Dunántúli Napló, 1986. március (43. évfolyam, 59-88. szám)
1986-03-25 / 83. szám
1986. március 25., kedd Dunántúli napló 3 Nyomott piac, keues fejlesztési pénz Kiútkeresés a Pannolitnál A Szársomlyó kapcsán a magyar sajtó gyakorta emlegeti a Pannolit Kőbányászati Vállalatot. A vállalat az évek óta visszafogott beruházások miatt amúgyis nehéz helyzetben van, kapacitásának mindössze kétharmadát kötik le a megrendelők. A szükséges munkáslétszámának egyharma- da hiányzik, gépparkjuk öregszik, állóeszköz-állományuk szintentartását sem képesek biztosítani, nemhogy újabb beszerzésekre gondolhassanak. Pedig, ha a megrendeléseik nem is növekednek, vásárlóik olyan minőségi változtatásokat és más minőségű termékeket is igényelnének a kőbányászoktól — aminek teljesíthetőségét megkérdőjelezik a vállalat igencsak szűkös fejlesztési lehetőségei. o Szűcs János, a Pannolit igazgatója dossziét tesz elém: a Szársomlyóval kapcsolatos levelek, határozatok, tanulmányok és újságcikkek. Szeretne már túllenni az egészen: — A Szársomlyó, tehát a nagyharsányi üzemünk hatás- vizsgálatát a Pécsi Terv elkészítette az Országos Környezetés Természetvédelmi Hivatal (OKTH) és a Baranya Megyei Tanács megbízásából. Azt az illetékes szakmai és társadalmi fórum megtárgyalta és az ott elhangzott észrevételek és javaslatok figyelembevételével az OKTH elnökének tanácsadó testületé is megvitatja. Ezek alapján tárcaközi egyeztetésre kerül sor, utána hozza meg határozatát április 30-ig az OKTH elnöke. A Pannolit megkezdte a tájrendezési terv variációinak kidolgozását. A karsztvízszint figyelembevételével — bár azt még hivatalosan nem ismerjük — a művelési mód megváltoztatásának kihatásait vizsgáljuk. o — A kőbányászatot amúgy is hátráltatja a rákényszerített kettősség, amiből önerőből képtelen kiutat találni — mondja Klein József gazdasági igazgatóhelyettes és Majsai László megbízott műszaki igazgatóhelyettes —, megnehezíti helyzetünket a közismerten nehéz vasúti kocsiellátás is. Az elmúlt évre 1 144 000 tonna vasúti kocsiteret igényeltünk és mindössze 903 000 tonnányit kaptunk. — Még az a szerencsénk, hogy termékeink több mint felét közúton szállítják el - fűzi hozzá Klein József. Hogy mit takar a kőbányászat kettőssége? A nevében is benne van: bányászat, ezért érvényes munkájukra a bányatörvény minden szigorú előírása. Náluk is megtalálható a porártalom és egyes bányáikban a szilikózisveszély, a zaj- és a vibrációs ártalom. A kőbányászat az egyedi - többnyire nagyértékű —, és zöméiben importgépek miatt nagyon eszközigényes iparág. A kőbányászatot is sújtja a létszámhiány. És ebben főszerepet játszik az is, hogy éves szinten átlagbérben 20 000 forinttal maradnak el az egyéb bányászati ágazatoktól. A visszafogott beruházások — a korábbiaknál lényegesen kevesebb kő kell a vasút-, út- és mélyépítésekhez — évek óta egyre nehezebb helyzetbe hozzák a kőbányászatot. o A nehéz helyzetben erejükhöz és lehetőségeikhez képest termékszerkezet-váltással igyekeznek megújulni és elébe menni a vevőik igényeinek. A gánti dolomitőrlemény különleges minőségű üveg gyártásához alkalmas. Erről meggyőződve, a Salgótarjáni Síküveggyár tavaly már 10 000 tonnányit vásárolt, ez évtől már a Tokodi üveggyár is kér belőle 2500 tonnát. Hogy nem veszi több üveggyár, annak egyedüli oka az, hogy a gánti bányának nincs iparvágánya. Bodajkról kellene kiépíteni egy 20 kilométeres szárnyvonalat, de erre nincs pénz. így pedig csak közúton lehet a dolomitőrleményt a megrendelőhöz eljuttatni. A gánti iparvágány megépítésére a tanulmánytervek már jó ideje elkészültek. Ebben a tervidőszakban talán segíti a megvalósulását, ha sikerül osztrák tőkével megvalósítani a tűzálló falazóanyagok alapanyagául szolgáló szintetikus 'magnezitprogramot. Ezt csakis a gánti dolomitra lehet alapozni, amiből évente 300 ezer tonnára lenne szükség. Új termékeikre, az úgynevezett szűk frakciókra jelentette be igényét a Közlekedési Minisztérium. Az útjavításokhoz ugyanis az eddigieknél is apróbb és jobb minőségű zúzottkő kell a jelenlegi technológiák miatt. Komlón már idén megkezdik a rekonstrukciót és jövő évtől az eddigi három méretfajtájú (0—5, 5-12 és 12— 20 mm) zúzottkő helyett már képesek lesznek a hatféle méretű (0-3, 2-5, 5-8, 8-12, 12- 16 és 16—20 mm-es) zúzottkövet előállítani. A gánti üzemben kisebb technológiai átalakítást követően már most készítik a Forma—1 autópályához a két legkisebb mérettartományú zúzottkövet. A többi frakció előállításához talán csak jövőre kezdhetik el az üzem bővítését. Nagy reményt fűznek a hosz- szúhetényi fonolit kísérleti tömbkő kitermeléshez a tavalyi előkészületek után. A fonolitlap fagy- és fényálló, tehát nem fakul ki, fíülső és belső burkolásra egyaránt alkalmas. Kísérletképpen idén 300 köbméter fonolit tömbkövet termelnek ki, és ha a feldolgozók tetszését is elnyeri, fokozatosan felfuttathatják a termelését a piaci kereslet szerint. A pécsváradi földpátos kvarchomokból jó ideje 8—10 ezer tonnát igényel évente a finomkerámiaipar. Műszak: fejlesztéssel már alkalmassá tették üvegipari célra is. Tavaly az Orosházi üveggyár 8000 tonnát kért, idén már 24 000 tonnára vevő. Tovább kísérleteznek Pécsváradon, szeretnék a földpátos kvarchomok vastartalmát esc''önteni, hogy az ne csak zöld, hanem fehér üveg gyártásához is alkalmas legyen. A mészkőőrlemény talajjavításra, üvegipari célra és aszfaltadaléknak is keresett termék. Évi 20 000 tonnát gyárt a nagyharsányi üzem, de évente 60 000 tonnányit is el tudnának belőle adni. A Kemikál barcsi gyárának új (festhető, műanyag kötőanyaggal keverhető, időálló, esztétikus) külső vakolóanyagóhoz importkiváltó alapanyagként ugyancsak a gánti dolomit szükséges, mégpedig 1—2,5 mm szemnagyságig. A Pannolit kisebb fejlesztéssel már idén előkészül, hogy teljesíthesse a barcsiak megrendelését. o A kőbányászat az ipari átlagnál kétszerte eszközigénye- sebb iparág. A Pannolit az 1984-ben befejeződött nagy- harsáayi rekonstrukció miatt tíz évre tetemes adósságot vállalt, ez a törlesztés viszont szinte minden fejlesztés elől elviszi a pénzt. Elméletben a kő és a homok a szabadáras árformába tartozik. Valójában nem emelhetik kényük-kedvük szerint az áraikat. Ha nem tudnak a vevőkkel árban megegyezni, nincs üzlet. Várhatóan néhány év után lassan felengedik a beruházási fékeket, rengeteg kőre lesz szükség. Félő, hogy a kőbányászat akkor már képtelen lesz lépést tartani a hirtelen megnövekvő igényekkel. Murányi László A pécsváradi homokbánya osztályozója Fotó: Cseri László Egy társadalmi szervezet stratégiája Feladatközpontú konferenciák Nem örülnek a már-már össznépi szokásunkká váló önagyongyűlésezéssel szemben mindinkább megnyilvánuló ellenérzéseknek az SZVT, azaz a Szervezési és Vezetési Tudományos Társaság Baranya Megyei Szervezetének vezetői. Nem örülnek, mert úgy vélik: az általánosítás egy kalap alá veszi őket, a mindig konkrét, gyakorlati célú konferenciák gazdáit az üres szócséplés bajnokaival, az ilyen vagy olyan értelemben gazdaság- politikai transzmissziót betöltő rendezvények szervezőit azokkal, akiknél a beszéd célja csak a szöveg és a látszat. Nem örülnek, de nem is nagyon szomorkodnak. A nemrég megrendezett országos külkereskedelmi konferenciára 150 többlet-jelentkezést kellett — férőhely hiányában — visszaküldeni, éves konferenciaprogramjuk a legkülönbözőbb csoportmegbeszélések kohójában, késhegy-csatáiban még az utolsó percben is változik, alakul, szakosztályaik véleményét, információit számos szakkérdésben nem csupán szívesen veszik, hanem mindinkább ki is kérik a vezető, felsőbb irányító szervek, szervezetek. „SZVT": a szólás-szokásjog szerint nevükből az utolsó „t" többnyire hiányzik. Bár tudóm: nem dicsérnek meg pontatlanságomért, nevük számomra egyszerűen annyit tesz: szervezni, vezetni tudományosan . . . Még akkor is, ha rendezvényeik tartalma, klubjaik, szakköreik munkája elsősorban a gyakorlatot célozza meg, s a tudományosság — ehhez képest — ha valós is, de másodlagos. Mert nemegyszer nagyon bonyolult helyzet- elemzés és feltárás előzi meg náluk, míg eldöntik: milyen témát kell napirendre tűzni, milyen összefüggésben, kik számára, kiknek a közreműködésével. Tény, hogy itt, korábbi pécsi tanácskozásokon merült fel számos olvan irányítói, működtetési forma, megoldás, amit később a gyakorlat - ha nem is „eay az egyben”, de lényegét tekintve — szentesített és elfogadott. Itt került szóba az országban elsőnek a szocialista vállalkozás élénkítésének sfükséae. a bér- és keresetszabnlvozás mai három formáia. Pécsett foaalmazták mea. írták körül eav SZVT-konferencia előadói, hozzászólói a sokfelé már működő vállalati tanácsokat úgy, ahogy a gyakorlatban azóta sem sikerült megvalósítani; tavaly nyáron ugyanitt fogalmazták újra az ehhez (is) illő, illeszkedő új, alaposabb és nagyvonalúbb személyzeti munkát, politikát. Társadalmi létünk különböző mozgásformái, szférái között egyensúlyoz — olykor kötéltáncosként — az SZVT. Közvetítő szerepet vállal, mert az egyre bonyolultabbá váló társadalom egyre több közvetítést, összehangolást követel. S közben, akárcsak az élő szervezet, maga is átalakul. Rendezvényei, amelyeket immár évek óta fővárosi (SZVT-) „jóváhagyás" és országos érdeklődés is kísér, egyre inkább problémamegoldó jellegűek- ké lesznek, egyre határozottabb feladatuk lesz az előkészítés, visszajelzés mellett az e/őrejelzés is. Fontos, hogy e problémamegoldás is egészen konkrétan értendő: a hi- bádzó, hiányos szerepű főhatóság képviselője egészen biztosan előadói meghívást kap Pécsre, hadd hallja éppen tőle a vállalati osztályvagy csoportvezető, mi a teendő . . . Ugyancsak „feladatcentrikus" kiscsoportjaikban, teamjeikben időről időre vállalatonként vizsgálják, hol, mit sikerült — és miért — jól vagy rosszul megoldani, s mondják: e csoportmunkában nincs bénító hierarchia, nem főnök a főnök, csak egyvalami dönt: ki tud célravezetőbbet, okosabbat. A legrokonszenvesebb számomra e közvetítő, áthangoló munkában: hogy zászló nélkül dolgoznak. Zászló nélkül, azaz nem teszik ki, nem ragasztják oda az SZVT- címkét, ha bárhol, bármit — közreműködésükkel — sikerül előbbre vinni, megoldani. Nemcsak azért ió ez, mert hiszen 480 taajuk — vezetők, műszakiak, közaazdá- szok — maguk is e vállalatok alkalmazottai, hanem mert úgy érzik, ebben a munkában többet ér, többet hoz a — ha nem is zászló, de lobogtatásnélküli szerénység. Ügy gondolják, így tehetik igazán vonzóvá, követhetővé a célt: egy sokáig elmaradott országban most már a gazdasági tevékenység szellemi kultúráját, hátterét megteremteni. Varga J. Ügyfélszolgálati iroda a Külkereskedelmi Minisztériumban Késésben az alapanyag-szállítók Akadozik a termelés a Kaposvári Ruhagyárban A közelmúltban megalakult ügyfélszolgálati iroda munkájáról sajtótájékoztatót tartott hétfőn Dalmadi György irodavezető a Külkereskedelmi Minisztériumban. Elmondotta: az új szervezetet azért hozták létre, hogy meggyorsítsák az állampolgárok, illetve vállalatok, szövetkezetek panaszainak, közérdekű bejelentéseinek, javaslatainak intézését. Az iroda a panaszokkal megkeresi a minisztérium illetékes szervezeti egységét, és a választ öt napon belül közli az ügyféllel. Egyelőre még nem túl sok ilyen bejelentés érkezik a minisztériumhoz. Ám a külkereskedelmi jogok bővülésével, azzal, hogy mind több termelő szervezi meg önállóan külpiaci munkáját, várhatóan növekedni fog a bejelentések száma is. Mind több külföldi vállalat, kereskedelmi cég nyit irodát, illetve szervezi meg valamilyen módon képviseletét Magyarországon; számukra sem közömbös, milyen gyorsan kapnak útbaigazítást, választ kérdéseikre. Az iroda feladata az is, hogy elemezze a tipikus panaszokat, feltárja azok okait, s ennek alapján javaslatot tegyen a számos területen ma még meglevő joghézagok, szabályozásbeli hiányosságok megszüntetésére. Az idei évkezdetről rossz hírek érkeztek a nagyrészt külpiacokra termelő Kaposvári Ruhagyárról. Elterjedt: egy időre a termelést is leállították. Mindebben érdekeltek vagyunk, ugyanis a vállalatnak Pécsett is van gyáregysége, ezért az igazságért Kaposvárra indultunk. Dr. Várni János igazgató megnyugtatott, a vállalat kapacitását szerződésekkel lekötötték. Hiányzik viszont a szükséges alapanyag, s nem kapnak eleget kellékekből, egyéb apróságokból sem. Az év eddig eltelt hónapjaiban az alapanyagszállítók 150 000 méterrel maradtak el az igényelt mennyiségtől. Ez a vállalat egy havi szükséglete. Olyan külső nehézségekről van tehát szó, amit a vezetés nem tud áthidalni. Az elmúlt év végét viszonylag magas készlettel zárták, csak így sikerült átvészelni a januárt—februárt. A kaposváriak nem titkolják, valóban előfordult, egy-egy telepükön az ott dolgozókat néhány napra el kellett küldeni szabadságra. Mindez összességében egyhetes termeléskiesést jelent, amit az igazgató véleménye szerint szervezett munkával be lehet hozni. Gondot jelentenek a kellékek. Kevés a gomb, a szovjet szállításra váró dzsekikhez hiányzik a húzózár. Csúszások mutatkoznak a konvertibilis exportnál is. A szerződések teljesítésére a kapacitásokat átirányították, és március végétől az ellátásban is javulást várnak. Addigra ugyanis megkezdődik a saját importkeretük terhére érkező anyagok szállítása, és remélhetően partnereik is behozzák lemaradásukat. Szerencsére a pécsi üzemegység ellátása egyenletesebb volt, mint a többié. Februárban is 100 százalék felett tudták teljesíteni tervüket. A telephelyet érintő legfontosabb változás: januártól a gazdaságtalan két műszakot eggyel váltották fel. Eddig mindkettő fél létszámmal üzemelt, a költségek — fűtés, világítás — viszont duplázódtak. Más módosítást is vezetnek a munka- szervezésben, a törzsgyárban ebben az évben fejeződik be az a folyamat, amelynek bevezetése 18—20 százalékos termelékenynövekedést eredményezett, és amelyet elsőnek a pécsi üzemegységre' terjesztenek ki. A. közelmúlt épületfelújítása mellett a távolabbi elképzelések között komolyabb belső gépesítés is szerepel. — Huszonnégy éve dolgozom a vállalatnál •— mondja dr. Várni János —, és a mostanihoz hasonló helyzet már többször előfordult. Azért mindig nyereségesen zártuk az évet, és a piacokat is sikerült megtartani, sőt bővíteni. Remélhetően a ruhagyárban az idei évben is behozzák a lemaradást, és a külpiaci szerződések teljesítése mellett hazai kötelezettségeiknek is eleget tesznek. Sz. Koncz I.
