Dunántúli Napló, 1986. március (43. évfolyam, 59-88. szám)

1986-03-24 / 82. szám

1986. március 24., hétfő Dunántúli napló 5 A Pannonautó tervei Repülőgépépítés Pécsett? Rubik Ernő is aláíría a mintapéldányt Ha fölajánlanák valaki­nek, hogy repülőgépet ve­zethet, nyilván nem szíve­sen vállalkozna rá. De ha ki­derülne, hogy nem is Olyan igazi nagy gép ez, hanem csak afféle légi segédmo­tor, biztos örömmel próbál­ná ki. Talán ez a gondolat is közrejátszott abban, hogy a Pannonautó Autójavító Kisvállalatnál építettek egy ilyen, úgynevezett ultra- könnyű repülőgépet. Persze a dolog azért nem ment ilyen egyszerűen. Szükség volt a Közlekedési és az Ipa­ri Minisztériumok előzetes engedélyére, üzemi szemlén ellenőrizték az illetékesek, hogy adottc'k-e az építés feltételei, az anyagokat az utolsó csavarig vizsgálat alá vetették, valamennyi szerke­zetről műbizonylatot szerez­tek, az MHSZ repülőfőnök­ség meósának ellenőrzését kérték — csak töredékét so­roltuk fel azoknak a gya­korlati és adminisztratív teendőknek, melyeket az­előtt el kellett látni, mielőtt ez év januárjában megkap­ták az engedélyt a Légügyi Igazgatóságtól az üzemi be­repülésre, hogy most, a kö­zeli napokban tényleg sor kerüljön erre. Mint Lantos Árpád igazga­tó elmondta, bár Budapes­ten, Szombathelyen, Eszter­gomban és folynak hasonló próbálkozások, pillanatnyi­lag még nincs ilyen gép, amely engedéllyel repült vol­na. Az előzetes elképzelések szerint a 150 kg maximális tömegű kis masina többféle célt is szolgálhatna. Minde­nek előtt kiválóan alkalmas oktatásra, kiképzésre, mert hagyományos, a komoly gé­pekkel megegyező kormány­zása van. Olcsóbb, mint nagyobb társai, ugyanis míg egy közepes vitorlázó repü­lő hat-hétszázezer forint értéket képvisel, addig en­nek ára két-háromszáz- ezer forint körül képzelhető el, nem is beszélve a moto­ros gépek több tízmilliós költségeiről. Szolgálhatná az árvízvédelmet, a vadszám­lálást és ellenőrzést, a ter­mésbecslést, sportcélokat, eszköze lehetne a gyors helyszíni segítségnyújtásnak, és kis terhek sürgős továb­bításának. Néhány adat: a 100—150 méteres magasságba haladó kis gép 60—70 kilométeres óránkénti sebesség elérésére képes, és az előzetes szá­mítások szerint a fel- és le­szálláshoz mindössze 200— 250 méternyi hely szükséges. Építését gazdasági megfon­tolásból kezdték, remélve, hogy ezzel olcsó eszközhöz jut a magyar repülés, és si­kerül segítségével ledönteni azt a misztikumot, ami mind a mai napig övezi. Az elő­zetes igényfelmérés szerint a belföldi piac mellett ex­portlehetőségek is mutatkoz­nak. A remélt típusminősítés birtokában évi 8—10 darab gyártását már most mernék vállalni. Hogy a Pannonautó szak­embergárdája nem halad rossz úton, ezt a Repülés­ügyi Tudományos és Tájé­koztatási Központ anyagi, és a légügyi hatóságok erkölcsi támogatása mellett az is jel­zi, hogy amikor idősebb Ru­bik Ernő Pécsett járt, és megnézte a gépet, elismeré­se jeléül szignálta azt. A képünkön is látható ultra­könnyű repülő törzsén azóta is külön gonddal őrzik a ma­gyar repülőgéptérvezés aty­jának aláírását... Sz. Koncz István Az aranyláz minden indulatával Ritmus és melódia egysége A rockzene legnagyobb „bőgőse” Jack Brufe a Budapesti Tavaszi Fesztiválon Jó kétszáz néző késett el Pesten szombaton este a BNV egyik hatalmas csarnoká­ban. Az ifjabbak azt mondták rájuk: ezek a „rockzenei arisztokraták". Vagyis a jó kétszáz 35—40 éves néző, aki kiszámította, hogy a sokzene- karos, hosszú estén mikor jön a nagy gitáros: Jack Bruce. Mondom, kicsit gúnyolták őket, mert ezek a „rockzenei arisztokraták" az 1986-ban már ódivatú hosszú hajat vi­selik, közöttük már művezetők és mérnökök szép számmal akadnak, s ők egykoron csak rádión hallgathatták a rock­zene egyik leqszebb muzsiká­ját, amit a Cream együttes játszott. Jack Bruce pediq a Cream basszusgitárosa volt. Jack Bruce tehát belépett a színpadra, rátétté ujját a húr­ra és néhány perc múlva egy­ségessé vált a hatalmas csar­nok tömeqe: tizenévesek és az említett „rockzenei arisz­tokraták” — zenét hallgattak. Igazi, szép basszusgitár-játé­kot. A színpad köré zsúfoló­dott ifjú csápolók ezúttal alig csápolhattak a kezükkel, hi­szen az a basszusgitár mellett nehezebb, mert ez a hangszer mindig mackósabb hatású, mint a vibráló szólógitár já­téka. A rockzenészek néha heccből bőgősnek hívják a basszusgitárost. Méltán, hi­szen a zenekar szereposztásá­ban ugyanazt a feladatot töl­ti be, mint cigánybandában vagy szimfonikus zenekarban a nagybőgős. Jack Bruce ját­szott. . . nyugodt játékosság­gal, szépen, változatosan. Em­lékeztetett a két esztendővel ezelőtti belgrádi hangverseny­re, ahol egykori szólógitáros társa, Eric Clapton a vadság­ra hajlamos délszláv ifjakat csendes, elmélyült zenehallga­tásba gitározta. S lám, meny­nyire egységes volt az egykori Cream stílusa, muzsikusai még így, több mint másfél évtized­del a feloszlás utón, külön-kü- lön is szép bluest visznek a rockba, s a legkeményebb muzsikában is benne él a lí­rai szépség. Mióta az elektro­mos ritmikus zenében John Lennpn és társai kidolgozták a ritmus és melódia egységét, ebben a zenei világban ez a párhuzam hordozza a zenei gondolatokat, áz igazi muzsi­kát. És mennyiféle változat­ban gitározott Jack Bruce?! Ezen az estén is minden nóta más-más világot hozott, még­is egyazon stílusegység jegyé­ben. Mintha Eric Clapton cso­daszép Sodrott bluesót vagy a kedves Pretty Girlt hallot­tuk volna lejjebb transzpo­nálva. Erősen szubjektív vélemé­nyem szerint az egyre színvo­nalasabb rendezésű budapesti tavaszi fesztiválnak idén sil.er dolgában két — bár ellenté­tes világú — hangversenye emelkedett ki: a budavári Má­tyás-templomban csütörtök es­te Mozart: C-dúr (Koronázási) miséje, a Budapesti Madrigál Kórus és kísérő zenekarának előadásában, valamint az IR! szervezésében Jack Bruce kon­certje. Mindkettőn külföldiek tömege jelezte a maqyar kul­turális élet gazdagságát és nemzetközi vonzerejét. Földessy Dénes Fotóriporter kollégámmal együtt kis híján meglincseltek bennünket. Pedig igazán csak be szerettünk volna jutni a Zá­logházba, de senki nem hitte el, hogy nem akarunk venni semmit. A tegnap kezdődött aranyékszer vásáron némelyek hajnali négy órától várták a nyitást, és órákat töltöttek a bejárat előtt. Érthetetlenül fe­szült és ideges volt a hangu­lat, többen káromkodtak, kia­báltak, a dolog végül odáig fajult, hogy Józsa Ignácné bolt­vezető kénytelen volt kihívni a rendőröket. A járőr megjelené­se azután kis időre lecsillapí­totta a kedélyeket, és ekkor legalább a bentlévők jutottak annyi helyhez, hogy kifelé jö­vet keresztül préselhették ma­gukat a tömegen. Fél óra el­teltével persze újra kaotikussá vált a helyzet, és csak tizenegy óra tájban enyhült valamit, amikor a vásárlók háda fogyni látszott. Kétségtelen: érdemes volt bejutni. 14 és 18 karátos gyű­rűk, karláncok, fülbevalók, me­dálok kerestek új gazdát. A portékák ugyanis felvásárlásból származtak, illetve itt voltak azok a zálogtárgyak is, melyek­nek kiváltási ideje lejárt. Csak­ugyan gyönyörű darabok kí­nálták magukat, közülük a pál­mát egy közel hetven grammos karkötő vitte el ötvenöt ezerért. A Bizományi Áruház Vállalat három budapesti segítővel és árukészlettel megerősített fiók­ja állta a rohamot: dél felé már csak néhányon topogtak az ajtó előtt, délután pedig már senki sem. A sietségre nem volt igazi ok, annál Is in­kább nem, mert éppen az ér­deklődés fenntartására több szép darabot mára félretettek. A kétnapos akció öt órakor ér véget. K. I. Ekszer-kiarusitas a Zálogházban Tanárnő a szociális otthonban A Tüzér utcai szociális otthonban — Pécsett egyedülállóan — az el­múlt év decemberétől diplomás foglalkoztatásvezető dolgozik. Farkas Istvánná magyar—orosz szakos tanár, és 'könyvtárosi szakmája is van. Több mint tíz évig tanított általános iskolá­ban, bármely könyvtár szívesen látta volna. Miért jött mégis ide? — Újsághirdetésre jelentkez­tem - mondja. — Az utóbbi időben talán nagyobb hang­súlyt kapott ez a fajta munka. Bekerült például a népműve­lők tantervébe, a mostani idő­szakban is tizennégy hallgatót fogadunk. Elbeszélgetnek egy- egy lakónkkal, foglalkozásokat tartanak. Végül is itt is hang­súlyos kérdés, hogy ismeretéket adjunk. Talán mégis erősebb az érzelmi kötődés. És nem csöngetnek. Ha beszélgetek valakivel,, nem hagyom abba, mert lejárt a munkaidőm. És azért ez kevésbé személytelen, mint a könyvtárosi feladatok. A foglalkoztatásvezető mun­kájába nagyon sok minden be­letartozik, a kézimunkatanfo- lyamtól az egész napos kirán­dulások szervezéséig. Elég sze­rencsétlen dolog, hogy sok nyugdíjkorhatár alatti gondo­zott is él az otthonban, mert más idősekkel törődni, és más például idült alkoholistákkal. Vannak olyanok is, akiktől az emberek félnek. A lakók néme­lyike sokszor megbántva érzi magát miattuk. Hiszen az itt élők zöme megöregedett, talán szellemileg is megfáradt, de nem elmebeteg. Az utóbbiak együttélése az egészségesekkel konfliktusok forrása. Talán ezek elsimításában is Farkas Istvánná hasznára válik, hogy jövőre jelentkezik az egyetem­re: kiegészítésképpen a pszi­chológia szakot is elvégzi. — Jól érzi magót? — Igen, több ok miatt is. Rendkívüli figyelemmel talál­kozom. Egy-egy újsághír is ko­moly izgalmat okoz. Másrészt nyíltságot, őszinteséget kapok 'azoktól, akiket jobban megis­merek. Van ugyan olyan lakónk is, aki azt mondta magáról, hogy neki nincs múltja, csak jelene és jövője, de azért vele is jóban vagyunk. Ezek mellett pedig tapasztalni ezt a nap mint nap megnyilvánuló szere- tetet. örülök a kis mosolyok­nak, és a kis simogatásoknak. Szeretem az idős embereket. És azért persze továbbra is na­gyon szeretem a gyerekeket. Sz. Koncz I. Hangverseny a gyermekfaluért Az ENSZ által meghirdetett békeév jegyében a Janus Pan­nonius Tudományegyetem au­lájában március 25-én 17 órai kezdettel hangversenyt ren­deznek. A HNF Baranya me­gyei Bizottságának támogatá­sával szervezett hangverseny teljes bevételét a battonyai S. O. S. gyermekfalu részére ajánlják fel. Fellépnek: a Me­cseki Szénbányák Kodály Zol­tán férfikara, a Volán Bartók Béla férfikara, a komlói pe­dagógus Kamarakórus, a Szé­chenyi I. Gimnázium és Szak­középiskola vegyeskara. Je­gyek a Jogtudományi Kar KISZ-bizottságán, illetve a helyszínen válthatók. Délszláv kulturális fárum A Baranya Megyei Művelő­dési Központ és a Kozármisle- nyi Községi Tanács délszláv kulturális fórumot rendez a pécsudvardi művelődési ház­ban ma délután 18.30 órakor. A beszélgetés résztvevői Lan­tos József, a Megyei Tanács Nemzetiségi Bizottságának elnöke, Dudás Gyula, az MDSZ Országos Választmány Területi Csoport vezetője, Bo­kor Béla, a Megyei Művelődé­si Központ igazgatója. Közre­működnek: a Megyei Művelő­dési Központ, a Délszláv Ama­tőr Bemutató Színpada, a Ba­ranya Zenekar. Gázrobbanás Mezőberényben Szombat reggel Mezőberény­ben, a Luxemburg utca 2. szá­mú házban eddig ismeretlen ok következtében gázrobbanás tör­tént, melynek hatására a ház­ban tartózkodó Koltai László. Kábái Lászlóné, Czikker Já­nos, valamint Czikker Róbert sérüléseket szenvedtek. Közülük Kábái Lászlóné sérülése súlyos. A sérülteket a mentők a békés­csabai kórház baleseti osztá­lyára Szállították. A robbanás következtében a környező, lakóházak közül nyolcnak a tetőszerkezete, ab­lakai, ajtajai megrongálódtak. A rendőrség, tűzoltóság és a Dél-magyarországi Gázszolgál­tató Vállalat szakértői a kelet­kezés körülményeit vizsgálják. Márciusi Hétvége Mindig örömmel nézem a tv Hétvége című műso­rát. Most is tetszettek a kedves, csevegősre vett beszélgetések, de egy va­lami nagyon felháborí­tott. Félálomban hallottam még Levente Péter kedé­lyes kérdését a soproni 8—10 évesekről: „beszél­nek még magyarul ott, Sopronban?” Néma csend fogadta bájos érdeklődé­sét. Levente feltalálta ma­gát: Szóval, hogy köszön­jek nektek, jó napot vagy Guten tag? Rövid szünet utón harsány Jó napot érkezett válaszként. Ve­reséget szenvedett egy előítélet. Egy „pesties" kiszólás. Miért ne beszélnének még magyarul éppen Sop­ronban, a „leghűségesebb városban”, a civitas fide- lissimában? Vannak talán, akik nem is tudják ponto­san, mi van „ott, vidé­ken”. Csak hallották, hogy jönnek-jönnek az osztrákok különösen , ha­tár menti városainkba. örüljünk ennek a tény­nek. De ne így! Bozsik L. /

Next

/
Oldalképek
Tartalom