Dunántúli Napló, 1986. március (43. évfolyam, 59-88. szám)
1986-03-20 / 78. szám
e Dunántúli napló 1986. március 20., csütörtök Konyha és tornaterem Intenzív növénytermelés Megközelítőleg 10 000 hektáros területen gazdálkodik a Zrínyi Termelőszövetkezet. A számot azonban lényegében korrigálja Szabó Imre elnök, amikor hozzáteszi: tulajdonképpen ennek csak 62 százalékáról beszélgethetünk, mert a többi — a dombok meredek lejtése, az ősgyepek, a terület szabdaltsága miatt — nem vonható szántóföldi művelésbe. És még ott van 1200 hektár erdő is. Ennek a 62 százaléknak az átlagos aranykorona-értéke 20,9. Ha 1,9-del kevesebb lenne, már támogatást kapnának. Alig több mint 10 éve dolgozik jelenlegi formájában a termelőszövetkezet, területén 13 község van, három közös tanács irányítása alatt. — A meghatározó — mondja az elnök — a növénytermelés. Az elmúlt ötéves tervidőszakban elsősorban ennek az ágazatnak a javára fejlesztettünk. Nehéz ugyanis a helyzetünk, például 600 hektárnyi olyan összefügő területünk van, amelynek a lejtése meghaladja a 17 fokot, szántóterületként hasznosítjuk, de a növénytermelés hozamköltséqei meghaladják az átlagot. Éppen ezért a jobb földjeinké^ intenzív növénytermelést folytatunk. Ide tartozik az is, hogy a termelőszövetkezet területének kétharmada az úgynevezett halmozottan hátrányos helyzetű térségbe esik. A cél tehát: munkahelyteremtés közösen a tanácsokkal. Ennek jegyében készül Szulimánban egy fonalbolyhozó, -gombolyító üzem, ahol körülbelül 40 asszonyt tudnak majd foglalkoztatni. (A tsz munkaképes korú tagjainak, alkalmazottainak 40 százaléka nő, gondolniuk kell a folyamatos munkalehetőség biztosítására.) Ha az előzőben a növénytermelésre, a jelenlegi tervidőszakban az állattenyésztésre helyezik a fő hangsúlyt: szakosított szarvasmarhatelep-re- konstrukció indul jövőre, 500 férőhelyes, fejőházas tehenészetet alakítanak ki. — A termelőszövetkezet termelőalapjai rendezettek — hallottuk Szabó Imrétől. — A múlt évben a növénytermelési hozamok elmaradtak az 1984. évitől. az állattenyésztés hozammutatói jobbak voltak, mint a tervidőszak átlaga. A Zrínyi 8 millió forintos eredménnyel zárta az elmúlt esztendőt, éppen annyival, amennyi volt a most befejeződött tervidőszak átlaga. Jóllehet, az 1253 tagból csak 670 az aktív — ezt az arányt szokásosnak is lehet mondani —, a korátlag azonban fiatal, s ezt nem utolsósorban okoí ösztöndíjgyakoriatuknak köszönhetik, amelynek lényege: a generációkon át megteremtődött kötődés továbbéljen az újabb nemzedékekben is. A felsőfokú végzettségű, több 'mint húsz szakemberük átlag- életkora nem éri el a negyven évet — ők, többségüknek az ösztöndíjjal végzettek töltik be a vezető funkciók nagy részét i—, lehet tehát mondani: azi egy-egy évben a tsz által a továbbképzésre, oktatásra fordított csaknem 600 000 forint, illetve az ösztöndíjasoknak juttatott közel 200 000 forint jó befektetés. Az Árpád utcai családi házak Hoppon marad az idegen, ha napját úgy tervezi, hogy majd itt megebédel. Mozsgón ugyanis nincs vendéglő, étte,- rem, még a helybeliek közétkeztetése sincs megoldva. Nem véletlen tehát, hogy a VII. ötéves terv elképzeléseinek sorá. ban nagyon sokan támogatták egy központi konyha létrehozását. A termelőszövetkezettel együtt építendő konyha valószínűleg az úgynevezett Kada- kertben lesz. Azért csak valószínűleg, mert előbb a község rendezési tervét kell felülvizsgálni, s csak utána döntenek a végleges helyről. Mindenesetre a jövő évben elkészíttetik a terveket és 1988-ban megkezdik a munkát. A 3,5 millió forint költségű létesítménnyel egyszerre több gondot oldanak meg. A 180 iskolás és 50 óvodás, az idősek és a termelőszövetkezet dolgozóinak ebédeltetését. A mozsgóiak még egy nagy elképzelés valóraváltását kezdik meg e tervidőszakban. Tornatermet is akarnak építeni. Ez már ugyan áthúzódik a következő tervciklusra, de a tervezést és az építkezést 1990-ig elkezdik. Üj utcát is nyit a tanács az építkezni akaróknak. Az Árpád és a Kolozsvári utca között leendőnek még njncs neve. Mivel a község meglevő nyolc utcája kizárólag történelmi nevet visel — Árpád, Kolozsvári, Kassai, Petőfi, Mátyás király, Pozsonyi, Aradi, Batthyány — nem is oly könnyű eldönteni, hogy minek nevezzék a legújabbat. Pillanatnyilag három elképzelésük van: Nagyváradi, Ónodi, illetve a Dombró név. Egykor ugyanis Dombrónak hívták Mozsgót. A névadás mindenesetre ráér egy kicsit, ám az építkezés úgy tűnik, hogy nem. Kula Józsefnétől, a tanácselnöktől hallottuk, hogy a magánkézből 35—40 000 forintért vásárolható telkek közül néhányra már odavitték az építőanyagot. A víz. és villanyvezeték már megvan és hamarosan elkészül az út is. A fiatal építkezőket — részben megyei tanácsi pályázatból, részben helyi forrásból — 20—20, azaz összesen 40 000 forinttal támogatják. Ez a rendszer jövőre lép életbe és évente két fiatal kaphatja meg az összeget. Csertő Mozsgó legnagyobb lélekszámú társközsége. Bár a településnek 200 méter mély fúrt kútja van, a lakók legnagyobb gondja az, hogy ez a kút rossz minőségű vizet ad. Épp ezért a tervidőszak legfontosabb teendője egy törpe vízmű építése. A több mint 12 millió forintos költségű munkát jövőre- kezdik.’ Ugyancsak ezeknek . az éveknek az ígérete, hogy szilárd burkolatot kap az az 500 méter hosszú földes útszakasz, amellyel teljessé válik a település kövesúthálózata. Szulimánban a község fekvése miatt a belvíz jelenti a legnagyobb gondot. így ebben az öt évben is az árkolásra, illetve az árkok tisztítására kell a pénz. Almáskeresztúr Csertőhöz hasonlóan vízgonddal küzd. Mélyfúrású kúttal akarnak változtatni a helyzeten. Szintén a terveik között szerepel, hogy jórészt társadalmi munkában megépítenek egy 600 méter hosszú kövesutat. ,tMilliomos kóceráj” Bosszankodik eleget a telefon miatt Reinis János, a Szigetvári ÁFÉSZ mozsgói faipari üzemének vezetője. Most is: — A feltalálója nagy ember volt, de nem sejthette a végeredményt... — mondja. Azután gyorsan vált, elmeséli, hogy 20 éve indult az üzem, akkor tizenöten dolgoz-, ta'k itt, most már harmincötén vannak, két műszakban megy a munka, az. egyikben karnisokat, a másikban gyermek-etetőszékeket csinálnak, akkor egymillió forint volt az éves termelési érték, most már megközelíti a 13 milliót. — Éspedig — emeli fel az ujját — ugyanakkora alapterületen! Gondolhatja, szűkén vagyunk . . . A röpke üzemlátogatás alátámasztja véleményét. Ahol tudnak, ott tárolnak, felhalmozva az alapanyag, a késztermék, mindez úgy, hagy a különböző —, hogy mást ne említsünk: tűzvédelmi — szabályoknak is eleget tegyenek. — Gond — véli Reinis János —, hogy újabban a termelőszövetkezet is „ráhegyezte" a fülét az iparra. Előfordulhat, hogy néhányon itthagyják majd a faipari üzemet. . . És adja is a magyarázatot: egy műszak megcsinál mintegy 50 000 forint értékű karnist. A munka mögött azonban igen komoly fizikai igény- bevétel húzódik meg, elsősorban az anyagmozgatás, amit „ilyen kis kó- cerájban — mondja az üzemvezető — fölöttébb nehéz simára szervezni . . ." Hogy tudna-e bővíteni, létszámot felvenni? Azt nem. De a termék minőségén, új piacok felkutatásán gondolkodni kell. Sőt! liflozsgo Kinek-kinek más juthat eszébe Mozsgóról. Sokaknak a szociális otthon, másoknak a csertői gyermekintézet. Vagy a hagyományos mozsgói juniális. Ugyancsak sokan ismerik a kakasütéses vidám napot. Nekem a méltóságos, öreg fák. A volt szigetvári járás területén lévő parkoknak egyharmadát az itteni tanács kezeli. Természetvédelmi terület van például a székhelyközségben és Csertőn. A tanácselnökasszony Almáskeresztúrról ezt mondja: egy legenda... A termelőszövetkezet - természetesen Zrínyiről kapta a nevét a környék meghatározó nagyüzeme — elnöke Magyarluka- fát minősíti így: bensőséges hangulatú falu .. . Szulimán- ról — titkokat sejtet a neve az idegennek - mondják: aranyos kis település ... Valóban, dédelgeti a táj ezeket a régi kis községeket, dombok ölében melegednek a későn jött tavaszi napfényben. Várják már az itt élők az apró patak, a Porovica partján kikeletkor szőnyegként virágzó kéknefelejcseket. Talán ezt is a tanácselnökasszony mondta, talán nekünk jutott eszünkbe: olyan lehet ez a szolid virágözön, mint egy visszafogottan énekelt, szép dallam ... A múlt, vagy a jövő? A művelődési ház újnak tűnik. A vele szemben lévő alacsony, hosszúkás épület — vélhetően hajdani cselédház — azonban nagyon öreg. Kívül és belül. Ebben a házban él Lengyeltóti János, Mozsgó mindenki által igazgató úrnak szólított pedagógusa, aki 1930-ban költözött a faluba. Attól kezdve elképesztően széles körű érdeklődéssel és már-már korlátlannak tűnő szenvedéllyel kezdett el mindent gyűjteni, ami a faluhoz, a környékéhez, életéhez kötődik. Ma minden felhalmozva apró lakásában: képek, szőttesek, okiratok, cserépedények, dísztálak, neves emberek bútorai, egyéb relikviái, egyházi emlékek, a falu múltját idéző tárgyak — egymástól alig eltérően, s éppen a gyűjtemény meghökkentő gazdagsága miatt szemmel láthatóan jó néhányat csak nagy-nagyritkán kézbe fogva. És persze mindenhez magyarázat. Nyolcadik évtizedét tapossa a fürge mozgású igazgató úr, s a múltból — a mesz- szi évszázadokból is, nem csak a sajátjáéból — olyan ismeret- anyagot halmozott fel a fejében, gonddal vezetett naplóiban, hogy ő maga sem képes egy szuszra megismertetni vele látogatóját. így hát könnyen fordulhat elő, hogy a mondat egyik fele a szigetvári vár szépen faragott, reneszánsz köveivel foglalkozik, a másik Széchenyi István gróf székével — mert az is van itt. — Gyertek csak, minél többen, minél többször! — invitál bennünket, látva: ha időnk lenne, minden tárgyát megnéznénk, minden történetét meghallgatnánk. De így is sok látogatója van. Vaskos vendégkönyve telve — megtisztelő ide beírni —■, évente több ezren kopognak előszobája ajtaján, hogy azután szédült fejjel próbálják a látogatás élményeit valameny- nyire is rendbe rakni a fejükben. Pedig Lengyeltóti János nincs is egyedül, ki szívén viseli Mozsgó és társközségei múltját, sorsát, mindennapjait: Péteri Ferenc, az ugyancsak nyugdíjas pedagógus által vezetett falukrónikát bárkinek jószivvel ajánljuk a figyelmébe: így kell ezt csinálni! Töretlen kedvvek, szülőföld-szeretettel. Az oldalt irta Mészáros Attila és Török Éva. Fotók: Läufer László.
