Dunántúli Napló, 1986. március (43. évfolyam, 59-88. szám)
1986-03-15 / 73. szám
Világ proletárjai, egyesüljetek! Dunántúli nupto XLIII. évfolyam, 73. szám 1986. március 15., szombat Ara: 2,20 Ft Az MSZMP Baranya Megyei Bizottságának lapja I5000 új telefon Pécsett (3. oldal) • Vállalati és szövetkezeti nyereségek 1985-ben (5. oldal) Milyen színházat szeretünk? (8. oldal) Versenyben a világgal I smerjük a nap hiteles krónikáját. Tudjuk, hogy esett az eső, hogy éppen vasárnap volt, ezért sok vidéki jött föl Pestre. Természetesen Petőfi napja volt ez, mert a költő és barátai értették legmélyebben a történelmi lehetőséget, s ennek megfelelően tudtak cselekedni. Feszültségekkel terhes volt az idő: jöttek a hírek a forradalmi Európából, Párizsból is, de innen, közvetlen közelről, a császári székvárosból, Bécsből is. Az országgyűlés Pozsonyban vitatkozott: anakronizmus volt már a tanácskozás székhelye, amit csak a város Bécshez való földrajzi közelsége indokolt, de korszerűtlen maga a testület, s több gondolkodó politikus tudta is, hogy a rendi Magyarország temetésén vesz részt. Akármi történt 1848. március idusa után — forradalmi fello.ngolás, időleges hadműveleti sikerek, belső viszály, Világos, Haynau- és Bach-korszak —, bármit hozott a sors, a folyamat visszafordíthatatlanná lett. A jobbágyság megszűnt és semmilyen reakció vissza nem hozhatja a XIX. századba a középkort. „Egy nemzet történelmének nagy eseményeit az utókor csillogó fénymázzal vonja be, az emlékezetes, nagy jeleneteket mintegy üveg alá teszi, akárcsak mi szeretteink fényképeit; elkerülhetetlen ez, néha szükséges is: nemcsak a tiszteletet fejezi ki, de védi is a képet. Közelebbről szeretném látni a finomabb vonásokat, fel kell hát emelnem ezt a kegyeletréteget; csillog, de vakít is.” Ez mór századunk ítélete, Illyés Gyula fogalmazott így. Tudjuk, hogy mi történt március idusán ama 1848. esztendőben, mégis szükségesnek véljük, hogy újra meg újra szemügyre vegyük ennek a napnak a csodáját. Újra meg újra legendák fonódnak e nap eseményei és szereplői köré, s voltaképpen minden nemzedék belső igénye, hogy a maga prózaiságában lássa, hogy mi történt valójában. Aztán új legenda terem — a kor színvonalán. Nem tudom, hogy mikor ünnepelhették először március tizenötödikét. Talán már 1849- ben? Esetleg csak a kiegyezés után? És mikor kezdődött ennek a napnak a politikai értelmezése? És mikor kezdték, kisajátítani — Adyval szólva — „a puffogó frázisok, hazafias nagyotmondások Tarja- gos Illései"? Bizonyos azonban, hogy ez a nap mindenkor hatott a nemzetközi közgondolkodásra. Akár azzal, hogy el akarták felejteni és színes nyomattá merevítették, akár azzal, hogy látszatra talán a kegyeletet is megsértve, nem annyira a históriát idézték, hanem annak a napnak csodáját akarták megfejteni. Megfejteni, megérteni, hogy szellemében cselekedhessenek. Ez a mostani, a százharminc- nyolcadik március tizenötödike. És még most is akad elegendő ok a meditációra. Most újra. Hogy ne az ismert történelmet ismételgessük, hanem értsük ennek a nemzeti ünnepnek a titkát. Március tizenötödike ugyanis a magyar történelem legszo- rongatóbb kérdését tette fel. Mikor igazodunk igazán a világhoz, mégpedig nem az utánzás gyengeségével, hanem az ország reális érdekei szerint. A haladás és a nemzeti érdek harmóniája miként valósítható meg? Nem igaz az a közhely, hogy progresszió és a nemzeti gondolat szükségszerűen, netán automatikusan találkozik. Március tizenötödikén a pesti nép, meg Petőfiék mozgásra kényszerítették a megszokások és kényelem nyűgébe belenyugodott vidéki országot. Megértették az idő múlását. Nemcsak azt, hogy a társadalom állapota végzetesen elmaradott. Nem nagyon akadt már akkoriban a Habsburgoknak még oly elszánt védelmezője (beleértve magát a bécsi kormányzatot), amely ezeket az állapotokat idealizálta volna. Március tizenötödikén azt értették meg, hogy most érkezett el a cselekvés pillanata. Hogy meglehet, a reformok lassabban is megvalósíthatók, hogy előbb vagy utóbb bizonyosan a progresz- szió erői bizonyulnak hatásosabbaknak, de egyáltalán nem mindegy, hogy mikor tesz ezért az ország, a társadalom. Petőfiék voltak az elsők, akik felismerték, hogy Európa fejlődése annyira felgyorsult, hogy a versenyt rákényszeríti a népekre, az országokra. Természetesen a hajdani szó- használat más volt: nem versenyről esett szó, hanem például a nemzeti büszkeség követelményeiről. De a lemaradás veszélye egyértelműen fogalmazódott meg. A politikai rendszer fejlettségét tekintve ugyanúgy, mint az 1848-at megelőző évtizedekben a gazdasági élet korszerűsítését célzó törekvésekben. Az a forradalmi lobogás, amelyet iro- dalmias gondolkozásmódunk szeret nagyonis romantikus színekben látni és láttatni, valójában a politikai realizmusnak olyan, históriánkban, sajnos, ritka példája, amelyet nem szabad elfelejtenünk. A márciusi követelések egyértelműen a polgári feljődés szigorú szabályainak figyelem- bevételével fogalmazódtak meg. És téved, aki, azt hiszi, hogy a pillanat által a közvéleménybe „bedobott” ötletek voltak. Az 1848-at meqelőző másfél évtized a kollektív tanulás ideje volt ebben az országban. Akkor kezdi megismerni az értelmiség Maqyar- orszóqot, és akkor méri először a világhoz. Magától értetődik, hogy a verseny tovább nem halasztható. A tett pillanatát ismerték fel. A „ráérünk arra még" — szemlélet végét jelentette március tizenötödike. Egyetlen nap eseményei világossá tették, hogy az ország előtt a halaszthatatlan tennivalók sokasága halmozódott fel. A reformkor tudásanyaga, a kor Európájának forradalmi légköre, a létében fenyegetett nemzeti tudat fogott össze, hogy döntsön a haladás dolgában. Hogy lehetetlenné tegyék a további halogatást, hogy ne engedjenek a rossz kompromisszumok kísértésének, hogy az egyéni és a csoportérdekek helyébe az egész társadalom érdekét helyezzék, s ezzel utat nyissanak a fejlődéinek. Történelmünk egyik legjelesebb napja mprcjus tizenötödike. . Mert realizmusja szorította a kortórsakat. Meret igaz módon felidézett emléke ma is erre a valóságközpontúságra, az ország és a világ harmóniájának szükségességére nevel. X Szederkényben, az új telepen közel hatvan családi ház épült az elmúlt években. A Ság- , vári utcában, ahol képünk készült, és a kör nyékén az idei évben is folytatódik az épitj kezés. Läufer László felvétele I A FIN első rendezvénye A Szakszervezetek Országos Tanácsának elnöksége pénteken ülést tartott. Gáspár Sándor, a SZOT elnöke, aki a Szakszervezeti Világszövetség képviseletében részt vett a Szovjetunió Kommunista Pártjának XXVII. kongresszusán, tájékoztatást adott a moszkvai tanácskozásról. A testület ezután megtárgyalta és jóváhagyta az iparági-ágazati szakszervezetek és a SZOT 1986. évi költségvetésére előterjesztett javaslatot, majd tájékoztatót hallgatott meg a Magyar Szakszervezetek XXV. kongresszusán elfogadott határozat végrehajtásának szervezéséről.-----------------------------------------------F áklyát tartó fiatalok a pécsi 48-as téren Fotó: Läufer László Ünnepi megemlékezés a 48-as téren Sarlós István, az Országgyűlés elnöke, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja pénteken az országház delegációs termében fogadta a mongol parlamenti küldöttséget, amely Nyamin Dzsagvaralnak, a Mongol Népköztársaság Nagy Népi Hurálja Elnöksége elnökhelyettesének, a Mongol Népi Forradalmi Párt KB Politikai Bizottsága póttagjának vezetésével az országgyűlés meghívására tartózkodik hazánkban. Trautmann Rezső, az Elnöki Tanács helyettes elnöke ugyancsak pénteken, az országház Nándorfehérvár-termében fogadta a vendégeket. A szívélyes, baráti légkörű megbeszéléseken véleményt cseréltek a két ország törvényhozó testü- leteik kapcsolatairól, ezek fejlesztésének lehetőségeiről. A mongol parlamenti küldöttség ezzel befejezte hivatalos programját. A mongol képviselők magyarországi tartózkodásuk során találkoztak a Fővárosi Tanács vezetőivel, ellátogattak a hernádi „Március 15.” Mgtsz-be, valamint az Ipari Szövetkezetek Országos Tanácsához. Ülést tartott a SZOT elnöksége Tegnap, az évforduló előestéjén megtartott ünnepségen az időjárás éppen olyan volt, mint százharmincnyolc évvel ezelőtt, amikor a Nemzeti Múzeum előtt esernyők alatt gyülekeztek az emberek. Esett az eső, amikor a három helyszínről elindult fáklyás menetek megérkeztek a 48-as térre, és a bányász zenekar elkezdte játszani a Himnuszt. A pécsi fiatalok az Irányi Dániel térnél, az Universitas utcában és a Bacsó Béla utcában gyülekeztek. Égő fáklyákkal érkeztek a 48-as téri Petőfi-szoborhoz, ahol a Széchenyi István Gimnázium és Szakközépiskola irodalmi színpada és az Egyetemi Színpad adott műsort, melyben negyvennyolcas dalok és Petőfi- versek hangzottak el. Az ünnepi beszédet dr. Fodor László, a KISZ Baranya Megyei Bizottságának tagja, a POTE KISZ-bizottságának titkára mondta. Megemlékezett a három tavasz ünnepéről. Elmondta, hogy az ifjúság mindig, minden korban az új, a haladás eszméit követte. Őzólt az 1848-as forradalmat megelőző történelmi helyzetről, s március 15-ét Petőfi szavaival „a várva várt napnak” nevezte, melynek eredményei örökre emlékezetessé tették ezt a napot a magyar történelemben. Ez a forradalom a maga korában európai jelentőségűvé vált, s minden újabb és újabb nemzedék kötelessége, hogy e példát követve próbálja alakítani a jövőt — országa, s egyben a saját maga jövőjét. Fölhívta a figyelmet arra is, hogy az ifjúságnak nemcsak feladata, hanem kötelessége, hogy a társadalmi haladást szolgálja. A fiatalságnak a tattrekészségről, az új iránti fogékonyságról kell bizonyságot adnia, ugyanakkor azt is elvárja minden fiatal, hogy képességeinek, felkészültségének megfelelő teret kapjon az alkotásra. Az ünnepség végén került sor a koszorúzásra. Először az MSZMP Baranya Megyei és Pécs Városi Bizottsága nevében Rajnai József és Kovács József titkárok helyezték el Petőfi Sándor szobránál a megemlékezés és a kegyelet koszorúit. Ezt követően Baranya megye és Pécs Város Tanácsa képviseletében dr. Bognár Zoltán és dr. Molnár Zoltán elnök- helyettesek, majd a KISZ Baranya Megyei és Pécs Városi, valamint az Úttörőelnökség Baranya Megyei és Pécs Városi Bizottsága és elnöksége nevében Kovács Dezső, Burg- mann György, Tóth László és Gyöngyös Zoltán, a Hazafias Népfront Baranya Megyei és Pécs Városi Bizottsága nevében Halas Ilona és dr. Fekete Bálint helyezték el koszorúikat. Utánuk a fegyveres erők és testületek, valamint a vállalatok, intézmények képviselői és Pécs város lakói koszorúztak, illetve tették le virágaikat a 48- as téri szobornál. A március 15-i nemzeti ünnep előestéjén a Szózat hangjaival ért véget a megemlékezés. ♦ Tegnap délután a megye városaiban is tartottak koszorúzá- si ünnepségeket. Mohácson, a bíróság falán elhelyezett Pető- fi-domborművet koszorúzták meg, Koszorúzási ünnepséget tartottak Komlón a Petőfi- szobornál, Szigetváron a Kossuth téren, valamint Siklóson és Harkányban. D. Cs. í. Fehér Pól Sarlós István és Irautmann Rezső fogadta a mongol parlamenti küldöttséget
