Dunántúli Napló, 1986. április (43. évfolyam, 89-118. szám)

1986-04-25 / 113. szám

e Dunántúli napló 1986. április 25., péntek 1----ZZ_______________________. ni © m zeiKozi m agazm A fegyverkezés éra Földünkön több mint egy- milliárd ember éhezik, vagy elégtelenül táplálkozik. Évente tízmillió csecsemő és gyermek hal meg az alap­vető egészségügyi berende­zések hiánya miatt. Mert er­re nincs elég pénz. Elviszi a fegyverkezés. Ez akadályoz­za az emberiséget nyugta­lanító olyan általános prob­lémák megoldását, mint az éhínség, a nyomor, az írás- tudatlanság, a betegségek leküzdése. Csak egy példa: az Egészségügyi Világszer­vezet (WHO) tíz év alatt 83 millió dollárt költött a himlő világméretű felszámo­lására — kevesebbet, mint amennyi egyetlen hadászati bombázó repülőgépnek az ára. Hamis érvek A militarista propaganda a NATO-országokban hamis érvekkel igyekszik meggyőz­ni a közvéleményt a fegy­verkezés elengedhetetlen szükségességéről. És nem is mindig eredménytelenül. A „szovjet fenyegetés" mesé­jével például az Egyesült Államokban és Nyugat-Eu- rópában sokakat tudnak be­folyásolni. A fegyvergyártásban érde­kelt körök arra is gyakran hivatkoznak, hogy a katonai célú termelés kedvezően hat a gazdaságra, kiegyenlítheti a ciklikus válság okozta megrázkódtatásokat. A fegy­verrendelések — szerintük — lehetővé teszik a termelé­si kapacitások kihasználá­sát, olyan dolgozók ezreinek foglalkoztatását, akik ezek nélkül az utcára kerülnének. Ezek az érvek bizonyára ha­tásosak a tőkés országok mostani körülményei között, amikor a munkanélküliség a társadalom súlyos bajává vált. Az Egyesült Államok­ban napjainkban 20 ezer cég • dolgozik közvetlenül a Pentagon megrendelésére, további 100 ezer cég pedig clvállalkozóként szállít neki különböző termékeket. Nem kétséges, hogy a hadiipar­ban foglalkoztatott több mint 6 millió dolgozóra hat az ilyen irányú propaganda. Nem véletlen, hogy a csil­lagháborús program reklá­mozása ysorón a Reagan- kormányzat egyebek között azokat az előnyöket ecsete­li, amelyeket az Egyesült Államok és sok más NATO- ország gazdaságának e program megvalósítása kí­nál. Tények és példák Az iparilag fejlett tőkés országokban egyre nagyob­bak a katonai kiadások. Az USA-ban a költségvetési hivatal adatai szerint a kongresszus az 1982. pénz­ügyi évtől 1985-ig 1 billió 19 milliárd dollárt irányzott elő „védelmi szükségletek­re”, 80 százalékkal többet, mint az előző négy év alatt. A Pentagon tervei szerint a következő öt esztendőben további 2 billió dollárt fog­nak katonai célra költeni. Ez az összeg több mint három­szorosa a világ 50 gazdasá­gilag legkevésbé fejlett or­szágában élő népesség összjövedelmének. Rohamo­san nőnek a katonai kiadá­sok Nagy^Britanniában, az NSZK-ban és Franciaor­szágban is. Nézzük meg, hogy festenek o valóságban a militarista propaganda állításai. Ami a gazdasági növeke­dés ütemét illeti: a 60-as évek elejétől a 80-as évek elejéig eltelt húsz esztendő alatt a két legerősebben fegyverkező államban, az USA-ban és Nagy-Britanniá- ban a bruttó nemzeti ter­mék növekedési üteme lé­nyegesen lassúbb volt, mint a többi tőkés országban. Ugyanakkor Japánban, ahol kevesebbet költenek katonai célokra, jóval gyorsabb a gazdasági növekedés üteme. Azzal, hogy az Egyesült Ál­lamok kormányzata nagy összegeket von el a pénz­piacról, hogy „szigorúan ta­karékoskodik" a szociális ki­adásokkal, és emelkednek a kölcsönök kamatlábai, egyre nehezebb helyzetbe kerülnek a gazdaság polgá­ri célú ágazatai. Szűkül a fogyasztási cikkek értékesí­tési lehetősége, nehezül a tőkebefektetés, csökken a polgári termelés iránti ke­reslet. Ennek következtében a polgári cikkeket gyártó cégek csődjeinek száma olyan méreteket öltött, ami­lyenekre az 1930-as nagy vi­lágválság óta nem volt példa. Növekvő munka­nélküliség Növeli-e a fegyverkezési hajsza a munkaalkalmakat? A tények ennek ellenkező­jéről tanúskodnak. A kato­nai kiadások súlyos terhei miatt lefékeződött gazdasági növekedés döntő mértékben járult hozzá a munkanélkü­liség' növekedéséhez. Az ipa­rilag fejlett 24 tőkés ország gazdasági együttműködési szervezete, az OECD adatai szerint a munkanélküliség a szervezet tagországaiban 1980 és 1984 között 21,5 millióról 31 millióra nőtt. Azzal, hogy a katonai ki­adósok növelése érdekében a kormányok lefaragták a közoktatásra, egészségügyre és kultúrára, városfejlesztés­re, a rászorulók, idősek és gyermekek megsegítésére, lakásépítésre, a farmerek támogatására szánt összege­ket, csökkentették a lakos­ság vásárlóerejét, az áruk iránti keresletet, mélyül a válság a termelés sok ága­zatában. Mindez tovább nö­veli a munkanélküliséget. Közgazdaságilag kimuta­tott tény, hogy a szociális és szolgáltatási szférába, vagy a polgári termelési ágazatokba befektetett esz­közök a dolgozók fontos szükségleteinek kielégítése mellett jóval több munka­helyet hoznak létre, mint a hadigazdaságra fordított — lényegében improduktív ki­adások. A munkanélküliség növe­kedése, a szociális kiadások csökkentése természetesen kihat a dolgozók életszínvo­nalára, amely a NATO-or- szágokban, és mindenekelőtt az Egyesült Államokban je­lentős«! csökkent. A leg­több amerikai családnak az utóbbi években romlott az anyagi helyzete, mindenek­előtt a társadalombiztosítási szolgáltatások drasztikus csökkenése, és a fegyverke­zési hajszát kísérő infláció miatt. Visszatérve a cikkünk ele­jén említett példákra: az értelmetlen fegyverkezésre fordított dollárbilliók hasz­nosítása a polgári fogyasz­tásban alapvetően változ­tathatná meg a világ gaz­dasági helyzetét. Csökken­hetne a munkanélküliség, több fogyasztási cikket ter­melnének, s jutna a fejlődő országok gazdaságának fej­lesztésére, az éhező százmil­liók ellátására, a környezet­és egészségvédelem fejlesz­tésére az egész világon. Gáti István Chirac konzervatív forradalmat ígér Chirac, a bulldózer nem ha­zudtolta meg hírét. Olyan teli­vér konzervatív kormányprog­ramot terjesztett az új francia nemzetgyűlés elé, amilyent a jobboldal várt és a baloldal biztosra vett tőle. A konzervatív radikalizmus olyan mélyreható fordulatát, amilyennel Reagan elnök és Thatcher asszony igyekszik átformálni Amerika, illetve Anglia képét. És mind­ezt olyan magabiztossággal és lendülettel, mintha nem lenne ott mellette a szocialista párti Mitterrand elnök ellensúlya és kényelmes parlamenti többség birtokában lenne. Márpedig a csütörtök haj­nalban a programról megtar­tott bizalmi szavazás megmu­tatta, hogy az RPR-UDF koalí­ció többsége papírvékony és a szélsőjobboldali Nemzeti Front dacos ellenszavazata állan­dóan teljes erőbedobásra fog­ja kényszeríteni a parlament­ben. Saját táborában pedig Raymond Barre -volt miniszter- elnök ismét leszögezte, hogy jobb meggyőződése ellenére szavaz csak bizalmat a kor­mánynak, mert nem akar ő len­ni a sírásója. A Chirac-kormány konzerva­tív programjának két pillére van. Gazdasági téren teljes li­beralizmus, a tőkés vállalkozás talán sosem volt szabadságá­nak visszaadása, mint a gaz­daság fellendítésének és a tö­meges munkanélküliség enyhí­tésének egyetlen módszeré. A hétköznapi életben, élet- és vagyonbiztonság dolgában vi­szont drákói szigor. Jól érzékelte a Le Quotidien de Paris fővárosi napilap, hogy amit Chirac kormánya ígér, az jócskán túltesz a félénk giscar- di liberalizmuson. Chirac az ál­lami dirigizmus, az „évtizedes francia betegség” teljes felszá­molását ígéri: az állami bank- és biztosítóhálózat és minden állami termelő vállalat magán­kézbe adását - beleértve az 1945-ben államosított Renault autógyárat és hasonló társait is. Az összes ár- és valutafor­galmi ellenőrzés - köztük szin­tén jónéhány 1945-ös rendelet - eltörlését. A tőkés vállalko­zók szabadon vihetik külföldre vagy hozhatják haza a pénzü­ket, vagy kölcsönt. Olyan felté­telekkel alkalmazhatnak és bo­csáthatnak el dolgozókat, ami­lyenekkel akarnak (legfeljebb a heti munkaidőt kell figyelem­be venniük). A szakszervezetek jogait megnyirbálják, a kollek­tív béralkudozóst helyi szintre szállítják le, hogy a szakszer­vezetek erejét megtörjék. Az adókat, főleg a vállala­tiakat csökkentik, vele a köz­kiadásokat is (csak azt nem részletezte még Chirac, hogy hol), az állami alkalmazottak és állami vállalati dolgozók idén nem kapnak fizetéseme­lést - a bérből élők negyedé­ről van szó. íme a tőkés para­dicsom dióhéjban, most már csak -meg kell valósítani — ha lehet. A rend és törvényesség dol­gában viszont nagyon is szük­ség van a szigorra, hirdeti a kormány, mert a szocialista kormány lazasága miatt elha­rapózott a bűnözés, megingott a közbiztonság, az illegális be­vándorlók pedig már túl sokan vannak. A kormányprogram itt sem fukarkodik reformígéretek­kel: belbiztonsági tanács, a rendőrség átszervezése (a kém­elhárítás főnökét már leváltot­ták), új bűncselekmény-foga­lom, a terrorizmus bevezetése a BTK-ba, a „bűnbánó” és be­súgó terroristák megjutalmazá- sa, az eltörölt halálbüntetés helyett 30 éves csökkenthetet- len szabadságvesztés. Üj ál­lampolgársági törvény, nehogy minden észak-afrikai vendég- munkás itt születendő gyereke automatikusan francia állam­polgár legyen, új „hamisítha­tatlan" személyi igazolvány és gyakori igazoltatás, amit a szocialista kormány elhanya­golt. Az illegális bevándorlók, a köztörvényes idegen bűnözők kitoloncolása. A többi megígért program­pont is ebben a szellemben fogant. Az állami tv egy vagy két csatornáját is magánkézbe adják, elég lesz egy állami tv, a régi sajtótörvényt eltörlik, a felsőoktatásit szintén, erősítik a magánoktatást. A lakbéreket szabályozó törvényt eltörlik, hadd szabályozza őket a piac (éljenek a háziurak) és meg­reformálják a mezőgazdasági termelők jövedelmi rendszerét - ha kell, az EGK-val való há­borúság árán. Mindez elég program lenne öt évre, a Chirac-kormánynak azonban mai kilátások szerint csak két éve lehet — az elnök- választásig — és még az sem biztos. Ezért szándékozik Chi­rac felhatalmazást kérni a nemzetgyűléstől, hogy gazda­sági és szociális programjának jó részét, valamint a régi vá­lasztási rendszer visszaállítását parlamenti huzavona nélkül rendeletekkel hajthassa végre. László Balázs Atomfegyvermentes övezetek Hosszú előzménye van a Var­sói Szerződés tagállamai atomfegyvermentes övezetek létrehozására szóló felhívásá­nak. A Szovjetunió már 1957 márciusában javasolta az ENSZ-ben ilyen zónák létreho­zását, majd ugyanez év októ­berében Rapacki lengyel kül- ügyimniszter tett konkrét ja­vaslatot egy közép-európai atomfegyvermentes övezet lét­rehozására. A „Rapacki-tervet" a nyugati hatalmak akkor el­utasították. 1961-ben az akko­ri svéd külügyminiszter, Osten Undén észak-európai klub lét­rehozását javasolta, amelyben részt vevő országok kötelezik magukat, hogy nem vesznek részt az atomfegyverkezésben, és nem engedik meg, hogy te­rületükön nukleáris fegyvereket tároljanak. 1963-ban Urho Kek- konen finn államelnök dolgozta ki az észak-európai atommen­tes övezet tervét. A Balkán atomfegyvenmentesítésére 1981- ben a bolgár kormály tett el­sőként javaslatot. Csak emlékeztetőül: a világ számos térségében már van­nak érvényes szerződések. A világűr atomfegyvermentesíté­séről 1967-ben lépett életbe a nemzetközi okmány, amelyhez 86 állam csatlakozott, 30 to­vábbi orszáq aláírta ugyan a szerződést, de még nem ratifi­kálta. (Az amerikai űrfegyver­kezési tervek végrehajtása egyébként ennek az egyez­ménynek megsértését jelente­né.) 1971-ben aláírták azt a szerződést, amely megtiltja, hogy a tengerfenéken atom- feayvereket tároljanak. A meq- állapodást 76 ország írta alá, 25 további aláírta ugvan, de még nem ratifikálta. Harminc orszáq csatlakozott az 1961 óta érvényes Antarktisz-szerző- déshez, amely előírja, hoav a hatodik földrészt csak békés célokra szabad felhasználni. A szerződés 5. pontja kifejezetten megtiltja az atomkísérleteket és a rádióaktív hulladékok tá­rolását az Antarktiszon. 1969 óta érvényes 25 latin-amerikai állam megállapodása az atom- feg'»vermentes övezetről, 1985 augusztusában pedig 8 dél­óceáni állam írt alá hasonló értelmű szerződést, 4 további szigetállam pedig felségvizeit zárta el az atommeghajtású hajók, vagy atomfegyvereket tároló hajók elől. Miért éppen most, és miért éppen Európa meghatározott területeinek atomfegyvermen­tesítésére vonatkozik a Varsói Szerződés tagállamainak felhí­vása? A szocialista országok „minden korábbinál határozot­tabb cselekvést, konkrét intéz­kedéseket tartanak szükséges­nek a fegyverkezési verseny — mindenekelőtt a nukleáris fegy­verkezés — megfékezése, a vi­lágűrre történő kiterjesztésének megakadályozása" érdekében. És hogy miért éppen Európá­ban? Mert itt állnak egymással szemben a NATO és a Varsói Szerződés erői, itt a legna­gyobb a fegyveres erők és fegyverzetek koncentrációja, nagyobb a nukleáris háború ki­robbanásának kockázata, mint másutt. A Varsói Szerződés tagálla­mainak meggyőződése, hogy az európai atomfegyvermentes övezetek létrehozása erősítené az övezetek államainak, ezen túlmenően egész Európának biztonságát. Számos más euró­pai állam kormánya ugyancsak támogatja az atomfegyvermen­tes övezetek létrehozásának gondolatát. Támogatják ezt parlamentek, pártok, és a köz­vélemény jelentős része. Fontos bizalomerősítő intézkedés ja­vaslataként merült fel a gon­dolat a stockholmi konferen­cián, és más nemzetközi fóru­mokon. Az ENSZ is nagy jelen­tőséget tulajdonít az ilyen öve­zetek kialakításának. Az atomfegyvormentes öveze­tek megvalósításához az érde­keltországok hozzájárulása, de mindenekelőtt a nukleáris fegy­verekkel rendelkező országok támogatása szükséges. Ezeknek kötelezettséget kellene vállal­niuk az atomfegyvermentes öve­zetek jogállásának szigorú tisz­teletben tartására. A Szovjet­unió kész az ilyen garanciák megadására, a Varsói Szerző­dés tagállamai elvárják ugyan­ezt az Egyesült Államoktól, Nagy-Britanniótól és Francia- országtól is. Az atomfegyver­mentes övezetek létrehozásáról szóló megállapodásoknak meg kell felelniök a nemzetközi jog előírásainak, és megfelelő el­lenőrzést kell biztosítaniok. Az észak-európai övezet lét­rehozásáról az érdekelt orszá­gok már évek óta tárgyalnak, eddig azonban a két NATO- orszóg, Dánia és Norvégia vo­nakodása miatt nem jött létre a megállapodás. A balkáni övezetet a szocialista országok, Görögország és Törökország részvételével kívánják létrehoz­ni, de az utóbbi különféle ki­fogásokkal késlelteti a meg­egyezést. A Varsói Szerződés tagálla­mai támogatják Svédország 1982-ben előterjesztett javasla­tát, hogy létesítsenek nukleá­ris fegyverektől mentes folyo­sót a Varsói Szerződés és a NATO tagállamait elválasztó vonal mentén. A svédek a vo­nal mindkét oldalán 150-150 km szélességű övezetet java­soltak, a Varsói Szerződés tag­államai 250-300 km-es folyo­sót tartanának a legmegfele­lőbbnek. A Varsói Szerződés tagálla­mainak meggyőződése, hogy a nukleáris veszélyt el kell és el lehet hárítani. Az európai atomfegyvermentes övezetek létrehozása fontos lépés lehet azon az úton, amely megsza­badítaná földrészünket a nuk­leáris fegyverektől. Gáti István A „TENKESALJA" ÁFÉSZ, SIKLÓS, 1986. június 1-től 5 éves időtartamra szerződéses üzemeltetésre átadja a következő egységeket: # 78. sz. húsbolt. Beremend, Kossuth L. u. 28. 9 201. sz. kisvendéglő. Beremend, Petőfi S. u. 2. SZERZŐDÉSES ÜZEMELTETÉSRE, 3 ÉVES IDŐTARTAMRA: • 104. sz. ajándékpavilon. Harkány, MAVAUT-pályaudvar. A pályázatokat 1986. május 28-ig kérjUk benyújtani „Tenkesalja” ÁFÉSZ, Siklós, Széchenyi u. 10. címre. Tájékoztató adatokat, bővebb felvilágosítást a kereskedelmi főosztály ad. A VERSENYTÁRGYALÁS IDŐPONTJA ÉS HELYE: 1986. MÁJUS 29. DÉLELŐTT 9 ÓRA. SIKLÓS, SZÉCHENYI U. 10. TANÁCSTEREM.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom