Dunántúli Napló, 1986. április (43. évfolyam, 89-118. szám)
1986-04-05 / 93. szám
Panoráma Linda visszavonul Linda Evans, aki a Dinasztia című tévésorozat anya szerepében mint Krystle lett világhírű, most 44 éves korában elhatározta: visszavonul, férjhez megy és gyerekeket szül, hogy valódi anya lehessen. (Képünkön). Puccini tragédiája Tony Palmer drámát írt Giacomo Puccini életéről. A dráma középpontjában a zeneszerző és egy 16 éves falusi származású cselédlány szerelme áll. A lány, aki Puccini több operahősnőjének — Manón Lescaut, Mimi, Csocsoszán - emberi modellje volt, kapcsolatuk miatt öngyilkos lett. A százéves Kokoschka Száz esztendeje volt március 1-én, hogy Oscar Kokoschka osztrák expresszionista festő, grafikus és költő megszületett. Világszerte művészettörténeti méltatásokkal, több helyen művei reprodukcióinak kiállításával ünnepelték. Az ünnep- séqsorozat holnap, áorilis 6-án fejeződik be Münchenben, ahol három hete nyílott az „Oscar Kokoschka és a színház” című tárlat. Rühmann, a 84 éves bohóc Heinz Rühmann 84 éves fejjel ismét szerepet vállalt. A Roncelli cirkuszról 150 millió forintnak megfelelő költséggel készülő tévésorozatban játszik, természetesen bohócot. Előtte négyhónapos, fokozatosan növelt erősségű tréninget tart. ^siker^ A színvonal, a tisztesség és a táncdal Az Országos Rendezőiroda első ízben nyújtott át nívódíjakat. Az indokolás során arra is hivatkoztak, hogy az ily módon elismert énekesek, zenekarok a szórakoztatás kulturált, színvonalas formáját művelik. De mivel nemcsak ilyet, hanem ezzel ellentétben színvonaltalan, kultúrálatlan szórakoztató zenekarok és előadók is léteznek, sőt működnek, a most ausztráliai hangversenykörútra induló Koncz Zsuzsa Liszt-díjas táncdalénekestől, az egyik nívódíj nyertesétől kérdeztük : — Mit kell a könnyűzenében számon kérni kulturáltság, színvonal végeit? — Nekem nagyon nehéz erről beszélni. Csak azt tudom mondani, hogy én a saját elképzeléseim szerint dolgozom. Úgy gondolom, ezt nem lehet másképp, Koncz Zsuzsa Liszt-díjas művésznő a szórakoztatás sokféleségéről csak felelősséggel. Hogy milyen egy előadóművész felelőssége? Nagyban függ a műveltségének színvonalától is, hiszen nem vagyunk egyformák. Az, hogy én így dolgozom, s ez alkalmasint így vagy úgy értékelhető, kicsit az én magánügyem, senki számára sem lehel kötelezően előírni. Én nem tudok másképp dolgozni, meg nem is akarok, mert nem látnám értelmét. Hiszen egy embernek végül is csak egy véleménye lehet a világról, abban az egy életében egyféle egyénisége lehet.- Milyen képzés kell ehhez a műfajhoz? — Ugyanúgy, mint bármelyik más előadóművészi műfajhoz, elengedhetetlen bizonyos szintű képzés. De a lényeg: a tehetség! Talán ez az, amiben az emberi egyéniség a legfontosabb, éppen mivel mi nem szerepet építünk fel s játszunk el nagy ívű színpadi időben, mint a színészek vagy operaénekesek. Mi csupán a saját magunk nevében megyünk ki a színpadra és szólunk az emberekhez. Bizonyos előadók és bizonyos zenekarok esetében ennek színvonala eltérő lehet, mert más-más emberek vagyunk.- Csak ezért? — Azt hiszem, többnyire csak ezért. Nagyon ritkán találkoztam a pályámon olyan emberrel, aki eleve úgy ment ki a színpadra, hogy úgysem hozhatja a legjobb formáját, a legmagasabb színvonalát, mert az nem kell a közönségnek. Igaz, van azért erre példa. De a tisztességünk sem egyforma. Van akinek nem a saját maga kifejezése, nem a művészet a fontos, hanem a siker, a pénz, az elismerés, a közönség előtti hosz- szabb-rövidebb időre megszerzett népszerűség. Mégsem nyilatkoznék feltétlenül elitélő módon ezekről az előadókról, zenekarokról sem, mert van olyan közönség, amelyik bennük is örömét leli, az ő hatásukra is képes elfelejteni mindazt, amit az életében maga mögött szeretne hagyni. De nincs igazán erkölcsi alapom arra, hogy előadót és közönségét ezért elítéljem. A világ, amennyiben egyáltalán szép lehet, attól széo, hogy szabadon sokféle. Más kédés, hogy az említett esetekben nincs maradandó élmény. Földessy Dénes Pécsi fesztiválon — Baranya képviseletében Komló pedagóguskórusa A Komlói Pedagógus Kamarakórus jó csengésű név. Egy kicsit fémjel is. Majd azt írtam, hogy „ma már”, ami nem lenne egészen pontos. Hosszabb ideje tudhatjuk már, hogy e név után jót és jól hallhatunk: igényesen, muziltálisan és tartósan jó színvonalon, ami jóval több mint egy-egy látványosan kiugró siker. Csak egy kicsit csöndben és szerényen dolgoznak ebben a zeneiként is emlegetett bányászvárosban, tudotton is a meglepetés örömét okozva, ha koncerten vagy a rádióban fölcsendül a daluk. Ezért is jóleső érzés tudni, hogy Pécs nemzetközi kamara- kórus-fesztiválján Baranya megyét ez az együttes képviseli. S ösztönző az alkalom, hogy külön is szóljunk néhány szót róluk. Ez ügyben keresve őket a minap, néhány perc várakozás közepette „behallgattam" egyik kóruspróbájukba. A konvencionális 15—20 percnyi hangképzéssel kezdődő munka külső szemlélőben bizonyára fura, talán kicsit komikus hatást is keltene. Hiszen „kreált" szókapcsolatok, verssorok, mint: „Ladi-ladi-ladi-lom"; „Mennyi pompa, mennyi szín"; „Valamire, valamire vár” stb. fél hang- nyi közökkel, skálaszerűen, először fölfelé, azután vissza, majd nehezebb hangközök ugrásaival segítik elő ilyenkor a hangok, szavak, érzések, hangulatok zenei megszólaltatására szolgáló izomnyalábok, a hangszálak tökéletes, a karnagy akaratától függő működését. A hangzás, az emberi hang varázslatát. A karnagy, dr. Szabó Szabolcs a gyakorlatok után egy francia, majd egy olasz madrigált kér, utána Ravel Három sanzonját próbálják intése nyomán: könnyedén, természetesen, tisztán, stílusosan; stílusok évszázadait átugorva — mi A komlói pedagógusok kórusa egyik kórustársuk esküvőjén Fotó: Tóth László sem egyszerűbb . . . Igen, heti kétszer két órai komoly, felelősségteljes, közösségi szellemű munkával; otthoni tanulással, szövegtudással, zenei fölkészültséggel, némi nyelismerettel. Valahogy így . . . Időközben, hogy meghozták, amire vártam, a kórus naplóját, elköszönök. Lapozgatva a bordó kötésű naplót, nyolc év emlékei tárulnak föl. Sikerek, koncertek, elismerő sorok, külföldi turnék szép pillanatai. Találkozók a cserepartner együttesekkel. Elismerő kritikák, olasz, lengyel, osztrák lapokból kivágatok, fényképek. Hat ország egy-egy városának kórusával tartanak rendszeresen kapcsolatot. Különösen mély barátság alakult ki egy hasonló fesztivál- város, az észak-olasz Forli város kórusával, de bizonyára sok tisztelőt, barátot szereztek a magyar zene híveiként - egyebek közt - elmúlt évi nagy sikerű fesztiválszereplésükön, Ma- seille-ben s környékén; Grazban vagy a már említett forli fesztiválján. Fiatal együttes, javarészt huszonévesekből. Tagjai kb. 40 százalékban pedagógusok, de van köztük orvos, bányász, mérnök, tisztviselő. Sokfelől jöttek ők, 36-an, a város megany- nyi diákkórusának egykori tagjai; sokszor és sokfelé szerepelnek, otthonoson, a kórusirodalom valamennyi korszakában. örömmel várjuk őket Pécsre, szombaton délután - megyénk színeiben. W. E. POP LES Micsoda szemtelenség! — kiáltottak fel a világ minden tájának Rolling Stones raiongói, mikor kedvenc együttesük leg- úiabb nagylemezének kulissza- titkait szellőztette a nyugati poosaitó. Bármily meglepő, ezúttal nem az „intimpistásko- dás” kavart hullámokat, hanem a tények, melvek nyilvónossá- aot kaptak. Úi a hír: Mick laqger csapatának népszerűsége erősen csökken, s így üzletnek sem a leqiobb eqy új Stones LP „viláarahozatala". Tehát hiába készült el az év eleién a „Piszkos munka", a CBS-társaság nem volt 'hallandó kockáztatni, mondván, csak akkor dobja piacra, ha előbb kislemezen is kiadhat két szerzeményt. Amennyiben az sikert arat, nem bánják, jöhet a nagy is! Mondanunk sem kell, a siker nem maradt el, így március 21-én a boltokba kerülhetett a „Piszkos munka” is. melynek felvételeit New Yorkban és Párizsban készítették. Más. Örömmel halljuk, egyre több lehetőséget kap a budapesti „slágergyárakban” a Zizi Labor. Érdekes, eklektikus muzsikájuk új színfolt a néha már-már unalmasnak tűnő hazai könnyűzene palettáján. Szívesen vennénk, ha továbbra is kellő nyilvánosságot kapnának (amire különben minden esélyük megvan). Legalább akkorát, amekkorával a Dolly Roll rendelkezik, igaz bizonyos pécsi „körök” szerint Flipper öcsiék messze túl vannak reklámozva, s ezért irtják is az együttes koncertplakátjait, ahol csak érik. A Dolly Roll-hang- versenyt egyébként április 21- én rendezik a sportcsarnokban, míg a héten az IH-ban Robert Tilly amerikai blues-énekes szerepel kedden este 7 órakor. Szerdán ugyanitt a Tolcsvay- trió lép fel. Pauska Zsolt Egy bolondos éjszakán kezdődött... Ugyan még csak március 25- ét írtak ezen a napon, de az április már előrevetette kárörvendő mosolyát — a Somogyi Béla utcában — már ami az eset bolond voltát illeti .. . Ennek megértéséhez azonban meg kell próbálnunk felidézni a résztvevők szempontjából azt az éjszakát. Ne is az elején, hanem ott kezdjük, hogy két komlói vájártanuló, ha nem is görbére sikeredett, de egyenesnek semmiképpen sem mondható pécsi estjének végezetével úgy határozott: fütyülnek ók buszra várni, bum- lizni, amikor ezerszám parkolnak a sötét utcákban a gépkocsik. Elsőként egy Zsuk tetszett meg nekik, fel is törték a Pécsi Faipari Szövetkezet tulajdonában lévő járművet, de különösebben nem nyerte meg Gépkocsifeltörőket zsaroltak tetszésüket, azért odébbálltak, bár nem mentek messze, csak egy közeli Ladáig. Ez azért mégis más, csendes motor, kényelem, jó fűtés, talán még magnó is akad benne. Éjfél előtt egy órával kinyitották a kocsit. Beültek. Könnyű, szabad este végeztével bandukoltak, hazafelé a mondott utcában a két jóbarát, K. András és K. Attila. Az utóbbi hirtelen megszólalt: — ülnek a kocsidban . . . Profi módon viselkedtek. (Van ennek magyarázata, mindjárt visszatérünk rá!) Két oldalról léptek a Lada első ajtajaihoz, kiemelték a két megszeppent autófeltörőt az ülésekből. Azok szóhoz sem jutottak. Nemcsak a másikak határozott viselkedése miatt, de azért sem, mert mégis csak bizarr a helyzet: kocsikázás helyett két megtermett ellenfél . . . Vagy ahogy K. András mondja: — Én beszélgettem a soványabbikkal, Attila a kövérebbikkel . . . A beszélgetés pedig abból állt, hogy pénzt, értéktárgyakat követeltek, mondván: ez az ellenszere a rendőrségi feljelentésnek. Pénzt ugyan nem kaptak, de az egyik vájártanuló óráját, illetve mindkettőjük személyi igazolványát „magukhoz vették", s megbeszéltek egy randevút másnap estére a Kazinczy étterembe, kötelességévé téve a két fiatalembernek; hozzanak magukkal kétezer forintot, és akkor le van rendezve az ügy ... A mesés fordulat még mindig várat magára, bár annyit el kell előre árulni:, a komlói gyerekek még mindig nem mentek haza, jobbnak látták, ha elmesélik melegében az esetet a rendőrségi ügyeletén. Másnap este 8 óra előtt pedig leültek a Kazinczyban, s várták a két K.-t. Azok pontosak voltak, az üzlet is a megbeszéltek szerint zajlott, azzal az eltéréssel, hogy a zálogba vett karórát eladták, ezért csak 1000 forintot kértek a vájártanulóktól. Tisztesség is van a világon! Megkapták a pénzt, visszaadták a személyiket. A két vájártanuló elment, a rendőrség jött. Egy percen belül. És K.-ék nem a saját kocsijukon tették meg az utat a Pécsi Rendőr- kapitányságra. A két vájártanuló — mondhatnánk — megúszta a dolgot; „csak” jármű önkényes elvétele vétségének kísérlete került a számlájukra, bár kétrendbeli. K.-ék viszont zsarolás bűntette és okirattal való visszaélés vétsége alapján felelnek, amennyiben az alapos gyanút a folyamatban levő vizsgálat bizonyítja. Tartozunk még egy válasszal: miért mondhattuk, hogy K.-ék profi módon viselkedtek? Mert K. András büntetett előéletű. Gépkocsifeltörések miatt ült börtönben . . . M. A. Arcok és képek Sípos Gézának, a Film Színház Muzsika fotóriporterének nyílt kiállítása Arcok és képek címmel a kaposvári Mozitörténeti Múzeum kamaratermében, április 2-án. A tárlatot, amelyen főleg szinészportrék és zsánerképek láthatók, Fábián László író nyitotta meg. A fotókiállítás május 14-ig látható. Képünkön: Bánsági Ildikóról készített portré. Móllá Naszreddin Vagy macska vagy hús Azerbajdzsáni török anekdota A móllá vásárolt a piacon három kiló húst és hazaküldte a feleségének, hogy főzze meg ebédre. Az asszony meghívta valamennyi szomszédasszonyát, nekiláttak az ebédnek, és mindent meg is ettek. Este valami finom étel reményében sietett haza a móllá. — Asszony! - mondta -, éhes vagyok, adj mielőbb ennem! Felesége hozott egy darab kenyeret meg két-három vöröshagymát és letette a móllá elé. — Asszony! — kérdezte a móllá -, miért nem főztél húst?- Az ég sújtson le rám! - felelte a felesége —, megmostam a húst, tálba tettem és elmentem tüzet rakni, de amíg fogla'atoskodtam, ez az átkozott macska megette a húst... A móllá szó nélkül felkelt, megfogta a macskát és a mérlegre tette. Lemérte és látta, hogy éppen három kiló. Odafordult az asszonyhoz és megkérdezte:- Most mondd meg igaz telkedre: ha ez a macska, akkor hol a hús, ha pedig ez a hús, akkor hol a macska?! (Dr. Mándoki László fordítása) vasömapi
