Dunántúli Napló, 1986. április (43. évfolyam, 89-118. szám)
1986-04-26 / 114. szám
A konkrétság és a jobbítás igényével... A gazdaság teljesítményének alakulása a múltban, a jelenben és a jövőben is, közös és egyéni érdekünk szerint is az egyik legfontosabb alakító tényezője életünknek. Okkal áll tehát nápjainkban is érdeklődésünk középpontjában ez a kérdés, függetlenül attól, hogy a gazdaság teljesítményének növelésével foglalkozunk, vagy annak eredményeitől sorsunk jobbulását várjuk. ' V Munkánk természetéből következik, hogy sokszor rákényszerülünk a gazdasági fejlettségünknek társadalmi és egyéni igényeinkkel és lehetőségeinkkel való szembesítésére. Ebből a szempontból az 1985-ös év érzékelhetően más volt, mint az előbbi néhány év. Többet foglalkoztunk társadalmi és gazdasági fejlődésünk lehetőségeivel, tennivalóinkkal. Mindnyájunk megelégedésére alakult ki politikai programunk: a népgazdaság egyensúlyi helyzetének veszélyeztetése nélkül akartuk, hogy a gazdaság teljesítménye gyorsabban növekedjék mint korábban, s ez az életszínvoncl javulását is hozza magával. Az e programmal való azonosulás szavakban erőteljesebb . volt, mint ennek valóra váltása. Az 1985. évi kedvezőtlen tendencia 1986. első három hónapjában is folytatódott. Ezért van az, hogy az utóbbi napokban országszerte több szó esik a gazdaság teljesítményének nem kielégítő mértékéről. Az országos helyzet jellemzőinek ismerete *és a meayénk határain belül szerzett munkatapasztalataink eqyaránt arra késztették pártbizottságunkat, hogy elemezze helyzetünket, s levonja a további munkánk szempontjából szükséges következtetéseket. A megyei pártbizottsáq április 17-i ülésén meqtáfgyalt szóbeli előterjesztés és a vitában elhangzottak alapján néhány olyan témával foglalkozom a következőkben, ame- Ivek feltételezhetően a Dunántúli Napló olvasói közül sokakat érdekelhetnek. Azt sem kívánom azonban elhallgatni, hogy ez által is szeretnénk a gondolati és ezzel eavütt a cselekvési' egvséqet erősíteni. A sommás vélemény: a gazdaság teljesítményével elégedetlenek vagyunk és ezen változtatni akarunk. Gondolom egyetértenek velem abban, hogy a kedvező és kedvezőtlen jelenségeket előzményeikkel és következményeikkel eqyütt kell végig qondolni. Erre az újsáa hasábjain csak vázlatosan kerülhet sor. De ennek előnye is van. Mégpe- diq az, hogv ki-ki saját ta- Dasztalataival és ismereteivel bővítheti a kört, s emellett a mi ismereteinket, gondolatainkat is. Egy kis számvetés „A jól elrendelt munka minden gyarapodás talpköve." (Széchenyi) • Amikor a gazdasóq teljesítményének nem kielégítő voltáról' beszélünk, akkor többek között azt tesszük szóvá, .hogy óz Iparunk termelése ' az- év első három hónapjában' lényegesen a tervezett alakt alakult. A szénbánya nem teljesíti a múlt évinél alacsonyabb tervét, de a bányászaton kjí vüli ipar is elmaradt saját elképzeléseitől. Csökkent az export is, ugyanakkor nőtt a minőségi kifogások miatti visszáru. Az építőipar teljesítménye jobb mint egy évvel korábban, de még így is az -oq/i évi szint alatt van. A mezőgazdaság megyei átlagában jó teljesítménye mögött több üzem termelési színvonala és eredménye elfooadhatat- lanul alacsony, ami a szakmai, vezetői hozzáértés hiányáról, nemtörődömségéről árulkodik. Többek között ezért is von ez, hogy nálunk is sok' szó esik napjainkban a munka- szervezésről, a munkafegyelemről, a munkaidőalapról, illetve az ezzel kapcsolatos problémákról. Okunk is van Írta: dr. Dányi Pál, a megyei pártbizottság titkára erről szót váltani, mert a kialakult gyakorlat közös céljaink megvalósítását veszélyezteti. A munkaidőalap csökkenésével korábbi országos intézkedések hatására számolhatunk és számolunk. Gondolok itt arra, hogy a 40 órás munkahétre való áttérés országos programként valósul meg. Baranyában is többségében megtörtént az áttérés. A teljesítmények „beígért” növekedése, illetve a 40 órás munkahétre való áttérés gazdasági feltételeinek megteremtése azonban elmaradt. A munkahelyei» töltött idő sem azonos a ténylegesen munkával eltöltött idővel. Arról, hogy hol, mennyi esik ki szervezési hiányosságok, feeredményt sikerülne elérni, akkor még az importanyagok beszerzési gondjai is enyhíthetők lennének. A ledolgozott munkanapok számát nagymértékben befolyásolja a táppénzes napok száma is. 1986 első három hónapjában csak Baranya megyében 186 ezerrel volt több, mint egy évvel korábban. Hogy ez mit jelent? — mintha az első negyedévben minden munkanapon 3—3200 emberrel több lett volna táppénzen, mint egy évvel korábban. Vagy az első három hónap táppénzes napjainak az egy évvel korábbihoz viszonyított növekedése miatt kieső munkaidő 750 800 ember egész éves munkaidejének felel meg. Elgondolkonkrét ismeretekkel rendelkeznek, látják az összefüggéseket, a tennivalókat és cselekvőképesek is csak az ilyen emberek tudnak lenni. Az e téren meglevő fogyatékosságaink könnyen »tetten- érhetők. A gazdasági életben elég például a közgazdasági szabályozókról megkérdezni valakit. Tapasztalhatjuk ilyenkor, hogy „a tettek embere" az elmúlt években az energiájuk nagy részét a közgazdasági szabályozók szidása helyett az azokhoz való alkalmazkodásra fordították. Eredményeik is erről tanúskodnak. S ha velük beszél az ember, hamar tapasztalja, hogyha gazdaság- politikai céljaink és a közgazdasági szabályozók között az Minőség, korszerűség. Ez áll a Sopiana Gépgyár exportsikerei mögött. gyelmezetlenség miatt, gondo.- lom, eltérő tapasztalataink vannak. Egy országos becslés a veszteségeket 15-20 százalékra teszi. Ha ezt megyénk aktív munkaképes korú lakosságának teljes körére vetítem (ami kerekítve 200 ezer fő), akkor ez azt jelenti, hogy az év minden napján mintegy 30-40 ezer ember munkájának megfelelő vesztesége van Baranyának. (Na meg mindenkinek személy szerint is, csak ez nem közvetlenül érzékelhető, de közvetetten igen.) E veszteség okai igen sokfélék. Mi az egyik jellemző problémát az anyag-, alkatrész és kellékszállítás zavaraiban látjuk. Sokszor halljuk érvként: nincs anyag, később jött az anyag, rosszabb minőségű anyagot kaptak stb. Tehát a külső okokra való hivatkozás a jellemző, Ezt mint tényt nem vitatjuk, de arról is meggyőződtünk, hogy ez nemcsak a másik fél (a szállító) hibájából fordulhat elő. Az is szerepet játszik, ha az anyagfeladás pontatlan, késedelmes. Tudjuk, hogy a megbízhatatlan és fegyelmezetlen partneri kapcsolatokat egy vállalat megváltoztatni nem tudja. ■Ezen a' téren országos méretű ■ javulást kellene elérni. Mi itt Baranyában megpróbálhatnánk ezt elindítani. Jövasoljúk a vállalatok, szövetkezetek ’ vállalat, tanácséinak, illetve vezetőségeinek: valamint a párt- és a síakszervezéti szerveknek, hogy ■ha zavart tapasztalnak, akkor először ellenőrizzék, hogy vajon a saját vállalatuk, szövetkezetük dolgozói jól végezték-e munkájukat. Például az anyagmegrendelést kellő időben küldték-e el, megfelelő volt-e a rendelés. Ha a saját portájukon rendben vannak a dolgok, akkor keressék meg a partnervóilalatok vezető testületéit, illetve azok vezetőit. Hasonló tartalmú megkeresésekkel pedig maguk is készséggel foglalkozzanak. Ahogy szoktuk mondani, „zárják rövidre a kört". Próbálják meg május—június hónapban minél nagyobb következetességgel és minél szélesebb körben ezt a módszert. Ha a partnervállalatokkal való kapcsolatban ezen a téren megfelelő kodtató ez a szám. Tudjuk, hogy ebben benne van az influenzajárvány, benne van a' korábbi szociálpolitikai intézkedések hatása (a gyermekek után igénybe vehető gyermek- ápolási táppénzes napok számának lényeges növekedése) is. De úgy gondolom, hogy a lakosságunk egészségi állapotával és az egészségügyi ellátás táppénzes napok számát alakító hatásával is tudatosabban kell foglakoznunk. Jobban irányuljon figyelmünk a gazdaság és az egészségügy kölcsönhatására. Nem az okokat akarom azonban elemezni vagy magyarázni. Hanem azt szeretném érzékeltetni, hogy ez megyénk lakosságának összmunkaidő-alapjá- ból már kiesett, s nem is valószínű, hogy az év során ez behozható. A teljesítmény pedig hiányzik. Nagyobb hozzáértéssel „Ha egy középszerű ember igazán lelkes, nem úgy, hogy lelkes akar lenni, többre képes, mint a legnagyobb koponya, ha lélektelen." (Háromszéki Pál) Könnyen, megfigyelhetjük a munkánkhoz kapcsolódó eszmecserékben, hogy egyes szavakhoz, kifejezésekhez szinte hozzáragadnak bizonyos jelzők. Amikor például a megoldásra váró feladatokról vagy a körülményekről esik szó. akkor szinte mindig hozzátapad a jelző is. Valahogy így: nehezebb feladatok, nehezebb körülmények stb. Próbáljuk meg, helyettesítsük a nehéz szót más jelzővel. Például azzal, hogy bonyolultabb. Akkor ebből más következik, mint az előbbi esetben. Ez utóbbi jobban kifejezi és érzékelteti azt, hogy a bonyolultabb körülmények között a bonyolultabb feladatokat nagyobb szakértelemmel, hozzáértéssel kell (és csakis így lehet!) megoldani. Erre pedig csak azok képesek, akik a bonyolultabb feladatok megoldására felkészülnek. Megfelelő Napjainkban, a gazdaságunk jelenlegi teljesítményeit figyelembe véve még inkább indokoltnak tartjuk, hogy ezekkel a kérdésekkel szervezetten foglalkozzunk. Májusban a •közgazdasági szabályozók működésének kezdeti tapasztalatait értékelni fogjuk. S ebben a munkában minden jobbító szándékú ember észrevételeire támaszkodni kívánunk. Ekkor minősítjük, hogy a közgazdasági szabályozók a gazdaságpolitikai célokat jól szolgálják vagy nem. Mi ezt tartjuk mérlegelendőnek, nem pedig azt, hogy a mérleg szerinti nyereség alakulására azok hogyan hatnak. Bár a vállalatoknál, szövetkezeteknél Cl ókkal ez az elsődleges szemösszhang hiányát érzékelik, akkor ezt megfelelő tárgyi tudással és érvekkel támasztják alá. Míg mások, például a kevésbé fölkészültek, a konkrét helyzeteket kevésbé ismerők a vállalatok, szövetkezetek gyenge eredményei okaként emlegetik a közgazdasági szabályozókat ahelyett, hogy körülnéznének saját portáikon. Például az üzemcsarnokok, a szarvasmarha-telepek, az üzletek egyaránt kézzelfogható bizonyítványai az ott dolgozók, vezetők és beosztottak fölkészültségének, munkájuk iránt érzett felelősségének, munkakörük betöltésére való alkalmasságuknak, egyszóval munkakultúrájuknak. Nézzük csak meg jobban ezeket a bizonyítványokat. Ekkor tapasztaljuk, hogy jó néhány vállalat és szövetkezet vezető szakemberei olyan körülményeket tűrnek meg maguk körül, hogy minden jó érzésű ember elfordul tőlük, nem hallgatnak rájuk, legfeljebb félnek tőlük. Ezeket is látva rájövünk arra, hogv az elfogadhatatlan állapotok érdemi változásához nem más közgazdasági szabályozókra és nem a központi szervek intézkedésére van szükség. Ne is várjanak arra. A helyi feladatok közül sokat az adott vállalatnál, az adott szövetkezetnél, az adott intézménynél saját elhatározásból meg lehet és meg kell oldani. Erre bátorítjuk a jobbító, szándékú, 3 tenni akaró és tenni tudó embereket. Ugyanakkor azt is szeretném megjegyezni, hogy mi sem hisszük, hogy a mindenkori közgazdasági szabályozók minden körülmények között tökéletesen szolgálják gazdaságpolitikai céljaink megvalósítását. Mi sem tartottuk például elégségesnek az 1986. január elsejével életbe léptetett közgazdasági szabályozók tőkés exportra ösztönző, illetve kényszerítő hatását. Kellettek az ún. rásegítő intézkedések. Ezért állandó feladatunknak tekintjük azt, hogy az országos szerveknek jelezzük tapasztalatainkat, igényeljük intézkedésüket, ahol ezt szükségesnek látjuk. Amikor például országos vezetőkkel találkozunk, akkor ezek a kérdések mindig napirenden szeretteinek. r pont. Ez érdekeikből következik. A mi feladatunk pedig az, hogy azokat, amelyek gazdaságpolitikai céljainkat nem jól szolgálják, azok megváltoztatását kezdeményezzük. Amelyek ebben az összefüggésben jónak minősíthetők, azok megváltoztatását pedig nem támogatjuk. A népgazdasági érdek elsődlegessége érvényesítésének ez is egyik módja. Gyakorlatunkból, munkánk fogyatékosságaiból kiindulva pedig nem akarjuk és nem is engedjük a gazdaságirányítási rendszer elveit megkérdőjelezni. Mert meggyőződésünk, hogy problémáink nem a gazdaságirányítási rendszer lényegéből, hanem az elvek követ- kezetlen gyakorlati érvényesítéséből származnak. Ügy is mondhatnám, hogy mi nem tartjuk indokoltnak, hogy madzaggal irányítsák a gazdaságot, de annak igényét mi is alátámasztjuk, hogy a távirá- nyításos rendszert kell tökéletessé tenni. Segíteni és ellenőrizni „A marxizmus élő lelke: konkrét helyzet konkrét elemzése." (Lenin) ’ A párttagok és a pártszer- (vek szerepéről is sok szó esik.. Mi feladatunknak tekintjük, hogy a gazdaságpolitikai cé: lók helyi megvalósítását segítsük és ellenőrizzük. A párt- szervek, illetve a párttagok gazdasági munkát segítő és ellenőrző szerepét is erősítenünk kell. Ennek azonban feltétele, hogy mi is felkészültebbek legyünk, gazdaságpolitikánkat jobban ismerjük, mert segíteni is, meg ellenőrizni is csak konkrét ismeretek birtokában lehet. Gondoljunk csak például arra, hogy általában azonosulunk azzal az elvvel, hogy a teljesítménnyel arányos legyen a bérezés, és mégis szó nélkül tervezték vagy fizették ki vállalatoknál, szövetkezeteknél a teljesítménnyel nem arányos béreket. Ez a pártszervek ellenőrző tevékenységének a gyengeségeit is jelzik. De utalhatok más témákra is. Például az export növeléséhez fűződő népgazdasági érdek elismerésére és arra a tényre, hogy a mai napig csupán két vállalat kötött megállapodást az illetékes állami szervekkel az exportbővítésre. Pedig a pályázati lehetőség mindenkinek adott. Vagy hogy ójtalanos, az igény a fogyasztói árak visszafogott növelésére, de a termelői árak csökkentésére alig \fön példa. Növelésére irányuló törekvésre annal inkább. Jelenlegi viszonyainkat illetően sokunkban fogalmazódik meg a kérdés: hogyan tovább? Ha általánosan válaszolunk erre a kérdésre, akkor azt mondhatjuk egymásnak, hogy a kedvezőtlen tendenciákat meg kell változtatnunk, ez a jól felfo- k°5°s és egyéni érdekünk. (Nem óhajunk, hanem érdekünk!) A megváltoztatáshoz szükségesnek látunk mi magunk is országos méretű változást, illetve intézkedést jó néhány dologban. Például a pénzügy- politikánk elvonó-, centralizáló jellegének megváltoztatását, a piaci mechanizmus jobb működtetését, a következetesebb struktúra átalakító és szelektív fejlesztési politikát, illetve az azzal járó politikai és gazda-- sági következmények tudatosabb vállalását. De a magunk dolgát meg végezzük el. Ennek megvan a lehetősége is, m,e9 értelme is. Hiszen gazda- sági rá nyitásunk az elmúlt évek- ben nem tette lehetetlenné a gazdasági munkát, csak differenciáltan. / ösztönzött vagy kényszerített a gazdaságpolitikai célokhoz igazodó magatartás kialakítására, döntésekre. Ebből a szempontból kézzelfogható érveket nyújtanak szó— munkra a megyénkben is kiemelkedő eredményt elért vállalatok, szövetkezetek, intézmények, szocialista brigádok. Most, amikor az előző évek, illetve az 1985-ös év munkaver- seny-mozga Ima inak értékelésére és eredményhirdetésére kerül sor, jó érzéssel állapíthatjuk meg, hogy számos kollektívánk országos összehasonlításban is eredményesen állta a versenyt. Azt is tudjuk, hogy nem minden elismerésre mc**ó kollektíva részesül, illetve részesülhet a mostani napokban erkölcsi elismerésben. Mi az ö munkájukat és eredményeiket is számon tartjuk. Több azonban azoknak a vállalatoknak, szövetkezeteknek, intézményeknek és brigádoknak a száma is, akik az elmúlt években nem végeztek elismerésre méltó munkát. Mi seqíteni kívánjuk ezeket a kollektívákat is abban, hogy gyorsabban jussanak előbbre, de ennek az a feltétele, hogy legyen bennük elszántság eredményei munkát véaezni, s necsak mások eredményeit irigyeljék, hanem a sikerhez vezető út megtételére is vállalkozzanak. * Engedjenek meg nekem néhány személyes jellegű sort. Tegnapelőtt részt vettem a Pécsi Építőpari Szövetkezet ünnepi közgyűlésén, amelyet abból az alknlomból szerveztek, hogy az 1985. évi munkájukkal elnyerték az OKISZ Vándorzászlaját és a Petőfi Sándor nevét viselő szocialista brigád pedig az MSZMP XIII. kongresszusa és hazánk felszabadulása 40. évfordulója alkalmából meghirdetett munkaversenyben .elért eredményeik alapión a Kongresszusi ‘ Oklevél és a Szakma Kiváló Brigádja elismerésben részesült. Itt az elnök elmondta 1985-rpl, hogy 34 éves fennállásuk óta a legeredményesebb és Jeqsi- keresebb évet zárták, a felügyelő bizottsóq elnöke pedig azt, hogy az elmúlt évben „csúcsot futottak”. S mindez igaz volt, s az országos megméretésben is elismerésre méltónak bizonyultak. Az ilyen ismeretek és élmények erőt adnak és a munkában való hitet is erősítik. A munka ünnepéhez közeledve a korábbi évek munkájával kiérdemelt magas erkölcsi elismerésben részesülő kollektíváknak a Megyei Pártbizottság nevében ezúton is gratulálunk, s a sikerek további gyarapítását kívánjuk.
