Dunántúli Napló, 1986. február (43. évfolyam, 31-58. szám)

1986-02-07 / 37. szám

e Dunántúli napló 1986. február 7., péntek Sopronhorpács nevezetességei A Soprontól 31 kilométerre fekvő Sopronhorpács két hí­ressége a Szent Péter és Pál templom, valamint a Széché- nyi-kúria. A horpácsi nemzetiségi templom a 12. század végén épült; a páratlanul szép dísz­kapu 1230 körül. Az 1241-es tatárjárás idején megrongáló­dott, majd gótikus stílusú rész­letekkel építették újjá. Kőszeg ostromakor (1532) a portyázó török hadak Horpácsot is dúl­ták, a templom is erősen meg­sérült, beszakadtak a bolto­zatai. 1714-ben kezdtek hozzá a tönkrement templom újjá­építéséhez. A munka az 1740- es években fejeződött be, ek­kor építették a templom ba­rokk tornyát, és elkészítették a mai boltozatokat. A horpácsi templomot az Országos Műemléki Felügye­lőség soproni építésvezetősé­ge 1957-1960 között restau­rálta. Meghagyták a barokk tornyot, de ahol lehetett, a barokk köntös alól kibontották a román és a gótikus részle­teket. A templom belseje a ro­mán, a gótikus és a barokk építészet jó összhangjával tű­nik ki. Különösen szépek a gazdag faragású román osz­lopfők. Feltárták a templom körüli temetőt is, ide a kö­zépkortól a 18. századig te­metkeztek. A kőtárban a res­taurálás során előkerült, de a templomba vissza nem épített fanagványokat tekintheti meg a látogató. A templom melletti kis tér neve Szent László-kert, Szent László királyunk — a „Lovag­király” - 1927-ben készült szobrával. A horpácsi Széchényi kas­télyt 1771-ben kezdték építe­ni. Mai egyemeletes, késő ba­rokk formáját gróf Széohényi Ferenc, a Magyar 'Nemzeti Múzeum alapítója adta meg 1800-1801-ben. 1857-ben le­bontották a korábbi, úgyne­vezett „kiskastélyt”, 1864-72 között pedig az egészet át­alakították. A Széchényi-kúria a második világháború során megrongálódott, helyreállítá­sa után a Növénynemesítési Kutatóintézet kapott benne helyet. A kastély későbbi gazdái, Széohényi Lajos és fia, Imre nagy zenebarátok voltak, több neves zeneművészt láttak ven­dégül. Horpácson Liszt Ferenc 1872-ben és 1874-ben több hetet töltött. 1874-es látoga­tásakor Lenbech német arc­képfestő lerajzolta Lisztet hor­pácsi társaságában. II. Vilmos német császár is járt a hor­pácsi kastélyban 1893-ban, s elküldte a látogatás emlékére saját márvány képmását — Begas szobrász alkotását. A kastélyt egy 24 holdas kert veszi körül. Ez a 18. szá­zadban telepített angolkert ma természetvédelmi terület. A sopronhorpácsi Szt. Péter és Pál templom belseje „Négy évtized” A katolikus egyház Magyarországon 1944-1971 Egy könyvsorozat újabb két kötetéről Pályázat krónikaíróknak Üzemünk élete Két éve a politikai könyvna­pok keretében indította el a Kossuth Könyvkiadó Négy év­tized című sorozatát, s rövid idő alatt kiadta első négy kö­tetét is (Balogh Sándor: Vá­lasztások Magyarországon, 1945; Korom Mihály: A népi bizottságok és a közigazgatás Magyarországon, 1944-1945; Simon Péter: A magyar pa­rasztság sorstorduláia, 1946— 1949; Szabó Bálint: Új sza­kasz az MDP politikájában, 1953-1954). Majd az elmúlt év­ben három újabb kötet látott napvilágot. Az egyik Izsák La­jos: A Keresztény Demokrata Néppárt és a Demokrata Nép­párt, 1944—1949 címet viseli. A másik a sorozat 6. kötete­ként jelent meg: M. Szabó Miklós: A magyarországi fel- szabaditó hadműveletek, 1944- 45 című munkája. A szerző az elmúlt két évtized kutatási eredményei, a témában meg­jelent fontosabb publikációk alapján foglalja össze nép­szerű formában a magyaror­szági felszabadító hadművele­tek legfontosabb összefüggé­seit és mozzanatait. A könyv első részében részletesen fog­lalkozik az európai katonai és politikai helyzettel 1944 első felében, amely döntően meg­határozta Magyarország hely­zetét. A felszabadítás eseményeit annak időszakai, hadművele­tei szerint mutatja be. Az ösz- szefüggések jobb megértését szolgálja, hogy a szerző nem külön-külön foglalkozik az egyes részhadműveletekkel, ha­nem időrendben az egyes tör­ténések egyidejű bemutatását végzi. így a politikai események, hadászati-hadműveleti dönté­sek, egy-egy harctéri siker, vagy sikertelenség összefüggé­se, egymásra hatása közvetle­nül érzékelhetővé válik. M. Szabó Miklós újabb ku­tatási eredményekre támasz­kodva ebben a munkájában is megállapítja, hogy Csanádpa- lota, Királyhegyes, Elek és Nagylak községek szabadultak fel elsőként hazánkban. S azt is leszögezi, hogy „Nemesmed­ves elfoglalásával nem fejező­dik be maradéktalanul hazánk felszabadítása, mert a község­től nyugatra, a Rábafüzes- Hegyvidékig terjedő 10-12 fem­es sávban magyar területen húzódott a német állás április 11-ig." A sorozat 7. kötete: Ger­gely Jenő: A katolikus egyház Magyarországon, 1944-1971 című könyve. Ez a munka ha­zánk felszabadulás utáni tör­ténelmének egyik legbonyolul­tabb, legizgalmasabb és tra­gikus mozzanatokat sem nél­külöző része: a katolikus egy­háznak és intézményeinek, a katolikus szervezeteknek és mozgalmaknak a históriája. Az állam és az egyház rendezett viszonya ma már lehetővé, en­nek jövője pedig egyenesen szükségessé teszi, hogy a ren­delkezésre álló források segít­ségével föltárják, bemutassák azt az ellentmondásoktól ter­hes és megtorpanásoktól sem mentes történelmi folyamatot, amely a felszabadulástól Mindszenty bíboros elmozdítá­sáig tartott. Gergely Jenő si­keresen oldotta meg ezt a fel­adatot. A könyv első részében 1944 végétől 1950-ig, az állam és egyház közötti első egyezmé­nyig tárgyalja az eseménye­ket. E folyamat kiemelkedő pontja az iskolák államosítása (1948) és a Mindszenty-per (1949) . Az egyház előtt állt a választás lehetősége: együtt­élés a népi demokratikus erők­kel, vagy a szembenállás. Kü­lön rész foglalkozik az egyez­ményhez vezető úttal és az egyezmény tartalmával, jelen­tőségével. De ír a könyv a szerzetesrendek felszámolásá­ról éppúgy, mint a papi béke­mozgalom kezdetéről; az egyezmény megszületésének körülményeiről, máig ható sze­repéről. Az 1956-os események kap­csán a hangsúlyt az egyház passzivitására, illetve Mind­szenty József szerepének be­mutatására helyezi a szerző. A kötet átfogó képet ad egyebek közt a katolikus egyházról, a papi utánpótlásról, a hitélet­ről, az iskolákról. Az Új Ember című katolikus hetilap a kötet­ről szóló ismertetésében meg­állapítja: „... Ez a munka nem egyháztörténelem, de számos részlet mellőzhetetlen nyers­anyaga az annyira hiányolt, megírandó legújabbkori ma­gyar egyháztörténelemnek ... A könyv írója nem ismer »ké­nyes kérdéseket«. Munkáját a hazai és külföldi publikált for­rások alapján irta. Mindenben a tudósi igényesség jellemzi. Rámutat az egyház emberi ar­culatának azon gyöngéire, me­lyeket ma egyetlen tudomá­nyos egyháztörténelem se hall­gathat el; s nemegyszer igaz­ságot szolgáltat egyházi kez­deményezéseknek, személyek­nek.” Gergely Jenő elsősorban a katolikus egyház kormányzatá­nak politikatörténeti bemuta­tására vállakozott, aminek vé­gig központi kérdése az állam- hatalomhoz való viszony volt. Vállalt feladatát kimagaslóan teljesítette. (Kossuth) 1986-ban A Hazafias Népfront Országos Tanácsa, a Szakszervezetek Orszá­gos Tanácsa és a KISZ Központi Bizottsága „Üzemünk élete 1986- ban" címmel krónikáiról pályázatot hirdet. A pályázaton részt vehetnek minden állami, szövetkezeti vagy magántermelő tevékenységet foly­tató üzem-, gyár-, gyáregység-, il­letve telephely dolgozói. Pályázni lehet mind az üzem egészére, mind annak valamilyen kisebb egységére, illetve egységeire (üzemrész, mű­hely, brigád) vonatkozólag. Az üzemek egészére vonatkozó pályamunkák esetében a cél az, hogy bemutassák: melyek azok a legfontosabb feladatok, megoldásra váró problémák, amelyekhez 1986- ban az illető üzem alapvető érdeke fűződik. A krónikákból ki kell tűn­nie, hogy hogyan sikerült ezeket teljesíteni, illetve, ha ez nem sike­rült, mi volt ennek az oka. A pályamunkáknak ugyanakkor az! is be kell mutatniok, hogy ho­gyan hatottak ezek a folyamatok a dolgozókra. Közvetlen érdekeik alapján melyek voltak az ő szá­mukra a legfontosabb események — mennyiben estek azok egybe az üzemekével, illetve mennyiben tér­tek el azoktól. A jól vezetett kró­nikákból kitűnik, hogyan élik meg ugyanazt a folyamatot egyfelől a vezetők, másfelől a beosztottak, hogyan a munkások és értelmisé- giek. Ahol nem az üzemek egészére, hanem csak valamilyen részegység­re (brigádra) vonatkozólag készül­nek pályamunkák, elég bemutatni, hogy az hogyan, milyen feladattal kapcsolódik az üzem egészéhez, mi a szerepe, helye, jelentősége az üzem egészén belül. Egy-egy ki­sebb rész és az üzem egésze közti összefüggés ugyanis ritkán hozható közvetlen összefüggésbe egymás­sal. Ilyen esetekben elég csak váz­latosan utalni arra, hogy hogyan jelennek meg az üzem egészének feladatai, problémái az illető ki­sebb egységek dolgozóinak életére. Ilyen krónika csak viszonylag sok­oldalú együttműködés alapján ala­kulhat ki. Az üzemek szempontjá­ból legfontosabb eseményeket csak a különböző üzemi értelmiségiek tudják szakszerűen és reálisan megítélni, azt viszont, hogy a dol­gozók számára ezek mit jelentenek, illetve számukra mi a legfontosabb, csak ők maguk állapíthatják meg. Ez nem azt jelenti, hogy maguknak a dolgozók széles körének kell ezt meg is írnia. A pályamunka-készítés központi alakja, szervezője, moz­gatója — akit nevezhetünk krónika­írónak — az év folyamán széles kör­ből gyűjtött és eseménynaplóba rögzített ismeretek alapján egyma­ga, vagy tetszés szerint néhány em­berrel megosztva a munkát, önti formába a pályamunkát. A pályamunkák ne csak a pozi­tívumokat mutassák be, hanem a valóságos arányban érzékeltessék a gondokat, nehézségeket, problémá­kat is. A jó krónikák legfontosabb tulajdonsága, hogy a valóságot hí­ven tükrözzék. A pályamunkák megalapozottak, hitelesek, de ne emészthetetlen adattömeget tartalmazó puszta szakbeszámolók legyenek; kerüljék a kiürült sablonokat, közérthető nyelven íródjanak. A pályamunkák terjedelme egész üzem, vagy üzemek nagyobb egy­sége esetén legfeljebb mintegy 50 oldal, brigádok esetében pedig 20 oldal legyen. A pályamunkáknak tartalmazniok kell a szóban forgó üzem, illetve üzemrész, brigád pon­tos megjelölését. Beküldendők két példányban 1987. április 30-ig a Hazafias Nép­front megyei, illetve budapesti szer­vezeteihez. A két példány közül egy a helyszínen marad, egy pedig a pályamunkák elbírálásának cél­jait szolgálja. A pályamunkák ér­tékelésére és eredményhirdetésére 1987 kora őszén kerül sor. A pályamunkákat kéziratként, zárt anyagként kezeljük, amelyeket bár­milyen célra csak az üzemek hoz­zájárulásával, a forrás megjelölésé­vel lehet felhasználni. Az értékelés és eredményhirdetés után a pálya­munkák egy példánya a helyi le­véltárakban, múzeumokban, egy példánya pedig az Űj Magyar Köz­ponti Levéltárba kerül megőrzésre. A pályázat dijai: Üzemünk élete 1986-ban: két I. díj 12 000 Ft egyen­ként; két II. díj 10 000 Ft egyen­ként, három III. díj 8000 Ft egyen­ként. Brigádunk élete 1986-ban: két I. díj 8000 Ft egyenként; két II. díj 7000 Ft egyenként, három III. díj 5000 Ft egyenként. Dr. Zielbauer György Tarhosi zenei napok Az idén tizedik alkalommal rendezik meg a békés-tarhosi zenei napokat, amely hagyomá­nyosan a fölszabadulás után Tarhoson majdnem egy évtize­dig működő első Magyar Álla­mi Énekiskola szellemét ápol­ja. A 10. tarhosi rendezvény- sorozat június 21-től 29-ig tart, ez idő alatt számos hangver­senyt hallhatnak, kiállításokat láthatnak, s tanácskozásokon vehetnek részt a zenei napok vendégei. A tizedik békés-tar­hosi zenei napok díszelnöke Keresztúry Dezső, művészeti ve­zetője pediq Gulyás György. A hangversenyek sorát június 21-én a tarhosi zenepavilonban a Debreceni Orvostudományi Egyetem kamarakórusának kon­certje nyitja meg, Kodály Psal­mus Hungaricusával. Másnap ugyanott újabb hangversenyt ad a debreceni egyetemi kó­rus, június 23-án pedig a bé­kési református műemléki temp­lomban Händel „Messiás" cí­mű műve csendüli föl. Aznak a vésztő-mágori történelmi em­lékkertben zenekari est lesz. 26- án Tarhoson hangversenyt ad a Békés megyei zeneiskolák vonós növendékeinek zenekara, 27-én pedig Kocsis Zoltán Liszt- hangversenyét rendezik meg a zenepavilonban. Június 28— 29-én tartják meg az országos tarhosi zongoraversenyt, ame­lyen a zeneművészeti szakkö­zépiskolák hallgatói vesznek résit, a vetélkedő a díjkiosztó díszhangversennyel zárul. A 10. békés-tarhosi zenei na­pok további eseményei közül kiemelkedik a kórusok helyze­téről rendezendő országos szak­mai tanácskozás, a tarhosiak találko7Óia, és a békés-tarhosi baráti kör közgyűlése. A kar­vezetők számára ismét rendez­nek továbbképzést és mester- kurzust, a tarhosi vonószenekari tábor pedig június 13-tól kilenc napon át nyújt lehetőséget az ifjú muzsikusoknak a közös ta­nulásra. Az idei tarhosi napok műso­rát az énekiskola létesítésének 40., a zenei rendezvénysorozat 10. és Liszt Ferenc születésének 175. évfordulója jegyében állí­tották össze a békésiek és a tarhosiak. SZÜLETTEK Somogyi Attila, Szarvas Zoltán, Dési Gábor, Is- tókovics Renáta, Kovács Mó­nika, Cserkesz Judit, Marosics Patrícia, Szilágyi Zsolt, Nagy Richárd, Takács Dodó, Német László, Törzsi Judit, Hoff Eszter, Kovács Szabina, Nagy Gábor, Keresztes János, Csonka Zsolt, Görbicz Gergely, Horváth Sán­dor, Krécsó Tamás, Szűcs Vivi­en, Peti Mária, Szabó Mari­ann, Fekete Norbert, Schóber Tímea, Urbach Petrícia, Kis-Ja- kab Petra, Vókó Rita, Tóth Aliz, Mecseki Judit, Koczor Kinga, Molnár Csilla, Hegedűs István, Gerber Zoltán, Marczin Balázs, Nagy Tibor, Szabadi Péter, Balogh Zoltán, Őry Ba­lázs, Szíjártó Barnabás, Mé­száros Péter, Wittmann Károly, Péter Viktor, Fritz Barnabás, Jandó Ferenc, Papp Viktória, Rábay Judit, Horváth Klaudia, Márton Illés Krisztián, Máté Andor, Mészáros Dávid, Sza­bó Mónika, Klupács Norbert, Ódor Vince, Gáspár Dániel. HÁZASSÁGOT KÖTÖTTEK Dómján Mihály és Tárnoki Irma, Károlyi Sándor és Simon Edit, Berta Attila Róbert és Ta­más Mária, Király József és Lovász Erzsébet, Bischof Jó­zsef és Pál Zsuzsanna, Komjá- ti Árpád Zsolt és Michelisz Annamária, Ivanoczák Tibor János és Horváth-Kátai Ildikó Erzsébet. MEGHALTAK Gungl Antal, Mátyás Mihály, Lábodi László, Rab János, Wesztl László, Göndör Gyula, Czigelédi János, Fiszter József- né Szolga Erzsébet, Laki János, Bényi László Károly, Szalancsa- nin Márta, Pór Károly, Szuha- nyik Lászlóné Vanzsia Anna, Götz-Vencelné Rapsel Francis­ka, Lőrinc Jánosné Márki Ro­zália, Ugor Ferencné Reiter Etelka, Pál Károlyné Berényi Ilona, Kónya József, Kiss János, Kozári Józsefné Schán Erzsé­bet, Kóda József, Sági István­ná Gulyás Julianna, Molnár Jó­zsef, Hermész Jánosné Her- czeg Erzsébet, Szekeres György András, Marcz Ádám- né Brandtmüller Mária, Wolf Jánosné Törgyéki Terézia, Kő­vári Imre, Kretz Imréné Riesz Paula, Homann Konrádné Bar- tos Erzsébet, Szilvási Sándor, Tímár Józsefné Horváth Mária, Győr Kálmán, Visontai Antal- né Szabó Mária, Szenczi Sán­dor, Judt Stefánia, Gradwohl György, Gádori Péter, Papp András, Csömör Imre, Szabó József, Hofscheuer Györgyné Zelenka Mária, Király Ferenc, Magyar János, Hartos Frigyes- né Auguszt Jolán, Kiss György, Kirschner Ferenc, Tóth János­né Bene Julianna, Szokola Má­ria, Odenvald Józsefné Smidu Mária, Törzsök Jánosné Martin Etelka, Temes Ernő, Báló Lász­lóné Fekete Mária, Várnagy Henrikné Hofmeister Matild, Bernáth János, Tömösközi Ka­talin, Ulmer Andrásné^ lorencz Éva, Borontai Zsigmondné Tol­nai Piroska, Herendi Jánosné Békési Zsófia, Major Árpád Attila, Bagoly Béla, Kindl Nán- dorné Dávid Mária, Órsós Ka­talin, Kiss Gézáné Gál Erzsé­bet, Dégi István, Vasi József, Sebestyén József, Melczer Fe­rencné Krabat Julianna, Szabó József, Horváth Endre, Nagy Ferencné Bodó Mária, Gadó János Ferenc, Miklós Ignác, Túrái Ferenc, Hernádi Lászlóné Gondy Margit, Kiss János, Györegy Kálmán, Horváth Má­ria, Lovász Józsefné Hajdú An­na, Adravecz Károly, Kleisz Miklós. Bódis Dánielné, Blázso- vics Balázs, dr. Baka Jenőné Kovács Irén, Krekó Vendelné Dreisziger Julianna, Vasvári Istvánné Kovács Julianna, Hor­váth János, Boda Vilmosné, Kamu Zsuzsanna, Kari János­né Blézer Anna, Molnár Viktor János, Krasz Péterné Méhn Borbála, Veres József, Pálfy Lajos, Reichfeld Ferenc, Pomo- zi Józsefné Dudás Margit, Ba­rits Julianna, Erdei Imre, Kra- pecz Imréné Szehagel Éva, Szabó Lászlóné Jankó Julian­na, Batári Sándor, Rakonczai János, Tímár György.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom