Dunántúli Napló, 1986. április (43. évfolyam, 89-118. szám)

1986-04-12 / 100. szám

Visszatérés — előítéletekkel

Krízis-intervenciós osztály Szigetváron

Töredék egy levélből: „Az ősszel történt. Hosszú előzménye volt annak, hogy odáig jutottam, nem bírom tovább! Gyógyszert szedtem be. Sokat. Meg akartam szabadulni mindentől. Szerencsére —, mert utólag már ezt mondom —, megmentették az életemet. A pécsi idegklinikáról kerültem a Szigetvári Kórház pszichiátriai osztályára. Egy hónap múlva tele élniakarással és munkakedvvel jöttem ki, és másnap már mentem a hivatalomba dolgozni. Boldog voltam. Egy idő után azonban kezdtem észrevenni, hogy megváltozott körülöttem valami. Egyre inkább tapasztaltam, hogy nem hallgatnak rám, az ellenkezőjét teszik annak, amit kérek. Egyszer véletlenül megláttam, amint az egyik mutatja a társának az ismert jelzéssel, hogy én bolond vagyok. Ezután az egyik kollégám nyíltan meg is mondta, amióta a „bolondok házában" voltál, itt mindenki dilisnek tart. Én ezután próbáltam nem törődni vele, kétszer annyit dolgoztam, mint azelőtt, még jobban vigyáztam, nehogy hibázzak. Végül nem bírtam tovább, felőrlődtem, ismét Szigetvárra kerültem. Hiába az orvosok odaadó munkája, ha környezetünk értetlen, előítéletei vannak velünk szemben. Segítés helyett visszataszítanak.”

*

Szigetvári Kórház, pszichiátriai osztály. Mint a fenti levél írója is, azok, akik hozzá hasonló módon jutottak átmenetileg valami miatt baiba, az osztály krízis-intervenciós részlegére kerülnek. A részleq vezető főorvosa dr. Kézdi Balázs.

— Sajnos, nagyon valós probléma az, amit önöknek a levélíró jelzett. - mondja a főorvos. — A tőlünk eltávozottak beszámolóiból, kevés kivétellel, csak erről van tudomásunk, és a másodszor, harmadszor nálunk kikötő embereknél a visszakerülésnek is sokszor ez az oka. Az, hogy Szigetváron voltak, hogy itt kezelték, megbélyégzi őket. így aztán nekünk két területen kell harcot folytatni. Egyrészt hozzásegíteni őket, hogy a tüneteiktől megszabaduljanak, másrészt felkészíteni arra, hogy számoljanak az előítéletekkel, ne legyen váratlan. Ha visszakerülnek a munkahelyükre, kétszeresen kell bizonyítaniuk. Gyakran előfordul, hogy vitákban nem kapják meg annak lehetőségét, hogy vagy igazuk legyen, vagy érvekkel cáfolják azt. Érvek helyett vágják a fejükhöz: — ia, aki Szigetváron volt... Minél magasabban kvalifikált valaki, vaqy vezető állású, vaqv értelmiségi, annál nehezebben viseli ezt q, meabélveqzettséget. Sokan ezért thkoliák is, hogy itt jártak és rettegnek attól, hogy kitudódik.

— Kiket kezelnek önök a krízis-intervenciós osztályon?

— Akiknek magatartásában, élményvilágában, átmeneti zavar áll fenn. Akiknél az aktuális teherbíróképesség már nem bír elviselni esetleges újabb terheket, akiknek probléma- megoldó képességük a halmozódó problémák miatt időlegesen felmondja a szolgálatot. Itt nálunk például lecsapódnak az aktuális történések. Bányaszerencsétlenségkor több bányászfeleséget gondozunk. Pontosan tudjuk, mikor, melyik vállalatnál indult meg átszervezés, leépítés. Vagy például a ciqányok problémái. Nagyon sok ciqány került ide azok közül, akiknél már megkezdődött a társadalmi beilleszkedés, megvan rá az igényük, így a régi közösségükhöz már nem tartoznak, de az új méo nem foqadta be őket.

Dr. Szabó Péter adjunktus, csoporttherópiás foglalkozásról jött ki. Közli, szerencsém van, a foglalkozás résztvevői hozzá6. HÉTVÉGE

járultak, hogy újságíró is részt- vegyen egy rövid beszélgetésen. A szobában, ahová belépünk, körben székek, azon ülnek ti- zenketten, vegyesen, férfiak, nők, fiatalok és idősebbek. Természetesen a jelenlétem miatt ez a közös beszélgetés másképp zajlik, mintha csak a csoportvezető pszichiáter lenne jelen. Hiszen ennek a terápiának épp az a lényege, hogy meghitt, bizalmas légkör alakuljon ki, olyan, hogy merjék egymás előtt elmondani gondjaikat, és erre senkit nem kényszerítenek, senkit nem noszogatnak.

Egy óvónő: — Én az első időben egyáltalán nem akartam részt venni ezekben a beszélgetésekben. Ezt jelezve hátrébb is húztam a széket a többiekétől. Egy idő után észrevettem, ők is hátrábbhúzódtak, és már ismét egymás mellett, egy körben ültünk. És akkor egyszer- csak elkezdtem mesélni. Olyan dolgok jöttek ki belőlem, amiről eddig soha senkinek nem beszéltem, több mint tíz év óta tároltam magamban. Először féltem, hogy majd kinevetnek, de nem, megértettek. És ez nekem rengeteget jelent.

— Tapasztalták-e azt, hogy esetleg előítélettel viseltetnek azok iránt, akik idekerülnek? — kérdem a csoporttól.

— Csak ezt tapasztaljuk — hallom innen is, onnan is.

A csoport egyik tagja rendkívül megnyerő külsejű fiatalember. Hogy miért van itt, nem mondja, nem kérdem.

— Itt az én esetem. Dízelmozdonyvezető a szakmám, a munkámat szeretem, szinte csak a munkahelyemen éreztem jól magam, ezért vállaltam még plusz feladatokat is. Most, ha innen visszameqyek, nem ülhetek föl többé vezetőnek a mozdonyra. Megbízhatatlannak minősülök, akire nem lehet emberéleteket rábízni.

Az eqyetlen, aki ellenoéldát tud mondani, a meós. Középkorú, csendes beszédű.

— Engem a főnököm meglátogatott a minap. Mondta, siessek rendbejönni, mert várnak, számítanak rám. Sőt, az átszervezés során új beosztást is kapok. A főnökkel tehát minden rendben van, de változatlanul félek, hoqy vélekednek majd azok, akiknek munkáját nekem kell majd elbírálnom.

A csoport tagjainak foglalkozása rendkívül heterogén. Van közöttük hegesztő, óvónő, ápolónő, gyógyszerész, orvos és bírónő. Az elejtett félmondatokból munkahelyi vagy családi konfliktusok körvonalazódnak. A bírónővel a közös beszélgetés után, négyszemközt maradok. Amikor megkérdem, miért van itt, félek, elutasítja a választ —, de nem.

— Elváltam öt éve. Akkor kezdődött. Cipeltem magamban

a tönkrement házasságom okozta kínokat, ráadásul pont családjogi perekkel foglalkozom. És én nem lehettem ideges, ingerült, mert egy bírónőtől elvárják, hogy ne legyen az. Az ország másik részéből jöttem, egy igen kis városból, ahol szinte mindenki ismeri egymást. Nekem úgy kell viselkednem, ahogy várják tőlem. Én nem csapkodhatok és kiabálhatok olyankor, amikor más csapkod és kiabál. És most a gyerekeim úgy döntöttek, az apjukkal akarnak élni. Kilenc és tizenegy évesek. Rettenetesen hiányoznak, mégis megértem őket. Nem

érezhették jól magukat olyan anyával, aki a napi perek után ingerült és fáradt, aki sokszor aktákkal ment haza és otthon is dolgozott. Ekkor éreztem úgy, kicsúszik a talaj a lábam alól, kell egy fogódzó valahol! önként jöttem ide.

— Teljesen gyógyultan kerülnek ki innét ezek az emberek?

— Nem — mondja az először meglepő választ dr. Szabó Péter —, mert nem tekintjük őket betegeknek, tehát gyógyulásról sem beszélünk. A pszichiátriai osztálynak ezen az ötven- ágyas krízis-intervenciós részlegén kerülünk minden olyant, ami kórházi jellegű. Itt nincs vizit és egyáltalán semmi olyan, ami másutt a megszokott kórházi napirend. Módszereink is mások.

A részleq fennállásának első éveiben jószerivel csak az

S. O. S. öngyilkosságmegelőző szolgálat tanácsára vagy kórházakból az öngyilkossági kísérletet elkövetők kerültek ide. Most kezdik az orvoskollégák, a körzeti orvosok is megismerni, milyen munka folyik itt. Nem csoda hát, ha a közvélemény sincs egészen tisztában vele.

— Az előítéletekkel kapcsolatban érdekes, — mondja dr. Kézdi Balázs főorvos —, hogy családban is, munkahelyen is azok éreztetik leginkább ezt, akik miatt idekerültek.

A csoporttal való beszélgetéskor egy orvos szegezi nekem a kérdést:

— Miért? ön talán szívesen venné, ha a gyerekét olyan tanárnő tanítaná, aki itt volt, vagy szívesen gyógyíttatná magát velem?

Mielőtt válaszolnék, azt gondolom, azelőtt talán nem, de most, hogy itt jártam, és megismertem az orvosokat, az itt folyó munkát, a válaszom: igen. De már hiába mondom ki hangosan, a pillanatnyi válaszkésés miatt nem hisznek nekem.

Sarok Zsuzsa

A vezető ismerje és vállalja a politikát!

A tudományos-technikai haladás, a szocialista demokratizmus szélesedése, társadalomépítő céljaink megvalósítása újabb és magasabb politikai követelményeket támaszt a vezetőkkel szemben. A társadalom gyorsabb előrehaladását a gazdaság értékteremtő folyamataiban lehet megala- pózni. A mozgósítható tartalékok közül mind nagyobb fiqvelem irányul az emberi cselekedetekben, fegyelemben, igényességben, szaktudásban rejlő lehetőségekre és az olyan vezetői tevékenységre, amely ezeket az emberi tényezőket mozgósítani tudja.

A vezetés széles skálán mozgó, összetett hatásrendszer, amely a szakmai, műszaki, közgazdasági, lélektani és politikai hatások kombinációja. Végső eredményét az adja, hogy a vezetői hatásokra hogyan reagálnak a dolgozók. A vezetői munka hatékonysága és politikai eredményessége nem mérhető csupán a vezető személyes munkateljesítményével, hanem csakis a vezetése alatt működő szervezet eqvüt- tes tevékenysége teljesítményeivel.

Amennyiben a szervezet tevékenysége nem képes biztosítani a tervekben előirányzott eredményt, azt is csak komplex módon helyes elbírálni, azaz gazdasági, politikai és személyes tényezők szoros összefüggésében. Fel kell adni azt az - egyesekben méq élő — illúziót, hoqv az eredmények a jó vezetéstől, a hibák Dedig csupán más tényezőktől: gazdasági, műszaki körülményektől, szabályozóktól stb. függnek.

Mindez egyre élesebben veti fel azt a kérdést, hogy a vezető jól sáfárkodik-e a rá ruházott hatalommal, ér- zi-e és képviseli-e, hogy ez nem csupán a beosztással együttjáró hatalom, hanem társadalmilag ráruházott jogkör, része a munkásosztály hatalmának, egyben a politikai hatalom gyakorlásának.

Politikai

felelősség

Pártunk régi felfogása, hogy hazánkban minden vezető beosztást politikai funkciónak tekint. Éppen ezért többet vár a vezetőtől, mint a tervszerű és hatékony munka biztosítását. A párt és a dolgozók jogosan várják el azt is, hogy a vezetők bírják beosztottaik bizalmát, magatartásukkal, politikai kiállásukkal, egész életvitelükkel legyenek környezetük, munkahelyük politikai nevelői. Nevelő hatásuk és vezetői tevékenységük nem csak a munkával szorosan összefüggő tényezőkre vonatkozik, hanem a munkaerő szinten- tartásának és fejlesztésének tágabb körére is.

Legjobb szándéka ellenére sem segíti a társadalmi előrehaladást az a vezető, aki munkahelyre és munkaidőre korlátozza erőfeszítéseit. A célként szereplő intenzív gazdaság csak teljes értékű, és folyton fejlődő munkaerővel valósul meg. A teljes értékű- ség bővített újratermelése a vezető napi feladatai közé tartozik. A mostanában mind határozottabb követelményként jelentkező, hatékony foglalkoztatás nemcsak a munkaidőben történő hatékonyságot jelent, hanem a szabad idő eltöltésének néhány szférájára is kiterjed. A marxi felfogás szerint a szabadidő egyben idő a pihenésre és regenerálódásra, idő a szakmai, politikai ismeretek bővítésére, amelyek együttes eredményeként a munkaerő nemcsak felfrissülve, hanem valamivel gazdagodva jelenik meg a munka folyamatában. Ha ez nem történik meg, lassulás következik be a termelés hatékonyságában. Ilyen értelemben a munkaidő jó kihasználása és megfizetése a szabadidő lehetőségének biztosítása, hasznos eltöltésének segítése nem csupán humánus vagy kulturális tevékenység, hanem gazdasági kérdés, politikai kérdés, vezetési színvonal kérdése is.

Hosszan lehetne még sorolni az érveket annak igazolására, hogy a vezetés politikai felelősség, sőt mondhatni, kettős politikai funkciót viselő tevékenység: egyrészt felelős a párt politikájának megvalósításáért szakmai területén, másrészt felelős beosztottjai politikai neveléséért. Ezt a kettős funkciót azok tudják jól ellátni, akik ismerik, értik és vállalják a politikát, és ezáltal alkalmasak annak képviseletére.

A politikai alkalmasság fejlett társadalomban nem korlátozódhat a rendszer iránti hűségre és elkötelezettségre. Ezek nagyon fontosak, de már nem elegendőek. Ma is érvényes Leninnek az a tanítása, hogy „politikai tisztánlátás nélkül a szocializmusban senki sem válhat jó vezetővé". A politikai tisztánlátás elméleti, ideológiai tudást, széles körű politikai ismereteket, naprakész informáltságot jelent.

A korszerű vezetés iránt markánsan megfogalmazott igény, hogy szakmáját jól értő, a politikát ismerő és képviselni tudó személy legyen. Az MSZMP XIII. kongresszusa határozatai közt egyértelmű és világos útmutatást találunk erre: „a párt továbbra is felelősséget vállal azért, hogy vezető beosztásban rátermett, hozzáértő vezetők dolgozzanak . .. tervszerűbbé kell tenni a káderekkel való foglalkozást, javítani a vezetők képzését és továbbképzését".

Központi szervek, ágazati hatóságok, a különböző vezetőképző intézmények már megkezdték a káderképzés új rendszerének kimunkálását. Az összehangolás fő törekvése, hogy csökkenjenek — ha lehet, szűnjenek meg —, azok az átfedések, amelyek megvannak a felsőoktatási intézmények, az1 állami vezetőképző intézetek és a politikai káderképző iskolák között.

Új törekvések

A politikai képzés rendszerének korszerűsítése megkezdődött. A főbb elveket és fejlesztési irányokat a Politikai Bizottság határozatban is megerősítette. A cél olyan rendszer kialakítása, amely áttekinthető profilokat biztosít a képzésben, és amely kiiktatja az átfedéseket és a zavarokat. Ilyenek voltak pl. hogy az állami egyetemeken, főiskolákon folyó marxista- leninista képzés, az állami vezetőképzés és a pártkáder- képzés rendszere nem épült egymásra. Másrészt, hogy a

különböző intézményekben megszerezhető politikai végzettség nem azonos értékű, viszont a megfelelés elvének érvényesítése erőltetett, ez különböző zavarokat okoz. Továbbá az átfedések, a tiszte profilok hiánya miatt, a tisztségviselők egy része nem kap — vagy nem igényel — megfelelő képzést és folyamatos továbbképzést politikai feladatai ellátásához.

A politikai vezetőképzés rendszere — az elképzelések szerint — politikai profilokra és szintekre tagolódik. A vezetői funkció jellegétől függően, jobban elválik a pártiskolai és a marxista—leninista esti egyetemi képzés.

— a pártiskola elsősorban a párt-, tömegszervezeti és mozgalmi funkciót viselők, apparátusi dolgozók képzését és továbbképzését szolgálja;

— a marxista-leninista esti egyetem pedig főleg az állami káder- és személyzeti munka körébe tartozó vezetők politikai felkészítését látja el.

A szintek szerinti tagolódás is világosabb profilokra törekszik, célul tűzve, hogy az eddigiektől eltérően politikai végzettséget, csak politikai képzésben lehessen szerezni.

— Alapfokú politikai végzettséget nyújt a pártszervezetek által rendezendő, „a marxizmus—leninizmus alapjai" című, 2 éves tanfolyam. Ez az oktatási forma az 1987 -88-as tanévben indul, s vele egyidőben megszűnik a „Marxizmus—Leninizmus Esti Középiskola".

— Középfokú politikai végzettséget csak a marxista- leninista esti egyetemeken lehet szerezni.

Az egymásra épülés elvének megfelelően, az esti egyetem általános tagozatán szerezhetik meg ezt — a beosztásukhoz megkívánt — politikai végzettséget azok, akik korábbi állami tanulmányaik során nem tanulták a marxizmus—leninizmust. Az esti egyetem 2 éves, szakosított tagozatán pedig elsősorban azok a káderek és értelmiségi dolgozók szerezhetnek középfokú politikai végzettséget, akik korábbi tanulmányaik során elsajátították a marxizmus -leninizmus diszciplináinak alapvető ismereteit és tudásukat egv terület mélyebb megismerésével fejlesztik. Ez azt is jelenti, hoqv a jövőben az egyetemek és a főiskolák nem adnak politikai végzettséget.

— Felsőfokú .politikai végzettséget ezentúl csak a Politikai Főiskolán lehet szerezni.

Ezek a változások a politikai káderképzést érintik, a főbb elvek kerültek elfogadásra, a részletesebb szabályozásra, állami és politikai rendelkezésekre a jövőben kerül sor. A fejlesztés célja, hoqy a káderképzés rendszerét a XIII. kongresszus által megfogalmazott követelményekhez iqazítsa, a . minőségi hatás javítása érdekében.

Olyan politikai oktatási rendszerre törekszünk, amely a marxista-leninista ismeretek és szemlélet megalapozásával, a politika mélyebb megismertetésével elősegíti, hogy a különböző szintű vezetők és az ideológia iránt érdeklődő dolgozók jobb felkészítést kapjanak feladataik ellátására. A hatékonyabb világnézeti nevelés érdekében — a különböző tudományágak sajátosságainak meqőrzése mellett -, jobban kell segítenünk a marxizmus —leninizmusnak, mint egységes egésznek az elsajátítását, úgy, hogy a gyakorlat számára is hasznosítható ismereteket nyújtson, megfelelő iránymutatást és módszert adjon a konkrét feladatok elvégzéséhez.

Dr. Antal Gyula,

a Megyei Pártbizottság Oktatási Igazgatóságának igazgatója