Dunántúli Napló, 1986. február (43. évfolyam, 31-58. szám)
1986-02-07 / 37. szám
e Dunántúli napló 1986. február 7., péntek Sopronhorpács nevezetességei A Soprontól 31 kilométerre fekvő Sopronhorpács két híressége a Szent Péter és Pál templom, valamint a Széché- nyi-kúria. A horpácsi nemzetiségi templom a 12. század végén épült; a páratlanul szép díszkapu 1230 körül. Az 1241-es tatárjárás idején megrongálódott, majd gótikus stílusú részletekkel építették újjá. Kőszeg ostromakor (1532) a portyázó török hadak Horpácsot is dúlták, a templom is erősen megsérült, beszakadtak a boltozatai. 1714-ben kezdtek hozzá a tönkrement templom újjáépítéséhez. A munka az 1740- es években fejeződött be, ekkor építették a templom barokk tornyát, és elkészítették a mai boltozatokat. A horpácsi templomot az Országos Műemléki Felügyelőség soproni építésvezetősége 1957-1960 között restaurálta. Meghagyták a barokk tornyot, de ahol lehetett, a barokk köntös alól kibontották a román és a gótikus részleteket. A templom belseje a román, a gótikus és a barokk építészet jó összhangjával tűnik ki. Különösen szépek a gazdag faragású román oszlopfők. Feltárták a templom körüli temetőt is, ide a középkortól a 18. századig temetkeztek. A kőtárban a restaurálás során előkerült, de a templomba vissza nem épített fanagványokat tekintheti meg a látogató. A templom melletti kis tér neve Szent László-kert, Szent László királyunk — a „Lovagkirály” - 1927-ben készült szobrával. A horpácsi Széchényi kastélyt 1771-ben kezdték építeni. Mai egyemeletes, késő barokk formáját gróf Széohényi Ferenc, a Magyar 'Nemzeti Múzeum alapítója adta meg 1800-1801-ben. 1857-ben lebontották a korábbi, úgynevezett „kiskastélyt”, 1864-72 között pedig az egészet átalakították. A Széchényi-kúria a második világháború során megrongálódott, helyreállítása után a Növénynemesítési Kutatóintézet kapott benne helyet. A kastély későbbi gazdái, Széohényi Lajos és fia, Imre nagy zenebarátok voltak, több neves zeneművészt láttak vendégül. Horpácson Liszt Ferenc 1872-ben és 1874-ben több hetet töltött. 1874-es látogatásakor Lenbech német arcképfestő lerajzolta Lisztet horpácsi társaságában. II. Vilmos német császár is járt a horpácsi kastélyban 1893-ban, s elküldte a látogatás emlékére saját márvány képmását — Begas szobrász alkotását. A kastélyt egy 24 holdas kert veszi körül. Ez a 18. században telepített angolkert ma természetvédelmi terület. A sopronhorpácsi Szt. Péter és Pál templom belseje „Négy évtized” A katolikus egyház Magyarországon 1944-1971 Egy könyvsorozat újabb két kötetéről Pályázat krónikaíróknak Üzemünk élete Két éve a politikai könyvnapok keretében indította el a Kossuth Könyvkiadó Négy évtized című sorozatát, s rövid idő alatt kiadta első négy kötetét is (Balogh Sándor: Választások Magyarországon, 1945; Korom Mihály: A népi bizottságok és a közigazgatás Magyarországon, 1944-1945; Simon Péter: A magyar parasztság sorstorduláia, 1946— 1949; Szabó Bálint: Új szakasz az MDP politikájában, 1953-1954). Majd az elmúlt évben három újabb kötet látott napvilágot. Az egyik Izsák Lajos: A Keresztény Demokrata Néppárt és a Demokrata Néppárt, 1944—1949 címet viseli. A másik a sorozat 6. köteteként jelent meg: M. Szabó Miklós: A magyarországi fel- szabaditó hadműveletek, 1944- 45 című munkája. A szerző az elmúlt két évtized kutatási eredményei, a témában megjelent fontosabb publikációk alapján foglalja össze népszerű formában a magyarországi felszabadító hadműveletek legfontosabb összefüggéseit és mozzanatait. A könyv első részében részletesen foglalkozik az európai katonai és politikai helyzettel 1944 első felében, amely döntően meghatározta Magyarország helyzetét. A felszabadítás eseményeit annak időszakai, hadműveletei szerint mutatja be. Az ösz- szefüggések jobb megértését szolgálja, hogy a szerző nem külön-külön foglalkozik az egyes részhadműveletekkel, hanem időrendben az egyes történések egyidejű bemutatását végzi. így a politikai események, hadászati-hadműveleti döntések, egy-egy harctéri siker, vagy sikertelenség összefüggése, egymásra hatása közvetlenül érzékelhetővé válik. M. Szabó Miklós újabb kutatási eredményekre támaszkodva ebben a munkájában is megállapítja, hogy Csanádpa- lota, Királyhegyes, Elek és Nagylak községek szabadultak fel elsőként hazánkban. S azt is leszögezi, hogy „Nemesmedves elfoglalásával nem fejeződik be maradéktalanul hazánk felszabadítása, mert a községtől nyugatra, a Rábafüzes- Hegyvidékig terjedő 10-12 femes sávban magyar területen húzódott a német állás április 11-ig." A sorozat 7. kötete: Gergely Jenő: A katolikus egyház Magyarországon, 1944-1971 című könyve. Ez a munka hazánk felszabadulás utáni történelmének egyik legbonyolultabb, legizgalmasabb és tragikus mozzanatokat sem nélkülöző része: a katolikus egyháznak és intézményeinek, a katolikus szervezeteknek és mozgalmaknak a históriája. Az állam és az egyház rendezett viszonya ma már lehetővé, ennek jövője pedig egyenesen szükségessé teszi, hogy a rendelkezésre álló források segítségével föltárják, bemutassák azt az ellentmondásoktól terhes és megtorpanásoktól sem mentes történelmi folyamatot, amely a felszabadulástól Mindszenty bíboros elmozdításáig tartott. Gergely Jenő sikeresen oldotta meg ezt a feladatot. A könyv első részében 1944 végétől 1950-ig, az állam és egyház közötti első egyezményig tárgyalja az eseményeket. E folyamat kiemelkedő pontja az iskolák államosítása (1948) és a Mindszenty-per (1949) . Az egyház előtt állt a választás lehetősége: együttélés a népi demokratikus erőkkel, vagy a szembenállás. Külön rész foglalkozik az egyezményhez vezető úttal és az egyezmény tartalmával, jelentőségével. De ír a könyv a szerzetesrendek felszámolásáról éppúgy, mint a papi békemozgalom kezdetéről; az egyezmény megszületésének körülményeiről, máig ható szerepéről. Az 1956-os események kapcsán a hangsúlyt az egyház passzivitására, illetve Mindszenty József szerepének bemutatására helyezi a szerző. A kötet átfogó képet ad egyebek közt a katolikus egyházról, a papi utánpótlásról, a hitéletről, az iskolákról. Az Új Ember című katolikus hetilap a kötetről szóló ismertetésében megállapítja: „... Ez a munka nem egyháztörténelem, de számos részlet mellőzhetetlen nyersanyaga az annyira hiányolt, megírandó legújabbkori magyar egyháztörténelemnek ... A könyv írója nem ismer »kényes kérdéseket«. Munkáját a hazai és külföldi publikált források alapján irta. Mindenben a tudósi igényesség jellemzi. Rámutat az egyház emberi arculatának azon gyöngéire, melyeket ma egyetlen tudományos egyháztörténelem se hallgathat el; s nemegyszer igazságot szolgáltat egyházi kezdeményezéseknek, személyeknek.” Gergely Jenő elsősorban a katolikus egyház kormányzatának politikatörténeti bemutatására vállakozott, aminek végig központi kérdése az állam- hatalomhoz való viszony volt. Vállalt feladatát kimagaslóan teljesítette. (Kossuth) 1986-ban A Hazafias Népfront Országos Tanácsa, a Szakszervezetek Országos Tanácsa és a KISZ Központi Bizottsága „Üzemünk élete 1986- ban" címmel krónikáiról pályázatot hirdet. A pályázaton részt vehetnek minden állami, szövetkezeti vagy magántermelő tevékenységet folytató üzem-, gyár-, gyáregység-, illetve telephely dolgozói. Pályázni lehet mind az üzem egészére, mind annak valamilyen kisebb egységére, illetve egységeire (üzemrész, műhely, brigád) vonatkozólag. Az üzemek egészére vonatkozó pályamunkák esetében a cél az, hogy bemutassák: melyek azok a legfontosabb feladatok, megoldásra váró problémák, amelyekhez 1986- ban az illető üzem alapvető érdeke fűződik. A krónikákból ki kell tűnnie, hogy hogyan sikerült ezeket teljesíteni, illetve, ha ez nem sikerült, mi volt ennek az oka. A pályamunkáknak ugyanakkor az! is be kell mutatniok, hogy hogyan hatottak ezek a folyamatok a dolgozókra. Közvetlen érdekeik alapján melyek voltak az ő számukra a legfontosabb események — mennyiben estek azok egybe az üzemekével, illetve mennyiben tértek el azoktól. A jól vezetett krónikákból kitűnik, hogyan élik meg ugyanazt a folyamatot egyfelől a vezetők, másfelől a beosztottak, hogyan a munkások és értelmisé- giek. Ahol nem az üzemek egészére, hanem csak valamilyen részegységre (brigádra) vonatkozólag készülnek pályamunkák, elég bemutatni, hogy az hogyan, milyen feladattal kapcsolódik az üzem egészéhez, mi a szerepe, helye, jelentősége az üzem egészén belül. Egy-egy kisebb rész és az üzem egésze közti összefüggés ugyanis ritkán hozható közvetlen összefüggésbe egymással. Ilyen esetekben elég csak vázlatosan utalni arra, hogy hogyan jelennek meg az üzem egészének feladatai, problémái az illető kisebb egységek dolgozóinak életére. Ilyen krónika csak viszonylag sokoldalú együttműködés alapján alakulhat ki. Az üzemek szempontjából legfontosabb eseményeket csak a különböző üzemi értelmiségiek tudják szakszerűen és reálisan megítélni, azt viszont, hogy a dolgozók számára ezek mit jelentenek, illetve számukra mi a legfontosabb, csak ők maguk állapíthatják meg. Ez nem azt jelenti, hogy maguknak a dolgozók széles körének kell ezt meg is írnia. A pályamunka-készítés központi alakja, szervezője, mozgatója — akit nevezhetünk krónikaírónak — az év folyamán széles körből gyűjtött és eseménynaplóba rögzített ismeretek alapján egymaga, vagy tetszés szerint néhány emberrel megosztva a munkát, önti formába a pályamunkát. A pályamunkák ne csak a pozitívumokat mutassák be, hanem a valóságos arányban érzékeltessék a gondokat, nehézségeket, problémákat is. A jó krónikák legfontosabb tulajdonsága, hogy a valóságot híven tükrözzék. A pályamunkák megalapozottak, hitelesek, de ne emészthetetlen adattömeget tartalmazó puszta szakbeszámolók legyenek; kerüljék a kiürült sablonokat, közérthető nyelven íródjanak. A pályamunkák terjedelme egész üzem, vagy üzemek nagyobb egysége esetén legfeljebb mintegy 50 oldal, brigádok esetében pedig 20 oldal legyen. A pályamunkáknak tartalmazniok kell a szóban forgó üzem, illetve üzemrész, brigád pontos megjelölését. Beküldendők két példányban 1987. április 30-ig a Hazafias Népfront megyei, illetve budapesti szervezeteihez. A két példány közül egy a helyszínen marad, egy pedig a pályamunkák elbírálásának céljait szolgálja. A pályamunkák értékelésére és eredményhirdetésére 1987 kora őszén kerül sor. A pályamunkákat kéziratként, zárt anyagként kezeljük, amelyeket bármilyen célra csak az üzemek hozzájárulásával, a forrás megjelölésével lehet felhasználni. Az értékelés és eredményhirdetés után a pályamunkák egy példánya a helyi levéltárakban, múzeumokban, egy példánya pedig az Űj Magyar Központi Levéltárba kerül megőrzésre. A pályázat dijai: Üzemünk élete 1986-ban: két I. díj 12 000 Ft egyenként; két II. díj 10 000 Ft egyenként, három III. díj 8000 Ft egyenként. Brigádunk élete 1986-ban: két I. díj 8000 Ft egyenként; két II. díj 7000 Ft egyenként, három III. díj 5000 Ft egyenként. Dr. Zielbauer György Tarhosi zenei napok Az idén tizedik alkalommal rendezik meg a békés-tarhosi zenei napokat, amely hagyományosan a fölszabadulás után Tarhoson majdnem egy évtizedig működő első Magyar Állami Énekiskola szellemét ápolja. A 10. tarhosi rendezvény- sorozat június 21-től 29-ig tart, ez idő alatt számos hangversenyt hallhatnak, kiállításokat láthatnak, s tanácskozásokon vehetnek részt a zenei napok vendégei. A tizedik békés-tarhosi zenei napok díszelnöke Keresztúry Dezső, művészeti vezetője pediq Gulyás György. A hangversenyek sorát június 21-én a tarhosi zenepavilonban a Debreceni Orvostudományi Egyetem kamarakórusának koncertje nyitja meg, Kodály Psalmus Hungaricusával. Másnap ugyanott újabb hangversenyt ad a debreceni egyetemi kórus, június 23-án pedig a békési református műemléki templomban Händel „Messiás" című műve csendüli föl. Aznak a vésztő-mágori történelmi emlékkertben zenekari est lesz. 26- án Tarhoson hangversenyt ad a Békés megyei zeneiskolák vonós növendékeinek zenekara, 27-én pedig Kocsis Zoltán Liszt- hangversenyét rendezik meg a zenepavilonban. Június 28— 29-én tartják meg az országos tarhosi zongoraversenyt, amelyen a zeneművészeti szakközépiskolák hallgatói vesznek résit, a vetélkedő a díjkiosztó díszhangversennyel zárul. A 10. békés-tarhosi zenei napok további eseményei közül kiemelkedik a kórusok helyzetéről rendezendő országos szakmai tanácskozás, a tarhosiak találko7Óia, és a békés-tarhosi baráti kör közgyűlése. A karvezetők számára ismét rendeznek továbbképzést és mester- kurzust, a tarhosi vonószenekari tábor pedig június 13-tól kilenc napon át nyújt lehetőséget az ifjú muzsikusoknak a közös tanulásra. Az idei tarhosi napok műsorát az énekiskola létesítésének 40., a zenei rendezvénysorozat 10. és Liszt Ferenc születésének 175. évfordulója jegyében állították össze a békésiek és a tarhosiak. SZÜLETTEK Somogyi Attila, Szarvas Zoltán, Dési Gábor, Is- tókovics Renáta, Kovács Mónika, Cserkesz Judit, Marosics Patrícia, Szilágyi Zsolt, Nagy Richárd, Takács Dodó, Német László, Törzsi Judit, Hoff Eszter, Kovács Szabina, Nagy Gábor, Keresztes János, Csonka Zsolt, Görbicz Gergely, Horváth Sándor, Krécsó Tamás, Szűcs Vivien, Peti Mária, Szabó Mariann, Fekete Norbert, Schóber Tímea, Urbach Petrícia, Kis-Ja- kab Petra, Vókó Rita, Tóth Aliz, Mecseki Judit, Koczor Kinga, Molnár Csilla, Hegedűs István, Gerber Zoltán, Marczin Balázs, Nagy Tibor, Szabadi Péter, Balogh Zoltán, Őry Balázs, Szíjártó Barnabás, Mészáros Péter, Wittmann Károly, Péter Viktor, Fritz Barnabás, Jandó Ferenc, Papp Viktória, Rábay Judit, Horváth Klaudia, Márton Illés Krisztián, Máté Andor, Mészáros Dávid, Szabó Mónika, Klupács Norbert, Ódor Vince, Gáspár Dániel. HÁZASSÁGOT KÖTÖTTEK Dómján Mihály és Tárnoki Irma, Károlyi Sándor és Simon Edit, Berta Attila Róbert és Tamás Mária, Király József és Lovász Erzsébet, Bischof József és Pál Zsuzsanna, Komjá- ti Árpád Zsolt és Michelisz Annamária, Ivanoczák Tibor János és Horváth-Kátai Ildikó Erzsébet. MEGHALTAK Gungl Antal, Mátyás Mihály, Lábodi László, Rab János, Wesztl László, Göndör Gyula, Czigelédi János, Fiszter József- né Szolga Erzsébet, Laki János, Bényi László Károly, Szalancsa- nin Márta, Pór Károly, Szuha- nyik Lászlóné Vanzsia Anna, Götz-Vencelné Rapsel Franciska, Lőrinc Jánosné Márki Rozália, Ugor Ferencné Reiter Etelka, Pál Károlyné Berényi Ilona, Kónya József, Kiss János, Kozári Józsefné Schán Erzsébet, Kóda József, Sági Istvánná Gulyás Julianna, Molnár József, Hermész Jánosné Her- czeg Erzsébet, Szekeres György András, Marcz Ádám- né Brandtmüller Mária, Wolf Jánosné Törgyéki Terézia, Kővári Imre, Kretz Imréné Riesz Paula, Homann Konrádné Bar- tos Erzsébet, Szilvási Sándor, Tímár Józsefné Horváth Mária, Győr Kálmán, Visontai Antal- né Szabó Mária, Szenczi Sándor, Judt Stefánia, Gradwohl György, Gádori Péter, Papp András, Csömör Imre, Szabó József, Hofscheuer Györgyné Zelenka Mária, Király Ferenc, Magyar János, Hartos Frigyes- né Auguszt Jolán, Kiss György, Kirschner Ferenc, Tóth Jánosné Bene Julianna, Szokola Mária, Odenvald Józsefné Smidu Mária, Törzsök Jánosné Martin Etelka, Temes Ernő, Báló Lászlóné Fekete Mária, Várnagy Henrikné Hofmeister Matild, Bernáth János, Tömösközi Katalin, Ulmer Andrásné^ lorencz Éva, Borontai Zsigmondné Tolnai Piroska, Herendi Jánosné Békési Zsófia, Major Árpád Attila, Bagoly Béla, Kindl Nán- dorné Dávid Mária, Órsós Katalin, Kiss Gézáné Gál Erzsébet, Dégi István, Vasi József, Sebestyén József, Melczer Ferencné Krabat Julianna, Szabó József, Horváth Endre, Nagy Ferencné Bodó Mária, Gadó János Ferenc, Miklós Ignác, Túrái Ferenc, Hernádi Lászlóné Gondy Margit, Kiss János, Györegy Kálmán, Horváth Mária, Lovász Józsefné Hajdú Anna, Adravecz Károly, Kleisz Miklós. Bódis Dánielné, Blázso- vics Balázs, dr. Baka Jenőné Kovács Irén, Krekó Vendelné Dreisziger Julianna, Vasvári Istvánné Kovács Julianna, Horváth János, Boda Vilmosné, Kamu Zsuzsanna, Kari Jánosné Blézer Anna, Molnár Viktor János, Krasz Péterné Méhn Borbála, Veres József, Pálfy Lajos, Reichfeld Ferenc, Pomo- zi Józsefné Dudás Margit, Barits Julianna, Erdei Imre, Kra- pecz Imréné Szehagel Éva, Szabó Lászlóné Jankó Julianna, Batári Sándor, Rakonczai János, Tímár György.