Dunántúli Napló, 1986. március (43. évfolyam, 59-88. szám)
1986-03-14 / 72. szám
e Dunántúlt napló 1986. március 14., péntek A Pécsi Szeráfi Kárus, a Székesfehérvári Országos Dalosversenyen 1937. június 25-én. (A kép közepén Agócsy László karnagy, jobb szélen Várnagy Viktor zászlótartó). A Pécsi Szeráfi KÓrUS (I929-I959) A később oly sok dicsősé get szerzett énekkar szervezése 1929 novemberében kezdődött: a ferencesek fiatal és jóképességű kántorának, Agócsy Lászlónak a hívó szavára közel 50 dalos december 8-án megalakította a Szeráfi Kórust. Az énekkar szabad szellemére jellemző volt az a tény, hogy a társadalmi hovatartozás és a származás nem számított, c, kórusban csak egy dologgc lehetett belépőt és később te kintélyt kivívni, mégpedig a jó hanggal, a kitűnő zene' képzettséggel. A dalárdába tömörülő idősek és fiatalok, férfiak és nők mind elkötelezettek voltak a magyar dal ügye iránt. Az énekkar heti három próbát tartott, - minden vasárnap énekelt az istentiszteleteken, emellett pedig sűrűn tartottak hangversenyeket, mivel a város legnevesebb szólistái, zenekarai, énekkarai szívesen léptek föl a Szeráfi Kórussal. Célként tűzték maguk elé az egyházi és világi zeneirodalom legnagyobb alkotásainak és apró gyöngyszemeinek éneklését, a kórusmuzsika legújabb irányzatainak megked- veltetését. A betanításban kiváló orgonisták segítették a karnagyot: Szentkereszti Elemér, Sass Dezső, Halász Béla, Horváth Mihály, Laky György. Adtak templomi hangversenyeket jótékony célra is. A nagyhírű fővárosi Cecília Kórussal együtt is szerepeltek ebből a célból. Évente visszatérő programjuk volt a Cecília-napon adott hangverseny, részint a ferenceseknél, részint a székesegyházban. Műsorukon egyházi népénekek, gregorián dallamok, motetták, klasszikus és romantikus kórusművek szerepeltek. Emellett természetesen fölvették repertoárjukba a Kodály és Bartók által megkezdett és Bárdos által folytatott népdalkincs-feldolgozás megszólaltatását. Missziójuknak tekintették pécsi szerzők műveinek bemutatását is. Enpek keretében adták elő Sass Dezső: Szent Ferenc naphimnusza és Horváth Mihály: Szent Ferenc miséje c. alkotását, melyeket Kocsis László pécsi költő verseire írtak. A nevezetes hangversenyeik közül meg kell említeni elsőként az 1933, 1936, 1938. évi ünnepi játékokon való föllépéseiket, melyeken a város muzsikusaival, dalosaival együtt részt vettek Pierné: Gyermekek keresztes hadjárata és Liszt: Missa Solemnis c. alkotásának előadásában. 1934. június 22-én a rádióban léptek föl, ezt egy hatvani Voncert követte. A zászlószentelésre 1935. június 10-én került sor, amelyen Kodály és Bárdos műve is fölcsendült. A dalárda első nagy sikerét 1936. június 26—28-án érte el: a szombathelyi országos dalosversenyen első díjat nyertek, emellett megkapták Nyíregyháza vándordíját is! Országos tekintélyükre jel- íernző volt, hogy 1937. május : '-er a Bárdos Lajos vezette dudát Cecília Kórussal adtak közös hangversenyt a színházban. Ezt követően írta a Pécsi Napló: „Bárdos Lajos és Agócsy László képességekben és célkitűzésekben egyvógá- súak, de ugyancsak egyvágá- súak abban a haladó törekvésben is, hogy a tradíciók ápolása mellett a jövő zenéjének értékelésével egyengetik útját a mai karirodalomnak, melyben Kodály és Bartók törekvések az iránymutatók..." Az 1938-ban megrendezett székesfehérvári országos dalosversenyen is sok hívet szereztek móguknak a díszhangversenyen való fölléptükkel. Nem csoda tehát, ha az országos dalosszövetségtől még ez évben kulturális díjat kaptak 10 évi kiemelkedő munkájukért! Bemutató hangversenyükkel részt vettek az 1939-es kassai és az 1940-es győri dalosversenyen, és mindenütt elismerést arattak! A pécsi és baranyai föllépéseiken mutatták be például Poldini: Csipkerózsika, Vasorrú bába, Hamupipőke c. meseoperáit — gondolva a gyermekközönségre is. A világháború évei alatt Agócsyt többször helyettesítette Horányi Lukács tanár, gordonkaművész, az újrakezdésre 1945 szeptemberében került sor. Az 1949-cel kezdődő változások ideiglenesen megszünettték az énekkart. Az 1957-es kibontakozás után újra megkezdték működésüket, de a megváltozott körülmények miatt 1959. május 10-én megszűnt a kórus. Az alakulás évfordulóján, 1979-ben tartottak ismét ösz- szejövetelt a régi kórustagok. Fölidézték ekkor azt az 1934. december 30-i koncertet is, amikor Bárdos: Harmonia Sacra c. művét maga a szerző vezényelte, és ezt követően ezt írta a Dunántúl kritikusa: „A kórus kitűnően fejlődik. .. Különösen szépen és újszerűén érvényesült a férfikar erőteljes, sötét tónusa. Agócsy László karnagy most már évekre visz- szamenő derék munkájának úgy látszik, hogy lassan iskolája lett!” Ez a megnyilatkozás jellemezte legjobban az énekkar színvonalát, amely nagy szerepet töltött be a két világháború között Pécs zenei életében. Vargha Dezső levéltáros Egy Kossuth-levél nyomában 1872 májusának -végén Vi- dats János részére levél érkezett Pestre. A levél írója és küldője a „turini remete”, Kossuth Lajos. Levelének szövege a következő: Kedves Barátom, Komám Uram! Devics Antal volt Honvéd Hadnagy - számos Budapesti volt Honvédek megbízásából azon kérést intézte hozzám, tudatnám velők a „Honvéd érem” értékét, mi szerint azt maguknak meghozathassák. Neki -feleltem volna egyenesen, de lakás számát nem írta meg, alkalmasint azért, mert arra szólított fel, hogy hírlapi- lag tudassam velők az érem értékét. ön, ki Honvéd bajtársaink szintoly kitartó, mint buzgó gyámola, alkalmasint ismerni fogja Devics Hadnagy urat, ha pedig nem ismerné, könnyen nyomába akadhat, ez okért bátor vagyok önt felkérni, legyen szíves Devics úrnak tudomására juttatni itt következő válaszomat. Sajnállom, hogy kívánságukat innen Olasz Országból nem teljesíthetem. A Honvéd érem veretés az Olasz Kormány megegyezésével az itteni pénzverdében történt. De ez régen volt. Akkor volt, midőn még az Oíasz Kormány nem volt az Osztrákkal jóborátság- ban. Most már jó barátok, s mióta azzá lettek, az Olasz Kormány nem engedi meg többé pénzverdéiben a Honvéd érem veretését. Igen komoly vitám volt vele emiatt, mert a vert érmek rég elfogyván, szükségem volt volna újakat veretni, de kereken megtagadták az engedelmet. Azt hiszik, újdonsült- Osztrák jó barátuk rossz néven vehetné. Az éremminta gyönyörű vés- mény, valódi mestermű, birtokomban van, azt nem adtam ki kezemből, s ha Osztrák Magyarországon az éremvere- tés eszközölhető volna (mit a közös ügyes Kormány mellett nem igen hiszek) örömest elküldeném önnek, hogy valósíthassa Honvéd bajtársaink ke- gyeletes óhajtását. Sőt, ha még életben tengek, a mikoron a Honvéd Menház megnyílik, én magam, ha pedig akkorig meghalok, fiaim, minden esetre elfogjuk azt küldeni, mert ereklye ez is, nagy idők ereklyéje, melyeknek szomorú, mert csak adomány fillérekből épülő emléke lesz a Honvéd Menház, szemrehányás a „Nem- zet”-nek, de dicsőségének emléke, az egyedül illetékes hely a hányatott hazában: a Honvéd ereklyék összegyűjtésére ’s megőrzésére. — Ajánlom is ön figyelmébe a jó gondolatot a Honvéd Menházban a roncsolt Honvédek őrsége alatt kellene összegyűjtve tartani minden ereklyének, zászlónak, egyenruha példányoknak, jelvényeknek, okmányoknak stb. stb., szóval mindennek, a mi a Magyar hazafiság, Magyar hősiesség ama dicső korszakára vonatkozik. - Ki tudja? még jöhet nemzedék e pulya korszak után, melyet egy ily „Honvéd Múzeum” szemlélete felmelegít, hogy szeresse hazáját ’s a szabadságot mint ama „névtelen félistenek" szerették, kikre egy ily ereklye tán ihlettel emlékeztetne. — Mindenesetre elfogom küldeni az érem mintát. Ez minden a mit Devics hadnagy úr kívánságának teljesítése felől tehetek. KJrem mondja meg ezt neki. Üdvözölje nevemben (törölt rész) Kedves Komám Asszonyomat, adja át áldásomat gyermekeiknek, 's éljen ön boldogéi. Tisztelettel 's hazafiúi rokon érzéssel barátja Kossuth Vidats János úrnak Pesten Eddig a Kossuth-levél, amely A levél borítékja nem is a boríték címzettjének, Vidats Jánosnak szól, hanem Devics (a család nevét Devich- nak írta és írja) Antal volt honvéd hadnagynak, aki kézhez is vette Kossuth írását. A levél első része a 48-as honvédhadsereg volt tagjai számára Olaszországban vert „Honvéd érem” újra veretésé- nek kérésére vonatkozik. Erről a Kossuth által is „gyönyörű vésménynek, valódi mesterműnek” tartott emlékéremről a következőket kell tudni: Kossuth Lajos még élete alkonyán sem mondott le politikai elveiről. Legutolsó politikai nyilatkozatában is „az osztrák császári és magyar királyi méltóság kumulációja tehetetlen, de megtörhetetlen ellenségének” mondotta magát. Bízott abban, hogy Olaszországnak Ausztria elleni háborúja esetén — ahogy írja: „Magyarország felszabadítása az általam felállított biztos alapon combina- tióba kerülhet." E célt szolgálta az 1860-ban részben az emigrált honvédekből, részben az osztrák katonai kötelékektől átszökött katonákból álló „Olaszhoni Magyar Segélysereg'’ (Légioné Ausilia- ria Ungherese); közismertebb nevén: a magyar légió. 1860 őszén az olasz miniszterelnök szövetséget kötött a Kossuth vezette emigrációval. „A világ minden népei között- írja Kossuth - egyedül a magyarnak jutott azon szerencse, hogy száműzött fiai idegen földön, egy barátságos hatalom pártfogása alatt, nyíltan felüthették ’s fennen lobogtathatják hazájuk függetlenségének zászlaját.” Valóban, a hatvanas évek elején a magyar légió fennállása tartotta fenn a reményt az ország függetlenségének kivívására. Kossuth azt hitte, hogy az olasz kérdés megoldása a magyaréval együtt történhet meg. Garibaldi visszavonulásának és azi 1863-as lengyel felkelés hatására a magyar légiót az olasz kormány szétszórta. A teljes felbomlás megakadályozására Kossuth Lajos, Türr István tábornok és Földváry Károly ezredes elhatározták, hogy az 1848/49-es honvédsereg volt tagjai számára emlékérmet veretnek, és osztanak ki. Az adományozás hírére — Pataki Ferenc tudósítása szerint — a világ minden részéből jelentkeztek a volt honvédek. Az egyik, már kissé kései jelentkező volt Devics (Devich) honvéd hadnagy, aki a közölt levél tudósítása szerint már nem kaphatta meg az emlékérmet, mert a régebben vertek elfogytak; új érmek veretését pedig az osztrákokkal kibékült olasz kormány nem engedélyezte. Az ezüst emlékérem rajzát Kossuth fiai készítették el, a torinói pénzverde pedig kivitelezte: az előlapon a koronás magyar címer, alatta félkörben: FÜGGETLENSÉGI HARCZ MDCCCXLVIII - IX. - A hátlapon tölgykoszorúban: HŰ HONVÉDEINKNEK A MAGYAR NEMZET. (Az érem két oldalának bemutatását Az érem c. folyóirat XXXI./1. sz. közli.) Az érmek első kiosztása 1863. augusztus 11-én ünnepélyes keretek között történt. A volt honvédek közül azonban később is sokan jelentkeztek, kérve az emlékéremnek önköltséges megküldését. Mindhiába. Kossuth már 1863. június 7-én ezt írja Kiss Miklósnak: „Nekik joguk van hozzá, az igaz, de nekem meg nincsen pénzem hozzá." A levél második részében szól Kossuth a honvéd ereklyék összegyűjtéséről. E cél megvalósítására olyan „Honvéd Menház" létesítését javasolja, amely egyúttal „honvédmúzeum” is lenne: a hazafiság ápolására. Kossuth felhívása eredményes volt. Már 1867—68-ban létrejöttek a honvédegyesületek, amelyeknek célja a szabadságharcban resztvettek erkölcsi elismerésén kívül a rokkant honvédek és árváik, özvegyeik állami ellátása, a munkaképesek kellő foglalkoztatása. Tíz évvel Kossuth levele utón, 1882-ben a kormány vette gondozásba az elaggott honvédek megsegítését irányító honvéd-menedékházat. A honvédmenház alapítása és megsegítése érdekében igen sok anyagi áldozatot hozott Vidats János, aki vitézül végig- küzdötte a szcrbadságharcot, s századosként tette le a fegyvert Világosnál. Svájcba készült menekülni, de az osztrák katonák elfogták, majd rövidesen a bíróság halálra ítélte. Kegyelmet kapott. Hazatérve átvette atyja gépgyárát, miközben többször is felségárulással gyanúsították, ismerve Kossuthtal való kapcsolatát is. 1873. november 10-én - anyagilag tönkremenve - Budapesten öngyilkos lett. És ki volt a levél tulajdonképpeni címzettje, Devioh Antal? Ahogy a család leszármazási táblázatából megállapítható, csaknem egyidőben három Devich Antal is élt. Közülük egyedül az 1800-ban Budán született Devich Antal vehető számításba. A családban elevenen él annak tudata, hogy az ősanya, Brankovics Ilona, a Brankovics György fejedelmi család leszármazottja. A család egyik tagja, Devich Nándor, 48-as honvéd főhadnagy, Devich János pedig ugyanekkor tüzér hadnagy volt. Az utóbbi a »nemesvisi (ma; répcevisi) ütközetben 1848. október 11-én hősi halált halt. Emlékét itt utcanév, a róla elnevezett úttörőcsapat őrzi. A Pécsett élő dr. Szász Jánosné Devich Anna családja hűséges letéteményese a Kossuth-hagyományoknak. Dr. Tóth István SZÜLETTEK: Gyulay Boglárka, Tiszti Agnes, Petrovics Edit, Józsa Veronika, Orsós János, Paliós Tamás, Papp Bálint, Huszics János, Horváth Milán, Kis Anett, Búzás Péter, Wittich Tamás, Mátyás Zoltán, Kőszegi Krisztina, Schmidt Péter, Reisch János, Vucs- kies Edina, imhoff Noémi, Szabó Szabina, Horváth Aladár, Almási Zsuzsanna, Hegedűs Beatrix, Pávko- vics Mirjana, Engel Agnes, Peterdi Zsófia, Tálján Noémi, Póri Gábor, Ambruszt Balázs, Pompor Gábor, Sö- rényi Balázs, Schnell Imre, Pótó András, Orsós István, Csermely Tamás, Lépőid Dániel, Richter Orsolya, Salamon Eszter, Porkert Fanni, Csonka Katalin, Lauer Mónika, Malbaski Gergely, Rédei Beáta, »Tóth László, Bán Tibor, Földesi Attila, Keserű Dalma, Hegyes Katalin, Cseri Zsófia, Ferk Dóra, Acsádi Alexandra, Burschl Bernadett, Komiéi Zsuzsanna, Böröcz Júlia, Kis-Nagv Gergő, Balogh Balázs, Csekő Rajmund, Kispál Dóra, Brückner Lídia, Habon Kata, Szepes Diána, Erdősi Szimo- netta, Bartelmeisz Rita, Horváth Anikó, Farkas Ingrid, Böröcz Gergely, Tolnay Donát, Dömötörfi Lajos, Kőszegi Dalma, Hauer Fanni, Lokatos Tamás, Tóth Balázs, Kovács Péter, Buzási Sarolta, Ferkov Diána, Búré ny István, Kadarkuti Dávid, Kilián Péter, Kóródy Krisztián, Vida András, Rajnai Péter, Lazaridisz Georgina, Halas Kitti, Michielutti Lilla, Nagy-József Katalin, Szaszká Veronika, Ferencz József, Molnár Imre, Majlinqer Gábor, Varga Balázs, Buják Tünde, Fetter Nóra, Balázs Lívia, Ternáczi Szilvia, Makkos Balázs, Gungl Teréz, Mammel Bár- bara, Kata Angéla. Takács Timea, Molnár Timea, Szűcs Beáta, Ottó Áron, Galgóczi Dénes. MEGHALTAK: Schöffer Ferenc, dr. Biró László, Kis Bika János, Schmidt Alajos, Hoche Ottóné Domokos Ilona, Brunner Béla Ferenc, Csendes József, Kovács Kálmán, Bodor Eszter, Antal Mihály József, dr. Mester Imre. Vi- dolovics Géza. Gering Béla, Bózsa Józsefné Reiszberger Hermina. Veri- ga Gvörgyné Újhelyi Mária, dr. Kutas Pál, Gábor Gvörgy, Gadánvi Antalné Läufer Emília. Máries Ernőnk Feleki Erzsébet. Rabovszkv Ernő, Tóth Kálmán, Takács Loios, Bognár Istvánná Tankovics Anna, Czeqlédi István, Kónya Sándor, Devecseri Iá- nosné Zucsek Margit, Henrich Pé- terné Petrick Valéria, Tremmel Gábor, Kovács János, Horváth Lajosné Kovács Terézia, Tihanyi Andrásné Gáspár Margit, Megyesi Gyulóné Cseh Róza, Csőméi Rudolf István, Felcser Jánosné Tavassy Lenke, Korpusz Gyula Béla, Nádor Sándor, Kovács Józsefné Hergenrőder Margit, Tamás Istvánná Markovics Emilia, Hetesi János, Bessenyei Sándorné Gubicza Rozália, dr. Zamostny József, Polgár József Vilmos, Szefcsik Imréné Danyi Margit, Szabó József né Cséplő Mária, Herbai Adám, Hórel Ferencné Kahovetz Anna, Elekes György, Bodovics János, Szűcs Julionna, Mühl Antal, Kaiser Istvánná Filátás Mária, Budai Jánosné Bergics Erzsébet, Bujdosó László, Kellel Jakobné Kabát Julianna, Bognár József, Schopchen Gézáné Ta- maskó Agnes, Kreska László, For János, Csáki Péter, Varga István, Zsíros Józsefné Oláh Róza, Harka János, Matousek Károlyné Kotoucs Auguszta, Kun István, Nagy Tiborné Horváth Margit, Samu Józsefné Friedl Katalin, Komlódi Ferencné Csáky Aranka, Homan Jánosné Schottmann Katalin, Pap Gyula, Wéber Pálné Molter Anna, dr. Vár- konyi Nándorné Schaffer Erzsébet, Soós Erzsébet, Márkus Józsefné De- pinyi Erzsébet, Hamvas Vilmos, Iván Ferenc, Kozselka Mihályné Kovács Erzsébet, Zseni Lajosné Kiss Erzsébet, Vértesi Rudolf. Karikás József, Szendrő Antal, Balogh Jánosné Nagyfi Katalin, Krane Adám, Németh Józsefné Szákonyi Anna, dr. Garay Lajosné Davidovics Erzsébet, Molnár Lászlóné Pomothy Emma, Bazsó Kálmánná Krista Rozália, Bakó János, Németi Péter, Kovács Mária, Schakovitz Zsigmond, Joó Ferenc, Parrák Miklós, Horváth Józsefné Odor Éva, Rab János, Hébsn- streit Jenőné Marx Ilona, Koch Antal, Szente Nándorné Hegyi Rozália, Pataki Mihály, Berkovics Jenőné Reinstein Ilona, Mátyás Ferenc, Fekete István, Horváth József, Futó Józsefné Hajdú Mária, Orsós Józsefné Kalányos Franciska, Puska Ferencné Molnár Rozália, Boti János, Murel Gusztáváé Keszler Regina, Kárpáti József, Neudhardt Elek-ié Jókai Rozália. OKÉ A MUSICAL! A PÉCSI NEMZETI SZÍNHÁZBAN 1986. március 18-án délután 6 és este 8 órakor musicalösszeállítást láthatnak Vári Éva, Gergely Róbert és Füsti Molnár Éva előadásában. JEGYEK A SZÍNHÁZ PÉNZTÁRÁNÁL VÁLTHATÓK. Híres pécsi énekkarok, zenekarok