Dunántúli Napló, 1986. március (43. évfolyam, 59-88. szám)
1986-03-02 / 60. szám
PanoramaGlória vagy kiskakas? A világ minden tájáról mesterfigarák érkeztek múlt héten Párizsba, a háromnapos nemzetközi fodrásztalálkozóra. A rockéne'kesek számára bemutatott — képünkön látható — divatos kis'kaikas- forma frizura neve: Glória. Hát akkor... Ámen! Hét és fél millió a fiataloknak Witold Lutasjavski, a világhírű lengyel zeneszerző harmadik szimfóniájával az USA Kentucky államában elnyerte a Lous- viile-i Egyetem „Grawe- meyer" zeneszerzői díját, a vele járó 150 000 dollár, vagyis 7,5 millió forintnyi összeggel. A bemutatót a magyar származású Sir Solti György vezényelte. Latoslavski a díjból nemzetközi alapítványt létesített fiatal zeneszerzők támogatására. Bécsi magyar „macskák" Lloyd Webber: Macskák című rockoperájának bécsi Theater an der Wien- beli előadásában harmadik éve játszik két magyar balettáncos: Czerge- zán László és Rácz Sándor. Czergezán már nyolcadik éve ehhez a színházhoz szerződött. Anekdoták Azerbajdzsáni török anekdotáik: vasárnaponként egyegy ízes, időnként ismerős történetet olvashatnak dr. Mándoki László folklórkutató fordításában. A kísérő képek most és a későbbiekben Vladimirov és Terleckij rajzainak reprodukciói. A fogfájás A mohának egyszer megfájdult a foga. Egész héten át bepólyázva, sóhajtozva járkált, a beteg fogat kihúzatni azonban nem merte. Egyszer, ahogy arcára nagy kendőt tekerve ment az utcán, találkozott egy barátjával. — Ó, móllá, — mondta a barátja —, nem nagy ügy egy fogat kihúzatni! Ha ez a fog az én számban lenne, máris mennék, és kiróntatnám. — 'Ha a te szádban lenne, én is kiróntatnám. Csak az a baj, hogy az én számban van, nem pedig a tiédben! 4 vasárnapi Sikerrel startolt a Szélkiáltó első nagylemeze Ez az év is jól kezdődött Jól kezdődött az év a pécsi Szélkiáltó együttesnek: január első napjaiban megjelent első nagylemezük, s már túl vannak az idei első külföldi utazáson is: a KISZ KB javaslatára — Berky Tamással együtt — a magyar fiatalokat képviselték Berlinben, a XVI. Politikai Dalfesztiválon. Néhány napja tértek haza, élményeiket Keresztény Béla és Lakner Tamás eleveníti fel. — Korábban sok jeles magyar szólista és együttes járt itt — a Vízöntő, a Kaláka, Rodeo, Kormorán, Dinnyés József és mások -, az idén öt földrészről 29 zenekar jött el Berlinbe, hogy daloljon, táncoljon, muzsikáljon a Nicaragua és Dél-Afrika iránti szolidaritás jegyében. A mezőny igen vegyes volt: a legtöbb rock-zenekar, de érkeztek például Finnországból punkok is — mondja Keresztény Béla. — Nagy élmény volt a fesztivál: a politikai dal igen népszerű az NDX-ban, hatalmas tömegeket mozgatott meg a rendezvény - veszi át a szót Lakner Tamás. - A megnyitó a Kongresszusi Palotában volt, mi négy helyütt léptünk fel, egyenként 25—30 perces műsorral. A Volksbühne-be- li koncertről rádió- és tévéfelvétel is készült, a fesztivál hanglemezére ebből az anyagból válogatnak. Muzsigáltunk a Humboldt egyetem aulájában, a Magyar Kultúra Házában, és a Fesztivál Klubban, — ez utóbbi helyen például hajnali 3-kor. Adtunk megzenésített verseket, magyar népzenét és politikai dalokat. A népzenének volt a legnagyobb sikere, de például igen jól vették a humoros verseket is. Játszottunk együtt ír fiúkkal, meglepő, mennyi hasonlóság van az ír és a magyar népzene között. Meghívást kaptunk a gálaestre is, de sajnos, egy hazai rádiófelvétel miatt előbb el kellett utaznunk. A Szélkiáltó Keserédes című lemeze ötezer példányban jelent meg, Pécsett már nem kapható, a Hungaroton raktárában, Budaipesten, pénteken már csak 151 darab volt. Megkérdeztük Tóth Attilát, a Hungaroton szerkesztőjét, mikora várhatjuk, hogy újabb szállítmány érkezik a boltokba. — Sikeresen indult lemez a Szélkiáltóé - mondta Tóth Attila, — de a mérleget a tapasztalat szerint csak egy év múlva vonhatjuk meg. Mi ugyanis olyan ütemben készítjük az újabb sorozatot, ahogyan az üzletek jelzik a vevők érdeklődését. Már készen van néhány ezer lemez, de a borítóra várni kell, ezért kb. két hónap múlva kerül újabb szállítmány a boltokPOP-LES A szobrászatot soha nem tanulta — csak elkezdte Egy százarcú ember Műszerész, akit keringőkirálynak is hívtak Azon a nyáron, amikor hazajöttem Rómából, találkoztam egy ismerősömmel. Beszélgettünk, kérdezgettük egymástól, ki hol töltötte a nyarat. Mondom neki, én a római pápánál voltam. Erre ő azt mondja — én meg a dalai lámánál — és közben a mutatóujjával megütögette a homlokát, mutatva, hogy én megbolondultam, és otthagyott — meséli Nowotarski István, oki pedig tényleg a pápánál volt akkor, 1980 nyarán. Nowotarski István lakásának egyik szobája meglehetősen sajátos, vegyes hangulatot áraszt. A falakon — biztos kezű szobrászt sejtető — híres zeneszerzők fej-domborművei, különböző plakettek, antik stílusjegyet viselő gyönyörű női fejek, még élő és már meghalt ismert orvosprofesszorok bronzérembe öntött portréi keverednek kevésbé sikeres próbálkozásokkal. A kép érdekes és sokszínű, mint amilyen maga az alkotójuk is. A szobrászatot soha nem tanulta, egyszeresek elkezdte. Fiatal korában színpadi stepp-táncos is volt, egy- időben tangó- és keringőkirálynak mondták. Teniszbajnokságokat nyert, s nemzetközi műugróbajnokságot. — Műszerésziparos voltam. Negyvenhat éves koromban vettem először agyagot a kezembe — meséli. — Nagy merészséggel mindjárt Wágner portréját mintáztam meg. Úgy éreztem, sikerült, ezután nekiálltam és Beethoven, Shopin portréját is megcsináltam, lefényképeztem, és elküldtem Kisfaludy Stróbl Zsigmondnak. Ez 1957-ben volt. Később személyesen is felkerestem, kérdezte, hány éve foglalkozom szobrászattal. Mondtam neki, azelőtt soha, ezek az első próbálkozásaim. Nem akarta elhinni. Ezután elég nagy merészséggel megkértem Kodály Zoltánt, ülne-e nekem modellt, hogy megmintázzam. Szívesen ráállt. Nagyon kedves, közvetlen ember volt. Ettől kezdve indult el minden, és egyre nagyobb lett az önbizalmam. Nowotarski István azóta több portrét készített, például az operaház kérésére elkészítette Ferencsik János bronz domborművét is és számtalan neves orvosprofesszorról készített bronzplakettet, a Pécsi Orvos- tudományi Egyetem megrendelésére. Nowotarski István ugyanis nemcsak élő modellek után, hanem fotók alcfpján is élethű arcmásolatot tud készíteni. — Hát a pápával úgy volt, hogy én lengyel származású vagyok, és örültem, amikor lengyel lett a pápa. Fotók alapján megmintáztam őt. Úgy láttam’, jól sikerült, bronzba öntettem. Lefényképeztem, és elküldtem a Vatikánba. Egy hónap múlva meghívólevelet kaptam. Szállásról gondoskodtak és amikor megkérdeztem, mondták, először egy bizottság fogja megvizsgálni a művemet. Egész éjjel nem aludtam, úgy izgultam. Aztán másnap jött a bizottság, nézték, vizsgálgat- ták, majd azt mondták, bravo, Ungarese. Két nap múlva megkaptam a meghívólevelet a pápai fogadásra. A vatikáni gárdisták kísértek végig a palotán, ők átadtak egy magas tisztséget viselő papnak, ő kísért ezután a pápához. És akkor én, Nowotarski István, a pécsi Munkácsy utcából, kezet fogtam a pápával, mert nagyon tetszett neki, s melegen gratulált. Nowotarski István 77 éves, két éve megnyerte az országos senior úszóbajnokságot és azt mondja, rendkívül boldog és megelégedett ember. Sarok Zsuzsa Bár a VDN-ben hébe-hóba már eddig is hírt adtunk a világ könnyűzenei életéről, a jövőben rendszeresíteni szeretnénk ezt. Tesszük ezt elsősorban azért, mert az utóbbi időben végre a hazai pop-rock kínálat egyre többször találkozik a közönség igényeivel, s így esetenként valóban nívós műsorokat láthatunk itthon is. Végre tehát elmondható, hogy a közönség ellenőrizheti, amit az újságokban kedvenceiről olvasott. így például a közeljövőben módunk lesz ellenőrizni azt, vajon mennyire értik dolgukat az NSZK-s lemezkritikusok, akik nemrégiben ugyancsak ráhúzták Yoko Ono „Star- peace” című lemezése a vizes- lepedőt? A világhírű özvegy néhány hét múlva ugyanis koncertet ad a fővárosban. Yokónál jobb híre van viszont a Dire Straitsnak, januárban mind az amerikai, mind a brit sálgerlistán a 3. helyre rangsorolták „Brothers in Arms" című felvételüket. Hasonló sikerre számíthat Pete Townshend „White City"-je, mert alig jelent meg a piacon e korong, máris csak néhány van belőle a polcokon. így van ez Grace Jones „Island Life" c. LP-iével is. De, hogy hazai vizekre jussunk, érdemes feltenni a kérdést, vajon lesz-e végre pécsi együttes is, mely ha többel nem is, legalább országos hírnévvel büszkélkedhet? Nos, erre ígéretet senki nem tehet, de az kellemes meglepetés, hogv a tavalyi „amatőr bajnok" SK nemréq kislemez ajánlatot kapott. Helyi információ még, hogy szerdán (III. 5.) az IH-ban a Rock Klub tartja ösz- szeiövetelét. csütörtökön pedig a Do'ly Roll rajonqók találkozhatnak kedvenceikkel a Nevelési Központban. És hogy a jazznak tapsolok se maradjanak proaram nélkül a héten, arról a DO-ZSO gondoskodik, itt lép DÓdiumra pénteken este a Dimenzió. Pauska Zs. Aki szívesen megy börtönbe A meglopott tolvaj — Azt is írja bele — emeli fel sokadszor figyelmeztetőleg az újját —, hogy ha fújt a szél, téglát tettem a zsebembe. De a cementeszsákot — ezt megkérdezheti attól a kőműves-kisiparostól, akinél dolgoztam — elbírom. A negyvenhárom kilómmal ... Magassága nem éri el a 160 centit. Szakadt dzsekijének ligő-lógó darabját a dereka köré csavarja. Ujjain a körmei tövig lerágottak, göndör, sötét fürtjeinek vége vöröses-szőke. Megmagyarázza: — Van egy ilyen fakitó sampon. Fél óráig a hajamon hagyom, akkor világosabb lesz. De a tövénél az enyém nem sikerült, Bokor Pál, ez az aprótermetű, húsz éves sincsen, pécsi fiatalember még futott is a rendőrautó után, hogy azután a fogdába kössön ki. — Február 17-én, este történt. Volt bennem már egy kis pia — tömény, — felmentem a Salátába. Ott rögtön mellém kéretőzött egy hercig kis cigánylány. Vagy két fejjel volt magasabb nálam, pirosra volt festve a képe, a szája. Kértem magamnak egy sört — mindjárt fejbe is vágott —, ő meg Hubertust akart, de mondtam: azt nem, kisanyám, nem vagy te még 18 éves... Szóval a gyomrom is megkeveredett, erre a lány kivitt a női vécébe. Mire észbekaptam, eldur- rantotta a kölcsönkapott kvarcórát a zsebemből, meg 100 forintot... Lementem a buszpályaudvarra, cs'engettem a 07- nek, láttam, jön a kocsi, de nem vettek észre. Úgy kellett utánuk szaladnom: hé, én hívtam a 07-eTl Felmentünk a Salátába, felvették a jegyzőkönyvet, a rendőrök belenéztek a saját noteszükbe is, mindjárt mondták: no, barátom, tartsa csak a csuklóit... Már köröztek. így kerültem be. — Miért körözték? — Hát a 10 rongy miatt... Találkozott egy idős, nagyárpádi emberrel, mondta neki: ellátás, pénz, jöjjön dolgozni. Bokor Pál ment. Egy este az asztalon, a kenyér mellett 1QT100 forintot látott. Később azt, hogy az „öregasszony az abrosz alá dugta." Másnap már — ahogy ő mondja — meg is durrantotta a pénzt. Irány Komló. — Mennyi ideig dolgozott az öregeknél? — Elég sokat — az ujjain számolja —, csütörtöktől hétfőig ... Négy nap alatt elfogyott Komlón a 10 000 forint. — Szép teljesítmény ennyit elinni! — Inni? Már ne haragudjon .. . Mire valók akkor a lányok? Miután több napja van már a Pécsi Rendőr-főkapitányság fogdájában, megemlítem neki, hogy a két postakocsi-rabló fejenként 10 év fölött kapott. — Szép ! — kiáltja, kezeit az égnek csapva. — Volt már büntetve? — Borocskán voltam néhány hétig. — Ennyi? — Nem, Aszódon is egy évet. Lopások. — Ezek szerint már menőnek is lehet mondani. — Tiltakozom! Megkerestem tisztán tízezret a maszeknál — melózni persze kellett érte! —, de ha valamit meglátok, nem tudom otthagyni. — Könnyű az embereket becsapni? — Sokszor- érzem úgy — gombszemei vidáman csillognak, — hoav nevetségesek az emberek. Mindent elhisznek. De hoav mondiak maqának valamit, én szavahihető ember vagyok. Ha azt mondom: haver, te ezt megkapod, akkor oda is adom! — Van néhánv kisebb balhéja ezen a 10 000 forinton túl is. Mire számit? — Másfél-két évre. De szívesen vállalom. — Hogy-hoqy? Ki szeret börtönbe menni? — Én. Nem tudok közösség nélkül élni . . . M. A. 7
