Dunántúli Napló, 1986. március (43. évfolyam, 59-88. szám)
1986-03-08 / 66. szám
Marton Frigyes és Szegvári Menyhért Fotó: Cseri László Marton Frigyes Pécsett Beszélgetés a „Kiskapukulcsok” rendezőjével „Hát akkor alakítsuk meg az. Új Fényes Szelek Nemzedékét?..." —, 'hallom a színpad előteréből, ahol a keretjáték két szereplő személye vitatkozik a keserű irónia hangvétele mögötti nyílt, kendőzetlen társadalmi felelősségtudattal mai valóságunk számos visszahúzó és lehangoló jelenségéről. Gondolom, az előzményekből, közvetett vagy általánosítható konkrét, „mindanniygn-ráismerünk- példák" nyomán bontakozik ki az a „kollektív lelkiismeret- furdalás”, amely a mű alcíme is egyúttal. S amelyet, úgy gondolom, mindenkinek éreznie kell(ene), aki ebben az országban becsületes embernek tartja magát. Egy új magyar színpadi mű próbájának végébe csöppentem bele a Ságvári Művelődési Házban, ahol a Pécsi Nemzeti Színház társulatának egy része Marton Frigyes Kiskapukulcsok c. darabja ősbemutatójának előkészítésén dolgozik, Marton Frigyes szerkesz- tői-rendezői irányításával. Délután fél 2. A próba véget ér, a rendező megköszöni a munkát, s javasolja: ebédeljünk meg a szomszédos Olympiá- ban, közben beszélgethetünk. Átsétálunk. S arról váltunk szót, hogy a rendezőnek, jóllehet sok előadást, rádiószínházat stb. rendezett pólyája során, vannak feszültségei, izgalmai: vajon jól csinálják-e azt, amire vállalkoztak?. .. Én úgy gondolom, hogy ez természetes ilyenkor, pláne, ha e kérdések fölvetésével fontos társadalmi igényt teljesítenek. Most éppen Pécsett. Ami számára bizonyára — emlékidéző is.. . Marton Frigyes ugyanis — aki egy éve hirtelen-váratlan nyugdíjba „vonult” a Mikroszkóp Színpad és a Rádiókabaré éléről — 'itt, Pécsett kezdte művészi pályáját. A középkorú s idősebb generáció bizonyára még jól emlékszik rendezői és színművészi munkásságára az ötvenes évek derekán és második felében.- Minden fontos döntés gyors döntés volt az életemben — utal visszavonulására s egyben távozására is Pécsről, 1958-ban. - Ami persze csak kifelé tűnik váratlannak. Belül az emberben összera'kódik sok minden, s kinek-'kinek a maga mérkőzéseit önmagával — saját magának kell megvívnia. ..- Szerette Pécset?- Nagyon. Több okból. Jó időszak volt az, átmenet utáni (előtte Szendrő volt az igazgató) engem Lendvai Férj hozott ide, s partnere lehettem az újrakezdésben. Akkortájt (1955) nyitottuk meg a Kamaraszínházat (Seribe: Egy pohár víz), s azt a „kamaraszezont" végig is rendeztem. Nálam debütált Avar István a Bújócskában, azután Tomanek Nándor, Vass Éva és sokan: Péter Gizi, Boros, Takács Margit és mások akkor futották csúcsformájukat. .. De maga a város is: mint élettér olyan volt, amilyen, de hozzám tartozott. Hátterével, küllemével és légkörével együtt. Azután a közelben ott volt fiatal orvosaival a II-es sebészet. A baráti 'köröm. 'Egykorüak voltunk, naponta találkoztunk. Kiss Tibor professzor, az akkori fiatal sebész nekem alapvető emberi élményem, máig. Egyszer meg is örökítettem, miután végignézhettem egyik műtétjét. A Mirandolinában nagy jelenet Ripafratta lovag ebédje. Itt a hősnő pontosan úgy csapkodta bele az összes „eccájgot" a kezébe, akár a műtősnő a szikét, csipeszt, kampót stb. az operatőrnek. . .- Rátérve a mostani előadásra: a darab címét jóleső- en ironikusnak érzem. Ilyen voltaképp az egész darab?- Igen a cím — persze alcímével együtt — az egész hangvételére is utal. Tehát irónia és gondolat együtt. Kemény alaphangú darabról van szó, amelynek a magja Hegyi Imre és Kovalik Márta nagy vihart kavart, nagysikerű „Húszas Stúdió"-beli egyórás riportja, a Lógok a rendszeren. Erre hívta fel a figyelmemet Nógrádi Róbert: nem volna-e kedvem ebből valamit csinálni. Volt... Megtetszett, azonban ez egy „par excellence” rádiósriport, tehát ki kellett találni valamit a színpadra ültetéséhez, s feldúsítani egészestésre. így lett a keretjáték, amelyet Faludy Lászlóval és Szegvári Menyhérttel hármasban játszunk. A darab nyersanyagához nyomozati jegyzőkönyveket is felhasználtam. Műfajilag én ezt publicisztikai színháznak tekintem. Kísérlet, számomra is újdonság voltaképp. .. — Mindössze annyit: miről szól? — Egy fiatal újságíró felnőtté válásának története, annak a bizonyos kollektív lelkiisme- retfurdalásnak a jegyében. Szereplői: Balikó Tamás, Ma- ronka Csilla, N. Szabó Sándor, Sipos László és Ujlaky László, akik több mint 20 figurát játszanak el. Csalódások elkerülésére egyet nyomatékosan szeretnék kiemelni: ez nem kabaré lesz!... — Úgy is érthetem ezt, hogy Marton Frigyes elzárta kabarévénáját?. .. — Egyelőre igen... Bár van néhány ötletem, tervem, amit szeretnék még ebben Is megvalósítani. Majd... De egy bizonyos: ha nem megyek hirtelen nyugdíjba — egészségügyi riadalmaim s a határidők örök szorításában —, akkor ezen a darabon és ezen az előadáson se tudtam volna dolgozni. S a könyvön sem, amelyhez több mint 10 éve gyűjtöm a dokumentumanyagot, s talán őszre vagy karácsonyra megjelenik. De erről majd, egyszer, máskor. .. — Ez az előző 33 év nem sikerült rosszul. .. Hogy ezután milyen lesz? Azt pályakezdő íróként nehezen tudnám megjósolni.. . Majd megbeszéljük. Javaslom, találkozzunk ugyanitt, harminchárom év múlva...— mosolygott rám, poharát megfogva. Erre koccintottunk. Wallinger Endre Hírünk a világban Merre jártunk 1985-ben? Pécs-Baranya előadóművészei és amatőr együttesei külföldön Baranya és Pécs, mint ismert hosz- szabb ideje különböző módon és formában kialakult kapcsolatokat ápol — határainkon kívül. Ezék többsége meglevő vagy kialakulóban levő cserekapcsolat. Részben testvér- városainkkal (vagy megyékkel), részben közvetlenül kialakult, jobbára kulturális csere- kapcsolat, mint pl. Mohács-Pélmonostor, vagy Siklós és Donji Miholjác körzetei között. Számos műsorcserét a minisztérium vagy más országos szervek kezdeményeztek. Résztvevőik túlnyomó többsége amatőr kc- írus, zenekar, néptáncegyüttes stb. Közülük többen kimagasló díjakat, nemzetközi elismeréseket is kaptak különböző fesztiválokon (pl. Nevelők Háza Kamarakórusa, Baranya Táncegyüttes). Amatőr együtteseink 1985-ben 15 nyugati és 13 szocialista országban léptek fel. Utazásaikat általában az együteseket fenntartó szervek támogatták. (1985-ben mintegy 1,5 millió Ft értékben). A kinttartózkodás költségeit a meghívó fél vállalta. Nemegyszer az utazás költségeihez maguk a tagok is hozzájárultak. Alábbiakban összeállítást adunk arról, milyen Pécs-Baranya híre a világban. Pontosabban: kik, hol szerepeltek, általában lelkes érdeklődést keltve, nemcsak szűkebb pátriánk, hanem Magyarország iránt is. Áttekintésünkben a Baranya Megyei Tanács művelődési osztálya, valamint a Pécs Városi Tanács művelődési osztálya adataira támaszkodunk. Megyénk nemzetközi kulturális kapcsolatai általában színesek, sokrétűek. Ezek közt ma már arányosan helyet kopnak az ún. kis együttesek, azaz hagyományőrző falusi népi együtteseink is. Ilyen volt például a Mohácsi művelődési központ délszláv együttesének látogatása is Eszéken, illetve nyáron Zágrábban, ahoi nemzetközi fesztiválon szerepeltek. Majd novemberben Baranja Petrvro Selóban. A Szebényi népi együttes májusban Vlncovban (Csehszlovákia), augusztusban Slavon Brodban (Jugoszlávia) lépett föl, folklórfesztiválon. Ugyancsak Jugoszláviába, Vinkovciba hívták meg szeptember derekán a Szentlőrinci citerazenekart. Míg a Hosszúhetényi népi együttes‘júniusban Müns- terben és 'Erbachban vendégszerepeit (NSZK); a Zengővárkonyi népi együttes pedig júniusban Jugoszláviában, majd Grazban; júliusban Marans la Rochelle-ben (Franciaország) vett részt folklórfesztiválon. Nemzetiségi együttesek szemléjén kapott fellépési lehetőséget a Magyaregregyi hagyományőrző együttes, valamint a Pécsi August Senoá Délszláv klub asszonykórusa. Nem panaszkodhatott nagyobb együtteseink közül a Mecsek Táncegyüttes, amely július 18.—augusztus 7. között körúton vehetett részt Olaszországban, az Anconai Kulturális Szervező Iroda fölkérésére. Három hét alatt 18 alkalommal léptek fel. A turné során két fesztiválon is szerepeltek (Fidenza és Velletri), mindenütt szép sikert aratva. A Baranya Táncegyüttes Karlsruheban és környékén szerepelt a tőlük megszokott sikerrel. Hivatásos és amatőr zenei együtteseink közül a Pécsi Vasutas Művelődési Ház együttese ősz elején nagy szakmai elismerést aratott Ostravában (Csehszlovákia), a nemzetközi fúvószenekari fesztiválon. A Palotabo- zsoki úttörő fúvószenekar a nyáron egyhetes vendégszereplésre utazott az NDK-ba, A mohácsi délszláv együttes rendszeresen szerepel a zágrábi folklórszemlén Schwerinbe és környékére; a Komlói Bányász Fúvószenekar pedig llzben (Ausztria) vendégszerepeit június elején. A Pécsi Szimfonikus Zenekar 25 tagú kamaraegyüttese a Höndel-fesztiválon vett részt októberben, Nürnbergben (NSZK). A Mecs’elc Fúvósötös szeptemberben egyhetes koncert- körúton szerepelt Schwerinben, Güstrowban és Parchimban. November elején pedig Lvovban, a magyar kulturális napok programjában 5 hangversenyt adott. Itt, a megye 164 tagú kulturális delegációjában — mint annak idején beszámoltunk róla —1 nagy sikerrel vendégszerepeitek a Pécsi Nemzeti Színház művészei (Gála-est, Bajadér) és a KISZÖV Táncegyüttes. Ugyancsak csupán emlékeztetünk színházunk nyugat-berlini sikereire (A denevér) s a Bóbita Bábszínház tíznapos NSZK-beli turnéjára. Az amatőr zenei és kórusegyüttesek közül az Ifjúsági Ház Vonószenekarának egyhetes lahti szereplését, s a Royal Dixieland Band útjait említhetjük: júliusban Bydgeszcz-ben (Lengyelország); szeptemberben Stuttgartban s több környező városban (NSZK). A Nevelők Háza Kamarakórusa júliusban Assisiben (Olaszország), majd az NSZK-ban (Möglingen) és Franciaországban (Antum) fesztiválon szerepelt, ahol 14 Kodály-mű előadásával lemezfelvételt készítettek velük. A mohácsi vegyeskórus Bad Radkersburgban (Ausztria), a Komlói Munkáskórus Susegná- ban (Olaszország) és Grazban; a Bólyi Vegyeskor ugyancsak Grazban vendégszerepe- pelt, cserelátogatás viszonzásaképp. E helyütt csupán az előadóművészeti ágazatokról adhattunk képet. A megye kulturális kapcsolatai képzőművészeti, múzeumi, közművelődési és tudományos területeken természetesen ennél sokkal szélesebb körűek voltak 1985-ben is. W. E. Pécsi Kisgaléria Hazai kép a BUDA-FLAX-ról? A Kisgaléria formatervezési sorozatában ezúttal a BUDA- FLAX lakástextíliáit láthatjuk. A kiállítás szervezői megpróbáltak eleget tenni annak a rendszeresen felmerülő igénynek, hogy a kiállított termékek megvásárolhatók legyenek: Igaz, hogy csak egy töredéküket, de viszontláthatjuk a Koazurn Áruház lakástextilosztályán. 'Mint a kiállításon kapható gyártmányismertetőből megtudjuk, a BUDA-FLAX Lenfonó- és Szövőipari Vállalat az „egész magyar lenipart átfogó, önálló külkereskedelmi joggal rendelkező, vertikális ipari-mezőgazdasági vállalat.” Tevékenységük a nyersanyag- termeltetéstől a késztermékek 8. HÉTVÉGE értékesítéséig terjed. Termékskálájuk igen széles, magába foglalja a tilolt lent, szövőfonalakat, zsinegeket éppúgy, mint a felsőruházati szöveteket, ponyvákat. Ezeket a világ több mint negyven országában ismerik és kedvelik. Ami most már a tervezést illeti, erről szintén felsőfokon emlékezik meg a gyártmány- ismertető. Személyes tapasztalataim nem ilyen rózsásak. Semmi kétségem afelől, hogy a BUDA-FLAX termékei világszerte kelendőek, hiszen a természetes anyagok hosszantartó reneszánszukat élik, és valószínűleg sohasem mennek ki a divatból. Azt nem tudom, hogy tevékenységüket mennyire segítik vagy gátolják a hazai körülmények. Laikusként úgy vélem, hogy a jelenlegi adórendszer mellett a fönnmaradás is bűvészmutatvány. Az esztétikai megformálás pedig nyilvánvalóan összefügg a műszaki színvonallal, a tá- gabb gazdasági és kulturális környezettel. Egész pontosan a hiánygazdálkodás által kialakított helyzetre gondolok, amelyben a termelő és a fogyasztó kölcsönös kiszolgáltatottsága és igénytelensége erősíti egymást. Mindezek után nem meglepő, hogy nem tartom kielégítőnek ezt az esztétikai megformálást. A kiállított függönyökről, térítőkről általában el lehet mondani, hogy nem ízléstelenek, legfontosabb erényük a tartózkodó megjelenés. A fehéren fehér csíkos függöny biztos sikert ígér, és nem jár semmiféle kockázattal. A tervezők következetesen ragaszkodnak a jól bevált tört fehérekhez, bdrnákhoz, zöldekhez, amelyek szépek és az áruházak rikító kínálatához képest választékosak is; nagyon szegényesek azonban a színskála gazdag lehetőségeihez mérve. Teljesen nélkülözik ezek a textíliák a formatervezéshez nélkülözhetetlen merészséget és invenciót. És muszáj észrevennünk a gyakori szálhibákat, szövéshibákat, nyomáshibákat, a gyűrötten lógó drapériákat, amelyek nemcsak a ikiállításrendezők vasalásban való járatlanságát, de az anyagok rossz minőségét is jelzik. Lehet, hogy a 'külföldi termékbemutatók, kiállítások egészen más képet mutatnak a BUDA-FLAX-ról. Ez a mostani bemutatkozás a hazai közönségnek szól, és megerősíteni látszik azt az általános gyakorlatot, amely a hazai piac lebecsülésével konzervál ■egy méltatlan és rossz állapotot. * Kovács Orsolya