Dunántúli Napló, 1986. április (43. évfolyam, 89-118. szám)

1986-04-03 / 91. szám

1986. április 3., csütörtök

Dunántúli napló

3

40 éve halt meg

Berze Nagy János néprajz- tudós

Dr. Berze Nagy János néprajz- tudós és mesekutató 1879-ben született Besenyőtelken, és már 14 éves korától gyűjtötte Heves megye népének meséit és hagyományait. 1905-ben szerzett doktori címet a Pázmány Péter Tudományegyetem bölcsész karón. Felsőfokú tanulmányai alatt is folytatta a gyűjtőmunkát, figyelme ekkoi elsősorban a népballadákra terjedt ki, ezek szövegeit Pécsett jelentették meg 1967- ben, Népköltési gyűjtemény a Palácságról és a Tisza-menté- ről címmel.

Az egyetem elvégzése után Lúgoson, Kolozsvárott, Nagy- -egyedeiv Csíkszeredán, Debrecenben, Pancsován, S?ekszár- don működött és gyűjtötte a népi kultúra gyöngyszemeit, elévülhetetlen érdemeket szerezve a magyar hagyománykincs megőrzésében. A népmeséket különös gonddal feljegyezte és tájnyelvi sajátosságuknak megfelelő hangtani és szótani pontossággal publikálta. Figyelme arra is kiterjedt, hogy az I. világháborúból hazatérő katonák idegen eredetű folklóranyagával foglalkozzon.

1924-ben került Pécsre. Baranya vármegye és Pécs város vezető tanfelügyelőjeként

1933-ban megbízták a megye magyar néphagyományai gyűjtésének megszervezésével, vezetésével és a gyűjtött anyag tudományos megszerkesztésével. 1940-ben jelent meg nagyszabású munkája, Baranya 64 községében történt, hat évig tartó gyűjtés alapján, a már említett, háromkötetes Baranyai magyar néphagyományok. Ezenkívül több mint 50 tanulmánya és gyűjteménykötete jelent meg életében. 1946. április 6-án hunyt el. 1967-ben Pécsett adták ki Magyar népmesetípusok című munkáját. Az 1407 oldalas mű nemzetközi népmeseelemző, mesetípusmeghatározó és me- serendszerző kötet, nélkülözhetetlen forrás a szakemberek számára.

A Magyar Irodalmi Lexikon szerint: ,,. . . az újabbkori magyar néprajztudomány egyik legnagyobb alakja, munkásságát külföldön is elismerik. . ." Megérdemelné, hogy szőkébb hazájában, Baranyában ii nagyobb figyelmet kapjon. Ennek egyik eszköze lehetne alapvető fontosságú gyűjteményeinek és tanulmányainak újbóli megjelentetése.

Bozsik L.

Színházi bemutató

Kiskapukulcsok

É

vente százmilliárd forint cserél gazdát Magyar- országon adóztathatat- lanul, feketén a harmadik gazdaság csatornáin. Ebből az ösz- szegböl felépíthető volna egymillió darab kétszobás lakás, vagy pedig ennyi pénzből valamennyi értelmiségi fizetését a duplájára és minden nyugdíjat kettőezer forinttal lehetne emelni. Ezekben az adatokban összegződik az dokumentumjáték, amelyet a Pécsi Nemzeti Színház tűzött műsorára kamaraszínházában, a Ságvári Endre Művelődési Házban.

Nagyon hiányzott Pécs kulturális életéből az a műfaj, amelyet most a műsort író, ösz- szeállító és rendező Marton Frigyes jóvoltából láthatunk: a művészi eszközöket is felvonultató, de elsősorban publicisztikai, valóságfeltáró színházi előadás. Marton Frigyes kiváló mestere ennek a műfajnak, a társadalom napi változásaira, a burjánzó visszásságokra érzékenyen és gyorsan reagáló közéleti töltetű színpadi estnek.

A Rádió Kabarészínháza és a Mikroszkóp Színpad rendezőjeként közismert és népszerű Marton Frigyes most a kabaré és a politikai szatíra területéről egv kevésbé látványos és komikus műfaj vizeire evezett át. Rádióriportokból szerkesztette és írta a Kiskapukulcsok műsorát, amelynek alcíme: Kollektiv lelkiismeretfurdalás két részben. A játék alapja két rádiósnak, Hegyi Imrének és Kovalik Mártának a ,,20-as stúdió" adásában sugárzott riportsorozata, melyet az előadás nézői és e sorok olvasói közül is bizonyára sokan hallottak.

E riportok közül mintegy tucatnyi elevenedik meg az előadásban, melyet nemcsak a valóság, hanem a szerkesztőrendező dramaturgiája is fémjelez. A kétrészes előadás riportjai valójában három témakört ölelnek fel: az elsőben a kis- és nagystílű ügyeskedők, ingyenélők mondják el életvitelük és életelvük lényegét, azt, hogy a kereskedelemben, az áruszállításban ki hogyan veszi le a sápot, azt, hogy miképpen lehet csencseléssel, ügyeskedéssel, „üzletszerű kéjelgéssel” havonta tíz- és százezreket keresni.

A második rész első felében az illegálisról legális területekre lépünk át, és azt láthatjuk, hoavan élnek és élünk (vissza) a kiskapukkal, az ellenőrizhetetlen kisebb-naavobh hatalmi lehetőségekkel. A fülkéből ingyen lehet a tengerentúlra telefonálni: hosszú sorban kígyóznak a körnvék lakói: egv vállalat üdülőt akar bérelni: nosza, keniük mea az szh-titknrt meg az iaaznató feleséaét, hoav mi nverjük a pályázatot;

tataroztassuk villánkat állami pénzen stb.

Végül az utolsó részben olyan mohikánok jelennek meg a színpadon, akik felemelik szavukat ezek ellen a jelenségek ellen: a mérnök, aki elmondja, miképpen játsszák ki az építési tilalmat a Balaton mentén, és a fiatal kutató, aki nem tekinti természetesnek, hogy a munkahelyén éppen a rendész lopja a rábízott értékeket.

Ezek a játékban megelevenedő tipusok a társadalom széles körét képviselik, és Marton Frigyes nem elégszik meg a felmutatásukkal, hanem — politikus művészként — közvetlen és közvetett módon is véleményt mond róluk. A riportokat keretjáték övezi: egy pályakezdő újságíró indul el idősebb kollégája bíztatására a magyar valóság sűrűjébe, és az egyes riportok nyomán megvitatják a tapasztaltakat. Eközben fel-fel - bukkan — nem szerepben, hanem saját személyében — Fa- ludy László, aki többször is nó- tázni kezd, s az előadás végi csattanó értelmében (amikor betyárnak öltözve jelenik meg), arra a nemzeti mentalitásra utal, amelyik bocsánatos bűnnek tekinti a törvény kijátszását, és a törvénytiszteletnél többre tartja a betyárbecsületet.

A keret része még két tv-be- játszás, ami arra mutat rá, hogy az ország politikai vezetői is tisztában vannak ezekkel a visszás jelenségekkel, de a megoldás — az alcímmel szólva — csak „kollektív” lehet. Ezt példázza a két nemzedék ösz- szefogása is, amikor Marton Frigyes és a fiatal újságírót játszó Szegvári Menyhért megalakítják az „új fényes szelekét”, természetesen nem ezen a „cikis" néven, hanem a kor szellemében: New Bright Wind mozgalomként. Az előadás végén a szereplők ennek trikóját viselik.

A színészek azokban a helyzetekben érzik jól magukat, amelyekben egy-egy figurát kell megjeleníteniük, s így színészi játék szempontjából a riportjelenetek összehasonlíthatatlanul jobbak, mint az azokat övező keret. Sípos László, a menő bájgúnár, a rendőrőrmester, a

tervezőmérnök, Balikó Tamás a hőbörgő melós, a halvérű disz- kós, a makulátlan tudóspalánta, Ujlaky László, a nagylelkű milliómos, a teherautó sofőr, az állami pénzen tatarozó elvtárs, N Szabó Sándor a kereskedő, a gázt beköttető, a telefont kihasználó ismerős, mindannyian többet nyújtanak, mint egy-egy alak puszta illusztrációját, játé-. kukkal teljes sorsokat és jellemeket is felvillantanak. Az egy epizódban fellépő Füsti Molnár Éva és a két kisebb figurát megformáló Unger Pálma is igyekszik árnyaltabbá tenni szerepét.

A

z előadást mindvégig „megszakítják", színezik Marton Frigyesnek a közönséghez intézett szavai. Hatalmas rutinnal és magabiztos- ságijai szövi bele az előadásba a legfrissebb információkat, a helyi vonatkozásokat, és úgy beszélget a nézőkkel, hogy nemcsak ő akar közölni valamit: a közönségre is kíváncsi. A Kiskapukulcsok olyan előadás, amelyik érdemes arra, hogy a publikum kihasználja ezt a kölcsönös — iránta is tanúsított érdeklődést.

P. Müller Péter

Ujlaky László két arca a Kiskapukulcsok előadásából

(Tér István felvételei)

Húsvét

Jól érzi a -televízió, hogy a tévéshúsvétra kevésbé kell felkészülnie a nagy ünnepek közül, mint például a karácsonyra. Ez már nem szobai ünnep, süt már itt-ott a nap, telek van, rokonság van, mozgás, hát az egész tévés szempontból alighanem nem egyéb, nem több, mint egy hosszú hétvége. Mely persze, ettől, sőt, olykorképpen ettől (hogy nincs túlkészülve, túlkoreografálva) lehet jó, tartalmas, szórakoztató. S tartozhat az „elmegy", az „olyan, amilyen" kategóriába, mint az elmúlt három ünnepnap műsora is. Éppen lehetett nézni egészében is, darabokban is, de aki mást választott az az égvilágon nem veszített semmit. Jegyzetíró egy igazán emlékezetes képre emlékszik, a busmanra, aki kikaparja a homokból a gumót, forgácsokat farag le róla, aztán erősen a markába szorítja e resztlit a kitátott szája előtt és vár. Ha erősen szorít és erősen vár, markából hüvelykujjára, onnan szájába csöpög a víz. Az áhított, De a Sivatagi show mozifilm volt, nem tartozik kifejezetten egy tévéjegyzet illetékességi körébe, mint ahogy a szombati kanadai politikai krimi se, Az elnök elrablása. Pedig ezek jók voltak. Az amerikai természetfilm egyszerűen pazar, de utóbbi is figyelemreméltó, jól felépített profimunka, jobb, mint a tévé által megismertetett félkomoly mozikrimik átlaga. Izgalmas, fordulatos, közben még tűnődni is lehet, mi lenne, ha valójában, stb., s lehetne tűnődni a film után is, csak nem érdemes akkor már. Nem érdemes komolyabban venni, mint amennyire a film vette magát. Mint ahogyan nem lehet, s persze, nem is kell komolyan venni a Te- levarieté látványos léggömbségét sem a Kongresszusi Központból. A műsorvezető. Rózsa György erre már az elején fel is szólít kedvesen, mondván, hogy engedje el magát a kedves néző, móka, kacagás, nem kell itt komolyan venni semmit. Mintha lenne olyan őrült, aki feszült figyelemmel követi az „eseményeket", a legek könyvéből rögtönzött vetélkedőt, s bármit, ami másfél órán át a szilveszteri műsorból oly ismerős operetthajó-díszle- tek alatt történik. Talán kedvelt a varieté műfaja, jegyzetíró ugyan nem találkozott még kedvelőjével, s maga nagyon nem állhatja, így meglehetősen elfogultan unatkozta végig. Meglehetősen sivatagi show volt ez is, a stáb erősen szorít, erősen vár, tátja a néző a száját, de attól a pár csöpp víztől csak ideges lesz. A hétfői attrakció a nagyhírű Mikroszkóp színpad politikai kabaréja alatt is fölrémlett bennem a derék és erősen

szorító busman,, de se csalódott nem lettem, se szomorú, szkeptikus csak. S jöttek a „mihez képest"-ek. Mert önmagában ez a politikai kabaré gyönge volt, de még Így is toronymagasan fölötte áll a Telepódiumnak, annak az elképesztő primitívségnek, ami a legutóbbi, nőnapi produkciót jellemezte. Nos, ennél a Telepódiumnál nem nehéz jobbnak lenni. Talán csak jobbnak hittem a Mikroszkópot, annál mindenképp, hogy időnkénti szarkazmusát ne akarja folyton könnyes el- lágyulással kompenzálni, s annál mindenképp jobbnak, hogy mégis politikai kabaréját nem futtatja ki egy egészen alacsony színvonalú, nyúlós békedalra. S milyen jó lenne, ha a mai magyar kabarénak nemcsak mélypontjai lennének, amelyhez képest a Jóestét Mikroszkóp jó volt, hanem olyan magaspontjai is, amikhez hasonlítva joggal lenne elmondható, hogy ez a minimum, ennél csak jobbat érdemes.

Parti Nagy Lajos

Az irodalmi és míiueszetí ölet kitti vitetett jei

Hazá.wk felszabadulásának 41. évfordulója alkalmából szerdán a Parlament vadásztermében átadták az idei kiváló és érdemes művész kitüntetéseket. Az eseményen megjelent Lázár György, a Minisztertanács elnöke, az MSZMP Politikai Bizottság tagja, Pál Lénárd, a Központi Bizottság titkára, Csehák Judit, a Minisztertanács elnökhelyettese és Radics Katalin, az MSZMP KB tudományos, közoktatási és kulturális osztályának vezetője.

Köpeczi Béla művelődési miniszter ünnepi beszédében emlékeztetett: felszabadulásunk évfordulóján immár haA MAGYAR NÉPKÖZTÁRSASÁG KIVÁLÓ MŰVÉSZE KITÜNTETŐ CÍMET KAPOTT:

Almási Éva, a Madách Színház Jászai Mari-díjas színművésze, a Magyar Népköztársaság érdemes művésze, Béres Ferenc népdalénekes, az Országos Filharmónia Liszt Ferenc- díjas és SZOT-díjas szólistája, a Magyar Népköztársaság érdemes művésze, Csányi Árpád, a Nemzeti Színház Jászai Mari-díjas díszlet- tervezője, a Magyar Népköztársaság érdemes művésze, Dömölky János, a Magyar Televízió Balázs Béla-dí- jas filmrendezője, a Maqyar Nép- köztársaság érdemes művésze, Gáti József színművész, a Színház- és Filmművészeti Főiskola nyugalmazott egyetemi tanára, a Magyar Nép- köztársaság érdemes művésze. Illés Gyula Munkácsy Mihály-díjas szobrászművész, a Magyar Népköztársaság érdemes művésze, Kass János Munkácsy Mihály-díjas grafikusművész, a Magyar Népköztársaság érdemes művésze, Keveházi Gábor, a Magyar Állami Operaház Nizsinszki- díjas és Liszt Ferenc-díjas magántáncosa, a Magyar Népköztársaság érdemes művésze, Petress Zsuzsa, a Fővárosi Operett Színház Jászai Mari-díjas színművésze, a Magyar Nép- köztársasáq érdemes művésze, Redő Ferenc SZOT-díjas festőművész, a Magyar Népköztársaság érdemes művésze, Székely Gábor, a Katona József Színház Jászai Mari-díjas igazgatórendezője, a Magyar Nép- köztársaság érdemes művésze, Szo- kolay Sándor Kossuth-díjas, Erkel Ferenc-díjas zeneszerző, a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola egyetemi tanára, a Magyar Népköztársaság érdemes művésze;

A MAGYAR NÉPKÖZTÁRSASÁG ÉRDEMES MŰVÉSZE KITÜNTETŐ CÍMET KAPOTT:

Blaskó Péter, a Miskolci Nemzeti Színház Jászai Mari-díjas színművésze, Csala Zsuzsa, a Vidám Színpad Jászai Mari-díjas színművésze, Cserhalmi György, a Katona József Színház Balázs Béla-díjas színművésze, Czigány Tamás, a Magyar Filmgyártó Vállalat Balázs Béla-díjas filmrendezője, Decsényi János Erkel Ferenc-díjas zeneszerző, a Magyar Rádió osztályvezetője, Demján Éva Jászai Mari-díjas előadóművész, Drahota Andrea, a Thália Színház Jászai Mari-díjas színművésze, FeSzerdán — hazánk felszabadulásának 41. évfordulója •alkalmából — Köpeczi Béla művelődési miniszter a Vigadóban átadta az idei művészeti díjakat. Az eseményen

JÁSZAI MARI DÍJAT KAPOTT:

Eperjes Károly, a Katona József Színház színművésze, Gallai Judit, a Fővárosi Operett Színház magánénekese, Gáspás Sándor, a Katona József Színház színművésze, Gáti Oszkár, a Madách Színház színművésze, Hernádi Judit, a Vígszínház színművésze, Kós Lajos, a Pécsi Nemzeti Színház—Bóbita Bábszínház művészeti vezetője, Kubik Anna, a Nemzeti Színház színművésze, Lázár Katalin, a Kaposvári Csiky Gergely Színház színművésze, Ó. Szabó István, a Debreceni Csokonai Színház színművésze, Reviczky Gábor, a Vígszínház színművésze, Sallai Mihály, a MACIVÁ artistája, Su- nyovszky Szilvia, a Madách Színház színművésze. Straub Dezső, a Vidám Színpad színművésze, Szakács Gyöngyvér, a Miskolci Nemzeti Színház jelmeztervezője, Szerién Gyula, a Nemzeti Színház színművésze, Tiboldi Mária, a Fővárosi Operett Színház színművésze.

JÓZSEF ATTILA-DÍJAT KAPOTT:

Bella István író, dr. Bécsy Tamás

kritikus, az ELTE BTK egyetemi tanára, Bodor Adám író, Esterházy Péter író, Karig Sára műfordító, az Európa Könyvkiadó szerkesztője. Tarján Tamás kritikus, irodalomtörténész, az ELTE BTK adjunktusa, Tóth Béla író, a Somogyi Könyvtár igazgatója, Vathy Zsuzsa író.

LISZT FERENC-DÍJAT KAPOTT:

A Budapesti Rézfúvós Együttes. Tagjai. Farkas István, Magyari Imre, Palotai István, Petz Pál, Szabó László, Berkes Kálmán, klarinétművész, a Magyar Állami Operához zenekari művésze, Drahos Béla fuvolaművész, a Magyar Rádió és Televízió Szimfonikus Zenekarának tagja, Kovács Kati előadóművész. Ladányi Andrea, a Győri Balett magántáncosa. Szenthelyi Miklós hegedűművész, az Országos Filhargyomány, hogy a Magyar Népköztársaság kormánya elismerését fejezi ki azoknak, akik hosszú időn keresztül kimagasló teljesítményt nyújtottak a művészetek különböző ágaiban.

A most kitüntetett művészek tehetségükkel nemcsak saját maguk kiteljesítését szolgálják, hanem alkotásaikkal a szépre, a jóra, a nemesre is figyelmeztetik az embereket — hangoztatta végül Köpeczi Béla

A művelődési miniszter ezután átadta a kiváló és érdemes művész kitüntetéseket.

hér György, a Magyar Televízió Ba- láís Béla-díjas filmrendezője, Gyürke Henrik, az Állami Bábszínház Jászai Mari-díjas bábművésze, Hegedűs István Munkácsy Mihály-díjas karikaturista, Horkai János, a Nemzeti Színház Jászai Mari-díjas színművésze, Horváth Zoltán, a Fővárosi Operett Színház Erkel Ferenc-díjas művészeti vezetője, lgIódi István, a József Attila Színház Jászai Maridíjas főrendezője, Janzer Frigyes Munkácsy Mihály-díjas szobrászművész, Jordán Tamás, a Kaposvári Csiky Gergely Színház Jászai Maridíjas színművésze, Káló Flórián, a József Attila Színház Jászai Maridíjas színművésze, Kaszás Ildikó táncművész, a Magyar Állami Operaház balettmestere, Király Levente, a Szeaedi Nemzeti Színház Jászai Mari-díjas és Juhász Gyula-díjas színművésze, Kocsis Sándor, a Magyar Televízió Balázs Béla-díjas operatőre. Kö Pál Munkácsy Mihály-díjas szobrászművész. Lőcsei Jenő, a Magyar Állami Operaház Liszt Fere nc-d íjas magántáncosa, Lugossy László, a Maqyar Filmqyártó Vállalat Balázs Béla-díjas filmrendezője, Matuz István Liszt Ferenc-díjas fuvolaművész, a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola Debreceni Taqoza- ta főiskolai docense. Onczay Csaba Liszt Ferenc-díjas csellóművész, az Országos Fi I harmónia szólistája, a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola eqyetemi docense, Pákozdi János, a Népszínház Jászai Mari-díjas színművésze, Pásztor Gábor Munkácsy Mihály-díjas képgraíikus, a Képző- és Iparművészeti Szakközépiskola tanára, Pege Aladár Liszt Ferenc-díjas gordonművész, a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola egyetemi adjunktusa, Polgár László, a Magyar Állami Operaház Liszt Ferenc- díjas magánénekese. Révész László, a Vándor Sándor Kórus SZOT-díjas és Liszt Ferenc-díjas vezető karnagya, a Magyar Rádió osztályvezetőhelyettese, Richly Zsolt, a Pannónia Filmstúdió Balázs Béla-díjas rajzfilmrendezője, Simon Albert karmester, a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola egyetemi docense, Szegedi Erika, a Vígszínház Jászai Mari-díjas színművésze, Szemethy Imre Munkácsy Mihály-díjas képgrafikus. Szenes Zsuzsa Munkácsy Mihály-dí- jar iparművész, Tóth István Balázs Béla-díjas és SZOT-díjas fotóművész, Würtz Adám Munkácsy Mihály-díjas grafikusművész, Zolnay Pál, a Magyar Filmgyártó Vállalat Balázs Béla-díjas filmrendezője.

megjelent Pál Lénárd, a Központi Bizottság titkára és Radics Katalin, az MSZMP KB tudományos, közoktatási és kulturális osztályának vezetője.

mánia szólistája, a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola egyetemi adjunktusa.

ERKEL FERENC-DÍJAT KAPOTT:

Csemiczky Miklós zeneszerző, a Bartók Béla Zeneművészeti Szakközépiskola tanára, Erkel Tibor zenei rendező, a Magyar Rádió Zenei Főosztálya vezetője, Földes Imre zeneesztéta, a Liszt Ferenc Zene- művészeti Főiskola egyetemi docense, Ruitner Sándor zenei szerkesztő, a Magyar Televízió főmunkatársa, Várkonyi Mátyás zeneszerző, a Rock Színház mb. igazgatója.

BALÁZS BÉLA-DÍJAT KAPOTT:

Böszörményi Géza, a MAFILM filmrendezője, Drégelyné Witz Éva, a Magyar Televízió díszlettervezője. Földessy Margit, a Pannónia Filmstúdió filmszínésze. Kardos Sándor, a MAFILM operatőre. Létay Vera, a Filmvilág főszerkesztője, Marko- vics Ferenc, a MAFILM állófotósa, Rák József, a MAFILM operatőre, Róna Péter, a MAFILM filmrendezője, Szabó Attila, a Magyar Televízió rendezője, Szabó Szabolcs, a Pannónia Filmstúdió rajzfilmrendezője, Szeredás András, a Pannónia Filmstúdió szinkrondramaturq ja.

Szomjas György, a MAFILM filmrendezője.

MUNKÁCSY MIHÁLY-DÍJAT KAPOTT:

Cziráki Lajos festőművész, Győrfi Sándor szobrászművész, Hideg Györgyné Tankó Judit iparművész, a HUNGAROTEX ruházati formatervezője, Janáky Viktor keramikus, Kovalovszky Márta, a Fejér Megyei Múzeumok Igazgatósága művészet- történésze, Lelkes Péter ipari forma- tervező, Móré Miklós restaurátor, Nádler István festőművész, Széchenyi Lenke, az Iparművészeti Vállalat textiltervező iparművésze, Takács Erzsébet szobrászművész, Váli Dezső festőművész.