Dunántúli Napló, 1986. február (43. évfolyam, 31-58. szám)
1986-02-08 / 38. szám
Dz SZNP XXVII. kongresszusa előtt „Valami történik" „Valami történik országunkkal ...” — írta a moszkvai Pravda hasábjain nemrég megjelent versében Voz- nyeszenszkij. A vers a lelkiismeret felébresztésére szólít, mert „az ember a cél — s nem eszköz ő”. A Szovjetunió határain túl is ismert és elismert költő versének puszta megjelenése a Pravda hasábjain, s nagyon is időszerű mondanivalója, továbbá az ország belső életéről, a társadalmi fejlődésről és a gazdaság- irányítás rendszerének korszerűsítéséről folyó nyílt, szenvedélyes viták az alapszervezetekben és a köztársasági pártkongresszusokon, a vezető posztokon történt nem is csekély számú változások mind arról tanúskodnak: valóban történik valami a Szovjetunióban. Nehéz lenne pontosan meghatározni, hol és mikor indult el ez a megújulást szorgalmazó folyamat. Az azonban kitapintható, hogy intenzitása két éve állandóan növekszik, s a múlt év tavasza óta számos új elemmel gazdagodott. S azt sem nehéz megjósolni, hogy tetŐDontjót az SZKP februári XXVII. kongresszusán éri el, amelyen a számtalan elgondolás és javaslat határozattá formálódik, megadva a cselekvés fonalát. A szoviet társadalomban napjainkban tapasztalható pezsgés újszerűén hat, mert újszerűek a feladatok és a gondok, de új a megközelítés módja is. Maga Mihail Gorbacsov ezt így fogalmazta meg, amikor a múlt év májusában a leninqrádiakkal találkozott: „ Nyilvánvaló, hogy mindannyiunknak át kell állni, úi módon kell gondolkozni. Aki pedig nem képes az átállásra, sőt akadályozza az új leiadatok megvalósulását, annak félre kell állnia. Lazításra aligha ad nekünk lehetőséget a történelem." Az újfajta gondolkodást jelzi, hogy a tömegtájékoztatási eszközök a korábbinál nagyobb teret szentelnek annak, amit közvéleménynek szoktunk nevezni. Megszaporodtak az olvasói levelek, az azokban megfogalmazott kritikus észrevételek, például magáról a tájékoztatásról. A Szovjetszkaja Rosszija című lapban egy olvasó nemrég azt kifogásolta, hogy a tv- híradó részletes riportot közölt a mexikói földrengésről, de csak felszínesen, az áldozatok számát elhallgatva tájékoztatott az egyik szovjet köztársaságban lezajlott hasonló természeti csapásról. A levél szerzője azt is hozzáteszi, hogy ez nem tesz jót a tömegtájékoztatási eszközök tekintélyének, arról nem is beszélve, hogy ez a módszer maga szüli a drótnélküli távírón terjedő pletykákat, mendemondákat más ügyekben is. De szó esik manapság a szovjet sajtó hasábjain, a taggyűléseken és más tanácskozásokon „a hangos dobszóval kísért győzelmes munkaverseny-jelentésekről, amelyeknek nincs valóságos fedezete”, ezért komoly erkölcsi és anyagi károkat okoznak, miként a „suttyomban végrehajtott áremelésekről”, csakúgy mint arról a gyakorlatról, hogy miközben a párt legfelső vezetői nyíltan beszélnek a fejlődés országosan tapasztalható nehézségeiről, „egy város vagy kerület gondjait hétpecsétes titokként őrzik, s nem tartják szükségesnek kikérni az emberek véleményét”. A párt és a kormány viszont nemcsak a társadalmi és a gazdasági haladás legfontosabb problémáiról folyó országos tanácskozásoknak, hanem a részkérdésekről folyó vitáknak is szabad utat enged. Ezek közé tartozik az alkoholizmus elleni határozott fellépés, amelyet a lakosság döntő többsége üdvözölt. (gy egy idő óta hiányzik a tárgyalásokat követő fogadások, vacsorák és ebédek dúsan terített asztalairól a korábbi nagy alkoholválaszték. Az éttermek csak meghatározott időben szolgálnak fel alkoholt, csökkent a tömény szesz gyártása és árusítása, vele együtt a munkahelyre alkohol hatása alatt érkezők száma is. Más jellegű, de igen fontosnak bizonyult az a vita, amely a „Merre folynak a folyók" kérdése körül bontakozott ki. Mint ismeretes, az 1970-es években tervet készítettek arra, hogy az északi folyók vizeinek egy részét elterelik déli irányba. A cél a meglévő vízkészletek jobb hasznosítása, amit csak üdvözölni lehet. Az elgondolást a nyílt vitára bocsátott kongresszusi tervezet, a fő gazdasági irányelveket rögzítő' dokumentum is tartalmazza. Mégis, jeles írók nyílt levélben (a Szovjetszkaja Rosszija hasábjain) bírálták a tervet s rámutattak arra, hogy gyenge pontok fedezhetők fel a mellette felsorakoztatott tudományos érvekben. Utaltak a környezetre leselkedő veszélyekre és javasolták: ezt az elképzelést töröljék a kongresszusi tervezetből. Kanyó András (Következik: Vita a gazdaságirányításról) 8. c. osztályosok a pécsi Jókai utcai Általános iskolában Proksza László felvétele Az ember legyen rendes Négy kérdés nyolcadikosoknak Négy kérdést tettünk fel egy pécsi általános iskolában Huszonöt nyokadli- kos kisdiáknak: 1. Mi szeretnél lenni és miért ezt választottad? — 2. Mit tartasz fontosnak, mit szeretnél elérni? — 3. Van-e ma értéke a fizikai munkának? — 4. Mennyire játszik fontos szerepet életünkben a pénz? Tizenöt lány és tíz fiú válaszolt. Az első kérdésnél kiderült, a többség tudja, mi szeretne lenni: a lányoknál tizenötből tizenegyen, a fiúknál tízből ketten jelöltek meg valamilyen konkrét foglalkozást. A foglalkozás megválasztásánál befolyásolta őket az a tény, hogy német tagozatos osztályba járnak. Ez sokszor úgy jelentkezett a válaszokban, hogy ha nem is konkrét hivatást jelöltek meg, csak azt írták, hogy mindenképpen a német nyelvvel kapcsolatos pályát választanának. — Mit szeretnél elérni? — Jellemző, hogy a gyerekek közeli célokban gondolkodnak. Az is, aki távolabbi célokat is megjelölt, a pillanatnyilag számára legfontosabbakkal kezdte, ezek pedig a jó bizonyítvány, sikeres gimnáziumi felvétel. A leggyakrabban előforduló távlati célok: jó állás, jó fizetés, jó munkahely, ház, lakás, kocsi. Az utazást senki sem említette. A fizikai munkát többségükben nagyon fontosnak tartják. Kilencven százalékuk megemlíti: a szellemi munkát nem fizetik meg. A pénz mindenkinél fontos. Legalább nyolcvan százalékuknak az a véleménye, hogy ugyan a pénz nélkülözhetetlen, de nem szerezhető meg vele minden. Ennél sokkal fontosabb dolgok is vannak az életben. No, de hadd beszéljenek maguk a gyerekek! Mi szeretnél lenni? — Néhány foglalkozás, amit megjelöltek: műszaki előadó, idegenvezető, tolmács, némettanár, csellótanár, fogtechnikus, mezőgazdász, üzletkötő, matematika-kémiatanár, könyvtáros, jogorvos, újságíró, mérnök, szállítási vezető, repülőgép-szerelő vagy pilóta, építészmérnök, közgazdász vagy diplomata, számítógépes programozó, táncos. — Nos, a paletta ugyancsak színes. A többség azért választotta a megnevezett szakmát, mert érdekli. De van más szempont is. „Az apukám legjobb barátja ennek a központnak a vezérigazgatóhelyettese, ő és apukám tud nekem ott segíteni." „Közgazdász vagy diplomata. Úgy hallottam, elég sokat keresnek. Ezenkívül a diplomata külföldre is elég sokat jár." Ki, mit szeretne elérni, ki mit tart fontosnak? „Azt szeretném elérni, hogy az emberek megbecsüljék azt, amit és ahogyan csinálok. Sok barátom legyen és megbízzanak bennem." „Az életben azt tartom a legfontosabbnak, hogy legyek mindig pontos és megbízható.” „A munkát tartom leginkább fontosnak." „Szeretném, ha az életben megállnám a helyem.” „Még arról sincs nagy elképzelésem, hogy mit akarok elérni, csak annyit, és ez azt hiszem, természetes is, hogy a gyerekeimnek jó életkörülményeket tudjak teremteni.” „Én azt tartom fontosnak, hogy az ember először is rendes legyen. Sok jó tulajdonsága legyen. Szeresse a munkáját, ezután az ápoltság jön, majd a szépség és a legutolsó a pénz. Az öregek azt tartják, a pénz nem boldogít. Ebben igazuk is van, csak a mai világban nehéz pénz nélkül megélni, sőt ma lehetetlen is. De ha az ember szegény és sok jó tulajdonsága van, akkor azt jobban szeretik, mint egy gazdag sok rossz tulajdonsággal rendelkező embert.” „Fontosnak tartom azt, amit szeretek csinálni. Én akkor érzem jól magam, ha valamit csinálhatok, ami fontos és hasznos. És azt szeretném elérni, hogy észrevegyék a munkámat és elismerjenek.” „Legyen lakásom, jó munkám, gyerekem és persze egy mosogatni tudó férjem, sokat szórakozzak, sportoljak.” „Szeretném valamire vinni az életben”. És aki pontokba is szedte: ,,a) szeretnék egy családi házat; b) szeretnék venni egy újfajta szovjet kocsit; ej szeretnék nyerni a totón, de ehhez szerencse kell, mint mindenhez az életben; d) szeretném, ha a munkahelyemen megbecsülnének és reálbérem is viszonylag magas lenne. A pénz összege kb. 7600 Ft; e) szeretnék egészséges lenni az életben.” „Az életemben sok célt tűztem magam elé. Szerintem a legfontosabb az, hogy munkatársaim szeressenek (ha ez nem megy, elég, ha nem ellenségesek), megbecsüljenek (nem anyagilag, de az sem árt, ha az embernek jó fizetése van).” „Békés, nyugodt életet szeretnék élni, nem túl gazdagon, mert akkor mindenki utál, de nem is szegényesen, mert az nekem nem jó”. Van-e értéke a fizikai munkának? „Szerintem a szellemi munka jobb, mert nem lehet annyira elfáradni." — „A fizikai munkát többre értékelik anyagilag.” — „Se fizikai, se szellemi munka nélkül nem lehet megélni." — „Természetesen van értéke a fizikai munkának. Sokkal kifizetődőbb, mint a szellemi munka." „Szerintem ma a fizikai munkának igen nagy értéke van, mert ma egy egyetemi végzettségű ember átlagos fizetése 5000 Ft. Egy szakmunkásé pedig meghaladja a 10 000 Ft-ot is.” „Van értéke, nagyon is sok. Mert abban van a pénz. És tulajdonképpen ma az számít.” „A fizikai munkának nagyobb a látszata a szellemi munkánál." „A fizikai munkát meg kell becsülni. De nagyon-nagyon elkeserítő dolog, hogy a tanult embereket nem fizetik. Ezen nagyon sürgősen változtatni kell, mert ebből komoly baiok, problémák származhatnak." S akkor át is térhetünk a pénzre! „Pénz nélkül ma talán semmit sem lehet elérni." „A mai világban nagy jelentősége van. Mostanában minden embernek egy kis bankárnak kell lennie, hogy be tudja osztani a pénzét.” „A pénz az életben fontos szerepet játszik, de nem szabad túlzásba vinni a csak pénzért dolgozást." „A pénz minden mennyiségben elkel, de nem lehet mindent a pénzzel megoldani." „A mai ember számára a legfontosabb a pénz, de számomra egyáltalán nem”. „Pénzzel nem lehet mindent elérni.” „Pénz nélkül nem sokat lehet elérni." „Szerintem a pénznek van értéke. Sok mindent pénzben mérünk, de vannak dolgok, amiket nem lehet pénzben kifejezni, például szeretet, barátság, bizalom." Dücső Csilla Út- és közműépítés közös erővel Pályáznak a tanácstagok Mohácson tanácstagi pályázati rendszert dolgoztak ki, melynek eredményeként az eddiginél gyorsabb ütemben épülhetnek közművek, szilárd burkolatú utak. — A tanácstagok az érintett terület lakóival való megbeszélés után pályázatot nyújtanak be a városi tanácshoz egy-egy utca közművesítésére, kiépítésére — mondja dr. Németh Elemér, Mohács Város Tanácsának elnöke. — Mi anyagilag támogatjuk ezeket az utcaközösségeket, erre a célra ötmillió forintos alapot hoztunk létre. A feltételünk az, hogy ezek a közösségek anyagilag és társadalmi munkával járuljanak hozzá a kivitelezéshez, valamint, hogy szervezzék meg a lebonyolítást. Nem kicsi a felelősségük, hisz a tervezésről, a kivitelezésről, az anyagokról is nekik kell gondoskodniok. Tapasztalataink szerint beválik ez a megoldás: eddig 11 tanácstag nyerte el a pályázatot, így 6. HÉTVÉGE idén várhatóan 13 közmű és út épül meg a városban, jóval több, mint korábban. A tanácsi támogatással és a lakossági hozzájárulással Mohácson idén 2930 méter út és 502 méter csatorna készül el 12 millió forintért. Korábban is volt ugyan hasonló pályázati rendszer, akkor azonban az nyerte el a tanácsi támogatást, aki a legkedvezőbb ajánlatot tette, s a lakosságot korántsem ösztönözték arra, hogy fontos szerepet vállaljon. Most a közteherviselésben való fokozottabb részvételt valósítják meg a lakosság érdekében, így az adott pénzből lényegesen nagyobb fejlesztést valósíthatnak meg. Kétségtelen, hogy ez az új megoldás kitaposatlan úton halad, az eddigi tapasztalatok azonban nem igazolták a kétkedőket.- A Liget utcában megkerestem minden lakót. Elmondtam, hogy 8600 forint családonkénti hozzájárulással szilárd burkolatot kap az utca még visszalévő része — mondja Baris Józsefné, a 9-es számú körzet tanácstagja. Ha társadalmi munkát is vállalnak, ez csökkenti a költségeket. Az útépítéshez az öntödei Vállalat — tekintve, hogy járműveik ezen az úton közlekednek — 454 000 forinttal járul hozzá, a pályázat eredményeként a tanács 736 000 forint támogatást ad. Egy lakó kivételével mindenki egyetértett, hogy megalakítsuk az utcaközösséget. Eller András, a 12-es körzet tanácstagja szerint a lakosság a beruházási költségek kétharmad részét vállalja szívesen —, hisz a családok érdeke is, hogy a portájukon kívüli terület is kultúrált legyen, s nem utolsósorban ezzel nő családi házuk értéke is.- Az én pályázatomat 1983- ban elutasították, most az új feltételek mellett erre nem kerülhet sor. Mindenki számára hozzáférhetővé vált, hogy részesedjen a tanácsi pénzből. Véleményem szerint ez így demokratikus. Mohács, Liget utca. Egy darabig szilárd a burkolat, majd tengelyig ér a sár, utána ismét aszfaltos az út. — Ezt a 280 méteres szakaszt építjük meg az év végéig - mutat Baris Józsefné a sártenger felé. Bekopogunk a 22-es számú házba, a tulajdonos, Alföldi Árpád nyit ajtót. Kérdezem, mit szól ahhoz, hogy anyagilag és munkával is részt kell venni az útépítésben. — Miért ne tenném? Nekünk épül! A mostani helyzet borzasztó, a nagy tehergépkocsik annyira kitaposták a sarat az útról, hogy lassan a kerítésem is bedől. Három-négy éve már szerettük volna megcsinálni, de akkor nem sikerült. Remélem most megvalósul. A közeljövőben kap szilárd burkolatot a liget utca egy része Roszprim Nándor
