Dunántúli Napló, 1986. április (43. évfolyam, 89-118. szám)
1986-04-20 / 108. szám
Panoráma Tömöri Bea, a manöken A tanfolyamra barátai íratták be A pécsi Konzum Áruház új videoreklámfogást alkalmaz a tíz készüléken sugárzott heti reklám- és képújságprogramja felfrissítésére. Manökent szerződtet másodállásban, versenyezteti a jelentkezőket és a pillanatnyilag legjobbat választja ki. Pár hónapja a 173 centi magas, 52 kilós Tömöri Bea mutatja be a legújabb ruhákat és egyéb termékeket. A színes videofilmét felfedezője, Kosaras Attila, a JPTE Tanárképző Kar oktatástechnikai tanszékének munkatársa, operatőre készíti. Kíváncsiak serege verődik össze a forgatások alkalmával. A reklámozási módszer az újdonság varázsával hat, ami a pályakezdő, most még amatőr manökennek is köszönhető, akit munkatársai tudta nélkül neveztek be a Baranya Megyei Fényszöv és a pécsi Nevelési Központ manökenképző tanfolyamára. A DÉDÁSZ villanyórajavító műhelyének 23 éves, kreolos bőrű, fekete hajú szerelője tavaly kezdte a manökeni pályafutását, miután fotózási, fodrászati, kozmetikai ismeretekből, dzsesszbalettből, színpadi mozgásból kitűnőre vizsgázott. — Az ismeretszerzésben, az önmegvalósításban azóta sincs megállás — mondja. - Nem vagyok elégedett önmagommal. Most már kevés, hogy tízféle mozgást, mozdulatot elvégzek, még egyszer ennyi kifejezésformát akarok megtanulni. Arra is törekszem, hogy könnyebben, természetesebben mosolyogjak, a szemem kifejezőbbé váljon. Keservesen jutok előbbre az önnevelésben, a rendezői utasítások betartásában, pedig cseppet sem fog el a lámpaláz. Sőt nem zavar, hogy néznek. A szépség egyfajta belépőnek számít ezen a pályán, az elbizakodottságra nem adhat okot. Jó pont a dekoratív megjelenés, a könnyed, szinte légies mozgás. Sokat számítanak az ehhez párosuló jellemvonások, mint a bájosság, egyszerűség, nagyfokú alkalmazkodó képesség. Mindezek csak akkor gyümölcsöző előnyök, ha a reklámcélokat szolgáló hölgy valamennyi filmezés alkalmával megújul, többet nyújt az előző teljesítményénél. S nem marad el a várt üzleti siker, vagyis a közreműködésével megszülető videoalko- tás felkelti a vásárlók érdeklődését, bővül a Konzum vevőköre. Drégely Tamást, a Konzum reklám-propaganda osztályvezetőjét is ez a cél vezérli. Nem jó például, ha túl sokba kerül a heti videofilm. Tömöri Bea a teljesítménytől függően havi 40 órás produkcióért 600—800 forintot kap. A reklámmanöken kedvessége, modora révén is népszerű. Fellép az áruház eladóival együtt. Szerepel majd az étterem tervezett árubemutatóin is. Vállalkozásait az Atlas gmk is előkészíti, amelynek tagja. Főállású manökenként szeretne dolgozni, aminek a sikeréért a DÉDÁSZ-os kollégái is drukkolnak. A legjobban barátnője, Bálint Erika izgul érte, aki a ruháit varrja. Csuti J. Az anyám szerelője Sonja Weigel (képünkön) játssza Az anyám szeretője című új ausztrál film női főszerepét, egy lányt, aki annyira szereti az édesanyját, hogy lemond a férfiről, akibe az anyja szerelmes. Élő népdal a városban Asszonykórus a Barbakán alatt Asszonyok jobbára, s egykét fiatal lány. Félkör enyhe ívében állnak a sokác, bos- nyák, Dráva menti viseletek ezer színében, s dalolnak lassú, mélabús szláv dallamokat minden emberi érzésről, ami az élethez tartozik, csakúgy, mint a magyar népdalokban. Csak másképp. „Siroko je lisce bo- rovo..." A széleslevelű fa alatt bánkódó legényről, anyja, kedvese után. Egy a sok száz közül, amit ismernek, egy részüket előadási szinten is. A dallam gyakran már a második sornál ketté vagy háromfelé válik. Áradnak a szép tiszta harmóniák; borúra derű veti fényét, olykor egymásra mosolyognak. Dalolnak. Bizonyára többen hallottuk már őket: a pécsi August Senoá Délszláv Klub 12 tagú asszonykórusát, hiszen évente legalább 15 alkalommal szerepelnek különböző rendezvényeken, immár három éve, mióta ez a klub megalakult, s helyet kapott a Barbakánnal átellen- ben. Vezetőjük, Matusek László nyugalmazott néptanító nagy szeretettel foglalkozik velük, kezdettől. Igyekszik mindazt átadni, amit több mint négy évtizedes átai működése idején összegyűjtött, megőrzött, az egykor szín-bosnyák falu népi kultúrájából. A dalok ősiek. Több száz éve hozták magukkal Áta, Pécsudvard, Kökény, Nagyko- zár, Kátoly, Alsószentmárton, Kásád, Szőkéd egykori lakói délről. A klubban a lányok, asszonyok már pécsiek. Ugyanúgy, mint Laci bácsi, Matusek László, aki miután beköltözött, felkutatta, ide hívta őket: dalolni, átmenteni, éltetni, tovább vinni az ük- és dédnagyszülők muzsikáját. Hetente egyszer a próbán, ilyenkor a maguk örömére; szerepléskor, „beöltözve” meg a mások gyönyörűségére, is. Sokfelé megfordultak az ország különböző nemzetiségi fesztiváljain. Tavaly ősszel a szerbiai Topolán ejtették ámulatba a közönséget: mennyi dalt tudnak, ami ott már csak a legöregebb öregek emlékezetében él. A napokban pedig hivatalosan is fölkérték őket: Tatán nemzetiségi találkozón képviselik majd a deszki hagyományőrző együttessel közösen a magyarországi délszláv folklórt, augusztusban. Hallgatom egyik próbájukat. Körül ülik az asztalt, a sarokban négy-öt fiatalember jellegzetes délszláv hangszereken muzsikál: a Vizin-zenekar. Egy- egy refrénnél lehalkul a kíséret, ilyenkor velük énekelnek a zenészek is. S mint megtudom, ennek története van: — Valaha a faluban nem volt még kultúrház. A dal, a zene az utcán csendült föl. Jobbára hétvégeken, este. A fiatalok csoportba verődve, az öregek a kispadon . . . Egy darabig hallgatták, aztán bekapcsolódtak az ismétlődő refrénbe, új szöveggel új dalokra serkentve a fiatalságot. S máris belesimultak a melódiába a pengetősök, a tamburák meg a jellegzetes Dráva menti bőrduda, a „gajda”... Kórus, szólók, refrén, zene, ismétlés. Három generáció öröklődő dalai, együtt, közösségben. Valaha így volt —, meséli az együttes vezetője. Az évszázados falak tőszomszédságában évszázados szláv dallamok szűrődnek ki tavaszi hétfő estéken . . . W. E. Éles anyanyelvűnk Többnyire sehova se jut, aki túl messzire megy. Egyeseknek kerek a nap, másoknak hosszú. Itt állok megfürödve - mondta Archimedes. Nem naptárkészítő az, aki hetet-havat összehord. A templom egere lelkiekben gazdag. * A kérdést megvilágította, csak a válasz maradt sötétben. Magasztalásában határ csak a csillagos ég. * Szeme mint a villám. Szégyenében kisül. * Igazi elöljáró az, aki mindennek utánajár. A • Inkább a fejdísz, mint a díszfej! Kerekes László Móllá Naszreddin dinnyeföldje Azerbajdzsáni török anekdota Egyszer estefelé Molía szedte össze dinnyeföldjén az érett darabokat. Odament hozzá három ismeretlen és üdvözölték őt. Naszreddin viszonozta az üdvözlést és gyorsan felszelt néhány dinnyét: 4 — Tessék, egyetek! Amikor az ismeretlenek befejezték az evést, és menni készültek, Móllá megállította őket és így szólt: — Válasszatok dinnyét és vigyétek el a gyerekeiteknek! Az ismeretlenek közül ketten kiválasztottak két—két diny- nyét, a harmadik azonban mindjárt hármat kapott fel. Ekkor Naszreddin meghajolt a harmadik felé, és így szólt: — örök élet és egészség legyen sorsod, uraság, köszönöm, hogy szolgáiddal meglátogattad dinnyeföldemet. Csodálkozva kérdezte az ismeretlen: — Honnan tudtad, hogy uraság vagyok, ezek pedig csak a szolgáim? — Mohóságod magas fokáról ... (Dr. Mándoki László fordítása.) Szovjet- festök Duisburgban Harmincegy modern szovjet festőművész kiállítása nyílik meg május végén az NSZK-beli Duisburgban. t Uj Bernst-ein-opera A bécsi Statsoperban bemutatták Leonard Bernstein Csendes zúg (A Quiet Place) című új operáját. Walter Gür- delschmied, a legszigorúbb osztrák zenekritikus szerint a középosztálybeli idilli család- történet olyan, mintha maga Freud ülne állandóan a lugasban, az egész mű azonban mégis megindítóan emberi. Legszebb dalának címe: Tahiti bánat (Trouble in Tahiti). Jagger, a bonvinán A Brodway egyik színházában színpadi szerepet vállalt Mick Jagger. Egy musical bonviván- szerepét alakítja, s egyelőre csak annyi biztos, hogy a partnere Elisabeth Berridge, az Amadeus-filmből ismert színésznő lesz. Testvér zeneiskolák hangversenye A pécsi és a kaposvári Listt Ferenc zeneiskolák, mint testvérintézmények azt tervezik, hogy a jövőben közös tanár és diákhangversenyeket rendeznek Pécsett, illetve Kaposváron. A keretmegállapodás már kialakult, ennek szellemében tanévenként több közös koncertre is sor kerülhet. Az első ilyen koncertet holnap, hétfőn fél hét órai kezdettel rendezik meg a kaposvári Liszt Ferenc Állami Zeneiskola hangversenytermében. A pécsi zenetanárok közül ez alkalommal N. Táskái Márta lép fel - Balázs István, kaposvári zongorista kollégájával. Közösen adják elő (négykezes párosban) Beethoven: D-dúr variációk és (két zongorán) Liszt: Tarantella Rossini témára című művét. A kaposvári zeneiskola úgynevezett fehér bérleti hangversenyén a következő zenetanárok lépnek még fel: Pallós László (gordonka), Kardos Kálmán (zongora), Fodor Gyula (trombita), Ludmán y Géza (gordonka), Papp Tibor (hegedű), és Kuti Béla (hegedű). Állítólag valaki erről a fiatalemberről azt mondta: Rémes csak egy van! Értve: nem akárki. Valóban, némi igazság szorult a dologba, meglehetősen felszabadult férfi Rémes Lajos, a 20 éves diósviszlói kubikos. Pontosabban: volt kubikos, mert amikor ez év januárjának végén első bűncselekményét elkövette, három hete már nem dolgozott. Január 25-én is csak azért jött Pécsre, hogy vállalatánál felvegye maradék bérét. S ahogy az ilyenkor lenni szokott, találkozott haverokkal, kicsit csavarogtak, beszélgettek, mígnem besötétedett, s üresek lettek az utcák — hasonlatosan Rémes zsebéhez. Vagyis nem maradt egy fillérje sem. Miből vesz ő ruhát, ha nincs pénze? — tette fel magának a kérdést, de csak addig morfondírozott a válaszon, amíg a Búza téren oda nem ért egy butikhoz. Ez a megoldás, meg egy pezsgőspalack! Ez utóbbit úgy találta, mindjárt be is zúzta vele az ablakot, a rácsot egy vascsővel szétfeszítette, bemászott. Gondosan kiválasztott két női ruhát, a szempont az volt: minél bővebb, nagyobb méretű legyen. Ezeket leterítve pakolta az árut a ruhákra, csinált két csinos bátyút — éjjel 1 órakor már bottal üthették volna a nyomát, ha egyáltalán valaki felfigyel a pezsgőpalackos betörőre. A piac felé ment. Itt a garázssor melletti magas kőkerítés mögötti üres, elhagyott részen elrejtette bátyúit, s másnap két utazótáskába pakolva a károsult szerint, mintegy 60 000 forint értékű divatholmit, hazautazott Diósviszlóra. Közben azonban még történt valami: tudniillik ruhája már volt, de hogy néz ki az ember talpig divatosan, menő cipő nélkül... Rémesen! A Kossuth Lajos utcában ezért még ezen az éjszakán egy téglával betörte a Belvárosi Áruház kirakatát, s kiemelt onnan egy Adidas-sportcipöt, ami — szerencsés kezű ember ez a Rémes — pont jó volt a lábára. Mindez tehát január végén volt. A divat azonban gyorsan változik, a pénz még gyorsabban fogy, egyszóval: március 1-én megint pénztelenség nyomasztotta Rémest. Átgyalogolt falujából Harkányba, betörte egy ajóndékpavilon ablakát, 8COO forint értékben összegyűjtött ezt-azt, a holmit pedig elrejtette egy másik ajándékpavilon mögé. Tudniillik nem volt szatyra, amibe az „árut” bepakolhatta volna, de rémlett Rémesnek, hogy a közeli Utasellátó pavilonnál lehet ilyen. Hát oda is betört, keresgélni kezdett — óm feltűnt egy járőröző rendőrautó. Rémes a hátsó ablakon meglépett, meg sem állt Diósviszlóig. öt napot pihent, március 6- án ismét eljött Pécsre — az indíték a szokásos: nem volt pénze. Csavargott, téblábolt erre- arra, este hét óra felé már a Kertvárosban gyűjtötte tapasztalatait. Megfontoltságra vall, hogy csak éjfélkor határozta el az újabb betörést. Mégpedig az itteni Bizományiba. Bezúzta ez ablakot, bement, s mindjárt a pénztárgépet kezdte el vizsgálni, de az üres volt, mint ahogy nem talált pénzt a felvevőhelyiségben sem. A raktárban azonban rábukkant egy lezárt gépre, egészen biztos volt már benne, hogy ebben „suska” is lesz - ám ekkor egy rendőr árnyéka rajzolódott a homályos helyiség falára . . . így Rémes megint körbejárta a bolt összes helyiségét, hogy egészen pontos legyek: pucolt a betörést felfedező rendőr elől, de az öltözőnél tovább nem jutott - rács volt kívülről az ablakon, s Rémes ahhoz ért, hogy kívülről dolgozza meg a rácsokat, belülről egészen új a helyzet. . . Egyszóval: Rémest elkapták. A vizsgálat betörései ügyében a Pécsi Rendőrkapitányságon folyamatban van. Mészáros A. 4 vasárnapi A kirakatok reme
