Dunántúli Napló, 1986. április (43. évfolyam, 89-118. szám)
1986-04-02 / 90. szám
6 Dunántúli napló 1986. április 2., szerda Növényvédelem Időszerű munkák A vetés, palántázás előtti talajfertőtlenítést most ajánlatos elvégezni. A talaj felmelegedése után közvetlen a kártevők a felszínhez közeli rétegbe jönnek fel. A talajfertőtlenítő szereket egyenletes kiszórás után lehetőleg azonnal a talajba kell bedolgoznunk. A különböző motoros forgó kapák legjobbak erre a célra. A felhasználható szerek közül a kiskertben a Basu- din 5G, Basudin 10G, Basamid G, Buvatox 5G vagy Diazinon 5G javasolható. Sok problémát okoz a különböző palánták növényvédőszeres oldattal való locsolása. A palántadőlés miatt rendszerint Zineb szert alkalmaznak, -melyből ha többet juttatunk ki, a palánták sárgulnak, torzulnak, a növekedésük leáll. A magvak csávázását Agrocit, Dithane M-45 vagy Orthocid szerrel végezzük. A magcsávázást kétféleképpen végezhetjük. Porcsávázás esetén műanyag zacskóba tesz- szük a magvakat és a szükséges növényvédő szert, majd jól összekeverjük. A nedves csává: záskor a vegyszert vízben feloldjuk és 5-6 percig a magvakat az oldatban hagyjuk. Nedves csávázás után a magvakat meg kell szárítani vagy azonnal el kell vetni. Azok a termelők, akik már évek óta nem vásároltak burgonya vetőgumót, az idén feltétlenül szerezzék be a fertőzés mentes nagyobb termést adó új vetőgumót. Dr. Frank József Új növényvédő szerek Új termékeket gyárt a tavaszi növényvédő-szezonra a veszprémi Nehézvegyipari Kutatóintézet kísérleti üzeme, amelyben a saját fejlesztésű szerek kis mennyiségű előállítására rendezkedtek be. Egyik fő termékük a Nevifosz nevű rovarölő szer, amely kiválóan alkalmas a cukorrépa, takarmányrépa, kender, len, repce, lucerna, borsó és gyümölcskultúrák védelmére. Előnyei közé tartozik, hogy megkíméli a méheket. A veszprémi kutatóintézet kísérleti üzemében készül — az idén 150 tonna — a Nevirol is. Ez a szer a virágzáskor a terméskötődést segíti. Gyártják továbbá a Nevibesz nevű hatékony vadriasztó szert. A politika támogatja a kisárutermelést Táp, sertésátvétel-minősités, vemhesnek nem bizonyuló te- nyészkocakihelyezés, tojáshiány, szőlőtelepítésre alkalmas és alkalmatlan területek — hogy csak a legérdekesebb és legtöbb vitára okot adó témákat jelezzük a HNF keretében működő Kertbarátok és Kiste- nyésztők Baranya Megyei Társadalmi Szövetsége múlt héten megtartott kibővített elnökségi ülésének tanácskozásáról, melynek munkájában részt vett és felszólalt dr. Dányi Pál, az MSZMP Baranya Megyei Bizottságának titkára is. A kistermelők - tudvalevő — némely terményben meghatározó módon vannak jelen: a megye zöldségtermelésének 94 százaléka például a kiskertekből, de legalábbis a kistermelőktől származik, s az asztalunkra kerülő, sertéshúsból készült ételek „alapanyagának" hatvan százalékát is ők nevelik fel, és értékesítik. Dr. Dányi Pál arról szólt az ülésen, hogy a termelői, tenyésztői kedv fenntartását, sőt növelését szorgalmazza a politikai vezetés — nincs semmilyen olyan törekvés, mely azt keresztezni szándékozna. Előfordulhatnak azonban olyan ellentmondások, melyek esetenként megnehezítik a kertbarátok, kistenyésztők vállalkozókedvét: lehet nem kielégítő a tápellátás, a tojásfelvásárlás — miközben a termékre szükség van a piacon. A kibővített elnökségi ülésen — melyen nemcsak a termelők, tenyésztők, hanem, c feltételek biztosításában és a megtermelt áruk értékesítésében érdekeltek is részt vettek - elhangzott, hogy hosszabb időszakra a szerződéses termelés a biztonságos mindkét fél részére, s az is, hogy a kedvezőbb feltételeket mindenképpen az jelenti, ha a kistermelés „nagyüzemesíthe- tő": ha egy-egy gazdaság, szövetkezet, áfész integrálja a kisárutermelőket. A megyei pártbizottság titkára arról is szólt, hogy az integráció elősegítheti a kisáru- termelés korszerűsödését, mely nagyon is ellentmondásos. Megtalálhatók a korszerű termelési, tenyésztési eljárások éppen úgy, mint az idejétmúlt gazdaságtalanok. Az integráció lehetőséget ad arra is, hogy a tudomány új eredményeit a kisüzemekben is hasznosítsák, ennek következtében csökkenjen a ráfordítás, több legyen a termék — javuljon az ellátás. Szólt arról is, hogy a piacon a vevő és az eladó természetszerűleg vitatkozik, ha azonban ebben a vitában idegen elemek jelentkeznek, ha valamelyik fél például monopolhelyzetéből következően „diktál" a másiknak, akkor azt a politikai vezetés nem hagyhatja annyiban. B. L. Több baromfit! Hazánkban a sertés után a baromfi lett a vágóállat-termelés legjelentősebb ágazata. Az állattenyésztés bruttó termelési értékéből 24,3 százalékkal, az élelmiszeripari termelésből kereken 7 százalékkal részesedik, 1985-ben csaknem 530 ezer tonna vágóbaromfival, és 4,4 milliárd darab tojással. Ily módon az egy főre jutó csaknem 50 kilogrammos baromfi átlaggal Hollandia után, az egy főre vetített tojástermeléssel pedig Izrael után a második helyet értük el a világban. Ma a baromfitermelés elsősorban a hazai ellátást szolgálja. A vágóbaromfinak 60, a tojásnak 90 százalékát magunk fogyasztjuk el! Ez személyenként évente több mint 21 kilogramm baromfihúst, és 300 darab tojást jelent. Vagyis: évi húsfogyasztásunk 27 százalékát az aránylag olcsó baromfihús teszi ki. Persze az exportot sem szabad lebecsülni. Vágott baromfi kivitelünk megközelíti a 165 ezer tonnát, ezzel a mennyiséggel mi adjuk a világ összes baromfi és baromfitermék exportjának mintegy 10 százalékát. Baromfi exportunk túlnyomó részét — 70 százalékát — a pecsenyecsirke teszi ki. Ugyancsak magas arányt képvisel a vágóbaromfitermelésben, -feldolgozásban és a hazai fogyasztásban is. A broilercsirke termelésének színvonala tehát alapvetően meghatározza az egész ágazat helyzetét. Ez a helyzet pedig jelenleg nem éppen rózsás . . . Sok szó esik manapság a külpiaci nehézségekről, itt sem lehet őket figyelmen kívül hcgyni. Hosszas részletezés helyett azonban álljon itt csupán annyi, hogy 1981 óta a vágóbaromfi export értékesítési ára 37 százalékkal csökkent. A költségek pedig közben egyre emelkedtek. A következmény nyilvánvaló: fokozatosan csökkent a jöveFischer Menyhértné broilerállománya Pécsváradon Fotó: Proksza László Mindezek a körülmények, valamint az exportképesség növelésének igénye megfelelő intézkedéseket sürgetett. Lássuk, mi történt? A termelői kedv ösztönzésére 1985. november 1-től — évi átlagban — kilogrammonként 1 forinttal emelték a felvásárlási árakat. A vállalatok — tovább lépve — időszakos félórákat alkalmaznak. A Baromfitermelők Egyesüléséhez tartozó feldolgozó vállalatok legtöbbje például 1985. november 1-től idén április 30-ig kilogrammonként 2 forintos téli felárat fizet a termelőknek. Az I. negyedévi árualap növelésére és az ütemes szállítás ösztönzésére ugyancsak tavaly november 1-től 1986, március 31- ig további ötven filléres időszaki felár fizethető. Január 1-től 5—7 százalékkal csökkentették a fehérje takarmányok árát, ami a vágócsirketermelés jövedelmezőségét a nagyüzemekben kilogrammonként 60 fillérrel javítja. Ezzel egyidejűleg lépett hatályba az a módosító rendelet, amely magasabb táplálóanyag-tartalmat és jobb minőséget ír elő az ipari takarmányoknál. Nyíri Éva delmezőség, és visszaesett a termelői kedv. Az „eredmény": 1985-ben az ország baromfi- állománya egymillióval, a vágóbaromfi mennyisége 15 000 tonnával, a tojástermelés 50 millió darabbal volt kevesebb a tervezettnél. Túlságosan leegyszerűsítenénk a helyzetet, ha minden baj okát az exportgondokbon és a költségek emelkedésében keresnénk: sajnos az ágazat helyzetét döntően meghatározó broilercsirke előállítás műszaki színvonala, tartástechnológiája és termelési fegyelme is alatta marad a kívánalmaknak. Csak a világpiac? Vegyünk például egyetlen részkérdést. A fűtést. A baromfitartó nagyüzemi épületeknek csupán 14,4 százalékában van korszerű gázfűtés: 62 százalékukat ma is olajjal fűtik. Az 1985-ös energiaáremelkedés a nagyüzemek után a kistermelőket is nehéz helyzetbe hozta. Márpedig tőlük kerül ki a vágóbaromfi csaknem 40, a tojástermelés 60 százaléka. Problémák vannak a takarmányozásban is. A takarmányok minősége nem megfelelő, a tápoknak alacsony a fehérje- és energiatartalmuk. Végül — a húsprogrammal összhangban — 1986. január 1-től 30 százalékos támogatást nyújtanak a baromfitartó létesítmények rekonstrukciójához. Több figyelmet és fegyelmet Az 1986-os népgazdasági terv a vágóbaromfi-termelés növelését írja elő: éhhez azonban a termelőnek is tennie kell egyet-mást. Például egyenletesen magas minőséget kell biztosítani a naposcsibe-keltető állomásokon: nem fordulhat elő, hogy a kereslet növekedése minőségromláshoz vezessen. Aztán fel kell számolni a takarmánykeverő üzemek technológiai fogyatékosságait. Lehetővé kell tenni a kistermelők számára is a takarmónyki- egészítők zökkenőmentes gyógyszertári beszerzését. T I rr rrl rr I _ I Tavaszelő a szoloskertben Az új telepítésű szőlő karózását, a termő szőlőben a karók pótlását, a támberendezés javítását még a metszés előtt vagy közvetlen utána végezzük el, ugyanis később így nem verjük le a megmetszett szőlő duzzadó rügyeit. Ha lehet, hasított akácvagy tölgyfakarót használjunk, mert ezek a legtartósabbak. A fűrészelt karónak az a hátránya, hogy mivel a fa rostját több helyen átvágják, köny- nyebben törik, gyorsabban korhad. A nyers fából készült karót ne használjuk fel azonnal, mert meggörbül a tőke mellett. Ezeket száraz, fedett helyen tárolva kell gondosan kiszárítani, A karók, a kérgezett faoszlopok élettartama jól meghosz- szabbítható, ha valamilyen tartósítószerrel kezeljük. Karbo- lineumos kezeléskor a szerben egy óráig kell főzni a karókat, kátrányos tartósításkor pedig 2-3 óráig. Jól bevált régi módszer az 5-6 százalékos rézgá- lic oldatban áztatás. A száraz karót, oszlopot 20-25 napig szükséges kezelni, a nyers karót 10—14 napig. A karót 4 óráig kell Xylamonban áztatni, majd egy napos száradás után újra két óráig áztatjuk. Bármilyen módon tartósítunk, ügyeljünk arra, hogy a kezelés magassága a karónál a hegyétől legalább 40-50 cm, az oszlopnál 80 cm legyen. Ne csak a földbe kerülő rész legyen tartósítva, hanem valamivel a talaj felszíne felett is, mert így nyakban sem korhad a karó vagy az oszlop. A karót a tőkétől 5-6 cm távolságban, 25-30 cm mélyen verjük le. A karók mindig a tőke azonos oldalán legyenek, egyenlő távolságra és magasságban, mert csak így lesz rendezett a szőlőskert képe. A magaskordon művelésű szőlőben a sorban 6-8 méter távolságra elhelyezett tartósított akácfaoszlopok között a kartartó huzalt a teherbírás fokozása érdekében legalább egy-két karóhoz kötözzük hozzá. A téli fagyok következtében néha elpusztulnak a magaskordon művelésű szőlő karjai. Ezért a metszésre nagy figyelmet fordítsunk. Mielőtt e munkához kezdenénk, feltétlenül végezzünk rügy- és vesszővizsgálatot. A rügyeket a szőlőskert különböző tőkéiről lemetszett, teljes hosszúságú vesszőkön ellenőrizzük. Gondoljunk a fajták eltérő fagyérzékenységére, ezért fajtánként vizsgáljuk meg a rügyeket. Legérzékenyebb például a csemegeszőlők közül a Pannónia kincse, a Cardinal, a Szőlőskertek királynője, az Afuz Ali, a borszőlők közül az Ezerjó, a Mézesfehér, a Bánáti riz- ling. A rügyvizsgálatkor a rügyeket éles késsel vágjuk át hosz- szában és keresztben. Az egészséges, nem károsodott rügy belseje zöld és jól láthatók a fő- és mellékrügyek. A fagyott rügy főrügye barna vagy fekete. Jelentősebb fagykár esetén vizsgáljuk meg a háncsot is. Ha barna, a vesszőnek ez a része is károsodott. A vesszők feldarabolásával a fagyott és az egészséges részek kitűnően felismerhetők. A kárt úgy állapíthatjuk meg pontosabban, ha a vesszőket néhány napig meleg helyen vízbe állítjuk. A pusztulásra a kihajtás mértékéből következtethetünk. A metszést a károsodás szerint végezzük majd. Részleges fagykár esetén a metszéskor a kár mértékének megfelelően több rügyet hagyjunk meg. Ha a fagykár eléri a 40-50 százalékot, várjuk meg a szőlő faka- dását, és csak ekkor metsszünk. Amennyiben minden rügy elfagyott, a tőkét rövidcsaposra, 1-2 rügyesre metsszük. Ne siessünk a metszéssel, ha nem nagy a területünk. A metszést a fagytűrőbb fajtákkal kezdjük, s a tőke erőssége, a fajta igénye, a trágyázás mértéke szerint végezzük. A metszéskor fordítsunk majd nagy figyelmet a tőketisztogatásra. A beteg, fertőzött, száraz csonkokat, csapokat vágjuk le, s távolítsuk el a felesleges nyakhajtásokat is. Az idősebb, elhanyagoltabb tőkéket, kordonkarókat drótkefével, esetleg kéregkaparóval is tisztítsuk át, mert ezzel jól megsemmisítjük az áttelelő hernyókat, a megtelepedett pajzstet- veket és más kártevőket búvóhelyeiken. Annak, aki nem elég tájékozott, gyakorlott a metszésben, a munka elkezdéséig feltétlenül hasznára válik, ha áttanulmányozza Prohászka Ferenc Szőlő és bor, Csepregi Pál A szőlő metszése című könyvét, de olvashatunk a metszésről a nemrég megjelent Házikerti kézikönyvben is. Pécsi utcák - híres emberek Kazinczy Ferenc Kétszáz évvel ezelőtt, 1786- tól 1790-ig II. József rendeletére Magyarországon az addigi hivatalos latin nyelvet a német váltotta fel. Hogy ez az állapot megmaradhasson, a kormány rávette a Cotta-féle könyvkereskedés útján kiadott tübingiai Allgemeine Zeitungot, tűzzön ki száz aranyat annak igazolására, hogy a magyar nyelv eléggé művelt-e a hivatalos nyelvvé válásra. A bécsi levéltárban megtalált kéziratokból megállapíthatóan a benyújtott 21 pályamű közül csak öt javasolta a magyar nyelvet államnyelvvé nyilvánítani. A nagydíjat Philip Walter bonyhádi őrnagy nyerte el a német nyelv ajánlásáért. Kazinczy hiába bizonygatta, hogy nyelvünk nemcsak az elvont fogalmak kifejezésére alkalmas, de szókincsének költői gazdagsága jelentős irodalmi értékünk. Ekkor még senki sem sejtette, hogy a sikertelenül pályázó Kazinczyból válik a magyar nyelv egyik legkiválóbb nyelvújítója, aki nyelvünket átalakította, a magyar prózát a művészet rangjára emelte, irodalmunknak hosszú időn át középpontja, megnemesítő, mozgató lelke lett. írói munkássága hiába párosult a stílusművészet sokszínűségével, hiába javította át Gessner-fordítását tizenötször, később belátta fordításai ízetlenségeit, szabálytalanságait. Mint irodalmi vezér - a ránk maradt 24 vaskos kötet tanúsága szerint - hiába vált „az intés, tanítás és példa" mintaegyéniségévé, meg kellett érnie, hogy Széphalom helyett Pestre tolódott át az irodalmi központúság. Élete és munkássága gyakran párosult megnemértéssel. megaláztatással, szenvedéssel. A balsors üldözése már sárospataki diákévei alatt megkezdődött. Osztálytanára és házigazdája egy-egy latin szó elvétéséért keményen ütlegelték. Tizenöt éves, midőn atyja „elhaló élete 42. évében, s özvegyen hagyá anyámat hét élő gyerekkel". Mint kassai „valóságos vicenótárius” állására alaposan ráfizet, majd „forrólázba” esik, élet-halál között lebeg. A nők közötti forgolódása is sikertelen. Racionalista gondolkodó, de református vallását sem veti meg. 32 éves korában elveszti állását. Lemásolja Martinovics Ignác reformá- tori kátéját, ezért 1794. december 14-ének éjjelén' „12 dzsi- dás ulánus által kísérve" a fővárosba szállítják, ahol több heti kihallgatás után halálra ítélik. A család tagjai szégyenkeznek a halálos ítélet miatt, testvérbátyja ezt írja anyjuknak: „Semmi kegyelem a lázadónak!". Majd a penészes, föld alatti börtönök: Spielberg, Obrovic, Kufstein, Munkács. 2387 napi börtönélet után 1801. június 28-án szabadul. Negyvenöt évesen megnősül, felesége egykori főnökének leánya: gróf Török Zsófia. (A család többféle szempontból is elégedetlen e friggyel.) Bár Széphalmon (eredetileg: Kisbá- nyácskán) irodalmi központot teremt, meg kellett érnie, hogy legjobb hívei: Kölcsey, Berzsenyi, Kisfaludy Sándor stb. elhagyják. Anyagilag csaknem teljesen tönkremenve, napi tíz garasért a sátoraljaújhelyi megyeházán levéltári munkát végezve, 1831- ben - 155 évvel ezelőtt — a kolera váratlanul elragadta „a szent öreget". A széphalmi mester után ötvenezer pengőforint adósság maradt: ennyit költött a magyar irodalom felvirágoztatására. Tóth István
