Dunántúli Napló, 1986. március (43. évfolyam, 59-88. szám)

1986-03-14 / 72. szám

/ 1986. március 14., péntek Dunántúlt napió 3 Felelősségérzet, elkötelezettség, hlvatásszeretet Negyvenkét év vasutas egyenruhában A Kassa utca közel esik a pécsi főpályaudvarhoz. Éppen ezért' nem kért telefonkészülé­ket a lakásába. Ha valami történik, ami miatt szükség lenne rá, gyorsan, könnyen ér­tesíthetik. A vasút veszélyes üzem: sokszor előfordult, s előfordulhat olyan eset, ami­ért az állomásfőnököt, vagy a körzet üzemviteli üzemfőnök- helyettesét éjjel az ágyából is kiugrasztják. A több, mint másfél évtized elegendő idő arra, hogy ennek tudata majd­hogynem feltételes reflexként rögződjön: az éjszakai csen­getés a lakásajtón valami problémát, rendkívüli eseményt jelent. A minap is arra riadt fel álmából, mintha csengettek volna. Felült az ágyban, hall­gatózott, aztán rádöbbent, hogy a csengetés csak hallu­cináció. Hiszen már nem őt értesítik, ha valami baj van, hanem az utódját. Ö már 42 év szolgálat után a nyugdíjba vonulás hivatalos dátuma előt­ti szabadság, a „sétólás” idő­szakát tölti. • — Ez a történet is azt pél­dázza, hogy a nyugdíjba sé- tálás szabadságának néhány hete — ami arra szolgálna, hogy az ember fokozatosan, kíméletesen lazíthasson a munkahelyéhez, hivatásához tapadó kötelékeken — nagyon kevés. A még hátralevő élet sem elegendő hozzá. És én nem is akarok teljesen elsza­kadni a vasúttól — mondja Hornyák István, a MÁV Pécsi Igazgatósága pécsi körzeti üzemfőnökségének nyugalomba vonuló üzemviteli üzemfőnök- helyettese. Szívélyes házigaz­daként saját termésű aranyhe­gyi bort tölt a poharakba. Nyugdíjasként most már több ideje jut a tíz éve vásárolt kis szőlő gondozására. A présház, a saját kezűleg sziklába vésett pince már kész. A további csi­nosítás, és a Kerítés megépí­tése van hátra. Csilloqó borral teli poharát koccintásra emelve csendes köszöntőként fűzi hozzá élet­programként is felfogható meggyőződését: — A mindennapi munka tisztességes elvégzése nem hőstett, hanem kötelesség a társadalomért, a munkahelyért, a közösségért, a családért, önmagunkért. Ez mindig is így volt, s így lesz. A „volt" és a „lesz" arra is vonatkozik, hogy Hornyák Ist­ván családjában a vasutas hivatás tradíció. A múlt szá­zad végén a nagyapja is vas­utas volt. Legidősebb fiúként Hornyák István édesapja folytatta a hagyományt. — Mondhatni, beleszülettem a vasutas pályába. Apám pá­lyamunkásként kezdte és jegy­kiadó pályaőrként Gyöngyfa— Magyarmecske állomáson fe­jezte be szolgálatát. Én Hosz- szúhetényben születtem, de gyermekkorom javarészét és ifjúkoromat ez utóbbi állomá­son töltöttem. Akkoriban a Rövid ideig különböző bara­nyai állomásokon teljesített szolgálatot, majd 1951-től 1955-ig nevelőtiszt volt a tiszt­képzőben. Közben elvégezte a gimnáziumot. — Szoba-konyhás kis laká­sunk volt. Hogy tanulhassak, a feleségem mindig kivitte sétálni a térre a gyerekeket. A hetvenes évek vége, a nyolcvanasok eleje a nagy át­szervezések időszaka volt a vasútnál. Ezek során került Hornyák István új pozícióba: a pécsi vasútigazgatóság leg­nagyobb körzeti üzemfőnöksé­ge üzemviteli üzemfőnök-he- lyettese lett. A 42 éves szolgá­lat utolsó éveihez a vasútvil- lamosítás élménye kötődik. Mégcsak kóstolgatja a nyugdíjas életformát. Munka­helyéről ezekben a hetekben is jónéhányszor felkeresték kü­lönféle problémákkaL Úgy tű­nik, számára nem lesz zuha­násszerű átlépni a munkaké­pes korból a nyugdíjas kor­szakba: hosszú lesz az átme­net. 1945-től tagja a pártnak, s 1955-től a legutóbbi választá­sig tagja vol. a vasutas párt- bizottságnak. A hatvanas években a titkári tisztséget is betöltötte. 1950 óta pártpro­pagandista, s egészen a kö­zelmúltig a vasutas pártbizott­ság agitációs és propaganda munkabizottságának a vezető­je volt, s továbbra is tagja maradt a közművelődési bi­zottságnak. — A vasút, ez a hivatás ki­töltötte az életemet. A legne­hezebb időben is örömet je­lentett a munka. Elképzeléseim teljesültek.- Még abban is, hogy a családi tradíció folyta­tódik. Nagyobbik fiam katona­tiszt Budapesten, de a felesé­ge a MÁV-nál dolgozik. A ki­sebbik fiam vasutas: forgalmi szolgálattevő. Remélem, hogy unokáim közül — maholnap megérkezik a hatodik is — lesz folytatója a családi tradíció­nak. Ehhez persze az is kell, hogy a vasútnak is legyen jö­vője. Másfél évtizede világ­szerte temetni kezdték a vcs- úti közlekedést. Azóta újra ugyancsak világszerte rájöt­tek, hogy nem nélkülözhető, s a megszüntetett pályák jóré­szét is visszaállítják. A magyar vasutat is sok szidalom és kri­tika érte okkal és ok nélkül. Sajnos, van is óbban igazság, hogy a korábbi rend, fegye­lem, céltudatos összefogás, az együvé tartozás érzése, a haj­dani legendás vasutasszív megkopott. De vannak uj tö­rekvések is arra, hogy a vas­utashivatás visszanyerje ré­gebbi társadalmi presztízsét, hiszen mégiscsak a népgazda­ság vérkeringésének legfonto­sabb ága. Ehhez felelősség- érzet, ragaszkodás, elkötele­zett hivatásszeretet kell. Én bí­zom abban, fog még a régi tekintéllyel régi fényében tün­dökölni a vasutasmundér. Dunai Imre pályaválasztás lehetőségei na­gyon szűkek voltak, s én nem is gondoltam arra, hogy más is lehetnék/ mint vasutas. Ez a hivatás annyi szépséget is rejt magában, amit a kívülálló nem is láthat. Én már gyerekfejjel benne voltam és a polgári is­kola elvégzése után a MÁV- nál álltam munkába pálya­munkásként. Vonalbejáró őrhelyettesnek, majd jegykiadó pályaőrnek osztják be. A felszabadulás után a vasúti pályák, hidak helyreállításának munkája kö­vetkezik, s amikor ennél a fel­adatnál csökken a munkalehe­tőség, a pécsi fűtőházba áll be dolgozni szeneslegényként. Csakhamar elvégfi a vonat- fékezői tanfolyamot is. — Lehetőség adódott, hogy vonatvezető, vagy jegyvizsgáló legyek. Nekiláttam tanulni, de persze csak a munka után ju­tott rá idő. Akkor már nős voltam, s a feleségem kérdez­te ki a kérdés-felelet formájá­ban előírt tananyagot. Dicsé­rettel vizsgáztam. 1949-et írtak. Hornyák István szorgalmára, rátermettségére, tudásvágyára Jelfigyeltek. Vas­úti tisztképzőbe küldték, s ezt az iskolát is kiemelkedő ered­ménnyel végezte el 1950-ben. Az áljomásfőnöki tanfolya­mot 1955-ben végezte el. Utá­na rövid ideig Komlón volt állomásfőnök-helyettes, majd 1956 szeptemberétől 1960-ig Újmecsekalja állomásfőnöke. A következő kilenc évben a pécsi forgalmi osztály személy­zeti vezetőjeként dolgozott, s eközben elvégezte a Marxiz­mus—Leninizmus Esti Egyete­met a szakosítóval együtt. 1969-ben lett a pécsi állomás főnöke. — Változatos időszak volt— 'emlékezik vissza. — A pálya­építés, a dízelesítési program kiteljesedésének időszaka. Ek­kor létesültek a fényjelzők, ké­szült el a szigetperon és épült fel a két felüljáró úgy, hogy nagy odafigyeléssel és pontos szervezéssel a vasúti forgalom és az építkezés is lényegében zavartalanul folyt. Ez idő alatt szűnt meg a pécs—harkányi vonal, s kezdődött meg a szo­ciális épület kivitelezése. Volt sikerélményben részem bőven, persze gondokban is. Általában reggel 6 órától este 7-ig a munkahelyén volt. Nevetve meséli: gyakran va­csora után sétálni hívta a fe­leségét, s rendszerint végül is valamelyik vasúti szolgálati helyen kötöttek ki. Lakókörzeti fórum Luou-Kertuárosban A saját maguk teremtette régi jó hagyományt folytatva ismét lakó­körzeti fórumot rendezett a kö­zelmúltban Lvov-Kertváros 1. számú lakókörzeti alapszerve­zete és a körzeti népfrontbi­zottság. Az Anikó utcai isko­lában tartott fórumon a Keszüi út és Egri Gyula utca által ha­tárolt területen lakók közül több, mint százan vettek részt, s jelen voltak a városi tanács vezető beosztású tisztségvise­lői, valamint a környék keres­kedelmi ellátásában érintett vállalatok képviselői is. A legtöbb kritikai észrevétel a körzet kereskedelmi ellátott-, ságára vonatkozott, méghozzá konkrétan, üzletenkén. A la­kókörzet területén két ABC- áruház, egy hússzaküzlet, két Zöldért-üzletfés egy vegyesbolt található. A lakosság számára érthetetlen, hogy az egymás­tól 100 méternyi távolságban lévő iparcikk szaküzlet és az ABC-áruház miért árusít azo­nos árucikkeket. Felesleges vevőbosszantásnak találják c piros ABC üzleten belüli .ex­kluzív butikját", amely több­nyire csak újabb sorbanállást jelent a vásárlóknak és a kasszák számát is csökkenti. A Sarohin tábornok úti és a Diá­na téri Zöldért-üzletek profil- bővítését is nehezményezték, legalábbis annyiban, hogy ezekben a boltokban éppen a zöldség- és gyümölcsfélék áru­sítása került háttérbe. Ugyan­akkor nagyon hasznosnak tar­tanák, ha ezek a boltok a kertészkedéshez szükséges szerszámokat, vegyszereket és vetőmagokat is árusítanának. Nem ért egyet a lakosság az­zal, hogy a Diána téri egykori tej- és kenyérüzlet profilját szeszesitalokkal bővítették, s általában helyteleníti, hogy a kereskedelem vajmi keveset tesz az alkoholizmus elter­jedtségének csökkentésére. A vásárlók Véleménye szerint a Diána téri piac változatlanul a viszonteladók, kiskereskedők paradicsoma. Nagyüzemi ter­melőtől közvetlenül semmi nem kerül a piacra: nincs olyan üzlet, amely ármeghatározó szerepet tudna betölteni. A lakókörzeti fórum nem­csak a gondok számbavétele miatt bizonyult hasznos ta­nácskozásnak, hanem azért is, mert néhányra mindjárt bizta­tó választ is kaptak a tanácsi vezetőktől a körzet lakói. Ezek közül a legfontosabb a Ivov­kertvárosi éjszakai orvosi ügyelet megoldása — leg­alább hétvégeken. Az orvosi rendelő vagy tíz éve egy alag­sori garázshelyiségben műkö­dik, az éjszakai ügyeletet pe­dig a Lánc utcai rendelőinté­zet látja el. Hétvégére vég­képp orvos nélkül marad egy kisvárosnyi lakosságú város­rész. A helyzet megváltoztatá­sára ígéretet tettek a tanácsi vezetők. Vége­zetül hasznos volt a fórum azért is, mert a területfejlesz­tési hozzájárulás felhasználá­sára is született két ötlet a vi­ta során: vagy a piacot kel­lene befedni, vagy az idős korúak számára kellene klubot létesíteni. D. I. n politikai-mozgalmi stilus érvényesítése a helyi pártvezetésben 1. Taggyűlés: a politizálás fóruma Társadalmunkban meghatáro­zó szerepe és tekintélye van a pártnak. Vezető szerepének fo­lyamatos növekedését lehetővé tette, hogy képes volt időről időre kiválasztani és kezdemé­nyezni a szocialista építés ér­dekében az életképes megoldá­sokat. A 30 évvel ezelőtt újjá­szerveződött Magyar Szocialis­ta Munkáspárt első helyen kér zelte és azóta is gondozza a marxi—lenini jelleg erősítését, a pártélet lenini normáinak ér­vényesítését. Az 50-es évek vé­gén sorra vette és sikerrel meg­oldotta a társadalmi élet kü­lönböző területein (az ideoló­giában), a gazdaságban, a kul­túrában stb.) az ellenforrada­lom okozta eszmei zűrzavar le­küzdését. Majd jól időzítve és sajátos viszonyainkhoz is al­kalmazkodva eredményesen szervezte és irányította a me­zőgazdaság szocialista útra ve­zetésének történelmi léptékű munkáját. Ezt követően az 1960-as évek második felében kidolgozta a gazdasági élet irányításának refőrmját, amely­nek továbbfejlesztését — az adott lehetőségek és a szoci­alista elvek talajáról kiindulva számos nehézséggel megküzd- ve — azóta is napirenden tart. Az MSZMP időben hozzáfo­gott az állami és társadalmi szervek szerepének növelését szolgáló elvek, feladatok ki­munkálásához és érvényesítésé­hez. Az 1970-es években pedig sorra vette és a 80-as években ismét ráirányította a különböző rétegek és csoportok helyzeté­vel kapcsolatos teendőkre és társadalmi magatartásformák­ra a fiqyelmet. Mindehhez kap­csolódik, hogy már a , 60-as években — a korábbi idők ta­nulságait elemezve — elfogad­ta a párt káderpolitikájának azóta is érvényes alapelveit. Természetesen a három évti­zed e fajsúlyos feladatai újból és újból napirendre tűzték a politikai befolyás új módszere­inek, a pórtmunka stílusának az új helyzethez való igazítását és a pártvezetés gyakorlatának to­vábbfejlesztését. Az 1985-ben megtartott XIII. pártkonqresszus is a megtett út tapasztalataiból kiindulva, a szocialista építés új feladatait, a változásokat és a pártmunka meglévő fogyatékossáqait is alapulvéve indokoltnak tartot­ta a vezető szerep érvényesí­tésének újraértelmezését. A kongresszus határozata kimond­ja: „A szocialista építőmunka sikeres folytatásának fő köve­telménye, hogy erősödjön a párt vezető szerepe, tovább szélesedjen eszmei-politikai befolyása. Ehhez arra van szük­ség, hoav a párt maaa is emel- ie munkájának színvonalát, fej­lessze munkastílusát és munka- módszereit.” Az úisáqcikk adta lehetősé­gek keretein belül a helyi nnrt- munka színvonalának emelésé­hez kapcsolódó néhány idősze­rű feladattal foglalkozom az alábbiakban. Eavik fontos elvi tétel, amelv a nárt vezető szerepével ösz- szefüggésben kiemelt hangsúl­lyal szerepelt a kongresszuson, hogy a pórt elsősorban a poli- tikai-mozqalmi tevékenység út­ján képes hatni a társadalom­ra. A pár- ezt mindig vallotta és érvényesítette is — ha nem is mindig a kívánt eredménnyel. Ez a pártmunka olyan értéke, ami csakis a oolitikai vezetés sajátja lehet és ami tekintélvt és befolyását erősítheti, a szé­les dolgozó tömegek körében. Az utasítás, a rendelkezés az állami—gazdasági szervek eszközrendszerébe tartoznak. A pártszervek feladata, a politika alakítása, elfogadtatása és a végrehajtás mozgalmi eszkö­zökkel való segítése. A mai tár­sadalmi viszonyok és feladatok ismét a pártmunka előterébe állították a politikai-mozgalmi stílus következetes és a mai igényeknek megfelelő alkalma­zását. Napjaink pártéletét számos ezzel ellentétes tendencia ter­heli. Visszahúzóerőként hatnak gyakorta a pártvezetőségek egyoldalú szervezeti lépései. Sokszor a pártéletben is a párttagok és vezetők viszonyát a munkahelyen érvényes vezető -beosztott kapcsolat jellemzi. Hiányzik az az emberközelség, ami elengedhetetlen feltétele a valódi kommunista közössé­gekké válásnak. A pártmunká­ban eléggé eluralkodott a ha­tározathozatal és ismertetés olyan gyakorlata, ahgl hiányos, vagy elmarad a politikai célok miértjéről a megvalósulás ér­telméről és hogyanjáról a nyílt, értelmes eszmecsere. Az úgy­nevezett „kötelező napirendek” formális megtárgyalása nélkü­lözi a tagság valódi aktivisátás. A jó kollektív pártvezetőségi munka önmagában még nem biztosíték a szilárd pártegység­hez, az aktív pártélethez. Eh­hez az egész párttagság közös gondolkodására van szükség, ami nem nélkülözheti az egyes kommunistákra gyakorolt elvi­politikai és természetesen ér­zelmi ráhatást. A pár^ vezető szerepének, a politikai-mozgalmi munka jel­legének erősödése nem választ­ható el a pórt belső viszonyai­tól, a helyi pártélet milyensé­gétől. Különös tekintettel a párttaggyűlésekre, mint a párt­szervek egész tevékenységét meghatározó fórumokra. Az alapszervezetek munkastílusá­ban elsőrendű követelmény, hogy a pórttaggyűlések (párt- csoport-összejövetelek) valóban a hatékony politizálás fórumai legyenek. Ehhez először is az esetek nagyrészében önállóbb pártmunkára és arra van szük­ség, hogy a pártvezetőségek jól válasszák ki, hogy az adott te­rületen mely kezdeményezések, intézkedések vihetik előre el­sősorban a gazdaságpolitikai célok valóraváltását. Fontos, hogy jól ráérezzenek mindarra, ami elsősorban a terület adott­ságai alapján foglalkoztatja, aktivizálhatja saját párttagsá­gukat. Jóval intenzívebben és konstruktívabban kell keresni azokat a demokratikus mód­szereket és fórumokat, amelyek képesek biztosítani, hogy a párttagság egésze ré’zt vegyen, részt kérjen a helvi politikai álláspontok alakításában. A párttaagvűlések csak akkor tölthetik be szerepüket, ha van lehetőséq a vélemények nyílt szembesítésére, ha sor kerül a téves, hibás nézetek érveken alapuló segítőszándékú bírála­tára. Ha meggyőződésre éDÜl- nek a helyi politikai állásfogla­lások. Az ilyen alkotó közösségi légkör megteremtése megúju­lást kíván a pártvezetőségektől. Ez elengedhetetlen feltétele annak, hogy mindenütt valódi pezsdülés következzék be a pártéletben. A nolitikai-mozgolmi munka szélesebb nlaookra helyezése sürgeti a oártban a oolitikai kultúra fejődésének megqyor- sulósát 'S. Az eredményes ooli- tizólás elengedhetetlen feltétele a poli ikai kultúra meafelelő színvonala. Az elmúlt évtize­dekben a párttagsáq számotte­vő lépéseket tetf meg a „poli­tikussá” válás útián. Az elért fejlődés nem lebecsülendő, de a* elvár oolitikai kultúra érde­kében még sok a tennivaló. Társadalmi feladataink oediq sürgetik a kulturált politikai mentalitást. Földes Andrásné

Next

/
Oldalképek
Tartalom