Dunántúli Napló, 1986. április (43. évfolyam, 89-118. szám)
1986-04-16 / 104. szám
1986. április 16., szerda Dunántúli napló 3 Figyelmetlen vezetők, fegyelmezetlen gyalogosok Születésének 100. évfordulóján Fokozott ellenőrzés az utakon A közlekedési szabályok mindenkire kötelezők A motorkerékpárról le kell venni a rendszámtáblát Áprilisban a szokásosnál is fokozottabban ellenőrzi a rendőrség - társadalmi segítők bevonásával — az utak forgalmát, a járművezetőket és a gyalogosokat. Indokolja ezt, hogy a közlekedési fegyelem Baranyában sem javult a kívánt mértékben, a balesetek száma nem csökkent. Egy ilyen ellenőrzésre kísértem el Ga/bavy József rendőr őrnagyot és Cserős Kornél rendőr törzsőrmestert. Pécs, vásárcsarnok környéke. Néhány percig figyeljük a forgalmat, ám e rövid idő alatt is szembetűnő, hogy a gyalogosok egy része semmibe veszi a közlekedési szabályokat. „Csikós" kocsink a Bajcsy-Zsi- linszky út szélén parkol, ennek ellenére sokan a két gyalog- átkelőhely között vágnak át az úton. A Szalai András úton a buszról leszállók nagy lendülettel igyekeznének az úton keresztül — a gyalogátkelőhely alig húsz méterre van —, csupán a rendőri sípszó tartja vissza a startot. Az külön elgondolkoztató, hogy egy fiatalasszony kicsi gyerekével lavírozott volna a sűrű forgalomban . . , Galbavy őrnagy mondja, hogy tavaly az összbalese- tek 17 százalékát gyalogosok okozták. Sajnos, a szabályokat nem veszik komolyan, s ha a rendőr figyelmeztet, büntet, ki- ki vérmérséklete szerint felháborodik, viccelődik. Pedig, mint a statisztika is bizonyítja, nem ritkán az életüket kockáztatják. Felsőmalom utca—Rákóczi út— Rózsa Ferenc utca csomópontja. Egy kék Trabant a belváros felől jobbra kanyarodna Kertváros irányába, az egyenesen haladóknak pirosat jelez a lámpa, ő mehetne, de nem megy. Várja a zöldet... Végire elindul, majd balra jelez, de egyenesen folytatja az utat. Megállítjuk. Miért tette? „Nem figyeltem” — válaszolja a középkorú hölgy. A temető előtt taxi áll a gyalogátkelőhelyen. A gépkocsivezető elismeri a szabálytalanságot — balesetveszélyes voltát sem vitatja —, a figyelmeztetés után azonnal elmegy. Igaz, a taxiparkolóban állami autók várakoznak, ez szintén nem szabályos. Az 58-as út pécsi bevezető szakaszánál úgynevezett állóellenőrzéseket tartunk. Cserős törzsőrmester megnézi a járművek vezetőinek okmányait, a kötelező tartozékokat, a világítást. Motorkerékpáros érkezik. A forgalmi engedélyből kiItt meg kell állni! Ellenőrzés derül, hogy nem a vezető tulajdonában van a Jawa. Mentve a helyzetet, először azt mondja a fiatalember, hogy kölcsön kapta a motort, majd bevallja, hogy két éve (!) vásárolta, de még nem Íratta át. „Nem volt pénzem, hogy átírassam, most szerettem volna. A motorról lekerül a rendszám, a fiatalember útvonal- engedélyt kap, hogy hazamehessen. A rendőr szabálysértési eljárást kezdeményez, a motorost kényszerátírásra kötelezik. Nem jár jól, hisz ennek összege háromszorosa a rendes átírási költségnek. Ami szembetűnő volt: két segédmotorkerékpár vezetője is bukósisak nélkül közlekedett lakott területen kívül. Pedig a KRESZ egyértelműen kimondja, hogy idén január elsejétől lakott területen kívül kötelező a bukósisak használata, a rendőrök semmilyen „mentő körülményre" nem lehetnek tekintettel. A Traffipax a 6-os út pata- csi elágazásánál mér és fényképez. Itt tavaly több súlyos baleset történt, azért a megengedett legnagyobb sebességet hatvan kilométerre korlátozták. A kocsiban ülő rendőr URH-n közli, hogy a közeledő tehergépkocsi hetven kilométeres sebességgel halad. Csodálkozik miután megállítjuk, látta ugyan a „tráffit", de ő „csak hetvennel” ment. „Nem vettem észre a táblát". Alig húsz perc alatt tizenketten lépték túl a megengedett sebességet, valamennyien azt mondták, nem figyelték a táblát. A helyszíni bírságot vita nélkül kifizették. Egy Skoda több száz métert megy a belső sávban, Cserős törzsőrmester miután figyelmezteti, hogy lakott területen kívül, kétsávos úton a belső, előzésre szolgál és nem tartós haladásra, a vezető elnézést kér. S amivel nagyon sok gond van: a járművezetők nagy része nem kapcsolja be a biztonsági övét. Az egyik fiatalember mielőtt megállítottuk volna, gyorsan maga elé kapta az övét, de a trükk nem jött be. A helyszíni bírságot nem volt hajlandó kifizetni, így szabálysértésért feljelentették. Az öv használata lakott területen kívül és belől is kötelező. A fokozott közlekedési ellenőrzés a hónap végéig tart. Roszprim Nándor Közelebb a segítendő emberekhez Gondozási központ Kertvárosban A szemben lévő házban egy egyedülélő mozgássérült fiatalember lakik. Saját erejéből úgy-ahogy boldogult egészen addig, amíg a közeli gondozási központról hallva a tanácstag bejelentette, hogy jól jönne neki a segítség. Azóta minden reggel a hivatásos gondozónő csatolja fel a művégtagjait, ő segít neki a nagyobb háztartási munkákban. A 16-os, a 47-es autóbusz végállomásától a Sarohin tábornok úton átérve, egy — most már szépen alakuló — tér baloldalán, a garzonház utolsó, földszinti helyiségében található Pécsett a Ivov-kertvárosi gondozási központ. A Komócsin Zoltán tér 9. sz. alatt, a körzeti gyermekorvosi rendelő szomszédságában. Olyannyira szomszédok hogy a telefonjuk is közös. Amíg o délelőtti rendelés tart, addig a gyermekrendelőé a vonal, 10 órától pedig a házi gondozóké.- Januárban hoztuk létre a Ivov-kertvárosi gondozási központot — mondja Kanczler Csaba, vezető gondozó. - Az a célunk, hogy mind a hivatásos, mind a társadalmi segítők közelebb legyenek a támogatott idős emberekhez. Az első ilyen központ az Ágoston téri, ez itt a második, a későbbiekben pedig a Nyugdíjasházban, illetve Üjmecsekalján akarunk hasonlót létrehozni. Április elejétől munkanapokon, délelőtt 10-től 12 óráig ügyeletet is tartanak. Ennek lényege, hogy bárki személyesen felkeresheti őket, vagy beszélhet velük a 41-248-as telefonon. Érdeklődhetnek, kérhetnek az emberek. Bár Lvov-Kertváros Pécs legfiatalabb városrésze, ezen a területen 67 — nagyrészt idős emberhez járnak a gondozók. A nap minden reggel 8 órakor a munka elosztásával kezdődik. Ezután indul útjára a három hivatásos, illetve a 21 társadalmi gondozó. Vannak olyan támogatottjaik, akikhez naponta kétszer is el kell menniük, s vannak olyanok, akikhez elég kétnaponta. Egészségtől, erőnléttől függ, hogy kik azok, akiknek csak a nagyobb bevásárlásokban segítenek, és kik azok, akiknek a napi takarítástól kezdve, az élelem beszerzéséig szinte mindenben. A gondozási központ ittléte, a napi telefonügyelet sokat jelenthet azoknak, akik pnég nem tudnak orról, hogy a házi gondozás magányos, rászoruló embereket támogat. T. É. Ernst Thälmann 1886. április 16-án a hamburgi óváros egy régi házában látta meg a napvilágot Ernst Thälmann, a német és q i,_,uzetközi kommunista mozgalom kimagasló vezetője. Fiatal korában iskolába jáit és segített pénzt keresni a családfőnek. Nagyon érdekelte a történelem, természetrajz, néprajz, számtan és a sport, viszont „a legkevésbé, inkább csöppet sem voltam a vallástól elragadtatva" — írja a fogságban feljegyzett emlékezéseiben. A társadalmi és szociális különbségekre már gyermekként felfigyelt, és a szülök magyarázata; a szegények és gazdagok életének különbsége isten rendelése, nem nyugtatta meg. A hamburgi kikötőmunkások 1896-os sztrájkja, a franciaországi Dreyfuss-per, a búr háború voltak azok az események, amelyek serdülő éveiben felkavarták. Schiller: Teli Vilmos című drámája fordította figyelmét az emberi szabadságjogok felé. Mint írja, „Schillernek ez a munkája egy csapásra eloszlatta kételyeimet, szabadabban és öntudatosáéban alakultak gondolataim a szocializmusról, anélkül, hogy valójában tisztában lettem volna azzal, mit is jelent a szocializmus". Nem a szocialista irodalom nevelte szocialistává, hangsúlyozza később is, hanem a kemény gyermekkor, az élet alakulása. Nem tanult szakmát és szülei csak hosszas könyörgés után engedték ipariskolába járni. Egyszerű, szorgalmas és takarékos kispolgári életet szántak neki. Tizenhat éves volt, amikor megelégelte szülei által diktált életmódot, elhagyta a szülői házat. Alkalmi kikötőmunkásként kereste kenyerét. A hamburgi kikötőben csakhamar két dolgot tanult meg: az ifjúmunkásokat rosszabbul fizetik, mint a felnőtteket; a szervezett munkások kevésbé kiszolgáltatottak, mint a szervezetlenek. E két tapasztalat birtokában jutott el a szocialista munkásmozgalomhoz. 1903. május 15-én lett tagja a szociáldemokrata pártnak, 1904-ben pedig belépett a Német Szállítómunkások Szövetségébe, „ezzel ráléptem a politikai élet küzdőterére” - írja később. S valóban, rövidesen egyik legszívósabb szervezője az ifjúmunkásoknak, felnőtteknek. Az üzemben ahol dolgozott, számos sztrájkot szervezett, olyan szociáldemokrata politikát szorgalmazott, amely eredményesen küzd a munkásosztály gazdasági és politikai céljaiért. Jelentős munkásmozgalmi tapasztalatokkal rendelkezett, amikor 1915jben behívták katonának. 1918. november 11-én, a fegyverszünet megkötésének napján szerelt le, és érkezett haza néhány társával Hamburgba. Thälmann nem tér vissza a szociáldemokrata párt soraiba, hanem Németország Független Szocialista Pártjához csatlakozik, és csakhamar pártja hamburgi csoportjának elnöke lesz. A forradalmak, és a szocializmus ügyének szószólója. „Aki nem hisz a szocializmus győzelmében Szovjetoroszor- szágban, az nem hihet a német munkásság forradalmi erejében sem” — hangoztatja 1919 tavaszán, majd szembeszáll azokkal, akik kétségbevonják a Magyarországi Tanácsköztársaság létjogosultságát. A kommunistákkal váM- vetve küzd a Szovjetunió védelméért. Szervezi az „El a kezeket Szovjetoroszországtól" mozgalmat, forradalmár matrózok és kikötőmunkások közreműködésével megakadályozza, hogy a lengyel—orosz frontra. irányuló, a lengyeleknek küldött fegyverszállítmányokat Hamburgba behajózzák. Az ő szervező munkája is hozzájárul ahhoz, hogy 1920 decemberében Németország Független Szocialista Pártjának balszámya egyesül a német kommunista párttal. Erőteljes tömegpártként létrejön Németország Egyesült Kommunista Pártja. Thölmannt 1921. január 15-én a kommunista párt hamburgi szervezetének elnökévé választották. Ebben a minőségben, valamint a városi tanács kommunista képviselőjeként harcolt a munkásság politikai, gazdasági és szociális érdekeiért. 1921 júliusában részt vett a Komintern III. kongresszusán. Élete nagy élménye, hogy találkozott Leninnel. Thälmann egyike azoknak a német kommunistáknak, akik már ekkor megértik a tömegek megnyeréséért folytatott harc fontosságát, és a polgári demokrá- cia védelmének szükségességét. A húszas évek közepére Thälmann a német kommunista párt egyik vezetője, először a hamburgi, majd a német munkásság tömegeinek szeretett Teddy-je. „Beceneve” lényegében az illegalitásban kapott fedőneve. Növekvő népszerűsége eredményeként ő képviseli pártját 1925-ben a birodalmi elnöki tisztségéről folyó választásokon. Thälmann a húszas években a párton belül eredményesen veszi fel a harcot a „baloldali" csoportosulások szélsőséges törekvései ellen, és igyekszik a növekvő fasiszta veszéllyel az egységfront politikát is szembeállítani. De fontosnak tartja a munkásság fegyveres erejének megszervezését is. Egyik életrehívója a Vörös Frontharcos Szövetségnek. 1925-től pártja elnöke, majd birodalmi képviselő. Az 1932-es esztendő Németországban az antifasiszta harcok jegyében telik. S bár az 1932. november 6-i választások után a német kommunisták 100 képviselővel vehetnek részt a birodalmi gyűlés munkájában, a fasizmus uralomra- jutásának nem tudnak gátat vetni. 1933. január 30-án Hitler Adolf kap kormányalakítási megbízatást, március 5-ére új választásokat írnak ki. Február 27-én még megjelenik Thälmann Nyílt Levele a Szász- országi Munkás Újságban, amelyben minden antifasiszta erőt harcba szólít, másnap viszont mór letartóztatási parancsot adnak ki ellene. S március 5-én a választásokon még mindig 81 mandátumot nyer a kommunista párt, de Hitler egymás után oszlatja fel a pártokat, a szakszervezeteket. Kommunisták és szociáldemokraták, ha nem akarnak a fasizmus áldozataivá válni, emigrációba kényszerülnek. Thälmann a hazai illegális munkát választja. Nem sokáig marad szabadon. Már 1933. március 3-án letartóztatják. Életének utolsó tizenegy esztendejében a fasiszta diktatúra foglya. Kiszabadítására több Ízben történik erőfeszítés. Szerveznek illegális kommunista felmentő osztagot, nemzetközi tiltakozást. A számos akció ellenére nem helyezik szabadlábra, de a tiltakozások hosszú sora mégis elegendő arra, hogy késleltesse koncentrációs táborba zárását. Erre majd csak 1944 elején kerül sor. Éveket tölt, igaz magánzárkóban, különböző börtönökben. Születésének 50. évfordulóján levelezőlapok ezrei „Szabadságot Thälmann- nak” felirattal érkeznek a berlini Moabit börtönbe, s bár a levelezőlapokat természetesen nem kézbesítik Thölmannak, tudomása van arról, hogy a fasizmus ellen küzdők tízezrei nem felejtették el. Igaza volt Heinrich Mann- nak, amikor azt írta: „A fogoly Ernst Thälmann nagyon erős, erősebb, mint kínzói, akik fogva tartják" — de tévedett az író abban, amit 1936-ban ugyancsak fejteget, hogy nem merik megsemmisíteni. Amikor a fasizmus már a vesztes fél volt, Hitler főhadiszállásán újra napirendre tűzték a még élő kommunisták és szociáldemokraták megsemmisítésének programját. Himmler hozta szóba és Hitler mondta ki az utolsó ítéletet: „Thalmann kivégzendő". A naptár 1944. augusztus 14-ét mutatott. Augusztus 17-én Thölmannt a Gestapo a bau- tzeni koncentrációs táborból Buchenwaldba szállította. Augusztus 18-án tíz perccel éjfél után a láger krematóriumának udvarában egy SS kommandó agyonlőtte. Thälmann, akinek születése 100. évfordulóját ünnepeljük, a német és a nemzetközi munkásmozgalom kimagasló szeiHcíolittioimrc? 'proletariat, erttiift! Sl«f jut Oeffenil. Umammluiu) beit 5. April, «Ixsfc# 1 Opt, <*•<•»♦ kft ni\, tHorw»rt«*í. «*«***« X«§í**r‘5«ttR$: 5)i« ditfctfltttUtt in Unftftfn - unt lolr??? Stdrmit; T|tli:«nii •te rmtan«»ir<« Oktal« »« ii««(|ettal Újsághirdetés egy 1919. április 5-i nyilvános gyűlésről, melyen Ernst Thälmann a magyarországi forradalomról beszélt. melyissge volt. Személyiség abban az értelemben, ahogy c maga is megfogalmazta: „A személyiség megjelölést akkor kell valakire alkalmazni, ho olyan embert akarunk jellemezni, aki az átlag fölé emelkedik, és erejét népe szolgálatába állítja." Szabó Ágnes