Dunántúli Napló, 1986. április (43. évfolyam, 89-118. szám)

1986-04-25 / 113. szám

2 Dunántúli napló 1986. április 25., péntek Kádár János fogadta Viktor Csebrikovot ÓRA A NAGYVILÁGBAN Kádár János, a Magyar Szo­cialista Munkáspárt főtitkára csütörtökön a Központi Bizott­ság székhazában fogadta a hi­vatalos baráti látogatáson ha­zánkban tartózkodó Viktor Csebrikovot, az SZKP KB Poli­tikai Bizottságának tagját, a Szovjetunió Állambiztonsági Bizottságának elnökét. Megbe­szélést folytattak az MSZMP és az SZKP tevékenységének és együttműködésének időszerű kérdéseiről. A találkozón részt vett Hor­váth István, az MSZMP Köz­ponti Bizottságának titkára és Kamara János belügyminiszter. Losonczi Pál hazaérkezett Fejlődik a nigériai-magyar gazdasági kapcsolat Losonczi Pál, az Elnöki Ta­nács elnöke csütörtökön befe­jezte hivatalos, baráti látoga­tását a Nigériai Szövetségi Köztársaságban és különgépén kíséretével hazaindult. Az elutazás előtt az állami vendégházban aláírták a láto­gatásról szóló közös közle­ményt és a műszaki-tudomá­nyos együttműködési egyez­mény 1986-88. évre szóló mun­katervét. Gazdasági vonalon számos elvi megállapodás szü­letett arról, hogy o két ország bővítheti az együttműködést, különösen a mezőgazdasági technológiák területén. Nigéria Magyarország legfontosabb fe­kete-afrikai gazdasági partne­re. Mint a közös közleményből is kitűnik, a látogatás sikeres volt és hangsúlyt adott annak, hogy mindkét ország az átla­gosnál nagyobb jelentőséget tulajdonít ennek a kapcsolat­nak. Jóllehet Nigéria kereske­delmében Magyarország csak töredéket jelent, a gazdasági együttműködést a vendéglátók mégis érzékelhetően nagyra értékelték, mert az számukra egyre fontosabbá váló terüle­tekre (mezőgazdaság, oktatás, egészségügy) összpontosul. Magyarország számára még egyértelműbb a látogatás fon­tossága, mert a magasszintű találkozók ösztönzik a kereske­delmet. Nigériával folytatott kereskedelmünk döntő hánya­dát a magyar export teszi ki, Így nyilvánvaló, hogy az afrikai ország fontos partner egy olyan időszakban, amikor exportlehe­tőségeink bővítése, illetve meg­őrzése égetően szükséges. Az Elnöki Tanács elnökének kíséretében volt Nagy Gábor külügyminiszter-helyettes, Me- Jega Tibor külkereskedelmi mi­niszterhelyettes, Horváth Ottó egészségügyi miniszterhelyet­tes, Németh Jenő, a Miniszter- tanács Tájékoztatási Hivatalá­nak elnökhelyettese és Reményi Gyula altábornagy, a Magyar Néphadsereg vezérkari főnöké­nek első helyettese. Losonczi Pál fogadására a Ferihegyi repülőtéren megje­lent Trautmann Rezső, az Elnö­ki Tanács helyettes elnöke, Ka­tona Imre, az Elnöki Tanács titkára, Várkonyi Péter külügy­miniszter, Medve László egész­ségügyi miniszter, valamint po­litikai életünk több más vezető személyisége. Reagan katonai akcióval fenyegeti Szíriát és Iránt Felderítő repülések Líbia fölött Reagan elnök szerdán Szí­riát és Iránt is katonai akció­val fenyegette meg arra az esetre, ha bebizonyosodnék, hogy részük van amerikaiak el­len elkövetett merényletekben. Egy amerikai újságírócsoport­nak azt mondotta, hogy „amennyiben közvetlen bizonyí­ték lenne" a két ország köz­reműködésére ilyen akciókban, akkor elrendelné városaik bom­bázását. A Fehér Ház sürgősen igye­kezett csökkenteni az elnök ki­jelentéseinek hatá'sát: tisztség- viselői azt mondották, hogy egyelőre nincs összefüggés a terrorcselekmények és Szíria, illetve Irán között, s ha talál­nának is erre bizonyítékokat, az Egyesült Államok „előbb más módszereket alkalmazna", így diplomáciai és gazdasági szankciókat s csak a legvégső esetben kerülhetne sor katonai intézkedésekre. Az amerikai elnök lelkes di­cséretben részesítette az in­terjúban Margaret Thatcher brit miniszterelnököt azért, hogy — a Líbia elleni bombázás­ban részt vett, brit támaszpon­tokról kiindult amerikai repü­lőgépek felhasználásának en­gedélyezésével — „ismét bebi­zonyította: Nagy-Britannia a legszilárdabb szövetséges a nemzetközi terrorizmus elleni küzdelemben". Reagan sajnál­kozásának adott hangott, amiatt, hogy „ez a nagyon bá­tor politikai tett’ most problé­mát okoz a brit miniszterelnök­nek. Az amerikai vadászbombázók és felderítőgépek továbbra is folytatják repüléseiket a líbiai partok közelében — jelenti a TASZSZ hírügynökség az ame­rikai AP hírszolgálati irodára hivatkozva. Az America repülőgépanya- hajóról felszálló gépek repülé­séről nem értesítették előre a nemzetközi léqiirónyítási szol­gálatokat, veszélyeztetve így a térséa polqári légiközlekedésé­nek biztonságát. Arab csúcsértekezlet Tuniszban? A marokkói uralkodó ta­nácsadója csütörtökön Tunisz­ban - az Arab Liga székhe­lyén — arról adott tájékozta­tást, hogy a jövő hét elején Marokkóban valószínűleg megrendezik az arab orszá­gok sürgősségi csúcsértekez­letét. A megbizott, Mohamed Avad, megbeszélést folytatott Sedli Klibivel, a Liga főtitká­rával, aki viszont előző nap a különböző arab fővárosok véleményét kérte ki. Az ülést hétfőn nyitnák meg Fezben, a muzulmán vallás patinás ma­rokkói fellegvárában, ameny- nyiben az előkészületek siker­rel járnak. A konferencia összehívását Líbia kérte április 16-án, mi­után amerikai agresszió érte. A csúcsértekezlet összehívását, amennyiben azon csak a Lí­bia ellen elkövetett amerikai agressziót tárgyalnák meg, a korábban vonakodó Szíria is támogatja. Az első arab kor­mányzat, amely a marokkói meghívást elfogadta, az Egye­sült Arab Emírségek volt. Heves harcok az irak—iráni fronton Hadijetentéseiben mindkét szembenálló fél megerősítette, hogy szerdán heves harcok folytak az irak—iráni front északi szakaszán, a kurdisztá- ni hegyvidék területén. Az iráni csapatok négy je­lentős iraki támadást vertek vissza ezen a területen je­lentette a Reuter brit hírszol­gálati iroda egy teheráni ka­tonai közleményre hivatkozva. A közlemény szerint az iráni egységek jelentős vesztesége­ket okoztak az iraki támadók­nak a Sajed Han mellett le­zajlott több mint hatórás üt­közetben. Az iraki bombázá­sok következtében öt személy megsebesült. A bagdadi rádióban felol­vasott közleményből viszont az derül ki, hogy az iraki csapa­tok szerdán, ugyanazon a frontszakaszon 17, eddig iráni kézen levő állást foglaltak vissza, szétzúztak két ellensé­ges dandárt, és jelentős szá­mú foglyot ejtettek. Barátok között így szokás? Aki kíváncsi rá, milyen konzultációk előznék meg a harmadik —, Közép-Európa számára a végső — világ­háború kirobbantását, az most már tudja — írja ke­serűen a Der Spiegelben Rudolf Augstein. A kiváló publicista történelmi fejtege­tése, a párhuzam régmúlt eseményekkel talán nem elég könnyed olvasmány ahhoz, hogy mindenki értse. A napi sajtó azonban mindenkihez eljutott, sokkolva a hírrel, hogy Reagan elnök éppen félórát szánt a nyugat-euró­pai külügyminiszterek közös állásfoglalását tolmácsolni kí­vánó Genscher nyugatnémet külügyminiszterre. A félórá­ból tíz perc jutott Líbiára — vajh az is minek: akkor már az Egyesült Államok órákkal túl volt a támadáson. Maga Genscher, a hűsé­ges szövetséges, a kétoldalú- barátságra oly sokat adó NSZK külügyminisztere az Atlanti-óceán felett még a repülőgépen elmélkedhetett, miért nem hallgatták meg tanácsát, vagy legalább miért nem tettek úgy, mintha kikér­nék azt. Helmut Kohl kancel­lár sem volt jobb helyzetben: még csak azt az elégtételt se kapta meg, hogy — ha utólag is — legalább ame­rikai barátai értesítették vol­na a történtekről. A szokásos csatornákon, a tripoli nagy- követségtől, és a hírügynök­ségi jelentésekből kapta a hírt. Helmut Kohl nem tartozik azok közé az államférfiak közé, akik ne tudnának úrrá lenni érzelmeiken. Mégis, a hajnali támadás napján, egy amúgy teljesen érdektelen sajtóértekezleten első nyilat­kozatából keserűség és bi­zonytalanság érződött. Meg­gondolatlan kijelentéseket ugyan nem tett, de nem is állt ki teljes mellszélességgel Reagan mellett, s igaz, álta­lánosítva, de elítélte a kato­nai erőszakot. Ha nem is olyan határozottan, mint elő­ző héten, amikor még csak elképzelhető volt egy ameri­kai akció. A hivatalos Bonn csak órák múlva jutott ismét szóhoz — írta szerdán a General-An­zeiger. Kohl aludt egyet a dologra, majd másnap, a Bundestagban közreadott kormánynyilatkozatában már magabiztosan sorakoztatta fel az érveket Líbia ellen, irgazolva a bombázás jo­gosságát. Kohl tehát lenyel­te sértődöttségét — ő már csak ilyen —, legyintettek Bonnban. Igaz, az a kor­mánynyilatkozat, amelyben egyetlen szó nem esett a pol­gári áldozatok miatti meg­rendülésről, apróbb megfo­galmazásokban mindenkinek tett egy kis engedményt, Stroussnak is, Genschernek is. Csak éppen karakánnak nem volt mondható . . . Külügyminiszterét ez egy­szer megint lehetetlen hely­zetbe hozta, legalábbis Bonn­ban sokan vélekedtek így: miközben Genscher nem rej­tette véke alá rosszallását, igyekezve eleget tenni a kö­zös nyugat-európai állásfog­lalásnak, kancellárja épp megtalálta a mentségeket. Nem biztos, hogy Amerika túl sokra tartja Kohl igyeke­zetét. Az viszont biztos, hogy otthon az emberek Amerika- ellenessége nőttön nő. Van aki politikai okokból rosz- szallotta az akciót, van aki „csak" fél, dühös a mintegy 250 ezer amerikai katona je­lenlétére, ami az NSZK-t merényletek színterévé vál­toztathatja. Az NSZK és az Egyesült Államok közötti viszony meg­lepően hamar lekerült a na­pirendről — a szociáldemok­raták feszegették még a kor­mánynyilatkozat vitájában. Helyette most inkább Nyu- gat-Európa és Amerika meg­tépázott kapcsolatrendszere a beszédtéma. A nyugatné­met belpolitikában pedig el­mosta a dolgot egy másik visszásság: az a nyilvánvaló nézeteltérés, ami magát a koalíciót megosztja Líbia 'és az Egyesült Államok ügyé­ben. Az FDP és a CSU szo­kásos marakodása most szin­te féktelenné vált. Kohl lát­hatóan nem tudja a gyeplőt kézben tartani — és sokan úgy vélik, külpolitikája már saját párthíveinek támogatá­sát is elvesztette. A jelek sze­rint az elégtétel az óceánon túlról és nagyon várható. Szájzi Júlia Hajnali gépkocsiellenőrzés London központjában, röviddel az­után, hogy pokolgép robbant a brit légitársaság egyik irodájában. Robbanás London központjában Nagyerejű robbanás rongál­ta meg London központjában csütörtökön reggel — helyi idő szerint 5 óra tájban — a Bri­tish Airways légitársaság iro­dáit. Az angol főváros egyik legforgalmasabb sugárútján, az Oxford Streeten emelkedő hat­emeletes épületben tűz kelet­kezett, amelyet a percek alatt kivonuló tűzoltók gyorsan el­fojtották. A rendőrség a kör­nyéket lezárta. Feltételezik, hogy időzített pokolgép okozta a robbanást, s további robba­nószerkezetek után kutatnak. A robbanás környékének lezárása nagy forgalomtorlódást okozott London központjában. ♦ BERLIN: Első ízben léte­sített testvérvárosi kapcsolatot az NDK és az NSZK egy-egy városa. Az NDK-beli Eisen­hüttenstadt és az NSZK-beli Saarlouis vezetői szerdán írták alá az erről szóló megállapo­dást, amelyet a városok taná­csai szeptemberben hagynak véglegesen jóvá. A két város polgármesterei Eisenhütten­stadtban tartott közös sajtó­értekezletükön elmondták, hogy Erich Honecker és Oskar Lafontaine tavaly őszi berlini tárgyalásain fogalmazódott meg a javaslat. Az NDK Saar- vidéki születésű - vezetőjének és az NSZK Saar-vidék tarto­mánya szociáldemokrata mi­niszterelnökének találkozója után a két város megbízottai széles körű tárgyalásokat foly­tattak.-f MOSZKVA: Szerdán, kö­zép-európai idő szerint 21 óra 40 perckor a Szovjetunió terü­letéről a Mir űrállomás felé útnak indították a Progressz— 26 jelzésű teherűrhajót. Az in­dítást bejelentő közlemény szerint „a teherűrhajóval fo­gyóanyagokat és különböző terheket" kívánnak feljuttatni az űrállomásra. Elődjét, a Progressz—25-öt március 19-én. bocsátották föl az űrbe, ahol 21-én kapcsolódott össze a Mirrel. Egy hónapig keringtek összekapcsolva, majd április 20-án éjjel megtörtént a levá­lasztás, s a teherűrhajó a Föld légkörébe érve, a tervek­nek megfelelően , megsemmi­sült. + PÁRIZS: Csütörtökön be­fejeződött az általános vita a francia nemzetgyűlésben a kormány tervezett gazdasági és pénzügyi rendeletéinek ke­rettörvényéről. Az első nap he­ves szópárbajai után alábbha­gyott az izgalom, főleg azért, mert Jacques Chirac miniszter- elnök egy tévé-beszélgetésben közölte, hogy a kormány rövi­desen a bizalmi kérdés felve­tésével véget vet a további parlamenti vitának és a mó­dosító kísérleteknek. Az alkot­mány értelmében a „kormány felelősségének” felvetésével, bizalmi jellegű szavazással azonnal el lehet dönteni egy vitatott törvényjavaslat sorsát. Jacques Chirac „Az igazság órája” című tévé-beszélgetés­ben arról igyekezett meggyőz­ni a közvéleményt, hogy „a kormány egyetlen gondja: a munkanélküliség csökkentésé­re, új állások teremtésére ösztönözni a vállalatokat". Líbiai küldöttség járt Kairóban Kairóban megerősítik azt, hogy líbiai küldöttség kereste fel a hét elején Egyiptomot. A delegáció vezetője hétfőn Hoszni Mubarak elnökkel ta­nácskozott az Egyesült Álla­mok agressziója következtében keletkezett válságról. Magas szintű .egyiptomi hírforrások — amelyek nem kívánták felfed­ni kilétüket — azt hangoztat­ták, hogy a kairói kormányzat nem változtat az Egyesült Államokhoz fűződő viszony meghatározta diplomáciáján. A tanácskozások középpont­jában a hírforrások szerint a rossz kétoldali viszony állt. Lí­biai részről megköszönték Hoszni Mubarak elnöknek .azt, hogy a Bengázi és Tripoli el­len végrehajtott légicsapás miatt Egyiptom aggodalmát és súlyos aggályait fejezte ki egy kormánynyilatkozatban, s hogy elsősegélyt kínált fel (amit lí­biai részről nem fogadtak el). A delegáció felajánlotta emel­lett a baráti kapcsolatok hely­reállítását szolgáló lépések megfontolását. Ezt viszont — a hírforrások szerint — állítólag Egyiptom fogadta kételyekkel s utasította vissza. + WASHINGTON: Reagan elnök ázsiai kőrútjának előes­téjén az amerikai kormány be­jelentette: jelentős összegű rendkívüli segélyt szándékozik nyújtani a Fülöp-szigetek új kormányának. A kormány a ko­rábban - még Marcos elnök­sége idején — meghatározott összegen leiül a jelenlegi pénz­ügyi évben 100 millió dollárt kért erre a célra a kongres­szustól, s meg akarja gyorsíta­ni a már korábban megszava­zott segélyösszegek folyósítását. Az összegekből száz millió dol­lárt készpénzben bocsátanának az Aquino-kormány rendelkezé­sére, további ötven millió dol­lárt adnának katonai segély formájában. + GENF: Genfben csütörtö­kön véget ért a leszerelési kon­ferencia idei ülésszakának el­ső szakasza. A záróülésen a részt vevő 40 ország képviselő­je előtt Viktor Iszraeljan, a szovjet küldöttség vezetője bí­rálta az Egyesült Államokat, mert katonai fölényre akar szert tenni és akadályokat gördít a két- és sokoldalú fegyverzetel­lenőrzési tárgyalások elé.

Next

/
Oldalképek
Tartalom