Dunántúli Napló, 1986. április (43. évfolyam, 89-118. szám)

1986-04-17 / 105. szám

1986. április 17., csütörtök Dunántúlt napló 3 Á KISZÖVNéptánc- együttes 1986-ban Új év, új tervek. Várják a jelentkezőket Beszélgetés középiskolásokkal Két éve alakult újjá a KISZÖV Néptáncegyüttese. Szabó Sándor vezetésével ju­tottak el 1985 nyarán olyan színvonalra, amely előtt már nemcsak a közönség, hanem a szakemberek is kalapot emeltek. A külföldi utakon, ha­zai fesztiválokon és a Pécsi Nemzeti Színházban való fel­lépésük után nem maradt el a szakmai elismerés sem. Nem­sokkal újjáalakulásuk előtt arany II. fokozatot értek el a Népművelési Intézet minősíté­sében, a csapat azóta tartja ezt a szintet. Ennek értékét akkor foghatjuk fel igazán, ha tudjuk, hogy arany I. minősí­tése csak néhány, már profi­nak mondható együttesnek van Magyarországon. Az 1986-os esztendő nagy jelentőségű a KISZÖV tánco­sainak életében. A múltba í elért szép eredmény és az el­ismerés • kötelez. Valamennyi tag odaadó munkával készül, szeretnének megfelelni a vá­rakozásnak. Új műsort állíta­nak össze, amelynek nemzeti színházi bemutatójával a ta­valyi nagy sikerükre való te­kintettel a pécsi közönségnek szeretnének kedveskedni. Za­laegerszegen, Szolnokon és a Balatonon fesztiválokon lép­nek majd fel, Pécsett a Nyári Színházban pedig közös mű­sort adnak elő más helyi együttesekkel. Idén a ranglét­rán is feljebb akar lépni az együttes. A budapesti táncfó­rumon az arany I. fokozatért szerepelnek új ■ műsorukkal. Problémát jelent, de nem meg- oldhatatlant, hogy bizony, a programok belenyúlnak az érettségi és felvételi vizsgák idejébé. Több hónapja már annak, hogy az együttes vezetői a névváltoztatás gondolatával foglalkoznak. Olyan új nevet szeretnének felvenni, amely könnyebbé tenné az együttes menedzselését. Negyven tagot számlál je­lenleg a csoport. Az utánpót­lás kérdésében főleg a fiú­táncosok sorba állítása jelent gondot. Veszteségként köny­velik el, ha kész táncosokat behívnak katonának. Érdeke­sen oldották meg a zenészek hiányát. Hangszeren tudó tán­cosokból alakítottak zeneka 1, most is ők adják a muzsikát. A csoport vezetője és tagja' általános iskolákban néptán­cos órákkal szeretnének ked­vet csinálni a gyerekeknek a tánchoz. Az együttes tagjai heti há­rom alkalommal találkoznak 3 órás próbákon. Várják a je­lentkezését azoknak, kiket a tánc, a zene érdekel. Szívesei látnak ^minden érdeklődőt. Kaszás E.- Első osztályosoknak meg­tanítani valamit - szerintem ez olyan szép dolog, hogy felér minden nehézséggel - mo'nd- ja a komlói Mezei Mónika. — Nálunk mindenki pedagógus a családban, a szüleim, qz ő testvéreik is, és bár szeretik a munkájukat,, inkább lebeszél­nek a pályáról. Én azonban tanítani akarok, amióta az eszemet tudom. A babáimmal is mindig ezt játszottam . . . Sokan azért mennek pedagó­gusnak, mert máshová nem si­kerül bejutniuk. Én nem így va­gyok ezzel. Erre készülök foly­ton, és édesanyámtól is na­gyon sok ötletet kapok. Komlón beszélgettünk, a Kun Béla Gimnázium tornatermé­ben, egy pályaválasztási vetél­kedő után. Negyvenkét diák volt ott: Pécsről a Nagy Lajos, a Leöwey Klára Gimnázium, a Széchenyi István és a Janus Pannonius Gimnázium és Szak- középiskola, valamint a házi­gazdák csapatai. A Kun Béla Gimnázium hosszú évek óta rendez pályaválasztási vetélke dőket, Csikós Istvánná kezdte, majd Egyházi Klára tanár foly­tatta ezek megtervezését, szer­vezését, lebonyolítását. Eddig iskolán belül vetélkedtek, majd a Baranya Megyei Pályavá­lasztási Tanácsadó javaslatára idén első ízben megyei vetél­kedőt hirdettek, most a peda­góguspálya témájára. A csapatok először is bemu­tatkoztak: láttunk szellemes ka­rikatúrát a széchenyisták min­dennapjaiból; a janusista óvó­nőpalánták a bemutató-foglal­kozások kínjait jelenítették meg; a nagylajosisták balla- dás borongással daloltak fél­álomban kezdődő nulladik óráikról vagy az egy osztály­ban szorongó kétosztálynyi diákseregről; tanár—diák szi­tuációkat keltettek életre a Kun Béla ■ Gimnázium és a Leöwey növendékei. Majd kö­vetkeztek a feladatok. Az első kérdéscsoport a pe­dagógusképző intézetek, a fel­vételi feltételek, a képzési idő és hasonlók iránt érdeklődött, majd híres emberek nem ke­vésbé híres nevelőit kellett megnevezni vagy felsorolni a pedagógus negatív majd po­zitív tulajdonságait. Zenei és képzőművészeti kérdések is voltak, meg kellett oldani egy pedagógiai konfliktust (mit tennék, ha tanítványom kika­parná ellenőrzőjéből ’ a rossz érdemjegyet. . .?). Versmöndás is szerepelt a feladatok között, szemléltetőeszközöket kellett készíteniük és elsorolni a pe­dagógus tanórán kívüli elfog­laltságait. Nos, ezt is ismerték a pályára még csak készülődő gyerekek. íme, a nyolcas szá­mú csapat 9 pontot kiérde­melt felsorolása:- Óravázlatírás, füzetjaví­tás, dolgozatok kérdéseinek összeállítása, szakkörök, folyo­sóügyelet, értekezletek, párt- és szakszervezeti munka, korre­petálás, kirándulások, kulturá­lis szemlére, tanulmányi ver­senyre való felkészítés, farsan­gi bál, kirándulás szervezése, fogadóóra, szülői értekezlet, családlátogatás, rajdélutánok, osztálydélutánok megszervezé­se, bizonyítványok, dicsérőok­levelek megírása. Végül a Széchenyi Gimná­zium egyik csapata lett az el­ső, ők nevelési alapismerete­ket tanulnak fakultáció kereté­ben, a két második helyet pe­dig a Leöwey egy-egy csapata szerezte meg — ők a Nevelési Központ pedagógiai műhelyé­ben készülnek majdani pályá­jukra. A megyei zsűri külön ér­tékelte a házigazda gimná­zium két csapatát, melyek ugyancsak szép pontszámot gyűjtöttek össze. Aztán leültünk beszélgetni. Olyan diákokkal, akik peda­gógusnak készülnek. Mint a komlói Mituk Erika is:- Nevelési ismereteket tanu­lok fakultációs keretben, nyá­ron a komlói Kisegítő Iskola és Nevelőotthonban dolgoz­tam. Az ottani élményeim ha­tására készülök arra, hogy a kaposvári tanítóképzőben, majd kisegítőiskolai speciál­kollégiumot is hallgassak. Utá­na a gyógypedagógiai főisko­lát is szeretném elvégezni. Mindenképpen tanítani szeret­nék. — Van egy hatéves öcsém - mondja Erika osztálytársa, az ugyancsak IV. B-s Horváth Klára -, s vele foglalkozva, na­gyon megszerettem ezt a kor; osztályt. Én is Kaposvárra készülök, és speciálkollégiu­mon a népműveléssel szeret­nék foglalkozni. — Édesanyám is óvodában dolgozik, nagynéném gyógype­dagógus — mondja a janusista Panta Dóra -, s ők meg a családban levő gyerekek hoz­ták meg a kedvemet a kicsik­kel való foglalkozáshoz. Óvó­női szakközépiskolába járok, s itt is megszerettették velünk ezt a pályát.' Pedagógiát, pszi­chológiát, módszertant tanu­lunk, és másodiktól fogva ön­állóan vezetünk foglakozáso­kat a gyakorlóóvodákban. Ka­posvárra készülök az óvónői tagozatra vagy a tanítóképző­be. — Azt mondják - vetem köz­be —, hogy nehéz a pedagó­guspálya. Ti mit tartotok er­ről? — Nem ismerem a buktató­kat, de azt hiszem, akikkel ér­demes foglalkozni, azok a ta­nítványok meghozzák az örö­met, és kárpótolnak a kudar­cokért - mondja Klári. — Nekem azt mondták — így Mituk Erika —, hogy ez a leg­szebb női pálya. Hiszen a pe­dagógusnő, ha nincs is gyere­ke, mindennap eljótszhatja az anya szerepét. . . Gállos Orsolya Új táncot próbál az együttes Fotó: Lauer Györgyi Változások az iskolai kórusmozgalom szerkezetében Éneklő ifjúság harmincas évek hagyo­mányain másfél év­tizede újjáéledt Éneklő ifjú­ság mozgalom dús lombo- zatú fává terebélyesedett. Az elmúlt tanévben az általános és a középfokú iskolák ösz- szesen több, mint 1400 együttese, (mintegy 80 000 diák) szerepelt a mozgalom kórusrendezvényein. A moz­galmat szervező és támogató szervek változatlanul arra törekszenek, hogy az Éneklő ifjúság a zenei művelődés formájaként a közös éneklés színtere legyen, ahol az éneklés örömet szerez. Ennek érdekében - megújító szán­dékkal — az idei tanévtől változtattak a mozgalom rendszerén. A változtatás alapelve sze­rint, biztosítva a mozgalom folyamatosságát, központilag irányított (minősítő) hang­versenyeket a jövőben csak minden második évben, te­hát legközelebb 1986/87-ben rendeznek. A közbülső évek­ben (így a mostani tanév­ben is) helyi, azaz községek, városok közötti hangverse­nyeket, találkozókat kell szer­vezni, helyi irányítással. Mi­nősítő hangversenyeket- (me­gyei szervezésben) közbülső években is rendezhetnek, eh­hez azonban országos szer­vek csak szakmai segítséget nyújtanak. így a legeredmé­nyesebb kórusok országos jutalmazására, elismerésére is ezentúl két évenként ke­rülhet sor. A mozgalom szakmai irá­nyítását a jövőben is a Kó­rusok Országos Tanácsának Titkársága és ifjúsági kórus­bizottsága látja el. A legjobb művészi színvo­nalat képviselő kórusok szá­mára a Magyar Rádió a jö­vőben is lehetőséget nyújt fölvételekre, meghívás alap­ján. A rádiófelvételre kisze­melt együttesek meghívásá­nak jogát továbbra is a Ma­gyar Rádió illetékes szer­kesztősége tartja fenn. Ugyanígy az Éneklő ifjú­ság legsikeresebb kórusai­nak közreműködésével or­szágos szervek minden má­sodik évben a Magyar Hang­lemezgyártó Vállalattal kö­zösen hanglemez kiadását tervezik. A mozgalomban való rész­vétel továbbra is önkéntes. * Az idei tanévben — az alapelveknek megfelelően — a megyei szervező bizott­ság az Éneklő ifjúság moz­galmat ismételten meghir­dette. Ennek a programja szerint rendezik meg a Ba­ranya megyei középiskolai kórusok tavaszi seregszemlé­jét vagy találkozóját április 19-én Siklóson és Harkány­ban. (A szervező bizottság a megyei középiskolai kóru­sok „tavaszi fesztiválja” szóhasználattal él, amit sze­rintünk helyesebb lenne a valóban fesztivál jellegű or­szágos vagy nemzetközi kó­rusesemények számára fenn- ta rtani.) Ugyancsak a mozgalom új rendszere jegyében tartják meg április 25—26-án a pécsi általános iskolai kórusok Éneklő ifjúság „fesztiválját" az Apáczai Csere János Ne­velési Központban. Az Éneklő ifjúság további megyei szervezésű rendezvé­nyei: május 3-án a pécsi ál­talános iskolai kórusok; má­jus 4-én a középiskolai kó­rusok Éneklő ifjúság hang­versenyét rendezik meg Pé­csett, a Liszt Teremben. W. E. Egy KISZ-zűr Most látom, jobb lett volna ha jegyzetíró jegyzetel múlt pénteken a fárasztóan blőd osztrák tévéfilm és a mérsé­kelten sikerült költészetnapi műsor után, az ifjúsági szer­kesztőség dokumentumfilmje alatt. Almási Tamás munkája, az Egy KISZ-zűr ugyanis rész­leteiben, az elhangzott monda­tok finom fordulataiban is igen érdekes lett volna. Ahogyan a szereplők a lényeget zavartan és szemérmesen körülköhögve, hosszadalmason is valami igen lényegesről beszéltek, ar­ról a zavarról, és monoton ta­nácstalanságról, amely rögtön előáll (s jó, hogy egyáltalán e/őállhat, nyilvánosság elé ke­rülhet), ha a belénk alig is rögződhetett, önkéntesség és a nagyon is belénk rögzült elvá­rások egy konkrét helyzetben konfliktusba kerülnek. Történt pedig, hogy egy nagyvállalat kutató-fejlesztő részlegének „fiatal" mérnökei és munka­társai KISZ-alapszervezetet hoztak létre, nyilván a vállalati KISZ-szervezet örömére és megelégedésére. Ám ezek a harminc fölötti, egy-két gye­rekes fiatalok a KISZ-életnek nem a „mozgalmi" részét érez­ték fontosnak, hanem az érdek- érvényeseítés terepének, válla­laton belüli gazdasági-politikai fórumnak tekintették alapszer­vezetüket, beleszólván a válla­lat szakmai-gazdasági ügyeibe is. Mérnökök lévén, laikussá­got, hozzá nem értést aligha lehetett a szemükre vetni mégis, sőt talán éppen ezért, kezdtek kényelmetlenné válni, hisz a vállalat vezetése min­den jószándék ellenére sem tolerálhatta, hogy az üzem! négyszög egyik sarka nem gömbölyded, legalábbis szög­letesebb a megszokottnál. Amint kiderült, sok minden múlott a formákon is. Talán nem éleződött volna ki a hely­zet, ha eljárnak „mozgalmi" életet élni stb. Ám ők ezt elég óvatlanul nem tették. De még­sem csak a formákról volt szó, hisz ez a tucatnyi quasi-fiatal olyasmikbe kívánt beleszólni, amikbe egyszerű dolgozóként nem lett volna módja, tette hát KISZ-szervezetként, jó kis zűrt kavarva ezzel. Azzal neve­zetesen, hogy a saját helyze­tük és kompetenciájuk szerint valóban és gyakorlatban fó­rumnak tekintették a KISZ-t, mely persze az is. Mikor pe­dig azt érezték, hogy abba, ami a számukra igazán fon­tos, nem tudnak beleszólni, amibe meg bele tudnak, abba nem érdemes, nos, akkor egyszerűen beszüntették ebbé­li tevékenységüket, feloszlat­ták önmagukat, botorul azt gondolván, hogy ahová van be, onnan van ki is. Ami így igaz, mégis ebből lett a na­gyobb zűr. Med amíg alap­szervezet van, addig lehet ilyen, vagy olyan, de van, s ez még mindig jobb, mintha élve jo­gaival, egyszercsak megszűnik. Mert ez már fényt vet. Mert ez már hogynézki. És egyáltalán! S hogy is fajulhatott idáig a dolog? Holott semmi fajulás. önkéntesen megpróbálták, nem ment, önkéntesen abbahagyták. A filmben utóbbiról akarta le­beszélni őket a vállalat veze­tése. Nagy és őszinte kínban, jó szóval, burkolt fenyegetés­sel, ők meg hallgattak. Állt-ült szemben a két tanácstalan fél. Az egyik fel és ki akarta hasz­nálni a meglevő kereteket ér­dekei, s nem is magánérdekei szerint. A másik tudva, hogy nem eszik olyan forrón azt a demokráciát, ugyancsak a meglevő keretekből védte, amit belátott, megszokott, szintén érdekei szerint. Hogy a keretek rosszak? Kinek ézűkek, kinek tágak? Hogy a kása próbareg­geli? Meglehet. A műsor való­jában eddig el sem jutott, csak bemutatta, hogy mekkora zűrt képes kavarni a megszo­kottól eltérő, ám jogos, csak épp nem szokásjogos értelme­zés. Parti Nagy Lajos Egy pályaválasztási vetélkedő után Képünkön balról: Mituk Erika, Horváth Klára, Mezei Mónika „Pedagógus akarok lenni...”

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom