Dunántúli Napló, 1986. március (43. évfolyam, 59-88. szám)
1986-03-01 / 59. szám
Dunántúlt napló 1986. március 1., szombat u Szovjet filmplakát-kiállítás Az egyik amerikai kísérleti nukleáris robbantás tűzgömbje Bikini felett (Fotó: Der Spiegel—KS—DN) De miért nyilvánították különlegesen veszélyes övezetté a végtelen óceánnak ezt a sokáig háborítatlan, kies szögletét? A magyarázat éppolyan szűkszavú, mint a későbbiekben hivatalosan közölt adat: az Egyesült Államok 1946 nyarától 1958-ig huszonhárom nukleáris szerkezetet robbantott fel Bikinin. Közöttük volt az 1954. március 1-én kipróbált, úgynevezett háromfázisos hidrogénbomba. Azon a napon az izzó „gombafelhő” 35 kilométer magasságba emelkedett, s a detonáció középpontjában óriási méretű kráter keletkezett. A szigeten - a patkányok és egy-két kókuszpálma kivételével — csaknem minden élőlény és növényzet elpusztult. A kísérletek helyén csupán kusza romhalmaz maradt - és gyilkos radioaktív sugárzás. A tűz- vihart többé-kevésbé csak a temető vészelte át. . . Bikini szomorú, lehangoló jelképpé, mementóvá vált az emberi emlékezetben. Március elseje azóta a nukleáris fegyverek megsemmisítéséért vívott nemzetközi harc napja. Eleinte úgy tűnt, alig van remény az atomámokfutók megállítására. Százmilliók küzdelme, a kormányokra nehezedő nyomása végül mégsem volt hiábavaló. A Szovjetunió már 1946-tól kezdve kitartóan sürgette a tömegpusztító eszközök teljes betiltását. Fáradozásainak eredményeképpen 1963. augusztus 5- én sikerült tető alá hozni Moszkvában az Egyesült Államok és Nagy-Britannia képviselői által is aláírt atomcsend- egyezményt, amely szerint a szerződő felek azontúl nem hajtanak végre atomrobbantásokat a légkörben, a világűrben és a tengerek felszíne alatt. (Az átfogó, minden közegre kiterjedő tilalom kimun- ■kálásóiq megengedhetőnek tartották a 150 kilotonnásnál nem nagyobb töltetek földalatti robbantását.) Moszkva — a teljes atomcsend elérésére törekedve - több mint tíz éve szorgalmazza mindenféle nukleáris kísérlet tilalmát. Őszinte megegyezési szándéka és jóakarata jeléül 1985. augusztus 6- tól 1986 elejéig, majd újabb egyoldalú elhatározással idén március végéig felfüggesztette a földalatti robbantásokat. Az önkéntes moratóriummal elő kívánja segíteni a kölcsönös bizalom légkörének megteremtését, a nukleáris fegyverkezési hajsza még veszedelmesebb fordulójának megakadályozását. A két vezető nukleáris hatalom egymásrautaltságából és az életbenmaradáshoz fűződő közös érdekeiből adódóan - s ez egyszersmind a legáltalánosabb érdek is — nincs más alternatíva, mint a békés egymás mellett élés, mindkét fél gyorsításához, még kevésbé a túlzott derűlátáshoz. Ennek ellenére és éppen ezért feltételezhető, hogy az SZKP XXVII. kongresszusa újabb impulzust ad majd a békéért, az egyetemes biztonságért folyó megfeszített küzdelemnek. Bikini tragédiája figyelmeztető, intő jel: kék bolygónk, a Föld, az egész emberiség otthona és senkinek sincs joga arra, hogy százmilliók életét kockára tegye. Serfőző László „Soha többé P* — hirdeti egy londoni békeharcos plakát jogos biztonságérzetének megbízható garanciákkal való körülbástyázása. A fenyegetettség légkörében ehhez mindenekelőtt meg kell szabadulni a nukleáris fegyverektől. A január 15-én nyilvánosságra hozott Gorbacsov-javaslatok, amelyek az ezredfordulóig — megfelelő szakaszokban - a világ atomfegyver-mentesítését helyezik előtérbe, válójában az igazi megoldást jelentenék. Érthető, ha az észérvekre apelláló szovjet kezdeményezések rokonszenvre találtak a nemzetközi közvéleményben. A „nagy politikában” és a nem kevésbé bonyolult katona- politikában kevésbé járatos egyszerű emberek mindinkább érzékelik, hogy a kínálkozó nagy történelmi alkalmat nem szabad elszalasztani. A tömegek, az „utca emberének" a hangja ezen a március elsejei napon még hangosabb, 'köve- telőbb. Nem túlzás azt állítani, hogy válaszúthoz érkezett a világ. Ha ugyanis rövid vagy belátható időn belül nem történik meg a fordulat a katonai enyhülés irányába, félő, hogy a fegyverkezés egy bizonyos „tehetetlenségi nyomatékon” túllendülve, ellenőrizhetetlen és beláthatatlan következményekhez vezethet. Már az is haladás lenne, ha elsőnek Európát szabadítanák meg a közepes hatótávolságú nukleáris harceszközöktől, természetesen kölcsönösen elfogadható alapon. A lényeg az, hogy tényleges leszerelési intézkedésekre kerüljön sor, és a leginkább érintett kormányok közös politikai akaratával mérséklődjék, majd pedig megszűnjön földrészünk, s a világ fenyegetettsége. Bármilyen sajnálatos, Reagan amerikai elnöknek a szovjet kormány javaslataira adott legutóbbi válasza - miután nem foglalkozik a moszkvai előterjesztés egészével, s egyes részkérdésekben változatlanul kitart a korábbi, negatív előzetes feltételek mellett, azonkívül számos kibúvót tartalmaz - nem ad alapot az eredményes tárgyalások felA képeken: A Lenin Párizsban című film plakátja A férfinevelés cimű film plakátja A Mi vádolunk cimű film plakátja Szovjet filmplakátokból nyilt kiállítás az SZKP XXVII. pártkongresszusa köszöntésére Budapesten, a Pataki Művelődési Központ díszgalériájában. A kiállítást a Szovexportfilm közreműködésével rendezték. (MTI-fotó—KS—DN) Négy évtizedes út Kevés állammal fonódott össze olyan szorosan hazánk sorsa — jó és rossz periódusokban egyaránt —, mint Lengyelországgal. A hagyományok, a történelmi fejlődés hasonló fordulatai, a függetlenségi harcok alapozták meg azt a napjainkban korántsem csupán hivatalos keretek közt, hanem a széles közvéleményben is elevenen élő érzést, amit átfogóan úgy nevezhetünk: lengyel—magyar barátság. A tradicionális rokonszenv a második világháború vérzivatara után tovább erősödött, s a két, egyaránt a fejlődés szocialista útját választó nép között hamarosan barátsági és együttműködési szerződés is létrejött. E folyamat kiindulópontja az országaink közti diplomáciai kapcsolatok éppen négy évtizeddel ezelőtt történt felújítása volt — ezt követte a kötelékek teljes rendszerének kiépülése. Mindez csakhamar meghoza gyümölcseit: az elmúlt évtizedek során a politika, a gazdaság, a kereskedelem, a tudomány és a kultúra terén éppúgy, mint a sportban vagy az élet számtalan más területén kialakultak és megerősödtek az együttműködés kölcsönösen előnyös formái. Rendszeressé váltak a magas szintű találkozók,, a parlamentek, tömegszervezetek, miniszrétiumok és más intézmények közti kapcsolatok. Jelentős szintet ért el a két állam kereskedelmi forgalma, és sikerült új, sokáig kihasználatlan kereteket találni, például lengyel szakemberek részvételével hazai beruházásokban. (Kubai cukorgyár. paksi atomerőmű stb.) De sorolhatnánk a példákat tovább, a Haldex közös vállalattól — a meddőhányók kitermelésére létrehozott cégben 50—50 százalék a két fél részesedése — a járműipari kooperációig: a Polski-Fiathoz szállított alkatrészekért cserében kész gépkocsikat hozunk be, s megjelent a lengyel piacon az Ikarus is. A kulturális együttműködés kormányközi megállapodások alapján valósul meg, különösen kiemelkedő szerepet játszik a Varsóban, illetve Budapesten aktívan működő két kulturális központ. Zenei versenyek, fesztiválok, színházak és színészek vendégszereplései, filmklubok és egyetemi előadók cseréje — hosszan lehetne folytatni a sort. Aliq négy évtizedes útról beszélünk, ha az 1946-os diplomáciai nyitányra gondolunk vissza. Ám helyesebb talán úgy fogalmazni, hogy e negyven év szervesen olvadt a lengyel—magyar kapcsolatok sok évszázados hagyományaiba. Mit mond a ma emberének, kiváltképpen a fiatalabbaknak Bikini neve? Legtöbbjüknek az a bizonyos, a testfelület nagyobb részét szabadon hagyó női fürdőruha jut az eszébe. Azokban viszont, akiknek jobb a memóriájuk, felrémlik, hogy valahol a Csendes-óceán középnyugati medencéjében létezik egy ilyen nevű atoll, korall- szigetekből álló, csodálatos szépségű gyöngyfűzér, ahonnan az amerikaiak negyven esztendővel ezelőtt erőszakkal távolították el az addig szinte paradicsomi állapotok között élő 167 bennszülött családot. Azt ígérték nekik, ha minden jól megy, esetleg 20-25 év múlva újra visszatérhetnek majd szülőföldjükre, addig azonban meg se kíséreljék a haza- települést, mivel biztos halál vár rájuk.
