat könyvem, ám végül is ilyen titulus, hogy „elméletíró", nincs, örültem. .. — mondja, és széttárja karját. — Szeretném, ha a pécsi egyetemi szintű tanárképzésről is beszélnénk, ön ennek egyik „ vezéralakja". Nemrégiben nevezték ki a művészettudományi intézet igazgatójává, egyébként a kezdetektől vezetője a kísérlet irodalmi részének. ~~ Szervezésében és módszereiben is igazán új dolog, amit három éve kezdtünk. Az egyetemi szintű tanárképzés alapelvei: a heti maximum 25 óra, a csökkentett vizsgaszám és a kiscsopoirtos oktatás. Olyannyira, hogy például teljes évfolyamnak szóló nagyelőadás nincs is. Az irodalomoktatós- ban az eddigieknél nagyobb szerepet kap az esztétikai szemlélet. Törekszünk arra is, hogy az irodalom megközelítésének különböző szemléletei közelebb kerüljenek a hallgatókhoz, tudjanak a szociálpszichológiai, mitológiai, eszme- történeti vonatkozásokról is. Munkánkat nehezíti, hogy a kiscsoportos oktatáshoz elengedhetetlenül szükséges státusokon kívül semmilyen pluszpénzt nem kaptunk és nem kapunk. így a szakirodáimat beszerezni nehéz, könyvtárunkat sem tudjuk megfelelően bővíteni. — Tónit az ELTE világirodalom tanszékén is. Sok kollégájával együtt másodállásban oktatnak Pécsett. .. — Az olyan nagyságú és olyan rövid idő alatt lebonyolítandó státusbővítés, mint a pécsi, nem mehetett másként, csak másodállásúak bevonásával. Arra törekedtünk, hogy a legjobbak jöjjenek, akik, ha nincsenek is állandóan Pécsett, teljes szívvel vállalják a részvételt. — Van valami különbség az ELTE és a JPTE hallgatói között? — Lényegében nincs. Ugyanazokból a középiskolákból érkeztek. Az átlag hallgató, ha van ilyen, mindenütt egyforma. Az biztos, hogy 'Pécséit többet tanulnak az egyetemisták. Kényszerítjük is őket a fo- Iv-niotos tanulásra, ami alól többen azzal próbálnak kibújni, hogy úgymond, csak azzal foglalkoznak, ami érdekli őket. Megpróbáljuk önálló véleményalkotásra késztetni őket, és megtanítani arra is, hogy megtanuljanak bánni saját idejükkel. — Bécsy Tamás elméleti szakemberként mivel tölti most az idejét? — Különböző tudományágakból kíván kézikönyvszerű, ismeretterjesztő sorozatot indítani az Akadémiai Kiadó. Engem kértek fel, hogy a drámáról írjak egy történeti-elméleti, áttekintő münkát. A feladatot azért tarom különösen fontosnak, mert Sebestyén Károly 1919-ben megjelent Dramaturgiája óta nincs hazánkban hasonló kézikönyv. — Végezetül engedjen meg egy' olyan kérdést, amelyhez hasonlóval ön ,,gyötört” minket annak idején, középiskolában. Bécsy Tamás szerint a drámai szituáció olyan pillanat a műben, amelytől kezdve a dráma alakjai közti viszony megváltozik. 1986-ban van-e ilyen „dráma szituáció" közéletünkben? — Csehov drámáiról jelent meg tanulmányom a Színház című lap márciusi számában. Ott kifejtem, hogy fel lehet építeni egy drámát úgy Is, hogy a szereplők közti viszonyrendszemek változnia «kéne, de a változás mégsem történik meg. Ezt a helyzetet érzem napjainkra is jellemzőnek. — Minek kellene változnia? — Elsősorban a közömbösséget látom nagy veszélynek, a közügyek iránti apátiát, a nemtörődömséget. Közösségibb szemléletet kellene kialakítani minden területen. De ez nagyon nehéz feladat. Bozsik László Marc Quaghebeur versei Az ablak mögött Az ablak mögött, üvegén eső kígyózott, üvegén lény gyöngyözött, az esőről esett szó, meg a halálról. A testek ritkán nyílnak ki a napon, inkább a papírlapon. Megállni csak szünetnyit lehetett. Álltunk vagy ültünk, s egyre beszéltünk az egyéni létről, hogy érezzük életünk. Csönd vigasza jött a sok elmúlott szóra Írként Ám a csöndben életre kelt a halál. Beszéltünk megint, vállalva magunkat. (1976) |. Megfáradt Rekedt ' Megfáradt Gyámpillér Darázs Fészek Hártyája Halott Kevés Kéz Üt szöget A kuvikba Rekedt Csomók Ban Oldaluk Eső Margarétába Mártóznak A baglyok (1983) (1983) Marad Ez a fiatal belga költő és irodalomtörténész (1947-ben született Tournai-ben) pár hónappal ezelőtt, február első napjaiban mint a brüsz- szeli Francia Közösség Minisztériumának a belgiumi irodalom 'hazai és külföldi terjesztéséért felelős előadója érkezett Pécsre. (I. a Dunántúli Napló 1986. február 22-i számában megjelent bemutatót). Jelentős érdeme volt abban, hogy hivatalán keresztül a Belga Kormány az előző nyáron — tehát még a Janus Pannonius Tudományegyetemen tervezett francia szakos képzés tényleges megindulása előtt - csaknem hétszáz kötetnyi könyvvel gyakorlatilag megalapította a Francia Szeminárium frankofon könyvtárát. Quaghebeur azonban nemcsak felelős terjesztője, hanem művelője és tudósa is ennek az irodalomnak. Négy önálló verseskötete jelent meg eddig, ezenkívül egy teljes belga irodalom- történetnek és írói lexikon szerzője, hogy a kortárs költészettel, színházzal, irodalmi élettel foglalkozó számos tanulmányáról ne is beszéljünk. Verseiből válogatós, illetve szemelvények megjelen- j tek már angolul, hollandul és románul is. Pedig ezeket a költeményeket más nyelvre átültetni nem csekély feladat. Quaghebeur nem egyszerűen hermetikus költő, pontosabban kötetről kötetre egyre szófukarabb, koncentráltabb. Sokkal inkább arról van szó. hogy újraértékeli a szavak jelentését, s ezt az átlényegitett hanganyagot, ezt a felhangokkal és áthallásokkal dúsított jelsort csak a legritkább esetben sikerülhet más nyelven visszaadni. Vagyis túl az életről és a halálról szóló perszonalista töprengésen, túl az erotikus élményen vagy a szeretett kedves elvesztése fölött érzett fájdalmon — ezek tartalmi, tehát lefordítható vonatkozások - ott van (hogy a legegyszerűbb példát idézzük) a Marc keresztnevű költő egyéniségét jelképező „-mar-", „-már" szótagok beleprése- lése olyan szovakba, melyek hol rezignáltságát, hol dacos férfiasságát jelentik egyben: neki „marad" emlékül a kedves nevének két szótagja, ő, a tudós bagoly és kuvik „mártózik margarétába" is. A forma játéka szemfényvesztő felszín csupán: a nyelvet magát alkotja újra szomorúan, tragikusan, felelősen. Vigh Árpád Marad az éjben Két szótagod Húrja Világtól távol Hol csak egy öreg virraszt Nincs tovább út Üveg szemű babákat melengetsz A szörny nyugodt Egyszer még megremegsz S ellobban A szürke tűz (1979) (Vigh Árpád lordításai)
