Dunántúli Napló, 1986. április (43. évfolyam, 89-118. szám)

1986-04-04 / 92. szám

12 Dunántúli napló IMS. április 4., péntek Szovjet-magyar kapcsolatok A barátság pillanatai A felszabadulás emlékei A Magyar Munkásmozgalmi Múzeumban Részlet a Munkásmozgalmi Múzeum kiállításáról Rendszeresek a kétoldalú taiálkoxók^rszágaink vezetői között. A ké­pen Kádár János és Mihail Gorbacsov az 1985 szeptemberében lezaj­lott moszkvai tárgyalásukon. Az Interkozmosz program kereté­ben magyar űrhajós is feljutott a világűrbe. A képen Farkas Berta­lan Valerij Kubaszovval, aki a parancsnoka volt az űrrepülés so­Szovjet -magyar esküvő. Sok magyar fiatal dolgozott Uszty-llimszkben, a cellúlózkombinát építésén. S ahogy e kép is bizonyítja, jó néhá­nyon ott leltek rá életük párjára. A fotós azt a pillanatot örökítette meg, amikor az ifjú feleség és férj helyi szokás szerint pezsgővel kö­szönti egymást a városkapunál. Olga Lepesinszkaja, a világhírű szovjet balettmester magyar tanítvá­nyaival. Sokak emlékeiben élnek a felszabadulás mozzanatai, ki­törölhetetlenül. Ám felnőtt egy generáció, amelynek törté­nelem: iskolai olvasmány, mű­vészi élmény, avagy dokumen­tumerejű bizonyság. A doku­mentumok közelebb hozhatják, átélhetővé tehetik az egykori eseményeket. Dr. Szikossy Ferenc főigaz­gatóval arról beszélgettünk, vajon miként tükröződik a múlt a múzeumban összegyűlt anyagban? Melyek azok a jel­legzetességek, amelyek kiegé­szítik a történelemkönyvekben olvasottakat? — A Munkásmozgalmi Mú­zeum fontos feladata a ma még fellelhető emlékek gyűj­tése. A tárgyaké, dokumentu­moké, többek között mindazo- ké, amelyek jelzik: hogyan alakultak az események 1944 novemberétől, Battonyától 1945. április 4-ig, Nemesmed- vesig. Az élet megindulásának első jeleiről tanúskodnak a plakátok, felhívások, brossú- rák, amelyeket legelőször a helyi szovjet parancsnokságok adtak ki, többnyire két nyel­ven. Néha eqy-egy tárgy is megmaradt, ám az írásos do­kumentumok a dominánsab- bak. — Mikor kezdődött meg a rendszeres, tudatos gyűjtés a múzeum számára? — Meglehetősen korán. A mai múzeum elődje 1949 ben jött létre, mint a Munkásmoz­galmi Intézet alosztálya. Az in­tézmény 1957-ben lett önálló. Ettől az időtől fogva a tudo­mányos kutatás számára is szisztematikusabbá vált a gyűjtés. Több, mint egymilliós a gyűjteményünk, amely most is gyarapszik. A Battonyától Nemesmedvesig tárgyalt idő­szak anyaga nem igen emel­hető ki a korszak egészéből. Természetesen vannak igen fontos események ebben az időszakban amelyekhez több emlék is fűződik. Nem is olyan régen került a múzeum birto­kába olyan országos jelentő­ségű anyag, mint a Debreceni Ideiglenes Nemzetgyűlés és kormány megalakulásához kapcsolódó dokumentumok, vagy fontos személyekhez kapcsolódó igazolványok, mandátumok. Becses tárgyi emlék a zászló, amely az ide­iglenes nemzetgyűlés zászló­bontásakor az oratóriumot dí­szítette. — A kiállított anyag töredé­ke annak, ami a múzeumban évek alatt összegyűlt. Miként reprezentálják mindezek a történéseket? — A mindennapi élet jelei­től a fordulópontokig néhány jellegzetesség idézi a kort, természetesen megfelelő el­igazítással. Éppúgy megtalál­hatók a Vörös Hadsereg által kiadott szükségpénzek, mint a helyi 1, 2, 5, 10 pengősök, c kereskedelem megindulását jelző aprópénzek. A földosztó bizottságok munkáját mutat­ják be a hevenyészett, gyor­san készített térképek, ame­lyek az új felosztást rögzítik. Nyíregyházán, Abonyban pél­dául szükségbélyeget bocsá­tottak ki, amikor megindult a postaforgalom. Ezek is látha­tók itt. A katonai egyenruhák mellett néhány fegyver is a múzeumba került. Itt van pél­dául egy szovjet katonai re­pülőgép géppuskája, amelyet a Balatonból emeltek ki. De említhetném a tárgyi emlékek között a karszalagokat is, amelyeket a városi polgárőr­ségek, az egészségügy, avagy a sajtó dolgozói hordtak. Em­líthetném azt a naplót is, amelyet egy középkorú asszony vezetett Budán decembertől. — Ilyenkor tavasszal egy­mást érik az iskolás csoportok a vár kiállítótermeiben. Milyen elképzeléseik vannak, hogy az újonnan szerzett anyagot is bemutassák? — Idestova egy évtizede áll a mostani állandó bemutató. Igaz, a felnövekvő generáció­nak mindig tud újat nyújtani. Eddig mintegy két és fél mil­lió látoqató fordult meg itt. Tervezzük: az elkövetkező években átrendezzük kiállítá­sunkat. Szerencse, hogy nindig akad valami, ami felhívja a kutatók és az érdeklődők fi­gyelmét. Eldugott raktárak mé­lyéről s az események ótélői- nek emlékezetéből újabb és újabb múltidéző emlékek ke­rülnek felszínre. így szólal meg a néhány évtizedes múlt azok­nak, akiknek ma mindez már csupán történelem. Illyés Gyu­la szavaival emlékezünk erre az időszakra: „Széttépve élek magam is. Mennyi van, mit si­rassak! És mennyi mégis, aminek —, hogy elmúlt már — vigadjak!" Erdős Katalin Helyik kép a leginkább jellemző? Nehéz volna választani. Lényegében mindegyik. Hiszen mindegyik betekintést nyújt a szovjet—magyar kapcsolatok mélységébe, sokoldalúságá­ba, a két ország, a két nép összetartozásának, barátságá­nak, együttműködésének ünnepeibe és hétköznapjaiba. Immár negyvenegy éve járunk egy úton — ezek a képek egy-egy pillanatát idézik fel ennek a közös útnak. Tanulmányok a megye történetéből 1945—1985 Ifaltozo Baranya Tartalmában rendkívül gaz­dag, kivitelében szép kiad­vánnyal köszönti felszabadulá­sunk ünnepét az MSZMP Ba­ranya Megyei Bizottsága Okta­tási Igazgatósága. Változó Ba­ranya címmel e napokban ké­szült el a Pécsi Szikra Nyom­dában az a kötet, mely az egy esztendeje tartott tudományos emlékülés anyagát teszi köz­kinccsé; az elmúlt 40 év küz­delmeit, viharos napjait eleve­níti fel. tudományos igénnyel, alapossággal. Szűkebb pátriánk legújabb- kori történelmét sűrítették Ál­tal Gyula és Sándor László szerkesztők egy, a téma iránt érdeklődők számára kézikönyv­ként használható kiadványba, mely áttekinti az említett idő­szak politikai küzdelmeit, társadalmi, gazdasági, tele­püléstörténeti, demográfiai változásait, feldolgozza me­gyénk oktatás- és kultúr­történetét. Mint azt Raj­nai József, az MSZMP Baranya Megyei Bizottságának titkára a kötet előszavában írja: „Az utódok nemes kötelessége elő­deik útjának, tapasztalatainak elemzése; az általuk alkotott értékek őrzése és fejlesztése; sikertelenségeikből és tévedé­seikből a tanulságok levonása, az ismétlődések elkerülése.” Ennek a gondolatnak a szelle­mében végezte munkáját a felszabadulásunk 40. évforduló­ján tartott emlékülés; a feltárt dokumentumok, a nyilvános­ságra hozott publikációk nagy­ban segíthetik megyénk közel­múltjának mélyebb megismeré­sét. A kötet gondozásában és ki­adásában részt vállalt az MSZMP Baranya Megyei Bi­zottsága, a megyei és városi tanács, a Magyar Történelmi Társulat dél-dunántúli csoport­ja, a Baranya Megyei Levéltár és az MTESZ Baranya Megyei Szervezete: terjesztéséről a Kossuth Könyvkiadó megyei ki- rendeltsége gondoskodik. Nehéz helyzetben van a ki­advány ismertetője, hiszen 44 szerző 44 témában alkotott, s egy szűk recenzió keretében óhatatlanul is mellékvágányra fut az, aki e gazdagon rakott kosárból megpróbál bármit is kiemelni. Nem is tartom fel­adatomnak, hogy bármilyen módon is értékeljem az egyes témák feldolgozásának módját, színvonalát; ez majd a kiad­ványt használók közös feladata !esz. A tudományos emlékülés előkészületeinek ismeretében azonban elmondhatom, hogy alapos szervező és egyeztető munka előzte meg az összejö­vetelt, a gondos gazda szemé­vel őrködtek azon, hogy az 1945-től 1985-ig terjedő időszak eddigi kutatási eredményei a teljes vertikumban táruljanak fel, s hogy a nemzeti történel­münkbe ágyazódó Baranya- történet hű tükrét kapjuk. Jó érzés így utólag megfogalmaz­ni; nagyszerű fórumot és lehe­tőséget kaptak megyénk tudo­mányos életének kutatói, a politikai, gazdasági, kulturális Kulturális ajanlo FBiltl m m m Filtttmmm Ftltttmmm FALFÚRÓ Színes magyar film. Rende­ző: Szomjas György. Szerep­lők: Bán János, Andorai Pé­ter, Szirtes Ági. A film főhőse nagyüzemi munkás. Egy nagy lakótelepen él feleségével. Megérinti őt a körülötte felélénkülő vállako- zási láz; kilép az üzemből, ön­álló kisiparosi engedélyt vált ki, ezután csak falat fúr, illet­ve lyukakat a falba. Lakásról lakásra jár, megismeri a pa­nelházak belső világát, a mun­kából hazajáró férfiakat, a ve­lük perlekedő, gyakran unat­kozó és mindig elégedetlenke­dő asszonyokat. Az új élet­forma eléggé összekuszálja életét, a házassága is veszély­be kerül. A film ironikus hang­vételű, jeleneteiben kedves humor bujkál. A BOROTVÁS GYILKOS Színes, szinkronizált cseh­szlovák krimi. Irta és rendezte: Dusán Klein. A város főépítésze radikális beavatkozást sürget, szerinte egyszerűen el kell törölni a föld színéről a városképet ron­tó és az új lakótelep útjában álló cigánynegyedet. Másnap fiát holtan találják az említett helyen. Vajon figyelmeztetésül szánták a gyilkosságot, vagy más okból ölték meg a fiatal fiút? Annyi biztos, hogy a nyo­mozóknak nem kevés előíté­lettel kell megküzdeniük. ZORRO Színes, szinkronizált olasz— francia kalandfilm (felújítás). Rendező: Duccio Tessari. Fő­szereplő: Alain Delon. Új-Aragóniában Huerta ez­redes kíméletlen terror alatt tartja az embereket Egy na­pon fekete ruhás, álarcos lo­vas jelenik meg, aki eredmé­nyes harcot vív az elnyomók ellen. Az ismeretlen itt is, ott is felbukkan, mindenütt ,,Z" betűt hagyva maga után. . . Jelenet a Borotvás gyilkos c. filmből Rádió Üdülő köz pont Biikkösdön Ma reggel 9 órakor kezdő­dik Molnár László szerkeszté­sében az egyórás ünnepi ma­gazin, mely Somogy megyében készült. Az alkalomnak megfe­lelően olyan embereket ismer­hetnek meg, akik április 4-e alkalmából elismerésben ré­szesültek. E mellett szó lesz az ünnephez kapcsolódó meg­emlékezésekről, koszorúzások­ról és elmondják, hogy a két­napos ünnep alatt milyen le­hetőségek lesznek a szórako­zásra, kikapcsolódásra. A szombati-vasárnapi mű­sort Müller István szerkeszti. Szombaton 8 órakor jelentke­zik a Jó pihenést! című két­órás magazin, melyben tájé­koztatják a hallgatókat az út- helyzetről, elmondják a leg­frissebb híreket, sport- és kul­turális programokat ajánla­nak, ismertetik a Dunántúli Napló cikkeit. Jelentkeznek az állandó rovatok: bűnese­tek, tűzesetek. Ellátogatnak Bükkösdre, hogy megérdeklőd­jék, lesz-e idén előrelépés az VÁLTOZÓ BARANYA területen dolgozók, hogy ko­rábbi vagy éppen az 1985-ös tanácskozás apropója kapcsán született kortörténeti értekezé­seiket, munkáikat a széles nyil­vánosság elé tárhassák. Te­gyük hozzá: jól is éltek az al­kalommal. Ilyen „történelemkönyvet" Baranyáról még nem írtak. K. F. ez évre tervezett üdülőközpont valóraváltásában. Riportot hallhatnak a reklámról, és ha a házasulandók beleegyeznek, akkor egy esküvőről is. Köt­tetett Pécsett, a magányosok klubjában. Vasárnap a hétköznapi mű­sor szerint 17 órakor kezdődik a pécsi rádió műsora. A hírek után beszélgetést hallhatnak Koltai Ferencné nyugdíjas ta­nítónővel, aki sok időt töltött falusi iskolákban, így Bostán és Somogybányatelepen. Azok közé tartozott, akiket mindig szerettek és akit mindenki sze­retett, tisztelt, üres napja ma sincs, nyugdijasidejét haszno­san tölti, jelenleg egyetemista. Vele ismerkedhetnek meg va­sárnap. Televízió Vasárnap 15.20-kor az 1. programban a televízió meg­ismétli a pécsi stúdiónak Mar- czis Demeterről, a Pécsi Nem­zeti Színház operaénekeséről készült portréfilmjét. Április 8-án, kedden szintén ismét­lésre kerül sor, csakhogy egy régebbi, nyolc évvel ezelőtt -készült portréfilmet láthatunk újra. Kersics Ankáról Bükkös­éi László forgatott filmet. Ker­sics Anka a felszabadulás után az első nemzetiségi énekes volt a Zeneakadémián, Ko­dály Zoltán tanítványaként szerzett diplomát. Előbb kül­földön énekelt, aztán itthon is: a magyar közönség népze­nei műsorokból ismeri az egy­kori mohácsi sokac lányt. Fel­lépett a kairói operában ép­pen úgy, mint mulatókban: a pécsi tévések elkísérték Isz­tambulba egy karavenszeráj- ba is. (Adás: 11.20, tv 1.) Rovatszerkesztő; HAVASI JANOS

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom